A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente újabb bejegyzéssel. Ezúttal azon gondolkodunk, hogyan tudunk a környezet károsítása nélkül hűsölni.

A szomszéd telkeken mostanában sok új ház épül. Először persze a régi kertek öreg fái tűnnek el, a házak jóval tágasabbak, magasabbak, a növényeknek alig marad hely, hiszen az autóknak is kell parkoló. A házak szigetelése, a beépített ablakok minősége bizonyára megfelel a korszerű követelményeknek, szabványoknak, mégis, meglepő módon mindegyiknek a hátulján ott zümmög néhány légkondicionáló berendezés, ami kifelé tessékeli a meleget a házból, esetleg éppen a szomszéd ablaka alá…

A „korszerűség” tehát abban mutatkozik meg, hogy gőgösen ráhagyatkozunk a külső energiaforrásokra, úgy alakítjuk ki lakóhelyünket, hogy nem veszünk tudomást arról, mekkora környezeti terhelést jelent az ilyen házak üzemeltetése? Igaz, a szemetet már szelektíven gyűjtjük, ezért aztán három különböző kukásautó is fordul hétfőnként a környéken. A tetőre akár napelemet is szerelhetünk, elektromos áramot termelhetünk a fák árnyékától gondosan megőrzött felületeken, mégis, mindannyian érezzük, hogy mai életformánkkal valami nincs rendben.

Ferenc pápa írja: „Nőtt a lakosság ökológiai érzékenysége, noha ez nem elég ahhoz, hogy megváltoztassa a káros fogyasztási szokásokat, amelyek – úgy látszik – nem eltűnnek, hanem terjednek és szaporodnak. Hogy csak egy egyszerű példát említsünk: egyre többen használnak légkondicionálót, és azok kapacitása is egyre növekszik. A piac, amely azonnali haszonra törekszik, tovább gerjeszti a keresletet. Ha valaki kívülről figyelné a bolygó társadalmát, elképedve látná ezt az öngyilkosnak tűnő magatartást” (Laudato si’ 55.)

A piac gerjeszti hát a keresletet? Mégsem elég vastag a fal, túlságosan nagyok az üvegfelületek, ha folyamatos áramfogyasztás nélkül nem érezzük jól magunkat benne a forró nyári napokon? Vagy egyszerűen csak a kivágott fák hiányoznak…

Mi nyáron kint a teraszon ebédelünk, még a legforróbb napokon is, megtehetjük, hiszen dél felől hatalmas diófa borul a ház fölé. Árnyékában mindig hűvös van, szellő is jár, párásabb a levegő, mint a tűző napon. Ahogy évről évre terebélyesedik, egyre hatékonyabban védi a házat a felmelegedéstől. Igaz, ilyenkor bent a lakásban is jóval sötétebb van miatta, de úgyse sok időt tölt az ember nyáron a házban… Aztán majd ősszel, ahogy rövidülnek a nappalok, eljönnek az első fagyos éjszakák, a lombja meleg sárgára színeződik, aranyló fénye beragyogja a szobát is. Mire megbarnulnak a fagyott levelek, le is hullanak, és a már alacsonyan járó nap a csupasz ágak között mélyen bevilágít az üvegen át a lakásba, akkor már jólesik a melege. Ezért volt régen is lombhullató hársfa, cseresznye vagy éppen szőlőlugas a házak déli oldalán.

Persze a diófa nem csak árnyékol. Ízletes, egészséges termését bőkezűen ajándékozza majd szeptemberben, levele, kopácsa, de még a dióbélben lévő kemény hártya is gyógyhatású. Klímavédelemből is jól vizsgázik, fél éven át köti meg a levegőből a szén-dioxidot, saját testében szénként raktározza, és a fa még pusztulása után is az embert szolgálja, bútor, tűzifa lesz belőle. Az energiát a nap sugaraiból nyeri, a szerves anyag a levél műhelyében készül, és mint minden növény, a beleírt örök törvény szerint fejlődik, lombosodik, fordul termőre. A fa sokkal többet ad a környezetének, mint amennyit elhasznál az erőforrásokból! A többlet a Nap energiájának csodálatos hatékonyságú hasznosításából ered, amire minden zöld növény képes. Ez nem a piac logikája, hanem a teremtett világ működési rendje, az adakozás, az áradó bőség világa.

Egy nagy baj azért mégis van a diófával: az árnyas kertek öreg házaiba hiába kopogtat ajánlataival a klímaszerelő; így a gazdasági növekedés, a fogyasztás kívánatos bővülése megtorpan a kertkapunál…

Fotó: Lechner Judit

Lechner Judit/Magyar Kurír