Az ökológiai válság morális kérdés.
Az ökológiai válság morális kérdés.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
A természet változása a mai társadalmakat arra kényszeríti, hogy minden eddiginél komolyabban keressék a természet és a társadalom közötti harmonikus együttélés lehetőségét. Ennek a már több évtizede folyó – de eddig kevés eredményt hozó – küzdelem az elmúlt években az éghajlat radikális változása miatt új szakaszához érkezett. Az éghajlatváltozás ma már az egyik fontos gazdasági, társadalmi és politikai témává vált, s a tudományos előrejelzések alapján a jövőben még fontosabb, megkerülhetetlen kérdésnek számít majd. Az éghajlatváltozás következményei ugyanis minden országot és települést közvetve vagy közvetlenül már most érintenek és az elkövetkező években még komolyabban érinteni fognak. E felismerést követően nemzetközi, nemzeti és helyi szinten is egyre többen vesznek részt a lehetséges megoldások keresésében, kapcsolódnak be a programok kidolgozásába és azok megvalósításában.
Az elmúlt években megjelent tudományos eredmények arra hívják fel a figyelmünket, hogy a megelőzés esélyei folyamatosan romlanak és egyre inkább a természet további változásaira való felkészülés és az ezekhez való alkalmazkodás válik a legfontosabb feladattá. Az alkalmazkodás előfeltétele viszont a társdalom egészében, s helyi szinten egyaránt a klímatudatosság növelése. Ezért a Hegyvidéki Éghajlatváltozási Stratégiában a klímatudatosság erősítése az első és a legfontosabb cél. Ennek elérése érdekében a Stratégiában arra teszünk javaslatot, hogy a kerület és az egyes intézmények vezetői, a helyi közösségek és a kerület minden lakója minél pontosabban és részletesebben kapjon tájékoztatást a kialakult helyzetről, annak várható következményeiről és a helyi szintű cselekvés lehetőségeiről. Ezt követik az alkalmazkodással és a kibocsátás csökkentéssel foglalkozó részek, s végül a megfogalmazott javaslatok megvalósítási lehetőségeinek bemutatása.
Komoly szerep hárul az alkalmazkodásban az önkormányzatokra, mely a helyzetfeltárástól, a felkészülésen keresztül, a szervezésen át adott esetben a károk helyreállításáig tart. Ez különösen fontos lehet egy olyan gazdag természeti környezettel rendelkező és olyan látogatottságú úti cél esetében is mint amilyen a Hegyvidék. Továbbá a kormányzatnak és az önkormányzatoknak alapvető szerepük van a hazai kibocsátás csökkentés elősegítésében és az energiaellátás biztonságának növelésben is. Hatáskörüknél fogva lehetőségük nyílik a klímabarát tevékenységek ösztönzésére, támogatására, továbbá központi szerepet tölthetnek be a tájékoztatásban is. Ezeken a tevékenységeken kívül pedig saját működésük során is fontos a kibocsátás csökkentési lehetőségek gyakorlati alkalmazása a klímabarát működés elérése érdekében.
A Stratégia nem kínál, nem kínálhat teljes körű megoldást az éghajlatváltozásra, hiszen az éghajlatváltozás leginkább egy olyan súlyos betegség tünetéhez hasonlítható, amelynek ma még nem ismerjük a gyógymódját. A Stratégia célkitűzése az, hogy a Hegyvidék is bekapcsolódjon abba a világ több ezer településén folyó közös munkába, amelynek célja e „betegség" gyógymódjának megtalálása és az, hogy a természet változásaihoz a helyi társdalom rugalmasan alkalmazkodni tudjon. A Hegyvidék különleges adottságai – földrajzi helyzete, értékes természeti környezete és jellegzetes társadalmi viszonyai – az országban egyedülálló lehetőséget kínálnak arra, hogy e gyógymód keresésében és a társadalmi rugalmasság megerősítésében Hegyvidék jelentős eredményeket érjen el és példaként szolgálhasson más helyi közösségek, települések, kerületek számára is.
A Stratégia teljes szövege a Hegyvidék honlapján olvasható:
http://www.hegyvidek.eu/magyar
Forrás: Klímabarát Települések Szövetsége
A Klímabarát Települések Szövetségének hírlevele (12. szám, 2010. szeptember)