Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Olvasmány: Joel 2,12-18
„Térjetek meg! Teljes szívetekből hozzám térjetek! Böjtöljetek, hangos szóval sirassátok bűneiteket!”
Az emberiség, azaz mi magunk igyekszünk elviselhetőnek és fenntarthatónak látni a helyzetünket, miközben számos jel, köztük az ökológiai problémák sokasodása is egyre elkerülhetetlenebbé teszi a nyílt beismerést: ez nem így van. Ki kell mondanunk: nincsenek rendben a dolgok, mégpedig nem csupán esetileg, hanem „rendszerszinten” sem.
A Szentírás nem takargatja előlünk a bűn súlyosságát, hanem erős, prófétai szavakkal igyekszik figyelmeztetni bennünket. Nem biztat arra, hogy eltagadjuk a valóságot. Hiszen „nincs olyan titok, ami ki ne tudódnék”! Éppenséggel arra szeretne rávenni bennünket, hogy szembesüljünk állapotunkkal őszintén, Krisztus szerető, de átható tekintete előtt.
Nyugodtan kimondhatjuk: életmódunk és tipikus döntéseink azt bizonyítják, hogy „rászoktunk” a környezetpusztításra, „függőségbe” kerültünk, „addiktológiai” eset vagyunk, amikor a teremtett világhoz való viszonyunkat vizsgáljuk. Olyan helyzetben vagyunk, mint amikor nem azt kell megvallania valakinek, hogy berúgott, hanem hogy alkoholista lett.
Első lépésként azt tehetjük, hogy felvállaljuk ezt a bélyeget. Bűnünk lényege, természete a rabság, Istentől kapott nagy ajándékunk: szabadságunk feladása. Hasonló az alkohol, a kábítószer, a játékfüggőség, a hatalmi mámor okozta rabsághoz.
Az ökológiai böjt során nem egyszerűen lemondunk dolgokról, amik önmagukban jók vagy semlegesek. Az ökológiai böjt az ökológiai megtérés eredménye: lehullik a hályog a szemünkről, úgy látjuk magunkat, eddigi viselkedésünket amint van. Ezzel nyílik meg annak a lehetősége, hogy megbánjuk és elforduljunk tőle. S ebből fakadnak azután az új cselekvések, amelyek részben jó tettek, részben önmegtagadások – legalábbis múltunk, eddigi szokásaink fényében biztos annak tűnnek.
Idei böjti felhívásunkban a nagyböjti vasárnapok (valamint húsvét) evangéliumaihoz fűzött, a bűnök egyik súlyos formáját, a Szentlélek elleni bűnöket számba vevő elmélkedésekkel (melyeket Réffy Júlia és Nobilis Márió atya készítettek), valamint Szent II. János Pál pápa 1990-es béke világnapi üzenetének szakaszaival szeretnénk erre a nem könnyű, de nagyon felszabadító megtérésre hívni olvasóinkat, plébániai és egyéb hívő közösségek tagjait.
Sokatmondó, hogy miután magyar nyelven hosszú éveken át egyedül a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület adott közre minden adventben és nagyböjtben „teremtéstudatos böjti” felhívásokat, idén, 2019-ben hirtelen megsokasodtak a „zöld böjti” felhívások. Debreceni lelkipásztorok ökumenikus csoportja videóüzenetekben ad teremtésvédő „böjti kihívást” (https://www.youtube.com/watch?v=NA8rRKv6sLs) az erre vállalkozóknak. A Humusz egyesület „műanyagmentes böjt” című javaslata (https://humusz.hu/hirek/muanyagbojt-2019/25191) bár nem használ vallásos nyelvezetet, és a Trónok Harca világán keresztül kommunikál, de pontosan igazodik a Hamvazószerda és Húsvét közé eső római katolikus liturgikus időszakhoz. (Ők egyébként márt tavaly is hirdettek „márciusi műanyagböjtöt”.) A kislabnyom.hu weboldalon olvasható „Karbonböjt” felhívás (http://kislabnyom.hu/sites/default/files/letolt/naptar_kl.pdf) időszaka és hangolása is erősen épít a Nagyböjtre.
Örülünk annak, hogy a gondolat terjed és konkrét formákat ölt. Mi ezzel a liturgiához igazodó alapvetéssel szeretnénk a keresztény közösségek mély és hatékony fordulatára biztatni – mely akkor igazi, ha a böjti időszakon túl is megmarad, és meggyőződéses magatartásformává válik.