Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület - hagyonányaihoz híven - idén is szeretné előmozdítani a Nagyböjt teremtéstudatos megélését. Ebben az esztendőben a vasárnapi szentmisék olvasmányaihoz fűzött heti elmélkedéseinket, melyeket mindig a megelőző péntek estén jelentetünk meg, Sipos (S) Gyula tagtársunk írta, és a hozzájuk tartozó grafikákat is ő készítette.
Jézus az új Ádám, a bűn nélkül való ember, aki a pusztában az Éden életét éli, békességben minden földi teremtménnyel. Elmerül Isten szeretetében, csodálja a teremtett világ sokszínű szépségét, jóságát és gazdagságát, és végiggondolja küldetését. Ezt a három dolgot kell nekünk is megtennünk:
Eleven kapcsolatban lenni Istennel, táplálkozva az Ő jelenlétéből, erejéből, bölcsességéből és kreativitásából. Isten nélkül minden erő véges, minden vízió töredékes, stratégiáink félre csúsznak, ötleteink semmibe futnak, szívünket csüggedés emészti. Milyen nagy kegyelem, ha a Szentlélek kiragad minket a pusztába, hogy a szívünkre beszéljen!
Személyiségünktől, lelki alkatunktól függő módon értelmünkkel és/vagy érzelmeinkkel, érzéseinkkel és/vagy kapcsolatainkkal, elméletben és/vagy gyakorlatban, de valahogy bele kell szeretnünk a teremtett világba. Ez a főparancs realizálódása számunkra, ahogy Assisi Szent Ferenc megénekelte: felebarátunk, testvérünk a Nap és a Hold, tűz és víz, növény és állat… Tulajdonképpen ez a Szentlélek szeretete, aki a teremtés kezdetén lebegett a vizek felett, a teremtő és alkotó Léleké, amely örül annak, amit alkotott. A teremtett világ – azaz mi –, pedig visszatükrözi Isten – a Szeretet –, jóságát, szépségét és igazságát. Ez összekovácsol minket holtodiglan-holtomiglan, mint a házasságot, megtart és megőriz, és óriási erőt, kitartást ad a küzdelemben, amit el nem kerülhetünk.
Végül pedig végig kell gondolnunk, mi a mi részünk, hivatásunk és küldetésünk a teremtésvédelem nagy munkájában. Ahogy Jézus Krisztus a pusztában elmélkedve készült elő a nyilvános működésére, úgy kell nekünk is végiggondolnunk, mi a feladatunk és mik a lehetőségeink, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre és milyen lépéseket tehetünk. Hogyan találunk munkatársakat és merre induljunk… Röviden: mi a mi víziónk, és ezt milyen stratégia mentén, milyen lépéseken keresztül tudjuk megvalósítani.