A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a villamosenergia-rendszerünk fenntarthatóságának járunk utána.

Az utóbb időben egyre több hír és tudományos cikk jelenik meg a megújuló energiák, különösen az úgynevezett időjárásfüggő (nap- és szélalapú) megújuló forrást felhasználó erőművek által megtermelt villamosenergia rendszerintegrációs kérdéseiről.

A villamosenergia-rendszert már tőlünk nyugatra is egyre inkább új kihívások elé állítja, hogy kevés nagy erőmű helyett (annak idején erre volt kitalálva az elosztó és rendszerirányító logisztika) nagyszámú időjárásfüggő, úgynevezett kiserőmű található szerteszét az országban.

A működtetést és a rendszerfejlesztési tervezést még az is nehezíti, hogy nem lehet tudni, hol lesznek a sok kicsi, úgynevezett háztartatási méretű beruházások, vagy az ennél nagyobbak, amelyek már bejelentéshez vagy engedélyhez kötött erőművek, milyen számban és mikor fognak megvalósulni.

Nemcsak a tervezettől eltérő tényleges termelés kiegyenlítésének költségei növekedhetnek, hanem a hosszú távú hálózatfejlesztések terhei is. Mindenképpen sürgős és összehangolt intézkedések szükségesek a villamosenergia-rendszer rugalmasságának növelésére a növekvő napenergia-alapú beruházások kapacitásintegrációját és az ellátásbiztonság kiegyensúlyozását segítendő.

Az Energy Policy tudományos szaklapban jelent meg júniusban egy spanyol esettanulmány az ottani helyzetről, valamint egy német szerzőpáros elemzése az igen fejlett, de mégis komoly gondokkal küzdő német villamosenergia-rendszer fejlesztési lehetőségeiről, azok költségeiről, pozitív és negatív gazdasági és egyéb hatásairól. A kérdés ott is az, mint Magyarországon: milyen módon, milyen költségteher-elosztással, milyen mérvű beavatkozással oldják meg a már most jelentkező hálózati egyensúlyi problémákat. A tanulmányok beszámolnak arról, hogy a fejlett országok jelentős erőfeszítéseket tesznek a villamosenergia-termelésük szén-dioxid-mentesítésére, úgy, hogy a működési hatékonyság javítása lehetővé teszi a megújuló energiaforrások és a hálózatok jobb kihasználását. A társadalmi jólét szempontjából fontos lehet az új kapacitások elhelyezésének a szabadsága, ezért

sokszor a magán jellegű döntések is hatással vannak a villamosenergia-rendszer hatékonyságára, az ellátás biztonságára.

Nem mindegy, milyen a területi megoszlásuk, hiszen a megújuló energiaforrások magas koncentrációja növeli a hálózati terhelést, ami korlátozhatja a jövőbeli kapacitások fejlesztési lehetőségeket is. Az átfogó spanyol vizsgálat eredménye, hogy a tényleges szűk keresztmetszetek és a regionális rendelkezésre álló kapacitások azonosítását követően nyílt, teljes körű és átlátható hálózati információkat kell nyújtani minden érdekelt fél számára, amely megmutatja a telepíthető kapacitások határait, és ezzel el lehet kerülni a felesleges és drága extra fejlesztéseket.

Miről is van szó? Egyszerűen megfogalmazva: nem mindig akkor süt a nap, amikor szükség lenne az energiára. És miután még nagyon kevéssé elterjedt – hiszen nagyon drága – a helyi energiatárolás, ezért a villamosenergiarendszer-irányító (Magyarországon a MAVIR) a hálózatot és az ilyenkor kiegyenlítő energiával szolgáló gázalapú erőműveket használja a folyamatos és biztonságos energia-ellátás lehetőségeinek a fenntartására. Amennyiben növekszenek az úgynevezett fotovoltaikus (napfényből villamosenergiát előállító), illetve más időjárásfüggő kapacitások, akkor egyrészt a kiszolgáló kis- és középfeszültségű és a nagyfeszültségű hálózatok, valamint a kiegyenlítő energiát adó erőművek fejlesztésére is szükség lenne. A hálózati és alap infrastrukturális fejlesztések mellett egyéb informatikai, fogyasztói oldali, valamint egyéb logisztikai megoldásokat kell keresni, hogy egyre több megújuló energiát termelhessünk a zavartalan villamosenergia-ellátás mellett.

Németország esetében a fent említett tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az energiahálózati infrastrukturális beruházások, amelyeket nagyrészt a környezeti fenntarthatósági célok megvalósítása motivál, negatívan befolyásolják a gazdaságpolitikai célokat a GDP-ben. Ez azt is jelenti, hogy csökkenti az adóbevételekben mért nettó növekedést, rontja a foglalkoztatáspolitikai célok megvalósításának esélyét, mert a létrehozott munkahelyek nettó száma is csökken. A cikk állítása, hogy a fenntartható energiaátalakítást lehetővé tevő villamosenergia-hálózati infrastrukturális beruházások nem ösztönzik a német nemzetgazdaságot és a munkaerőpiacot. Az előbbiek miatt is, a rugalmas villamosenergia-hálózatok lehető legalacsonyabb beruházási költségű megvalósítására törekszenek és kutatnak más, akár hagyományos rugalmassági lehetőségeket, amelyek legalább részben helyettesíthetik a rendkívül drága villamosenergia-hálózati infrastrukturális beruházásokat.

Észre kell vennünk, hogy nincs egy megoldás, pedig sokan úgy gondolják, hogy a megújuló energiák átvehetik teljesen az energiaellátást. Ez bizony sem ma, sem a következő évtizedekben nem igaz, hiszen vannak valódi kényszerek, hagyományos rendszerintegrációs határok.

Sokkal inkább a hibrid megoldásokra, az alkalmazkodásra, és leginkább nemcsak személyes, hanem globális életvitelváltásra, a pazarlás minimalizására lesz szükség ahhoz, hogy a természet erőforrásainak hanyatlása visszafordíthatóvá váljon, és az emberi élet lehetősége továbbra is megmaradjon.

„A jelenlegi helyzet egyéb jellemzői a természeti erőforrások kimerüléséhez kötődnek. Tudjuk jól, hogy nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek mostani fogyasztási szintjét, ahol a fogyasztás és a pazarlás szokása példátlan méreteket öltött. Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját.” (Laudato si’ 27.)

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Pixabay