Az 1992-es ENSZ konferencián megszövegezett Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleiként a világ 123 állama tett vállalást arra, hogy 2010-re lelassítják a Föld élővilágát érintő pusztulást helyi, nemzeti és regionális szinten egyaránt. (Az EU-tagországok ennél is ambiciózusabb célt tűztek ki: 2010-re meg is állítják a biológiai sokféleség csökkenését.) Korábban már a WWF környezetvédelmi szervezet és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) is megkongatta a vészharangot, most pedig egy nagyszabású nemzetközi konferencia kapcsán kerül előtérbe az élővilág jövőjének siralmas képe.

A dél-afrikai Fokvárosban október 13-án kezdődött az a konferencia, amelyen a világ 600 kutatója vitatja meg a Föld élővilágának drámai elsivárosodásából eredő várható problémákat. Az már biztos, hogy nem leszünk képesek lelassítani a biodiverzitás csökkenését 2010-re, és emiatt az ENSZ 2015-re kitűzött Milleniumi Fejlesztési Céljai (U.N. Millennium Development Goals) sem teljesülnek: nem leszünk képesek olyan környezet kialakítására, amely a világ legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott millióinak egészségét és életkörülményeit javíthatná - mutatott rá a konferencia kapcsán kiadott sajtóközleményben Georgina Mace, a londoni Imperial College kutatója, a konferenciát létrehozó nemzetközi DIVERSITAS-program elnökhelyettese. Mace kiemelte: nehéz elképzelni fontosabb célt, mint hogy megőrizzük a biológiai sokféleségen alapuló úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokat, tehát az élővilágnak azon javait, szolgáltatásait, amelyeket az ember közvetlenül vagy közvetve felhasznál. Az ökoszisztéma-szolgáltatások állapota alapvetően meghatározza az emberiség életminőségét, így a biodiverzitás elengedhetetlen az emberiség élelmezése, energiaellátása, ivóvízforrásai és az élhető klíma szempontjából.

Tovább a teljes cikkhez

Forrás: Origo