Az idén szeptember elején kiadott Élő Bolygó (The Living Planet) 2020 jelentés nem kapott nagy hírverést – bizonyára mással foglalkozott akkor a közvélemény –, pedig a lehangoló tények mellett egy új kezdeményezésben, a negatív tendencia „visszafordításának kezdeményezésében” megfogalmazott célokkal és módokkal reményt is nyújtanak az ökológiai összeomlás megakadályozására, a romboló folyamatok enyhítésére, megszüntetésére. Van remény, nem rettegnünk kell, de lássuk meg azt is a tényalapú jelentésből összegzett állításokat szem előtt tartva, hogy még nagyon sok teendőnk van!

Az elmúlt hatvan évben a töretlen globális gazdasági növekedést óriási költségekkel járó és számosságában is exponenciális függvénnyel leírható fejlesztések vezérelték, ezzel túlhasználva a Föld természeti erőforrásait, csaknem 60 százalékkal csökkentve a teljes becsült biokapacitást, ami a teljes földi élőközösség immunitásának rendkívüli sérülésével jár. A szárazföldön az okok nagy része leginkább a drasztikus földhasználati változásokra vezethető vissza. Az óceánok és tengerek élővilága a hajózás és a túlhalászás miatt, valamint az éghajlatváltozással összefüggő folyamatok miatt van veszélyben. Eközben nem szűnt meg az ezerféle műanyaggal való szennyezés az óceánok több millió négyzetkilométeres felületén, súlyosbítva a túlhasználatok miatt kialakult drámai helyzetet. A sok civilizációs ok mellett a természet rezilienciája (állóképessége) csökkenésének legfőbb oka a fenntarthatatlan, azaz szennyező és mérgező élelmiszer-előállítási gyakorlatokban és a pazarlásban keresendő.

Az Élő Bolygó 2020 jelentés egy új modellezési eljárással azt keresi, hogy mi történne akkor, ha az emberiség más módon, az eddigieknél szelídebb és takarékosabb eljárásokkal tudná ellátni a jelenlegi és akár a jövőbeli kilenc-tíz milliárdos földi népességet.

Az előzetes modelleredmények azt mutatják, hogy a negatív tendencia visszafordításának megvannak a technológiai és gazdasági feltételei is, de az is igaz, hogy ehhez sok mindent másképpen és pazarlásmentesen kellene a jövőben csinálni.

Még az idén is – a járványhelyzet ellenére –, alig van egy percünk arra, amit még nagyszüleink korában komolyan vettek. Nincs idő a lassításra, elmélyülésre, aprónak tűnő szépségekre való rácsodálkozásra. Pedig minden reggel csodára ébredünk, még akkor is, ha valami bánat, akár tragédia árnyékolja életünket, és még akkor is, ha nem csodás napfelkeltére, hanem ködös, borús napra virradunk. Minden reggel arra a csodára is ébredünk, hogy megváltottak vagyunk, és ha ezt értjük, érezzük, akkor ismerjük fel igazán a körülöttünk lévő csodát is.

Minden reggel megérthetjük a világ rendjét és tanulmányozhatjuk a körülöttünk felfedezendő szépséget, felcsaphatjuk a „természet könyvét”. Legyünk derűsek, és imádkozzunk.

Ilyenkor, december közepén néha káprázatosabb a napfelkelte, mint a nyári hajnalokon, és ha kinézünk a reggeli, délelőtti fényben az ablakon, apró vendégeinket, a nálunk telelő vagy az egész évben nálunk maradó madarakat is csodálhatjuk.

Ilyenkor még inkább világossá válik, hogy mit veszíthetünk, hiszen még a téli zord környezet is elkápráztathat minket, akár zúzmarás fák között, akár enyhébb időben a napsütötte erdőben sétálunk. Örvendezzünk és imádkozzunk, nemcsak a hála okán, hanem egész életünk egészséges fenntartásáért, amelynek biológiai feltételeit éppen a természet sokszínűségének rombolásával tehetjük tönkre. Ne csüggedjünk, ne merüljünk el a depresszív információk tömegében, inkább reményekkel telve cselekedjünk, mert van miért, és lenne mit!

Ha nemcsak a nagy rendszerekben, hanem a saját életvitelünkben gondolkodunk,

már most is tehetünk sok mindent: minimalizáljuk a kidobott élelmiszerek mennyiségét; csökkentsük, de legalább hetente egyszer-kétszer (talán péntek legyen evidens) teljesen hagyjuk el a húsfogyasztást; minél több helyi terméket vásároljunk, és kerüljük a pálmaolajat tartalmazó, sok ezer, nálunk is kapható termék megvásárlását.

A feladat nem kicsi, a cél viszont gyönyörű: egy virágzó és sokszínű természet és a lelkületében gyarapodó emberiség együttélésének helyreállítása, hogy kicsinynek tűnő tetteink által, szabadabb lélekkel csodálhassuk a minket körülvevő csodálatos természetet még télvíz idején is.

Ferenc pápa is azt kéri Áldott légy kezdetű enciklikában, hogy vegyük komolyan Szent Ferenc javaslatát: „A természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ő szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit: »A teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket« (Bölcs 13,5), és [Isten] »örök hatalma és isteni mivolta a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén felfogható« (Róm 1,20). Ezért kérte azt, hogy a kolostor kertjében mindig hagyjanak valamekkora műveletlen földdarabot, hogy vadon élő növények nőhessenek, hogy akik megcsodálják, magasztalják Istent, megannyi szépség alkotóját. A világ több megoldandó problémánál: örömteli misztérium, melyet ujjongó dicsérettel szemlélünk.” (Laudato si’ 12)

Szöveg és kép: Nemes Csaba

Magyar Kurír