A tudományos felfedezéseket mindig az ember központi jelentőségének,
a közjónak és a teremtés belső céljának fényében kell értékelnünk.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A tudományos felfedezéseket mindig az ember központi jelentőségének,
a közjónak és a teremtés belső céljának fényében kell értékelnünk.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
"Madarak és fák” címmel írt Nemes Csaba cikket a Madarak és fák napján (május 10.) megjelenő Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Írt arról hogy „a madarak és fák napját” a világon először Chernel István ornitológus szervezte 1902-ben Magyarországon, annak kapcsán, hogy az európai államok 1902. március 19-én egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Írt a hírhedt DDT használatának következményeiről, és arról, hogy büszkék lehetünk arra, hogy 1968-ban a világon először Magyarországon tiltották be a DDT-t. Azóta, sok tíz év elteltével Magyarországon egyre több a tudós, akik igen meggyőző kutatásokat végeznek és írnak le a 100 ezres nagyságrendű és évről évre sokasodó szintetikus vegyület dömping hatásairól egy új tudományág az ökotoxikológia eszközeivel. A madarak érzékeny „lázmérői” a természetnek, amelyik területről eltűnnek, ott bizony már nagy baj lehet. Az ökotoxikológia a különböző vegyületek (nemcsak peszticidek) a természetes (madár) élőhelyekre, ökológiai rendszerekre gyakorolt káros hatásait vizsgálja. Tanulmányok százai mutatják már, hogy a kevésbé iparszerű gazdálkodás, az ésszerűen csökkentett, vagy elhagyott vegyszer használat akár még nagyobb terméseredmények eléréséhez vezethet. Egy frissebb kutatás szerint a madár fajok teljes állományát nézve 300 millió madár tűnt el az európai agrárélőhelyekről az 1980- as évek elejétől számítottan ami mintegy 50 százalékos csökkenést jelent. Egy nemzetközi mezőgazdasági biodiverzitás indikátor (Farmland Bird Indicator) szerinti értékek Magyarországon az 1999-2011. közötti évi időszak során 2005-ig stagnáló, állandó értéket mutattak, azonban 2005. óta csökkenő tendenciát láthatunk. Szerencsére sokasodnak nálunk is a gyakorlati szakemberek, egyre több a gazdálkodó, akik az új tudományág eredményeit is felhasználva, és a régmúlt jól bevált, hagyományos és szinte vegyszer mentes technikáit kipróbálva folytatnak mezőgazdálkodást, amit ökológiai vagy mások más kritérium rendszert használva biodinamikus gazdálkodásnak hívnak. Az eredmény: tisztább, egészségesebb és még akár több termés, visszaköltöző madárvilág, tisztábban hagyott élőhelyek, biztosabb jövő.