A FAO adatai szerint az áruházláncok és a mögötte álló sablonos élelmiszertermelés miatt mára eltűnt növényeink 75 %-a. Jelenleg 12 növény és 5 állatfaj tart el minket. Ez az „ipari méret logikája”, és erre épül minden, termesztés, kereskedelem, stb. Jó ez így?

Az egyöntetűség és az állandóság elve megkívánja, hogy az élelmiszertermelésben ugyanaz a növény kerüljön nap, mint nap termesztésre, feldolgozásra és eladásra, hisz az áruházláncok polcairól, ahogy a film is mutatja, kétségtelenül pl. csak ugyanolyan (ízetlen) sárgadinnye adható el, - mely három hétig is eláll ugyanott -, míg az ízes magyar pl. nem, mert az néhány nap alatt tönkremegy. Mindez azonban azt jelenti, hogy Európa szerte olyan növényeket vásárolnak az emberek, melyek rég nem „produkálják azt, amit hagyományos, szupermarketekben nem, csak őstermelői piacokon kapható ősrégi társaik. Azaz a répa vesztett répaságából, az előbb hivatkozott dinnye pedig dinnyeségéből. Mennyi lehet benne pl. a vitamin vagy az ásványi anyag tartalom? Ez érdekelheti legkevésbé a vásárlót, ha a tömegtermelésből adódóan a paradicsom pl. jóval olcsóbb, mint máshol.

Hogy a sablonos termék eladható legyen, sablonosan kell a művelést is megvalósítani, így gyakorlatilag csak egyfajta növénymagokat lehet vásárolni a köztermesztésben, mert csak ilyen vetőmag fémzárolt, azaz államilag (és jogszabály) által elismert olyan szaporító, melyből a szupermarket felé eladható növény származhat.

Ma Nyugat-Európa, a film szerint holland példára hivatkozva, ott tart, hogy eredeti, a biodiverzitásnak megfelelő magvaik már rég, végleg eltűntek. Mi a helyzet Magyarországon? Érdemes a filmet megnézni, abból minden kiderül.