A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a környezettudatos gyógynövénygyűjtésre buzdít szakértőnk.

Közeledik a nyári napforduló, és az idei különösen meleg tavasz miatt már Medárd napjára kinyíltak a János-napra rendelt virágok! A kertek gyönyörűek, elmaradtak a májusi fagyok, talán még eső is volt eddig elegendő, igaz, többnyire heves záporok formájában, kiszámíthatatlanul érkezett. Lehet, hogy felesleges a sok aggodalom, a klímaváltozásnak akár nyertesei is lehetünk itt Magyarországon?

Miért is van, hogy ilyenkor ennyi a virág a réteken, a kertekben? Az úrnapi virágszőnyegeket ilyen bőségben, szépségesen csak júniusban lehet elkészíteni, bárhová is esik egy-egy évben a húsvét, ezzel együtt a pünkösd. Az Úr napján, az Oltáriszentség ünnepén – lehet a tavasz hűvös, csapadékos, vagy száraz, forró – valamilyen virágból a sok közül biztosan lesz elegendő a díszítéshez!

Az itt élő növények pontosan „tudják”, érzékelik, hogy a napforduló után már a magok érlelése, a szárak szilárdítása, a tápanyagok gyűjtögetése, az áttelelő rügyek kinevelése a feladat, a virágzás, az intenzív növekedés, terjeszkedés ideje erre az esztendőre hamarosan véget ér. Ezért nyílik szinte egyszerre a rózsa, a liliom, a borzaskata, a menyecskeszem, a harangvirágok sokféle fajtája, a törökszegfű és a májusi margaréta. Megporzó rovarokra is nagy a kereslet ilyenkor, a petékből tömegével kikelő hernyók gyérítéséhez a madarakra is nagy szükség van, ők is most tudják a fiókákat a bőséges eledellel biztonságban felnevelni, szárnyukra bocsátani, hogy még a nyáron megerősödjenek.

Az ember persze úgy érzi, már régen felette áll ennek a nyüzsgésnek, megtanulta a begyűjtött természeti kincseket ínségesebb időkre elraktározni. Nagyon sok gyógynövényt most kell megszedni, a görögkatolikus vidékeken mai napig szokásos János-napi virágszentelés szertartása is bölcsen ráirányítja erre a figyelmünket. Az orbáncfű ragyogó sárga virágai, levelei ilyenkor már megtelnek a csodálatos, gyógyító olajjal, ami az emberben a fényérzékenységet fokozza, emiatt nyáron nem is isszuk a teáját, és még arra is vigyáznunk kell, hogy szedéskor a szemünkbe ne dörzsöljük véletlenül, de télen, amikor legalacsonyabban jár a Nap, hosszúak az éjszakák, visszahozza majd a ragyogó kora nyári napok erejét, segít leküzdeni a fényhiányos depressziót. Ugyanígy vagyunk a hársfa, a bodza virágával, a kamillával, a kakukkfűvel is, fél évre előre gondolkodunk, amikor megszedjük, megszárítjuk őket, hogy majd a téli megfázások idején legyen belőlük elegendő. Nagy bizalommal hagyatkozhatunk rá a teremtett világ rendjére, szelíd mértéktartással csak egy télre valót szedünk meg, hogy másnak is maradjon, a növény is meg tudjon újulni, szaporodhasson, hiszen jövőre újra megtaláljuk őket!

A növények virágzása, maghozása, az állatok szaporodása a teremtett világ törvényei szerint ösztönösen igazodik a Föld Nap körüli keringésének ritmusához, az esztendő időjárásához, de az ember, ahogy tudása növekszik, eszközei gyarapodnak, egyre nagyobb szabadsággal és felelősséggel dönt arról, mit sajátít ki magának a teremtett világ javaiból. De milyen különös, hogy minden józan számítást figyelmen kívül hagyva úgy viselkedik, mintha a gazdasági növekedés büntetlenül folytatható lenne az erőforrások végességének figyelembe vétele nélkül is! Ha az összes orbáncfüvet éveken át mind leszedjük egy területen, nem tud magot érlelni, előbb-utóbb végleg kipusztul. Rajtunk áll, hogy közös otthonunk kincseivel a gyógynövénygyűjtők bölcs előrelátásával gazdálkodunk, vagy a természetes megújulás lehetőségét kizárva, egyszeri haszon reményében pénzzé teszünk, felélünk mindent, ami csak itt és most elérhető – valós szükségleteinken messze túlterjeszkedve.

Kép és szöveg: Lechner Judit