A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal az energiaválság leküzdéséhez kaphatunk új szempontokat.

Ilyenkor, ősz közepén még gyönyörű, változatos, de már lassan-lassan kopárabbá válik a természet. Aztán később egyre szürkébb lesz, és hiányzik a nyár sokszínűsége. Az élővilág sokszínűsége nemcsak gyönyörködtet, hanem védi is az életet, mint az immunrendszer. Ezért amennyire romboljuk, annyival lesz kisebb a védekező, önszabályozó, önmagát fenntartó képessége. Azaz a sokszínűség önmagában érték, méghozzá az egyik legfontosabb meghatározó jellemzője az életnek, a természetnek.

Nem ismerünk másik olyan bolygót, ahol a hőmérsékleti viszonyok az élethez mérhetően annyira stabilak maradtak, mint a Földön. Mindezért az erdők, óceánok és a sokszínű élővilág, azaz a Föld szabályozó rendszerei felelősek.

Fantasztikusan sokszínű az élővilág, a tudósok szerint is már megközelítőleg 8-9 millió egyedi fajt azonosítottak (nem számolva a mikrovilágban már ismert baktérium- és vírusfajokat), és könnyen lehet, hogy ennek a kétszeresét-háromszorosát még fel sem fedezték. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy fajok ezreit nem ismerjük meg, holott most is velünk vannak, mert mielőtt felfedeznénk, elpusztítjuk őket.

Az élővilág sokszínűsége és az élőhelyek sokszínűsége között úgynevezett identikus kapcsolat áll fenn. Egy-egy élőhelytípus elvesztésekor több száz, több ezer fajnak otthont adó entitás szűnik meg. Ilyenek az úgynevezett vizes élőhelyek (hínárosok, nádasok, mocsarak, forrásgyepek, lápok), melyek védelme nélkül számos madár- és rovarfaj is eltűnhet egy csapásra. A háborítatlan nedves vagy a hegy- és dombvidéki, szikes és száraz gyepek (különböző rétek) fajgazdasága is lenyűgöző. Sorolhatnánk még a fajgazdag ligeteket, lombos és fenyőerdőket. Csak hazánkban az előbbiek alá csoportosítva 86 élőhelytípust különböztetünk meg. Nem csoda, hogy

külföldi utazók két-háromszáz évvel ezelőtt a Kárpát-medencét „áldott földnek” nevezték. Ahhoz, hogy hazánk területének vitalitását és így a terület élhetőségét megőrizzük, fenn kell tartanunk természeti élőhelyeink minőségét.

És ha ez így lesz, akkor egy súlyos aszályból, egy technológiai szennyezésből vagy bármely egyéb gyors lefolyású vagy hosszan tartó katasztrófából való felépülés gyorsabb, sikeres lehet.

Így vagyunk ezzel mi, emberek is. Nem vagyunk egyformák, hanem sokszínűek, különböző mikrokulturális környezetből érkeztünk, sok mindent másként oldanánk meg, mások a reakcióink, másként fogunk egy-egy kérdés megválaszolásához. Ez nagyon jól van így. És így van ez a sokszínű népeket és nemzeteket tekintve is: az eltérő hagyományok és kultúrák sokféle megoldást adhatnak egy élethelyzetre, akár katasztrófára, és ezért tudunk egymástól tanulni. Ha egyformák lennénk, sokkal kisebb lenne az esélye, hogy sokféle válasz közül választhassuk ki a legmegfelelőbbet, vagy azoknak egy jó elegyét.

Minden kihívásra adandó válasz ereje attól is függ, hogy milyen sokféle és széles körű az alapja. Így van ez a természetben, és valószínűleg így van ez a gazdasági és társadalmi folyamatoknál is, vagy a most váratlanul ránk tört energiaválság megoldásánál is.

Nemcsak az energiaárakat tekintve, hanem az energiafüggetlenség, az ellátásbiztonság szempontjait is figyelembe véve különösen nehéz helyzet előtt állunk. Az energiafüggetlenség és -biztonság elérése, bár minden állampolgár és vezető számára korrekt cél, ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy nincs egyedüli jó megoldás.

Sőt, miután energiaellátásunk a szomszédos és akár távolabbi országokat is összekötő hálózatoktól is függ, olyan válaszokat kell találnunk, amelyek minden résztvevő számára elfogadhatók. Ezért nem egyféle, hanem a helyhez, szereplőkhöz és időhöz kötötten sokféle, sokszínű megoldások elegye lehet a célravezető. Ezeket a szempontokat figyelembe véve egyre több ország, nagyhatalom próbál energiafüggetlenséget elérni. Az Európai Unió ebben le van maradva, annak ellenére, hogy dekarbonizációs lépései már sokkal előbbre tartanak, mint a többi országcsoporté. A dekarbonizáció, azaz a fosszilis energiahordozókról való áttérés, ideértve a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a nukleáris energia fejlesztését, mind hozzáadhat az energiafüggetlenséghez és az ellátásbiztonsághoz.

A sokszínű megoldások egyike az úgynevezett energiaközösségek létrehozása. Az EU-n belül többtucatnyi fajtája kezd kialakulni, sok száz jó példa van rá, igaz még mind valamilyen állami segítséggel.

Az energiaközösség nem új jelenség, Magyarországon is nyitottak rá a szabályok. Megújuló energiaforráson alapuló megoldásokkal, akár szövetkezeti, akár egyéb közösségi megoldások eszközeivel színes együttműködések lehetőségét lehet megteremteni.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni a dekarbonizáció során, hogy még jó néhány évtizedig a fosszilis energiahordozókról, különösen a gázról nem lehet lemondani. Az időjárásfüggő megújuló energiát adó erőművek hálózati integrációjánál ma még létfontosságúak a gázmotorok és -erőművek, és emellett ne felejtsük el, hogy Magyarországon csaknem hárommillió háztartásban van gázfogyasztás. Ezek közül a legnagyobb arányú – az elfogyasztott gázt tekintve – a fűtési célú felhasználás, de főzésre és meleg víz készítésére is több millióan használnak gázt. Ezeknek a lecserélése villamosenergia-alapúra jó esetben is legalább harminc év, és nem is biztos, hogy mindent le kell cserélnünk.

Az energiaátmenet során is kövessük a valósághoz legközelebb álló sokszínű megoldásokat!

Szerző: Nemes Csaba

Illusztráció: Pixabay