Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente újabb bejegyzéssel. Ezúttal azon gondolkodunk, hogyan tudunk a környezet károsítása nélkül hűsölni.
A szomszéd telkeken mostanában sok új ház épül. Először persze a régi kertek öreg fái tűnnek el, a házak jóval tágasabbak, magasabbak, a növényeknek alig marad hely, hiszen az autóknak is kell parkoló. A házak szigetelése, a beépített ablakok minősége bizonyára megfelel a korszerű követelményeknek, szabványoknak, mégis, meglepő módon mindegyiknek a hátulján ott zümmög néhány légkondicionáló berendezés, ami kifelé tessékeli a meleget a házból, esetleg éppen a szomszéd ablaka alá…
A „korszerűség” tehát abban mutatkozik meg, hogy gőgösen ráhagyatkozunk a külső energiaforrásokra, úgy alakítjuk ki lakóhelyünket, hogy nem veszünk tudomást arról, mekkora környezeti terhelést jelent az ilyen házak üzemeltetése? Igaz, a szemetet már szelektíven gyűjtjük, ezért aztán három különböző kukásautó is fordul hétfőnként a környéken. A tetőre akár napelemet is szerelhetünk, elektromos áramot termelhetünk a fák árnyékától gondosan megőrzött felületeken, mégis, mindannyian érezzük, hogy mai életformánkkal valami nincs rendben.
Ferenc pápa írja: „Nőtt a lakosság ökológiai érzékenysége, noha ez nem elég ahhoz, hogy megváltoztassa a káros fogyasztási szokásokat, amelyek – úgy látszik – nem eltűnnek, hanem terjednek és szaporodnak. Hogy csak egy egyszerű példát említsünk: egyre többen használnak légkondicionálót, és azok kapacitása is egyre növekszik. A piac, amely azonnali haszonra törekszik, tovább gerjeszti a keresletet. Ha valaki kívülről figyelné a bolygó társadalmát, elképedve látná ezt az öngyilkosnak tűnő magatartást” (Laudato si’ 55.)
A piac gerjeszti hát a keresletet? Mégsem elég vastag a fal, túlságosan nagyok az üvegfelületek, ha folyamatos áramfogyasztás nélkül nem érezzük jól magunkat benne a forró nyári napokon? Vagy egyszerűen csak a kivágott fák hiányoznak…
Mi nyáron kint a teraszon ebédelünk, még a legforróbb napokon is, megtehetjük, hiszen dél felől hatalmas diófa borul a ház fölé. Árnyékában mindig hűvös van, szellő is jár, párásabb a levegő, mint a tűző napon. Ahogy évről évre terebélyesedik, egyre hatékonyabban védi a házat a felmelegedéstől. Igaz, ilyenkor bent a lakásban is jóval sötétebb van miatta, de úgyse sok időt tölt az ember nyáron a házban… Aztán majd ősszel, ahogy rövidülnek a nappalok, eljönnek az első fagyos éjszakák, a lombja meleg sárgára színeződik, aranyló fénye beragyogja a szobát is. Mire megbarnulnak a fagyott levelek, le is hullanak, és a már alacsonyan járó nap a csupasz ágak között mélyen bevilágít az üvegen át a lakásba, akkor már jólesik a melege. Ezért volt régen is lombhullató hársfa, cseresznye vagy éppen szőlőlugas a házak déli oldalán.
Persze a diófa nem csak árnyékol. Ízletes, egészséges termését bőkezűen ajándékozza majd szeptemberben, levele, kopácsa, de még a dióbélben lévő kemény hártya is gyógyhatású. Klímavédelemből is jól vizsgázik, fél éven át köti meg a levegőből a szén-dioxidot, saját testében szénként raktározza, és a fa még pusztulása után is az embert szolgálja, bútor, tűzifa lesz belőle. Az energiát a nap sugaraiból nyeri, a szerves anyag a levél műhelyében készül, és mint minden növény, a beleírt örök törvény szerint fejlődik, lombosodik, fordul termőre. A fa sokkal többet ad a környezetének, mint amennyit elhasznál az erőforrásokból! A többlet a Nap energiájának csodálatos hatékonyságú hasznosításából ered, amire minden zöld növény képes. Ez nem a piac logikája, hanem a teremtett világ működési rendje, az adakozás, az áradó bőség világa.
Egy nagy baj azért mégis van a diófával: az árnyas kertek öreg házaiba hiába kopogtat ajánlataival a klímaszerelő; így a gazdasági növekedés, a fogyasztás kívánatos bővülése megtorpan a kertkapunál…
Fotó: Lechner Judit
Lechner Judit/Magyar Kurír