Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A Naphimnusz Egyesület, az EcoOne Munkacsoport és az Új Város Online közös adventi kampányt hirdet: minden adventi napra egy, a napi szentírási olvasmányokból vett igéből inspirálódó elhatározást ajánlunk, amivel csökkenthetjük életvitelünk környezetre gyakorolt negatív hatását: szelektív hulladékgyűjtés, élelmiszer-pazarlás csökkentése, energiatakarékosság és a természet felfedezése mind-mind szerepelnek a vállalások között!
„Szeretetetek egyre jobban gyarapodjék a helyes ismeretben és a teljes megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes.” (Fil 1,9)
Jól szeretni, egymásnak valódi javát akarni és szolgálni: nagy művészet. A helyes ismeret és a teljes megértés teszi lehetővé, hogy ne ösztönösen vagy megszokásból szeressünk, még ha így könnyebb is.
Advent második hete a gyermekek egy kedves ünnepével kezdődik, a Mikulás-várással. Szent Miklós püspök élete példája ihlette a titkos ajándékozás kedves szokását. A szent püspök a szegényeket, nélkülözőket kereste föl, őket ajándékozta meg feltűnés nélkül. A valódi szükséget szenvedők gondjait enyhítette, akár sorsfordító hatású adományokkal.
Fölismerjük-e, hogy nem akkor követjük a példáját, ha húsvétig kitartó mennyiségű csokoládéval ajándékozzuk meg a gyerekeinket, ha valóságos előkarácsonyt csapunk? Hiszen erre, hála Istennek, semmi szükségük nincs. Számukra a Mikulás-reggel meglepetését, örömét megadhatja mandarin, aszalt füge, dió, alma, mazsola is. (Gyerekkorunkban a kézzel kötött, igazi, gally-virgácsok is szenzációk voltak...)
De hogyan tudnánk bevonni őket a mélyebb örömbe, a „jónak lenni jó” élményébe, Szent Miklós lelkületébe? Megpróbálhatnánk apró dolgokkal – figyelemmel, lemondással, takarékossággal – velük együtt könnyíteni a rászorulók, akár tőlünk távoli szegények életén. Hisz tudjuk, hogy nem csupán tárgyakkal adakozhatunk a rászorulóknak. Az ökológiai válság világszerte őket sújtja a legjobban, tehát ha azon vagyunk, hogy megfékezzük ezt, irgalmas szeretetet gyakorlunk. Becsüljük meg mindazt, amink van, figyeljünk arra, hogy mennyit használunk azokból a dolgokból, amit olyan sokan nélkülöznek, és lássuk meg az összefüggéseket mindennapos, eddig annyira természetesnek tartott szokásaink és a teremtett világ pusztulása mögött.