„Krízisben fennáll annak a veszélye, hogy az emberek óriási tervek kovácsolásába kezdenek, és hatalmas vitákat folytatnak arról, mit s hogyan tovább. Én úgy vélem van ennél jobb stratégia: nem nekünk kell az új utakat kitalálnunk, hanem Isten fogja megmutatni őket." Jálics Ferenc

Isten - mint mindig - az elmúlt hetekben is mutatta a krízisből kivezető utat. Az egyetlen kiutat, amely ugyanakkor egy belső úttal kezdődik: a megtéréssel, a gondolkodásmódunk megváltoztatásával.

Az ökológiai válság sem más, mint egy jóval mélyebben meghúzódó törésvonal, az Istentől való elszakadásunk tünete. Jézus válasza valószínűleg erre is annyi: „Kövess engem!"

Gondoljunk bele: hogyan is követhetnénk úgy, ha a mindennapi rutinjainkkal más emberek, más élőlények, közös otthonunk, közös örökségünk, és a jövő nemzedékek kifosztásához járulunk hozzá életvitelszerűen? Hogyan is követhetnénk úgy, hogy közben ragaszkodunk túlzott kényelmünkhöz, jogtalan igényeinkhez, kiváltságainkhoz, legyen bármilyen súlyos is az ára?

Ha ki szeretnénk keveredni az ökológiai válságból, valójában nincs más dolgunk, mint minden választásunkban összhangba kerülni Jézus Krisztus értékrendjével, életre kelteni a tanítását a hétköznapjainkban. A fenntartható életet ugyanúgy a mértékletesség, igazságosság, szelídség, méltányosság, hála, az élet szolgálata jellemzi, mint az evangélium által vezérelt életet. A kettő egy nyomvonalon halad! Egy tisztább, igazságosabb, együttérzőbb, mindenki számára élhető világ valóra váltásáért nem kell mást tennünk, mint Krisztust visszahelyezni a középpontba, és ő vezet a helyes úton. Ha valóban az Ő nyomában járunk, akkor az ökológiai lábnyomunkat is hozzáigazítjuk az övéhez. Ha valóban Őt követjük, azzal megmutatjuk az ökológiai válságból kivezető utat.

Ferenc pápa nagyböjti üzenetében azt mondta: „Amilyen mértékben ez a nagyböjt a megtérés ideje lesz, úgy fogja elérni az elveszett emberiséget a kreativitás hulláma: egy új remény felragyogása."

Amilyen mértékben eljutottunk a Földre tulajdonunkként tekintő szemlélettől a megajándékozottságból fakadó háláig, a Föld nevű gép gőgös irányítójától az élettel és az éltetővel alázattal együttműködő gondnokság vágyáig, a teremtéstől való elszigeteltségtől egy Föld méretű élő közösségbe ágyazottság megéléséig, olyan mértékben ragyog fel számunkra a remény.

Az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolat egy és ugyanaz a kapcsolat. Ennek a három szálból álló életfonatnak a helyreállításával válhatunk újra egésszé, egészségessé. Ahogy a testünk szervei és sejtjei, úgy a teremtett világ bármely része, tehát személy szerint mi magunk is csak olyan mértékben lehetünk egészségesek, amilyen mértékben harmonikusan illeszkedünk az egészhez. Ha újra rátalálunk a teremtésben nekünk szánt helyünkre, visszakaphatjuk elveszített EGÉSZségünket.

"Arra kaptunk meghívás, hogy az Atyaisten eszközei legyünk abban, hogy bolygónk olyan legyen, amilyennek ő megálmodta, amikor megteremtette, és megfeleljen az ő tervének, amellyel békét, szépséget és teljességet alar adni neki." LS 53

Ferenc pápa arra kér: „Tegyük fel magunknak a kérdést: Vágyom-e egy új világra? Kész vagyok-e elengedni a régi világgal kötött kompromisszumokat?"

Tényleg szeretnénk egy új, igazságos, mindenki számára élhető, fenntartható társadalmat?  Vagy valójában csak a megszokott kényelmünket és kiváltságainkat szeretnénk fenntartani, persze lehetőleg zöld energiával? A szeretet vezérel bennünket, vagy a félelem? Szívesen maradnánk a kényszeres túlfogyasztás, a megszokott jólét rabságában, korunk kőbe vésett rendezőelveinél, a profitnál, a GDP-nél, az üres vágyak hajszolásánál? Vagy szeretjük magunkat, embertársunkat, a teremtett világot, és mindezeken keresztül Istent annyira, hogy az igaz ÉLETet válasszuk, hogy a szeretetet tegyük rendező elvvé?

A Biblia arra int: „Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!” 5Móz 30,19

Jézus halála és feltámadása akkor tud megmenteni bennünket, ha magunkévá tesszük az életét és a tanítását. Hogyha bennünk támad fel. Ha levetjük a régi embert és magunkra öltjük "az új embert, aki Isten képére teremtetett, valóban igaz és szent emberként." Ef 4,24

Az igazságban és szentségben teremtett ember már nem a fogyasztói társadalomban, hanem az evangéliumban gyökerezik, ezért számára a takarékos anyaghasználat, az energiafogyasztás mérséklése, az etikus vásárlás, a hulladék radikális csökkentése nem kényszerű lemondás, nem megszorítás, hanem keresztény mértékletesség, irgalmasság, bálványoktól, a fáraó uralma alól való megszabadulás.

Az igazságban és szentségben teremtett ember tudja, hogy nem szolgálhat két útrnak, nem járhat egyszerre a fogyasztás tágas sugárútján és a keskeny krisztusi úton.

Az igazságban és szentségben teremtetett ember elégedett és örömteli életet él egy olyan mértékletes életszínvonalon, amely nem foszt meg másokat sem attól, hogy méltósággal éljenek.

Az igazságban és szentségben teremtetett embereken keresztül árad ki Isten országa a világba.

„A keresztény tanítványság nem saját cselekedeteink függvénye, sokkal inkább helyteremtés Isten számára, hogy bennünk éljen.” J. Heinrich Arnold

És ha sokunkban él, akkor az, ami számunkra lehetetlen volt – kijutni korunk mindent átható válságának labirintusából -, Istennel egyszer csak elérhetővé válik. A valódi fenntarthatóság Krisztus követésének következménye.

Kívánom, hogy az elmúlt hetekben megtett út váljék EGÉSZségünkre!

Szeretettel: Jaczenkó Edit