Nem sokkal a Laudato si' enciklika (a továbbiakban: LS) megjelenése után, 2015 augusztusában Ferenc pápa meghirdette a katolikus egyházban a teremtett világ gondozásáért évente megtartandó imavilágnapot. Időpontját szeptember 1-jében határozta meg; ezzel a döntéssel ki akarta fejezni a katolikusok elismerését és egységre törekvését az ortodox egyházak felé, amelyekben ez a nap az egyházi év kezdete, amikor a teremtés történetét olvassák fel a szent liturgia során.

A második ilyen világnapra, 2016. szeptember 1-jére a Szentatya újabb meglepetéssel szolgált. Üzenetet tett közzé, amint azt a pápák a jelentősebb imanapok kapcsán gyakran megteszik, de ezzel a világnappal kapcsolatban ez most történt első ízben. Üzenetének címe: Gyakoroljunk irgalmasságot közös otthonunkkal!

Az üzenet elején hangsúlyozza az egység vágyát – a teremtett világ iránti felelősség terén is – az ortodoxokkal, más keresztény közösségekkel – amelyek szintén sokfelé tartamnak ebben az időszakban megemlékezést a teremtés ajándékáról és annak védelméről: ezek közé tartozik a hazánkban ökumenikusan megrendezett szeptember végi Teremtés hete is –, és minden jóakaratú emberrel. Külön kiemeli Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka érdemeit e téren, valamint kifejezi örömét, hogy a környezeti kezdeményezések sokfelé a világon „összehoznak különböző vallási környezetben élő embereket, főként fiatalokat.”.

Az egységen túl az üzenet második fő vonulata a Pápának az a jól érzékelhető szándéka, hogy egyszerű szavakkal, egyszerű gesztusokat javasolva a mindennapi keresztény élet integráns részévé tegye, mintegy „beleszője” legalábbis a katolikusok napi gyakorlatába, hitből fakadó szokásos cselekedetei közé a teremtett világ érdekében végzett tetteket. Az Irgalmasság éve kapcsán ezúttal elsősorban azt hangsúlyozza, hogy lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk, „beismerve bűneinket a teremtéssel, a szegényekkel és a jövő nemzedékekkel szemben.” és meg kell bánnunk „a rosszat, amit közös otthonunknak okoztunk”, „a Teremtő ellen, a teremtés ellen és testvéreink ellen elkövetett bűneinket.” „A természet ellen elkövetett bűncselekmény” ugyanis „bűncselekmény önmagunk ellen és bűn Isten ellen.”

Ferenc pápa nem csak általános értelemben beszél itt bűnbánatról, hanem nagyon konkrétan kívánja a katolikus hitgyakorlat számára „gyónási témává” tenni a teremtéssel szembeni felelőtlen magatartást. Így ír: „Szembesülve azzal, ami otthonunkkal történik, az irgalmasság szentéve »mély belső megtérésre« (LS 217) hívhatja a keresztény hívőket, amit a bűnbocsánat szentsége különleges módon is támogat. Ebben a jubileumi évben tanuljuk meg kérni Isten irgalmát a teremtés ellen elkövetett bűnökért, amelyeket mostanáig nem tudtunk felismerni és megvallani; kötelezzük el magunkat, hogy konkrét lépéseket teszünk az ökológiai megtérés útján, ami megkívánja az önmagunkkal, a felebaráttal, a teremtéssel és a Teremtővel szembeni felelősségünk világos tudatosítását (vö. LS 10; 229).”

Az üzenet harmadik fő eleme és egyben legnagyobb újdonsága ez utóbbival, a konkrét lépésekkel kapcsolatos. „A lelkiismeret-vizsgálat, a bűnbánat és bűneinknek az irgalomban gazdag Atya előtti megvallása elvezet az élet megváltoztatásának szilárd elhatározásához. Ennek pedig a teremtés iránt felelősebb konkrét viselkedéshez és magatartáshoz kell vezetnie, mint például egy megfontolt műanyag- és papírhasználathoz, a víz, az élelem és az elektromos energia pazarlásának elkerüléséhez, a hulladék szelektív gyűjtéséhez, gondos bánásmódhoz a többi élőlénnyel, a közösségi közlekedés használatához és a közlekedési eszközök megosztásához másokkal, és így tovább (vö. LS 211)”. Miután ilyen konkrét példákkal mutatta be a környezeti felelősség és a keresztény életforma összefüggését, Ferenc pápa emlékeztet rá: „A keresztény élethez hozzátartozik az irgalmasság hagyományos testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása. Általában egyenként gondolunk az irgalmasság cselekedeteire […] De ha egységben tekintjük őket, akkor az az üzenetük, hogy az irgalmasság tárgya maga az emberi élet a maga teljességében.”

Majd egy korszakalkotó javaslattal folytatja: „Az emberi élet a maga teljességében nyilvánvalóan magában foglalja a közös ház gondozását. Ezért veszem a bátorságot, hogy kiegészítést javasoljak az irgalmasság hét cselekedetének két hagyományos listájához, hozzáfűzve mindkettőhöz a közös otthonnal való törődést.”

Hogy mit is jelent „a közös otthonnal való törődés” mint az irgalmasság testi illetve lelki cselekedete, azt – ismét a Laudato si' enciklikából vett idézetekkel – így pontosítja a Szentatya: „Mint az irgalmasság lelki cselekedete a közös otthonnal való törődés megkívánja »a világ hálás szemlélését« (LS 214), amely »lehetővé teszi, hogy minden dolgon keresztül felfedezzünk egyfajta tanítást, amelyet Isten közölni akar velünk« (LS 85). Mint az irgalmasság testi cselekedete a közös otthonnal való törődés megkívánja »a mindennapi élet egyszerű gesztusait […], amelyek megtörik az erőszak, a kizsákmányolás és az önzés logikáját […], és megnyilvánul mindazokban a tettekben, amelyek egy jobb világot igyekeznek építeni« (LS 230–231).”

2016. szeptember 1-je óta tehát a Pápa szavára hallgatók számára az irgalmasságnak nyolc lelki és nyolc testi cselekedete van. A teremtett világ iránti felelősség és a belőle fakadó cselekvés pedig így immár kifejezetten is az üdvösség útját egyengető tettek legbensőbb körébe került.