Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
p, 2022-03-25 11:37
A kivonatot a római Teremtés Békéjéért, Igazságosságáért és Épségéért Bizottság hozta létre. (JPIC Commission, Pamphili Park, Róma, 2020)
Ma összegyűltünk, hogy részt vegyünk a keresztúti állomásokon, annak tudatában, hogy bár van mit ünnepelnünk hitéletünkben, van mit elgyászolnunk is. Krisztus szenvedésének emlékezete minden évben alkalmat ad arra, hogy számot vessünk azzal, milyen sok módon szakítottuk meg az Istennel kötött szövetségünket: önző módon cselekedtünk, saját hatalmunkat és anyagi előnyeinket akartuk biztosítani, nemcsak más emberek, hanem az egész Teremtés jólétének rovására.
Itt van most a lehetőségünk, hogy beismerjük, elhanyagoltuk törődő, szerető és gondoskodó felelősségünket Isten teremtésének gondozásában.
Ferenc pápa emlékeztet bennünket arra, hogy "ha az ember nem találja meg újra valódi helyét, akkor félreérti önmagát és végül saját valóságának mond ellent: " (vö. LS 115).
Ahogy Krisztus útjáról a keresztre feszítéséig emlékezünk, Ferenc pápa Laudato si' enciklikájából vett elmélkedésein keresztül, minden egyes állomáson felismerhetjük szövetségünk egy-egy jelentős megszegését, a szövetségét, melyet Isten Teremtésének egész családjával kötöttünk.
Engedjük, hogy a fák, a növények, a sziklák, a talaj, a víz, a madarak és a szél tanítsanak bennünket ezekről a megtört kapcsolatainkról. Minden állomáson imádsággal kérünk gyógyulást ezeknek a szakadásoknak megszűnéséért, vagyis az Istennel kötött szövetségünkért és mindazért, amit Isten teremtett. Találjuk meg a bátorságot és az erőt, hogy a szövetség gyógyításának és közös otthonunk gondozásának képviselőivé válhassunk. Nővérünkkel, a Földanyával vagyunk együtt most ezen az úton, egy olyan helyen, amely ezt a számunkra különleges valóságot megragadja. Utunk nagy része azon az ösvényen fog haladni, mely megmutatja azokat az élettel teli szenteket is, akiknek bátor életútja tanúskodik a másokkal való különleges törődésről.
(Sétáljunk elmélkedő csendben vagy énekeljünk, miközben a következő állomáshoz lépünk: hallgassuk a szelet/énekeljünk halkan, hallgassuk a madarakat, hallgassuk Isten teremtését).
„Áldott légy, Uram, földanya-nővérünkért, ki fenntart és ellát minket, gyümölcsöket terem, színes virágokat és füvet!” (LS 1)
Üresség van, nincs ott senki, aki Vele lenne. Ő áll itt egyedül, de tisztában van azzal, hogy kicsoda és mire készül. Mi most itt vagyunk mellette.
AZ ELNYOMÁS ÉS A HATALOMMAL VALÓ VISSZAÉLÉS:
„Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte: »Te vagy-e a zsidók királya?« »Magad mondod« – válaszolta.” (Mk 15, 1-2)
(rövid csend)
Nem mi vagyunk Isten. A föld létezett már előttünk, és mi azt ajándékba kaptuk. Ez a tény lehetővé teszi azt, hogy válaszoljunk egy vádra, amelyet a zsidó-keresztény felfogással szemben megfogalmaztak: azt mondták, hogy mivel a Teremtés könyvének elbeszélése arra hívja az embert, hogy „uralkodjon” a földön (vö. Ter 1,28), ez hozzájárult a természet könyörtelen kizsákmányolásához, mert az embert uralkodó és pusztító lényként mutatja be. Ez nem helyes értelmezése a Bibliának, az Egyház nem így érti azt.
