Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Ferenc pápa 2020 májusában hirdette meg a Laudato si’ évet, mely 2021 májusában zárul ezen a héten. A Fokolare mozgalom magyarországi EcoOne munkacsoportjával az enciklika kiadásának 6. évfordulóján arra hívunk benneteket, hogy átgondoljuk mindennapjainkat az enciklika látásmódjával és konkrét lépéseket tegyünk a környezettudatossággal kapcsolatban. A hét nemzetközi honlapján többféle esemény lesz követhető: https://laudatosiweek.org/
A Laudato si hét közös megünneplésére a mai napon az enciklika következő részét ajánljuk: LS 237. Munka és a pihenés
Az ember általában a terméketlen és szükségtelen dolgok közé sorolja a szemlélődő megpihenést, és megfeledkezik arról, hogy így munkájából, melyet végez, a legfontosabbat távolítja el: az értelmét. Az a feladatunk, hogy beillesszünk munkánkba a befogadás és ingyenesség dimenzióját, amely valami más, mint puszta nemcselekvés. Ez egy másik módja a cselekvésnek, amely lényegileg hozzánk tartozik. Ily módon az emberi tevékenység védelmet nyer nemcsak az üres aktivizmussal, hanem a féktelen mohósággal és az elszigetelt tudattal szemben is, amely arra készteti, hogy csak személyes hasznát keresse. A heti pihenés törvénye a munkától való tartózkodásra kötelezett a hetedik napon, „hogy ökröd és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön” (Kiv 23,12). A pihenés látókörünk kiszélesítése is, amely lehetővé teszi, hogy ismét elismerjük mások jogait.