Idén az advent a lehető legrövidebb, a negyedik vasárnap estéje már a Szenteste. Ezért negyedik heti elmélkedésünkben már nem ajánlunk választható feladatokat, de a liturgiából és a Laudato si' enciklikából vett gondolatokkal arra szeretnénk hívni azokat, akik követték meghívásunkat, hogy magát az ünnepet is igyekezzünk a teremtés és megtestesülés titkának hívő szeretetével megélni. Így törekedjünk a karácsonyt nem csak magunk, de minden teremtmény számára áldott ünneppé tenni.

• Az advent: ránevelni magunkat a múltnál és jelennél biztosabb jövő reményére

• Az advent: megélni és megszeretni végességünket a Végtelenbe vetett hittel

• Az advent: megbarátkozni korlátainkkal, hogy el tudjuk fogadni mások korlátait

• Az advent: az egyszerűség értékének felfedezése

• Az advent: az ünnepelni képes szív elsajátítása

• Az advent: lemondani saját tökéletességünk ábrándjáról, hogy ajándékba megkaphassuk a tökéletes Szeretetet

• Az advent: gazdagsághoz és kényelemhez való ragaszkodásunk feladása, rátekintve arra, Aki szegényen lett egy velünk

Részletek a vasárnap liturgiájából:
Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt! (Kezdőének – Iz 45,8)
„Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg, sátorban lakik.” (Olvasmány – 2Sám 7,2)
Istennél semmi sem lehetetlen. (Evangélium – Lk 1,37)

Ferenc pápa: Laudato sì
A valóság keresztény felfogása szerint az egész teremtés rendeltetése Krisztus misztériuma által valósul meg, aki jelen van az összes dolog kezdetétől fogva: „Minden általa és érte teremtetett” (Kol 1,16). János evangéliumának prológusa (1,1–18) Krisztus teremtő tevékenységét isteni szóként (logosz) mutatja be. De ez a prológus meglepő kijelentést tesz: ez a szó „testté lett” (Jn 1,14). A Szentháromság egyik személye beilleszkedett a teremtett kozmoszba, osztozott annak sorsában egészen a keresztig. A világ kezdete óta, de különösen is a megtestesüléstől fogva a természeti valóság egészében – rejtett módon – Krisztus misztériuma működik anélkül, hogy csorbítaná annak autonómiáját. (LS 99)

A keresztény tapasztalat számára az anyagi világ minden teremtménye a megtestesült Igében találja meg igazi értelmét, mert Isten Fia felvette személyébe az anyagi világ egy darabját, és ezáltal elültette az anyagi világba a végleges átalakulás csíráját: „A kereszténység nem utasítja el az anyagot és a testi valóságot, sőt a liturgikus cselekményben az ember testisége teljesen megkapja igazi értékét, az emberi test itt mutatja meg legbensőbb természetét, hogy a Lélek temploma, és itt jut el a Jézus Urunkkal való egyesülésre, aki maga is testté lett a világ üdvösségéért.”  (LS 235)