A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Címünk elég sokatmondó: negatív, de sajnos nagyon is valós látleletet ad állandó szerzőnk.

Végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltozott földünk éghajlata. Változások észlelhetők az úgynevezett nagy földi légkörzés apróbb mintázataiban, változott a területre és évszakokra jellemző szinoptikus helyzetek aránya és intenzitása. Az előbbiekből adódóan változott egy-egy nagyobb térségre lehullott csapadékmennyiség és annak időbeli eloszlása, a száraz-aszályos időszakok vagy akár az árvizek előfordulásának gyakorisága. Változott a nyári és a hőségnapok, a fagyos és téli napok száma. Mindezek erősen összefüggenek a föld energetikai mérlegében történő apró változásokkal. A változás okozója a természetes folyamatok mellett (például napállandó változása, természetes ciklusok) nagyrészt az emberi tevékenység, azaz az üvegházhatású gázok még mindig növekvő kibocsátása, valamint a földfelszín fényvisszaverő képességének (albedójának) megváltoztatása. A károsanyag-kibocsátás csökkentésére vannak tervek és elért eredmények is, de utóbbiak hosszú évtizedek múlva jelentkezhetnek. Az albedó megváltozása ellen, ideértve az épített környezetet, a mezőgazdasági területeket is, kevesebbet tudunk tenni. A változást valamelyest lehet lassítani, ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy erősödni fog, éppen ezért sokkal inkább az alkalmazkodásra kell készülnünk.

„Az emberi szenvedés atlaszának és a kudarcos klímapolitika elmarasztaló vádjának” nevezte António Guterres ENSZ-főtitkár az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentésének a II. munkacsoport által 2022. február 28-án közzétett jelentését. A jelentés akkor sem és azóta sem volt igazán nagy hírértékű, hiszen a háború, az energiaválság, a fejlődő világ nagy részére hamarosan rátörő élelmiszerhiány hírei mellett elsikkadtak azok a megalapozott és vészjósló elemzések, amelyek a várható hatásokra, a sérülékenység fokozódására hívják fel a figyelmet, és a lehetséges alkalmazkodás lényegi irányait mutatják be. Ez a munkacsoport a már detektálható és várható hatásokkal, az alkalmazkodás egyre fontosabb kérdéseivel, a világ és egyes régióinak sebezhetőségével foglalkozik. A jelentés 34 ezer tanulmányra épít, és 67 ország 270 szerzőjét vonták be az elkészítésébe.

Az idei, novemberben tartandó klímacsúcsra való hivatalos felkészülés lezárult. Két héttel ezelőtt az első globális, ENSZ keretében létrejött környezetvédelmi konferencia 50. évfordulóján Stockholmban rendezett esemény záródokumentuma is szinte segélykiáltás.

Az alábbiakban a jelentés főbb megállapításaiból emelek ki néhányat.

Az éghajlati hatások a vártnál súlyosabbak. Az éghajlatváltozás már most is széles körű zavarokat okoz a világ minden régiójában, mindössze 1,1 Celsius-fok felmelegedés mellett. A rendkívül száraz aszályok, a rendkívüli hőség és a hatalmas árvizek már most is emberek millióinak élelmezésbiztonságát és megélhetését fenyegetik.

Rövid távon az éghajlatváltozás még negatívabb hatásainak vagyunk kitéve. Még ha a világ gyorsan dekarbonizálódik is, a légkörben már jelen lévő üvegházhatású gázok és a jelenlegi kibocsátási trendek elkerülhetetlenné tesznek néhány igen jelentős éghajlati hatást 2040-ig.

A jelentés megállapítja, hogy minden tized fok hőmérséklet-emelkedés fokozza az embereket, a fajokat és az ökoszisztémákat fenyegető veszélyeket. Még a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozása sem biztonságos mindenki számára. Például mindössze másfél fokos globális felmelegedés esetén a világ számos gleccsere vagy teljesen eltűnik, vagy elveszíti tömegének nagy részét; további 350 millió embert sújt majd vízhiány 2030-ra; a szárazföldi fajok 14 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye.

A trópusi régiókban a hőség és a szárazság együttes hatásai gyors és jelentős mezőgazdasági hozamcsökkenést idézhetnek elő. Ugyanakkor a hőség okozta halálozás nőni fog, miközben a munkatermelékenység csökken; az emberek nem tudnak majd többet dolgozni az aszály okozta veszteségek leküzdéséért. Ezek a hatások együttesen csökkentik a családok jövedelmét, miközben emelik az élelmiszerek árát – ez a pusztító kombináció veszélyezteti az élelmezésbiztonságot és súlyosbítja az egészségügyi kockázatokat, például az alultápláltságot.

Jelenleg az emberiség fele (3,5 milliárd ember) él az éghajlati hatásoknak rendkívül kitett országokban: ezek az úgynevezett globális hotspotok a fejlődő kis szigetállamokban, az Északi-sarkvidéken, Dél-Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Afrika nagy részén, a szubszaharai térségekben összpontosulnak. Ezekben a régiókban csupán az alkalmazkodás legfontosabb lépéseire legalább 300 milliárd dollár extra forrás kellene évente.

Az új éghajlati mintázatokhoz való alkalmazkodás elmaradása még enyhébb következmények mellett is pusztító, és gyakran visszafordíthatatlan a közösségek számára. Ezek a veszteségek és károk csak növekedhetnek a globális hőmérséklet emelkedésével. Ha az átlaghőmérséklet-változás 1,5 Celsius-fok fölé emelkedik, a gleccserektől és a hóolvadástól függő közösségek vízhiánnyal szembesülnek, amihez nem tudnak alkalmazkodni. 2 Celsius-fok feletti hőmérséklet-változásnál jelentősen megnő annak a kockázata, hogy a kukoricatermesztés egyidejűleg összeomoljon a kulcsfontosságú termesztési régiókban.

Lehetne sorolni tovább a különböző súlyos és nagy valószínűségű következményeket, figyelmeztető jeleket. Az alkalmazkodás is egyre sürgetőbb és sok pénzbe kerül, de a háború miatt százmilliárdokat most fegyverekre költünk.

A fentiekben leírt folyamat az emberiség több mint felének kockázatossá, néhány helyen lehetetlenné teszi az életkörülményeit, és így a másik fele is belecsúszik a kockázatos térbe. A tétovázásnak mindenki csak vesztese lesz, és további növekvő társadalmi-politikai feszültséget, akár további háborúk kirobbanását vonhatja maga után a víz- és élelmiszerhiány.

A jelenlegi háború azonnali következményei a globális élelmiszer-ellátásban is egyre világosabbá teszik, hogy nem szabad országnyi mezőgazdasági területeket sem éghajlati, sem egyéb okok miatt veszendőbe hagyni. Ezt mintha mindenki értené, de mégsem tesznek ellene…

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Pixabay