Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Mit is jelent ez? A Föld egy évben bizonyos erőforrás-mennyiséget nyújt (tiszta levegőt, halak, vadak, erdők állományának növekedését stb.), amelyet elsősorban az emberek használnak fel. A túllövés napja minden évben az a naptári nap, amelyen az emberiség fogyasztása eléri a Föld biokapacitását, azaz felhasználja mindazt az erőforrás-mennyiséget, amelyet a bolygó az adott évre termelni tud. A Föld biokapacitását másképpen eltartóképességnek, az emberiség felhasználását, benne sajnos a pocsékolást is, ökológiai lábnyomnak is nevezzük.
A ’80-as évek óta minden esztendőben többet használunk fel a termelt javakból, mint amennyit az anyaföld megújulva nyújtani tud. A legjobb hasonlat erre talán az, hogy a világ éléskamrájából többet veszünk ki, fogyasztunk el, mint amennyivel azt az év során feltöltjük. A tartalékok pedig végesek, előbb-utóbb a kamra kiürül. Sajnos a folyamat egyre gyorsul. 1987-ben még „csak” december közepén, 2002-ben október végén, idén viszont már augusztusban elértük ezt a mértéket. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a természet nem tud ilyen ütemben alkalmazkodni szokásainkhoz. Mára már 1,5 Földre lenne szükségünk a jelenlegi életmód mellett. Azonban csak ezt a Földet kaptuk a Teremtőtől, amely mindenkinek elegendő javakat nyújtana. Nemcsak a gazdag országok, hanem mi, egy közepesen gazdag ország polgárai is (bio)lehetőségeinken felül élünk!
A mi feladatunk tehát felismerni a világ teremtett rendjét, és alkalmazkodni hozzá, amennyiben a jövő generációinak szeretnénk legalább azokat az életkörülményeket biztosítani, amelyek nekünk megadattak. Legyünk mi a föld sója, a lámpás, legyünk mi azok, akik az ökolábnyomunkat tudatosan csökkentjük!