Ha igaz is, hogy néha mi, keresztények helytelenül értelmeztük a Szentírást, ma határozottan el kell utasítanunk azt, hogy a többi teremtmények feletti abszolút uralkodásra lehessen következtetni abból, hogy az ember Isten képére teremtetett és azt a megbízatást kapta, hogy uralkodjon a földön. (LS 67).
Annak a politikai magatartásnak a drámája, amely azonnali eredményekre törekszik, és amelyet a fogyasztói szemléletű rétegek is fenntartanak, kiprovokálja a rövid távú növekedés szükségességét. Választási érdekeiknek megfelelően a kormányok nem egykönnyen merészelik bosszantani az embereket olyan intézkedésekkel, amelyek hatással lehetnek a fogyasztás mértékére vagy veszélyeztetnék a külföldi befektetéseket. A rövidlátó hatalomszerzés igénye megakadályozza a széles látószögű környezetvédelmi teendők beillesztését a kormányok nyilvános programjába.
Így megfeledkeznek arról, hogy „az idő a tér felett áll”, hogy mindig termékenyebbek vagyunk, ha folyamatokat indítunk el, mint ha hatalmi tereket uralunk. (LS 178).
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
A híd és a híd alatt a takarás szimbólum, a földet betonnal és aszfalttal borító ember szimbóluma. Ez a fajta emberi terjeszkedés hozzájárult a teremtett világ fajainak kipusztulásához. Mi is felvesszük ezen az úton a saját keresztjeinket, bármi legyen is az.
„E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. »Nézzétek, a királyotok!« De újra elkezdtek ordítani: »Halál rá! Halál rá, keresztre vele!« Pilátus megkérdezte: »Keresztre feszíttessem a királyotokat?« De a főpapok tiltakoztak: »Nincs királyunk, csak császárunk!« Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ezzel átvették Jézust. Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.” (Jn 19,13.14b.15-17)
(rövid csend)
A FAJOK KIHALÁSA:
Istenünk, változtasd meg szívünket, hogy mindent megtegyünk világunk és annak gazdag sokszínűségének védelmében.
Add nekünk vissza szemünket, hogy meglássuk a teremtmények nagy változatosságában a te pillantásodat. Tudjuk, ez együtt jár majd, életmódunk, termelési és fogyasztási szokásaink, valamint a kialakult életvitelünk mélyreható változásával azokban a hatalmi struktúrákban, amelyek ma a társadalmakat irányítják. Változtasd meg a szívünket, és add meg nekünk a motivációt és a bátorságot, hogy megfékezzük a helytelen magatartást és elfogadjuk az "ökológiai polgár" jó szokásait.
Segíts minket személyes átalakulásunkban, hogy egyre inkább a te képedre és hasonlatosságodra váljunk. Add meg nekünk a jó erőt, hogy ápoljuk az egészséges erényeket, hogy önzetlen ökológiai elkötelezettséget vállaljunk apró napi cselekedeteinkkel, amelyek valódi változásokat hozhatnak az életmódunkban. Minden cselekedetünk tükrözze azt a nagylelkű és méltó kreativitást, amely a legjobbat hozza ki belőlünk, úgy, mint a te irántad és a teremtésed iránti szeretet cselekedete. (Vö. LS 5, 21)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
A fosszilis tüzelőanyagok felhasználása és a biológiai sokféleség eltűnése okozta a környezet pusztulását. Figyeljünk oda, lassan áttérhetnénk már az alternatív energiaforrásokra.
„Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53,4-5)
(rövid csend)
A BIODIVERZITÁS ELVESZÍTÉSE:
De nem szabad a különböző fajokra, csak mint lehetséges kiaknázható „erőforrásokra” gondolni, nem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy azok önmagukban is értékesek. Minden évben több ezer növény- és állatfaj tűnik el, amelyeket többé már nem ismerhetünk meg, gyermekeink már nem láthatják őket, örökre elvesztek. Túlnyomó többségük emberi beavatkozáshoz kapcsolódó okok miatt hal ki. Miattunk több ezer faj nem tudja már létével dicsőíteni Istent, és nem tudja közölni velünk saját üzenetét. Ehhez nincs jogunk. (LS 33)
Ezek a helyzetek okozzák föld nővérunk fájdalmas sóhajtozását, amely összekapcsolódik a világ elhagyottjainak sóhajtozásával, és kiáltása irányváltást követel tőlünk. Sosem bántottuk annyira közös otthonunkat és sosem okoztunk neki annyi sérülést, mint az utóbbi két évszázadban. De arra kaptunk meghívást, hogy az Atyaisten eszközei legyünk abban, hogy bolygónk olyan legyen, amilyennek ô megálmodta, amikor megteremtette, és megfeleljen az ô tervének, amellyel békét, szépséget és teljességet akar adni neki. (LS 53)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Anna Frank, egy tizenéves írónő, naplójában az életéről ír a háború idején a világháború alatt. Ő a szimbóluma a sok szegénynek és szenvedőnek, akiket rábíznak Jézus Anyjának gondoskodására és szeretetére.
„Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: »Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.«”. 2:34-35
„Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.” (Siral 1,12)
(rövid csend)
A FÖLD KIÁLTÁSA, a SZEGÉNYEK SZOMORÚSÁGA:
Minden teremtés Istene, hozz minket közelebb Édesanyánkhoz, Máriához. Ő, aki gondoskodott Jézusról, és most anyai szeretettel és fájdalommal gondoskodik erről a sebzett világról. Ahogyan az ő átszúrt szíve gyászolta a halált, Fiad, Jézus szenvedését, úgy most is gyászolja a megfeszített szegények szenvedéseit és e világ teremtményeit, az emberi hatalom által elpusztított világban. Szívében őrzi Jézus egész életét (vö. Lk 2,19.51), és most már megérti mindennek az értelmét. Ezért kérhetjük őt, hogy tegyen képessé bennünket arra, hogy ezt a világot a bölcsesség szemével szemléljük. Adj nekünk füleket, hogy meghalljuk a föld kiáltását, a szegények kiáltását (vö. LS 49, 241).
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Sok mindent kell átgondolnunk az Istennel, egymással és az egész teremtéssel való kapcsolatunkban. Segítenünk kell egymásnak, hogy megtaláljuk a kapcsolódás módját ezen a keresztúton, a közös, határozott cselekvés érdekében.
„Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.” (Márk 15,21)
(rövid csend)
A TEREMTÉS EGYSÉGÉBŐL VALÓ KISZAKADÁS:
Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni. A Teremtő nem hagy magunkra minket, sosem fordít hátat szeretettervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett minket. Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében. (LS 13) Meg kell erősítenünk annak tudatát, hogy egyetlen emberi család vagyunk. Nincsenek olyan politikai vagy társadalmi határok, korlátok, amelyek megengednék, hogy elszigetelődjünk, s épp ezért nincs hely a közömbösség globalizációja számára sem. (LS 52)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Ezen a nyílt mezőn ki jön elém, hogy válaszoljon Jézusnak?
"Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt 25,40)
(rövid csend)
A SZEMÉLYES SZENVEDÉS:
Isten minden teremtés Istene, nem az a célunk, hogy információt halmozzunk fel, vagy hogy kielégítsük a kíváncsiságunkat, hanem az, hogy
fájdalmasan tudatosítsuk, hogy merjük a világgal történtekből a saját személyes szenvedésünket és
és így felfedezzük, hogy mit tehetünk ellene. Minden korlátaink ellenére, határtalan szereteted által...
irántunk, a nagylelkűség, a szolidaritás és a gondoskodás gesztusai nem tudnak másként felszínre törni bennünk, hiszen mi a világra jöttünk.
szeretetre teremtettünk (vö. LS 19, 58).
