A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a közlekedési eszközeink által fogyasztott élelmiszereknek eredünk nyomába.

Áprilisban lassan eleredt az eső, némileg mérsékelve a csapadékhiányt, amely tavaly ősz eleje óta kialakult. Nem múlt el az aszály, amely különösen a nyári növények (például a mostanában elvetett kukorica és napraforgó) számára még az Alföld déli, keleti, délkeleti részén és a Szigetközben is súlyos méreteket öltött. Talán még a májusi esők segíthetik a talajok vízellátottságát. De vajon mi lesz a sok-sok kukoricából és napraforgóból? Nem mindből lesz élelmiszer, egy részéből például üzemanyagot állítanak elő.

Az utóbbi években sokat hallottunk az úgynevezett bioetanolgyártás és a kukorica kapcsolatáról. A közkeletű meghatározás szerint a bioetanol egy olyan üzemanyag, amelyet biológiailag „megújuló energiaforrások”, azaz növények felhasználásával nyernek. Mi az az etanol? Az etanol etil-alkohol. És mitől „bio” a bioetanol?!

A „bio” szócska, amelyet az EU-s jogszabályokból vettünk át, talán valamelyest félrevezető, mert olyan kontextusba helyezi az alkoholt mint üzemanyagot, mintha ökológiai, fenntarthatósági szempontból is teljesen rendjén lenne. Ezek az úgynevezett első generációs üzemanyagok, amelyek az etanolt tekintve az élelmiszernövény terméséből készülnek. Cukrosítás, erjesztés, desztillálás útján lesz a növényből alkohol. Szigorúan véve csak akkor lehetne „bio” az etanol, azaz az etil-alkohol, ha pihentetett talajban, organikus, vegyszermentes eljárással termesztett növényi kultúrából (például biokukorica, biobúza, biocukorrépa, bioburgonya) származik az alkohol, azaz az etanol. Az amerikai whiskyt sem nevezzük „biónak”, amelyet az USA-ban kukoricából készítenek.

Az alkohol használata az autógyártás megindulásakor sokkal inkább gyakorlat volt, mint a fosszilis üzemanyag használata. Az első Otto-motorok üzemanyaga alkohol volt. A Henry Ford-féle híres T-modell is a benzin és alkohol keverékére lett tervezve. Később az olcsóbban előállított fosszilis ásványolaj alapú üzemanyagok kiszorították az etanolt. Bár, Braziliában például, volt idő (az első olajválságot követően), amikor nagyon sok 100 százalákban alkohollal futó gépkocsit használtak, és ott még mai napig igen nagy az alkohol bekeverési aránya. Nálunk ez az arány a 95-ös benzinben 10 százalék térfogatarányos (E10). A hazánkban előállított bioetanolt nem kizárólag nálunk használjuk fel, hanem exportálunk is.

Az úgynevezett második generációs (cellulóz alapú, hulladékot feldolgozó) technikát már inkább nevezhetnénk akár még „biónak” is, de ennek az ipari méretű, stabil és olcsó technológiai megoldásai még váratnak magukra.

Ugyanakkor észre kell venni, hogy annak az eldöntése, hogy az egyik legfontosabb szántóföldi termesztett növényünk, a kukorica végtermékéből hús alapú, magasan feldolgozott élelmiszer vagy a gépkocsiba használható üzemanyag lesz, nemcsak üzleti, hanem vidék- és agrárpolitikai, munkaerő-piaci és társadalompolitikai kérdés is. Olyan földeket használunk üzemanyag-alapanyag előállítására, mint amelyeket használhatnánk akár nem intenzív termelésben élelmiszerek előállítására is. Ehhez jönnek még a környezetpolitikai megfontolások is, attól függetlenül, hogy szigorú értelemben vett „bio” vagy akár nem „bio” etanol előállításáról van-e szó. Azaz talán még akkor sem lenne szabad a kukoricából etanolt készíteni, ha az alapanyag ökológiailag korrekt bioművelésből származik. Különösen igaz ez egy aszályosnak ígérkező évben, amikor csúcstermésű évekhez képest, melyekben 8–9 millió tonna kukorica termett hazánkban, egy aszályos évben alig éri el a termés az 5 millió tonnát.

A fentiek igazak a biodízelre is, amely leginkább repce és napraforgó alapú. A jelenlegi bioüzemanyagok közül fenntarthatósági szempontból egyetlen teljesen korrekt megoldás a használt sütőolaj üzemanyagként való használata.

A helyettesítő termékek, ha egy másik értékskálán megbuknak, akkor nem alkalmasak a helyettesítésre. Így van ez ebben az esetben is:

élelmiszerből ne készüljön üzemanyag, különösen ne aszály idejen, és leginkább ne egy olyan háború idején, amikor veszélybe kerül a világ élelmiszer-ellátása.

Ráadásul az E10 bevezetésének környezeti haszna elenyésző, hiszen az üvegház hatású gáz kibocsátása egyes becslések szerint Magyarországon az E10-zel valamivel több mint egy ezrelékkel lett kisebb ahhoz képest, mint amikor nem volt kötelező az etanol bekeverése.

Ha kell, inkább csökkentsük a gépkocsi-túlhasználatokat, szervezzük meg jobban a logisztikát, amivel jóval kisebb károsanyag-kibocsátást érhetünk el, mint az úgynevezett bioüzemanyagokkal.

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Pixabay