Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A 2025. év különleges kegyelmeket hordoz Isten népe és a teremtett világ védelmére elkötelezettek számára.
Az idei szentévben a remény isteni erénye és ajándéka kerül figyelmünk középpontjába, magunkat a „remény zarándokainak” felismerve járhatjuk utunkat – a nagyböjt és a húsvéti ünnepek idején is.
800. évfordulóját ünnepeljük Assisi Szent Ferenc csodálatos költeménye, a Naphimnusz megszületésének, melyben az Úristen által teremtett világ ajándékait tárja elénk.
Ferenc pápa 10 évvel ezelőtt tette meg sürgető felhívását „közös otthonunk gondozására”
a Laudato Si enciklika kiadásával „minden jóakaratú ember számára”.
Nagyböjti elmélkedéseink ezekből az ünnepi alkalmakból is forrásoznak; a könyörgéseket a magyar bencés kongregáció zsolozsmáskönyvéből válogattuk.
"Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom...
mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet. HA kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek, megmentem és megdicsőítem" (Zsolt 90,2.14-15)
Az Úristenhez emeljük tekintetünket, HOzzá intézzük szavainkat, amikor végignézzük mindazt, amit a teremtett világban nekünk ajándékozott. Hozzá fordulunk, amikor meglátjuk azt is, hogy oly gyakran nem tudtunk, nem tudunk méltóan bánni a javakkal, amelyeket ránk bízott.
„Áldott légy Uram földanya-nővérünkért,
ki fenntart és ellát minket,
gyümölcsöket terem, színes virágokat és füvet” (LS 1)
"Abban a hiszemben nőttünk fel, hogy birtokosai és urai vagyunk és fel vagyunk hatalmazva arra, hogy kizsákmányoljuk…
A legelhagyottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk s a mi áldott, elnyomott és pusztított Földünket...
Elfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is föld vagyunk: testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet bennünket” (LS 2)
Szent Pál apostol bátorít bennünket a mai szentleckében: „mindnyájunknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt” (Róm 10,12)
Mit tegyünk hát, testvérek?
Lássuk meg: az élet és a teremtett világ ajándék számunkra a Teremtőtől, melyet kapunk és továbbadunk. Előttünk áll a kérdés:
"Milyen világot szeretnénk hagyni azokra, akik utánunk jönnek? Ha bátran feltesszük ezt a kérdést, ez további kérdésekhez vezet el minket:
Mi végett vagyunk ezen a világon?
Mi végett születtünk erre az életre?
MIért dolgozunk és küzdünk? Miért van szüksége ránk ennek a földnek?” (LS 160)
Merjük megkeresni, meghallani a csendben, a bensőnkben születő válaszokat.
Urunk, fordítsd magad felé mindnyájunk szívét, hogy tartózkodhassunk mindattól, ami megbánt téged és így ne haragodat, hanem irgalmadat érezzük.