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Nem várhatunk többet azzal, hogy foglalkozzunk a klímaváltozás okozta válsággal. Nincs több időnk. Most kell cselekednünk.
„Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt. Törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok. Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé. Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény.” (Zsolt 38,6-8,11)
(rövid csend)
A KLIMAVÁLTOZÁS:
Az éghajlat közjó, mindenkié és mindenkinek a javát szolgálja. Globális szinten egy olyan összetett rendszer, amely kapcsolatban áll az emberi élethez szükséges számos alapvető létfeltétellel.
Nagyon komoly tudományos konszenzus jött létre arról, hogy az éghajlati rendszer aggasztó felmelegedésével állunk szemben. Az utóbbi évtizedekben ezt a felmelegedést a tenger szintjének folyamatos emelkedése kísérte, továbbá nehéz lenne nem összefüggésbe hozni azzal, hogy megszaporodtak a szélsőséges időjárási események, arról nem is beszélve, hogy lehetetlen tudományosan meghatározni minden egyes különleges jelenség kiváltó okát.
Az emberiségnek tudatosítania kell, mennyire szükséges életstílusunkon, termelési és fogyasztási szokásainkon változtatni, hogy megküzdjünk a felmelegedéssel, vagy legalább azokat az emberi okokat megszüntessük, amelyek kiváltják vagy súlyosbítják. (LS 23)
Ezért ma „az, ami törékeny – mint például a környezet –, védtelen marad az istenített piac abszolút szabállyá alakított érdekeivel szemben” (LS 56)
Isten szívében fogantattunk, és ezért „mindnyájan Isten egy-egy gondolatának gyümölcse vagyunk. Mindnyájan akartak, mindnyájan szeretettek, mindnyájan szükségesek vagyunk. (LS 65)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Natalia Ginzburg, az írónő, aki felemelte a szavát az emberekért Mussolini idején. Sok írónő útját kísérhetjük, akik a háborús szenvedésről írtak - gyermekeik szenvedtek és meghaltak. Akkoriban a nemi erőszakot háborús fegyverként használták. A háború után a nőknek az életet folytatniuk kellett, akkor is, ha a férfiak visszatértek, akkor is, ha nem.
„Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult: »Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?«” (Lk 23, 27-31)
(rövid csend)
A KONFLIKTUSOK ÉS A HÁBORÚK
A Teremtővel, az emberekkel és az egész teremtéssel való összhangot leromboltuk azáltal, hogy megpróbáltuk elfoglalni Isten helyét, és megtagadtuk, hogy korlátozott lényeknek ismerjük el magunkat. Ez eltorzította az embernek azt a megbízatását is, hogy „uralkodjon” a földön (vö. Ter 1,28), hogy „művelje és őrizze” azt (vö. Ter 2,15).
Ennek eredményeként az ember és a természet közötti eredetileg harmonikus viszony ellenségessé vált (vö. Ter 3,17–19). Ezért fontos felfigyelnünk arra, hogy az összhangot, amelyet Assisi Szent Ferenc megélt minden teremtménnyel, úgy értelmezték, mint ennek a szakadásnak a gyógyítását. (LS 66)
Amikor a szív valóban nyitott a világot átfogó közösségre, semmi és senki nincs kizárva ebből a testvériségből. Következésképpen az is igaz, hogy a közöny vagy a kegyetlenség a világon élő többi élőlénnyel szemben valamiképpen mindig kihat arra is, ahogyan a többi emberrel bánunk. Szívünk csak egy van, és ugyanaz a nyomorúság, amely rávesz egy állat bántalmazására, hamarosan megmutatkozik a többi személlyel való kapcsolatban is. Mindenféle kegyetlen bánásmód bármely teremtménnyel szemben „ellenkezik az emberi méltósággal”.69 Nem gondolhatjuk, hogy valódi szeretet van bennünk, ha a valóság bármely részét kizárjuk érdeklődésünkből: „A béke, az igazságosság és a teremtés megőrzése három egymással teljesen összekapcsolódó téma, és ezeket nem lehet egymástól elkülönítve egyenként tárgyalni, mert különben ismét visszatérnénk a valóság leegyszerűsítő szemléletéhez.” (LS 92)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
A kidőlt fák a szennyezés, a víz és az emberi beavatkozás szimbólumai. Az egészséges fa megfelelő gondozásának figyelmen kívül hagyása.
„Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk. (Zsid 4,15-16)
(rövid csend)
A LEVEGŐ ÉS VÍZ SZENNYEZÉSE
A zsoltárok gyakran buzdítják az embert, hogy dicsérje a teremtő Istent: „Ô teremtette a földet a vizek fölé, mert szeretete örökké tart” (Zsolt 136,6). De a többi teremtményt is biztatják, hogy dicsérjék: „Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok! Dicsérjétek, egek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett! Dicsérjék az Úr nevét, mert az ô parancsára lettek!” (Zsolt 148,3–5). Nemcsak Isten erejének köszönhetően, hanem az ő színe előtt és vele együtt létezünk. Ezért imádjuk őt. (LS 72)
Ha végigtekintünk bolygónk térségein, rögtön észrevesszük, hogy az emberiség csalódást okozott Isten várakozásainak. (LS 61) Bartholomaiosz ugyanakkor felhívta a figyelmet a környezeti problémák etikai és lelki gyökereire is, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy ne csak technikai téren keressünk megoldásokat, hanem emberként való létezésünk megváltoztatásával, mert különben csak a tüneteket kezelnénk. Azt javasolta, hogy térjünk át a fogyasztásról az áldozathozatalra, a mohóságról a nagylelkűségre, a pazarlásról javaink másokkal való megosztására, olyan aszkézist gyakorolva, amellyel „megtanulunk adni, és nem csak lemondani. Ez a szeretet egyik módja: lepésről lépésre átlépünk abból, amit én akarok, abba, amire Isten világának szüksége van. (LS 9)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Egy lecsupaszított fa - a természetes nyersanyag erőforrások emberi felhasználásának szimbóluma.
„Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: »Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.« Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.” (Jn 19,23-24)
(rövid csend)
A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK KIMERÍTÉSE
Minden Teremtés Istene, adj nekünk globális látást, hogy meglássuk fogyasztásunk és gazdasági struktúráink hatásait. Adj nekünk lokális látásmódot is, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a helyi problémák összetettségét, amelyek megoldása megköveteli a közösség minden tagjának aktív részvételét. Segíts nekünk tiszteletben tartani a helyi kultúrát, a helyi valóságot és adj nekünk fület, hogy meghalljuk a helyi, különösen az őslakos népek bölcsességét!
Szabadságunk beteg, amikor átadjuk magunkat a tudattalan, a közvetlen szükségletek, az önzés és az erôszak vak erôinek. Ebben az értelemben mezítelen vagyunk, kiszolgáltatva saját hatalmunknak, amely folyamatosan növekszik anélkül, hogy az embernek lennének eszközei ellenőrzése alá vonni.
Mi vagyunk azok, akik megfosztjuk a földet a természeti erőforrásoktól, és figyelmen kívül hagyjuk a szegénység közvetlen valóságát, nem gondolva a következőre generációkra, vagy a te végtelen nagylelkűséged elismerésére. Istenem, segíts meg minket! (vö. LS 27, 105, 144)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Fákkal körülvett nyílt mező, egy nyílt tér, melynek nincs különösebb neve és elhaladunk George Eliot táblája mellett, akinek férfi nevet kellett felvennie, hogy írásait kiadhassa. Bizonyára ez az elembertelenítés szimbóluma.
„Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig mondta: »Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek«. Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: »Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.«” (Lk 23,33-35)
(rövid csend)
A BÁNTALMAZÁS ÉS AZ EMBERKERESKEDELEM:
Minden teremtmény Istene! Földnővérünk kiált amiatt a kár miatt, amelyet az Isten által beléje helyezett javak felelőtlen használatával és a velük való visszaéléssel okozunk neki. Abban a hiszemben nőttünk fel, hogy birtokosai és urai vagyunk, és fel vagyunk hatalmazva arra, hogy kizsákmányoljuk. Az erőszak, mely a bűn által megsebzett emberi szívben lakozik, azokban a betegségtünetekben is megnyilvánul, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényeken észlelünk. Ezért a legelhagyatottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és elpusztított Földünket, amely „sóhajtozik és vajúdik” (Róm 8,22). E
Ezek a helyzetek okozzák földnővérünk fájdalmas sóhajtozását, amely összekapcsolódik a világ elhagyottjainak sóhajtozásával, és kiáltása irányváltást követel tőlünk. Sosem bántottuk annyira közös otthonunkat és sosem okoztunk neki annyi sérülést, mint az utóbbi két évszázadban. De arra kaptunk meghívást, hogy az Atyaisten eszközei legyünk abban, hogy bolygónk olyan legyen, amilyennek ô megálmodta, amikor megteremtette, és megfeleljen az ô tervének, amellyel békét, szépséget és teljességet akar adni neki. (vö LS 2, 53)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
A ciprusfa a halál és az örök élet szimbóluma.
„Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: »Szomjazom!« Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: »Beteljesedett!«. Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” (Jn 19,28-30)
(rövid csend)
A FÖLD ELPUSZTULÁSA
Te, aki a világegyetemet a semmiből teremtetted, képes vagy bele is avatkozni ebbe a világba, és legyőzheted a gonoszság minden formáját. Az igazságtalanság nem legyőzhetetlen. Elég egyetlen jó ember, hogy feléledjen a remény! Köszönöm, minden teremtmény Istene, hogy Jézus személyében megtestesültél, és lettél az a meghatározó jó ember, aki helyreállította a reményt (vö. LS 71, 74)!
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Képzeljük el a gyászolókat: Mária, Mária Magdolna és János. Elvesztették egy szerettüket, mert a hatalmon lévők őt nem fogadták el. Reményeik és álmaik elszálltak, és úgy érzik, hogy egy fájdalmas valóságba záródtak.
„Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet.” (Jn 19,38)
(rövid csend)
A VISZÁLYOK, A KÖRNYEZETI MIGRÁCIÓ ÉS A MENEKÜLTEK:
Az éghajlatváltozás súlyos környezeti, társadalmi, gazdasági, elosztási és politikai következményekkel járó globális probléma, amely az egyik legnagyobb kihívást jelenti az emberiség számára. A következő évtizedekben valószínűleg a fejlődő országokat érinti legsúlyosabban. Sok szegény él a felmelegedéshez kapcsolódó jelenségek által különösen sújtott területeken, és létfenntartási feltételeik erősen függnek a természetes készletektől és az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, mint például a mezőgazdaság, a halászat és az erdei erőforrások. Nincsenek más anyagi lehetőségeik és egyéb forrásaik, amelyek segítenének nekik, hogy alkalmazkodjanak az éghajlati változásokhoz vagy megbirkózzanak a katasztrófahelyzetekkel, és csak kis mértékben jutnak hozzá szociális szolgáltatásokhoz és biztosításhoz. Például az éghajlati változások kiváltják olyan állatok és növények elterjedésének megváltozását, amelyek nem képesek az alkalmazkodásra, ez pedig hatással van a legszegényebbek termelési lehetőségeire, akik szintén kényszerítve érzik magukat arra, hogy életük és gyermekeik jövőjét illetően nagy bizonytalanságban elvándoroljanak. Tragikus a környezetpusztulás által még mélyebbé vált nyomorból menekülő elvándorlók számának növekedése, akiket a nemzetközi egyezmények nem ismernek el menekültként, és akik törvényi előírások bármiféle védelme nélkül hordozzák magukra hagyott életük terhét. Sajnos általános közöny uralkodik ezekkel a tragédiákkal szemben, amelyek most történnek a világ különböző részein. Az, hogy nem reagálunk testvéreink e drámáira, annak a jele, hogy elvesztettük az embertársaink iránti felelősségérzetet, amelyre minden civilizált társadalom épül. (LS 25)
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
Ideje elgondolkodni azon, hogy mik az álmaink, és vajon eltűntek-e? Ha valóban hiszünk Jézus reményteli üzenetében és cselekszünk is, akkor változtathatunk ezen a világon.
„Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített.” (Mk 15,46)
(rövid csend)
ÉTEL ÉS ÉHEZÉS:
A világegyetem úti célja Isten teljessége, amelyet a feltámadt Krisztus, az egyetemes kibontakozás tengelye már elért. Nem látjuk a jelenlegi kudarcaink legmélyebb gyökereit, amelyek a technológiai és gazdasági növekedés irányával, céljaival, értelmével és társadalmi következményeivel kapcsolatosak. El akarjuk temetni azt a gondolatot, hogy azt hisszük, hogy a többi teremtmény végső célja bennünk rejlik.
A többi teremtmény végcélja nem mi vagyunk. Mindnyájan velünk együtt és rajtunk keresztül a közös végcél felé haladnak, ez pedig Isten, a maga transzcendens teljességében, ahol a feltámadt Krisztus átölel és megvilágít mindent. Az értelemmel és szeretettel felruházott embernek ugyanis, akit Krisztus teljessége vonz, az a feladata, hogy minden teremtményt visszavezessen Teremtőjéhez.
Segíts minket kegyelmedben, hogy teljes mértékben lássuk azt, hogy minden teremtmény velünk és rajtunk keresztül halad előre egy közös cél felé. Afelé az érkezési pont felé tartunk, amely te vagy, abba a transzcendens teljességbe, ahol a feltámadt Krisztus mindenkit átölel és megvilágosít. Segíts nekünk felismerni, hogy amikor az ételt kidobjuk, az olyan, mintha loptuk volna a szegények asztaláról. Világosíts meg minket, hogy felismerjük az élelmiszerhiány és az élelmiszer biztonság megoldásait. Bölcsességgel és szeretettel láss el minket, akiket Krisztus teljessége vonz, és hívj ki minket saját sírjainkból. Vezess vissza minden teremtményt Teremtőjéhez, önmagadhoz! (vö. LS 50, 83).
(Szemlélődjünk csendben 1 percet.)
Vezető: "Az Úré a föld és minden, ami rajta van". Áraszd ki ránk szereteted erejét!
Válasz: Hogy megvédjük az életet és a szépséget. Dicsőség neked!
(Elmélkedő csendben sétáljunk vagy énekeljünk, miközben a következő stációhoz lépünk: hallgassuk a szelet, hallgassuk a madarakat, figyeljünk Isten teremtésére.)
ZÁRÓ IMA
Tisztulás és élet
Minden teremtés Istene, végül majd szemtől szembe találjuk magunkat a te végtelen szépségeddel, és képesek leszünk csodálattal és boldogsággal megérteni a világegyetem misztériumát, amely velünk együtt a végtelen teljességben osztozik. Addig is összefogunk, hogy együtt vállaljunk felelősséget otthonunkért, amelyet ránk bíztál, annak tudatában, hogy minden benne található jó felvétetik majd a mennyei ünneplésbe. Minden teremtménnyel együtt Téged keresve járunk ezen a földön.
Énekelve járjunk! Hogy a bolygónkért folytatott küzdelmünk és az érte érzett aggódásunk ne vegye el tőlünk a remény örömét. Dicsőség neked! (vö. LS 243,244)
Facebook
Twitter
