Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Olvasmány: Joel 2,12-18
„Térjetek meg! Teljes szívetekből hozzám térjetek! Böjtöljetek, hangos szóval sirassátok bűneiteket!”
Az emberiség, azaz mi magunk igyekszünk elviselhetőnek és fenntarthatónak látni a helyzetünket, miközben számos jel, köztük az ökológiai problémák sokasodása is egyre elkerülhetetlenebbé teszi a nyílt beismerést: ez nem így van. Ki kell mondanunk: nincsenek rendben a dolgok, mégpedig nem csupán esetileg, hanem „rendszerszinten” sem.
A Szentírás nem takargatja előlünk a bűn súlyosságát, hanem erős, prófétai szavakkal igyekszik figyelmeztetni bennünket. Nem biztat arra, hogy eltagadjuk a valóságot. Hiszen „nincs olyan titok, ami ki ne tudódnék”! Éppenséggel arra szeretne rávenni bennünket, hogy szembesüljünk állapotunkkal őszintén, Krisztus szerető, de átható tekintete előtt.
Nyugodtan kimondhatjuk: életmódunk és tipikus döntéseink azt bizonyítják, hogy „rászoktunk” a környezetpusztításra, „függőségbe” kerültünk, „addiktológiai” eset vagyunk, amikor a teremtett világhoz való viszonyunkat vizsgáljuk. Olyan helyzetben vagyunk, mint amikor nem azt kell megvallania valakinek, hogy berúgott, hanem hogy alkoholista lett.
Első lépésként azt tehetjük, hogy felvállaljuk ezt a bélyeget. Bűnünk lényege, természete a rabság, Istentől kapott nagy ajándékunk: szabadságunk feladása. Hasonló az alkohol, a kábítószer, a játékfüggőség, a hatalmi mámor okozta rabsághoz.
Az ökológiai böjt során nem egyszerűen lemondunk dolgokról, amik önmagukban jók vagy semlegesek. Az ökológiai böjt az ökológiai megtérés eredménye: lehullik a hályog a szemünkről, úgy látjuk magunkat, eddigi viselkedésünket amint van. Ezzel nyílik meg annak a lehetősége, hogy megbánjuk és elforduljunk tőle. S ebből fakadnak azután az új cselekvések, amelyek részben jó tettek, részben önmegtagadások – legalábbis múltunk, eddigi szokásaink fényében biztos annak tűnnek.
Idei böjti felhívásunkban a nagyböjti vasárnapok (valamint húsvét) evangéliumaihoz fűzött, a bűnök egyik súlyos formáját, a Szentlélek elleni bűnöket számba vevő elmélkedésekkel (melyeket Réffy Júlia és Nobilis Márió atya készítettek), valamint Szent II. János Pál pápa 1990-es béke világnapi üzenetének szakaszaival szeretnénk erre a nem könnyű, de nagyon felszabadító megtérésre hívni olvasóinkat, plébániai és egyéb hívő közösségek tagjait.
Sokatmondó, hogy miután magyar nyelven hosszú éveken át egyedül a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület adott közre minden adventben és nagyböjtben „teremtéstudatos böjti” felhívásokat, idén, 2019-ben hirtelen megsokasodtak a „zöld böjti” felhívások. Debreceni lelkipásztorok ökumenikus csoportja videóüzenetekben ad teremtésvédő „böjti kihívást” (https://www.youtube.com/watch?v=NA8rRKv6sLs) az erre vállalkozóknak. A Humusz egyesület „műanyagmentes böjt” című javaslata (https://humusz.hu/hirek/muanyagbojt-2019/25191) bár nem használ vallásos nyelvezetet, és a Trónok Harca világán keresztül kommunikál, de pontosan igazodik a Hamvazószerda és Húsvét közé eső római katolikus liturgikus időszakhoz. (Ők egyébként márt tavaly is hirdettek „márciusi műanyagböjtöt”.) A kislabnyom.hu weboldalon olvasható „Karbonböjt” felhívás (http://kislabnyom.hu/sites/default/files/letolt/naptar_kl.pdf) időszaka és hangolása is erősen épít a Nagyböjtre.
Örülünk annak, hogy a gondolat terjed és konkrét formákat ölt. Mi ezzel a liturgiához igazodó alapvetéssel szeretnénk a keresztény közösségek mély és hatékony fordulatára biztatni – mely akkor igazi, ha a böjti időszakon túl is megmarad, és meggyőződéses magatartásformává válik.