Carlo Carreto írja „Én, Ferenc” című művében: „Addig azt gondoltam, hogy a szegénység a föld csapása, a teremtés rettenetes tévedése, Isten feledékenységének egy fajtája….” …. „A csapás nem a szegénységben nyilvánul meg, hanem a gazdagságban, a hatalmasságban, a túlzásban, amely megkeményítette és megmérgezte a szíveket.” Carreto Szent Ferenc bőrébe bújva a „megmérgezett szívekre” hivatkozik, de állítását – ahogy később írja – nem vitának szánja azokkal, akik meg akarják változtatni a dolgokat, ha azt látják, hogy a szegény embernek verésben, éhségben és megaláztatásban van része.

 

 

A javak elosztása az írott történelmű emberi társadalmakban soha nem volt „igazságos”, ha jól értjük a fogalmat, de a különbség a javak és jövedelmek elosztásában sosem volt akkora, mint manapság. Közismert ENSZ jelentés szerint mára Földünk összes javainak 99 százalékát a Föld népességének egy százaléka birtokolja. Talán nehéz is ezt felfogni, következményeit gazdasági, politikai, társadalmi, környezetvédelmi szempontból átlátni. A gazdagok és a szegények közötti szakadék ahelyett, hogy csökkenne, egyre inkább mélyül, ami ma már sok százmillió ember számára a puszta létfenntartást is megnehezíti. Vajon igazságos-e ez? Carretto sem erre a szegénységre gondolt. Tehetünk-e ellene, szelíden, vagy akár nem kerülve az erőszakot?

 

Sokan indítottak ún. igazságos háborúkat, ahogy újra Carretto írja „ „Az én időmben [Szent Ferenc idejében] igazságos háborúnak tűnt a muzulmánok ellen keresztes hadjárat, olyannyira, hogy az Egyház indította. A ti korotokban [1980-ban] igazságosnak, sőt a legigazságosabbnak a gerillaharcot tekintik a totalitárius rezsimek, a diktatúrák ellen, amelyek elnyomják a szegényeket…. Nem vitatom, és főként nem ítélkezem felette. Csupán annyit mondok, hogy létezik a küzdelemnek és a győzelemnek egy másik módszere: az erőszakmentesség, amely az Evangéliumban kétségkívül az első helyen szerepel….”

 

 

Richard Wilkinson ismert kutató legújabb munkáiban statisztikai elemzések segítségével arról tudósít, hogy a nagy szociális egyenlőtlenségektől eltérően a kisebb szociális egyenlőtlenségek jótékonyt hatást gyakorolnak az egész társadalomra, kedvezően hatnak az egészség alakulására, csökkennek a szociális problémák: az erőszak, a kábítószer-használat, a  mentális zavarok száma, és még akár az elhízottság aránya is. Példát hoz arra, hogy fejlett Európán belül akár a (GDP-ben mért) kétszeres gazdagság sem jelentkezik például a várható életkorban, és más mérhető társadalmi mutatókban. Ugyanakkor az országon (társadalmon) belüli különbségek sokkal inkább hatnak a szociális és egészségi különbségek megjelenésére. 

Wilkinson az egyenlőség mértékét a jövedelmek mértékével azonosítja, és példája a fejlett Európán belül kétségkívül találó. Igaz ugyan, hogy ha ezt a példát egy viszonylag fejlett latin amerikai ország és egy fejlett európai ország között mutatná be, akkor talán más eredményre jutna. Wilkinson az igazságosságot az egyenlőséggel azonosítja, az egyenlőséget meg a jövedelemkülönbségekkel becsüli, pedig számos esetben a jövedelmek függetlenek a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz való szabad hozzáféréstől és így azok igazságos elosztásától is.

 

 

Vegyük elő hát az Evangéliumot, hiszen számtalan helyen felüthetnénk, ahol az „igazságosságról” elmélkedhetnénk. Üssük fel Mark evangéliumát, olvassuk azt a részt, amikor Jézus kiűzi a kereskedőket és árusokat a templomból: „a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta” (11,15). Sokan elemezték már ezt a részletet. Mindazon túl, amit már sokan felfedeztek benne, újraolvasva, kérdésünk szempontjából a tény, ahogy Jézus rendet teremt a templomban, azt is üzenheti: ha őt követjük, rendet termet a Földön is, hiszen neki az egész Föld a temploma.

Hogyan is teremthetjük meg az igazságosságot, a javak harmonikus elosztását, úgy hogy követjük az Evangéliumot? Emlékezzünk csak a „kenyérszaporításra”, amelynek csoda-jellegébe többek szerint az is beletartozik, hogy az emberek, Jézus hallgatói elővették a náluk lévő, rejtett kenyereiket, halaikat, és folytatták, amit Jézus elindított a csodával: megosztották azokat társaikkal.

 

 

Igazságos, ha úgy cselekszel, mint ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek.

 

Nemes Csaba