Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vidék és a város szétszakítása mennyire végzetes következményekkel járhat. De még van visszaút!
Sir Patrick Geddes várostervezőnek, biológusnak, társadalmi aktivistának tulajdonítják a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elvének első megfogalmazását. A jó várostervezőnek, úgy is mint tájtervezőnek, sajátja a holisztikus megközelítés. Geddes is ebben az értelemben közelíti a város fogalmát az 1915-ben megjelent, Városok evolúciója című könyvében írja le először fenti fogalmat. Úttörő elképzelései voltak, abban az értelemben, hogy szervesen látta a várost és vidékét. Az építészek tőle tanulták meg a „régió” koncepcióját, és biológusként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megértsük a környezeti szempontok fontosságát; levezette, hogy nem környezetünk ellen, hanem vele együtt kell működnünk. A „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” felhívás azóta, de különösen az 1960-as évek közepétől a környezetvédelmi mozgalmak vezető jelszava lett.
Az elmúlt hetekben a hazai sajtóban is reflektáltak két USA-beli kutató, Gavin A. Schmidt (NASA Goddard Intézet) és Adam Frank (NY Rochester Egyetem) írására, amely az emberiség lehetséges kihalásának forgatókönyv alapú, statisztikai modellezését kísérli meg. A cikk címe Sziluriai hipotézis: lehetséges-e egy ipari civilizáció nyomait kimutatni geológiai módszerekkel?A földtörténeti korokban öt nagy kihalási időszakot ismerünk. Az első kihalási időszak az úgynevezett ordivíciumban volt, amikor még nem volt élővilág a szárazföldön. A második kihalási időszak az ordivícium és a szilur határán (körülbelül 444 millió éve), a harmadik a szilur és a devon határán (ún. felső szilur) jelentkezett. A „sziluriai hipotézis” nyilvánvalóan a kihalási időszakokra rímel.
A két kutató és kollégáik azt feltelezik, hogy az emberi civilizáció nyoma, hatása a környezetre leginkább az energiafogyasztáson keresztül mutatható ki. Az emberiség nagyjából háromszáz éve használja intenzíven az energiahordózókat, különösen a nem megújuló, fosszilis eredetű energiát. A fenti cikkükben bemutatott módszerek alapján, számításaikban a kutatók olyan energiaintenzív társadalmú „modellbolygókat” használtak, amelyekben a népességrobbanást, az elérhető erőforrásokat, valamint az energiahasználatokat – ideértve a megújuló típusú energia termelését is – különböző bemenő és határértékekkel változtatták. Úgynevezett környezeti egyensúlyi és népességi egyensúlyi folyamatok egymásra hatását vizsgálták, szakszóval úgynevezett equilibrium modellek együttes eredményeire voltak kíváncsiak. A legtöbbször kapott eredmény az „összeomlás” volt, de gyakori eredmény volt egy ennél szelídebb visszaesés, amihez természetesen át kellett állítani a bemenő paramétereket valóságos – és nem csak színlelelt – környezettudatos módra.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a környezettudatos gyógynövénygyűjtésre buzdít szakértőnk.
Közeledik a nyári napforduló, és az idei különösen meleg tavasz miatt már Medárd napjára kinyíltak a János-napra rendelt virágok! A kertek gyönyörűek, elmaradtak a májusi fagyok, talán még eső is volt eddig elegendő, igaz, többnyire heves záporok formájában, kiszámíthatatlanul érkezett. Lehet, hogy felesleges a sok aggodalom, a klímaváltozásnak akár nyertesei is lehetünk itt Magyarországon?
Miért is van, hogy ilyenkor ennyi a virág a réteken, a kertekben? Az úrnapi virágszőnyegeket ilyen bőségben, szépségesen csak júniusban lehet elkészíteni, bárhová is esik egy-egy évben a húsvét, ezzel együtt a pünkösd. Az Úr napján, az Oltáriszentség ünnepén – lehet a tavasz hűvös, csapadékos, vagy száraz, forró – valamilyen virágból a sok közül biztosan lesz elegendő a díszítéshez!
Az itt élő növények pontosan „tudják”, érzékelik, hogy a napforduló után már a magok érlelése, a szárak szilárdítása, a tápanyagok gyűjtögetése, az áttelelő rügyek kinevelése a feladat, a virágzás, az intenzív növekedés, terjeszkedés ideje erre az esztendőre hamarosan véget ér. Ezért nyílik szinte egyszerre a rózsa, a liliom, a borzaskata, a menyecskeszem, a harangvirágok sokféle fajtája, a törökszegfű és a májusi margaréta. Megporzó rovarokra is nagy a kereslet ilyenkor, a petékből tömegével kikelő hernyók gyérítéséhez a madarakra is nagy szükség van, ők is most tudják a fiókákat a bőséges eledellel biztonságban felnevelni, szárnyukra bocsátani, hogy még a nyáron megerősödjenek.
cs, 2018-06-28 16:55 | 
Címkék: 
