Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Életünk egyharmadát a munkahelyünkön töltjük. Ha beleszámítjuk az oda-vissza utazást, a munkahelyi ebédidőt, akkor az arány még nagyobb. A teremtés védelmének erkölcsi parancsa és hitből fakadó igénye tehát nem korlátozza a felelős gondolkodást és cselekvést az otthonunkra, a szűkebb családunkra. A munkahelyen – függetlenül attól, hogy beosztottként, vezetőként, vagy vállalkozóként tevékenykedünk – nagyon sok alkalom adódik, hogy a környezetünkért tehessünk valamit.
Ha valakit az Isten mások irányításának felelősségével ajándékozott meg, akkor ezzel a lehetőséggel számos dologra lehet befolyásunk. A legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy vajon a vállalkozás a közjót, az emberi méltóságot, az emberiség egészének javát szolgálja-e? Ha úgy érezzük, hogy munkahelyünk felesleges, csak az emberi telhetetlenséget kielégítő, vagy a természetet feleslegesen terhelő szolgáltatást vagy terméket nyújt, akkor ideje átgondolni, hogy ez-e az Istentől rendelt hivatásom. Valóban érdemes-e pár napos használat után eltörő, és a szemetesben végző fröccsöntött műanyag vízi pisztolyt, egyszer használatos felfújható matracot, rágógumit, vagy bulvárlapot kínálni embertársainknak? Vajon a hit, a remény, és a szeretet vezérli-e tetteimet a munkahelyen, vagy kettős életet élek – vaskosabb viccek, az adóelkerülés a „munkahelyen” beleférnek, miközben a családban, a templomi közösségben jól nevelt, erkölcsös mintapolgár vagyok?
Érdemes konkrét elhatározásokat tennem. Év elején – különösen a nagyböjtben – ezt gyakran el is tervezzük. Ha ezek a célokat konkrétan megfogalmazom, és határidőt is szabok magamnak, nagyobb az esély a megvalósulásukra is. Pár lehetséges példa következzék itt a teljesség igénye nélkül.
A legfontosabb, hogy lelkiismeretem szerint cselekedjem. Ha egyértelműen nem a megfelelő helyen vagyok, nem tudok hasznára lenni a világnak, embertársaimnak, a közjónak, határozzam el, hogy önéletrajzomat egy héten belül frissítem, és regisztrálok egy álláskereső portálon. Az esetek többségében, szerencsére, nem kell szembenéznünk hasonló problémákkal.
Ha a cég bérstruktúrája nem igazságos, a bérek nem minden kolléga esetében méltányosak, két hónapon belül átnézem azokat, és ha nem áll módomban változtatást végezni rajtuk, akkor feletteseimnek ajánlásokat teszek.
Figyelmemet fordíthatom arra, hogy a munkahelyem az erőforrásokat mennyire hatékonyan használja. Elhatározhatom, hogy feltérképezem a következő hónap végéig, hogyan lehetne a víz- és áramfogyasztást, valamint a fűtési és hűtési energia felhasználást csökkenteni, és konkrét ajánlásokat teszek, vagy az intézkedéseket a rá következő 3 hónapban meg is valósítom.
Megvizsgálom, hogy milyen jégmentesítőt használ a cég télen, és környezetbarát megoldást keresek, ha NaCl tartalmú. Ahol még nem „divat”, szelektív hulladék-gyűjtőket helyezek ki az irodákba nyárig és az elvitelüket is megoldom. Felmérem a következő hónap végéig, milyen feltételekkel lehetne felelős erdőgazdálkodásból származó (pl. FSC logós) nyomtatópapírra cserélni a jelenlegit.
Elhatározom, hogy megkeresem a hasonlóan felelős gondolkodású kollégákat a következő 3 hétben, és egy „zöld” vagy szerencsésebb esetben „teremtésvédelmi” kört alkothatunk, ahol közösen tudunk gondolkodni és eltervezett akciókat megvalósítani a természet, a környezet és a teremtett világ érdekében. Havi környezetvédelmi hírlevelet állítunk össze a következő hónaptól.
Beosztottként, vagy alsóbb szintű vezetőként is sokat tehetek a fentiekért. Magam kezdeményezhetek közműszámlákra jótékony hatással bíró változtatásokat (a vezetőség mindenhol ért ezen a nyelven).
Elhatározhatom, hogy olyan előadót hívok meg a vállalathoz, aki hiteles és segít a szemlélet formálásában. Szervezhetek a környezet kérdését előtérbe állító fotóversenyt, ahol kis díjakat kaphatnak a legsikerültebb felvételeket készítők. Műveiket a konyhába kitéve segíthetem a munkahelyi közösség építését, és kevés az erőforrásigénye. Egy-egy világnapon (pl. a Víz vagy a Föld Napja) kitehetek egy kis kvízt a kávéfőzők mellé pár tollal. Lépcsőmászási versenyt hirdetek, ha emeletes irodában dolgozom. 100 emeletenként jutalmat adhatok a kéthetes verseny végén.
Még számtalan hasonló elhatározást sorolhatnánk. A fenti példák sok munkahelyen nem mind adaptálhatók, vagy kivitelezhetőek, de segíthetnek abban, hogy olyan, saját magunknak kitűzött, célokat fogalmazhassunk meg, melyek a mi életünkben, munkahelyünkön segítenek a fenntarthatóbb, a teremtést megőrző életmód kialakításában. Tervezzem el most, mit teszek a következő időszakban!
Baczó Tamás
