Havi hírösszefoglaló - 2015. augusztus 1.

Nyomtatóbarát változat

Ferenc pápa beszéde a népi mozgalmak világtalálkozóján

Ferenc pápa a bolíviai Santa Cruz de la Sierrában július 9-én délután a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján nem csak tőle, de elődjeitől sem hallott olyan gyújtó hangú beszédben hívta fel a jog- és tulajdonfosztottakat a globális kapitalizmus világrendjével, a világ hatalmasaival szemben, amely vízválasztó és történelmi léptékű:

Expo Fair, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia

2015. Július 9-én, csütörtökön

Jó napot kívánok!

Találkoztunk már egyszer néhány hónapja, Rómában. Emlékszem erre az első találkozóra! Azóta is sokat gondoltam rátok, és imáimba foglaltalak titeket. Örülök, hogy itt ismét láthatlak benneteket, amint arról tanácskoztok hogy hogyan lehetne mihamarabb megszüntetni azokat a súlyosan igazságtalan körülményeket amelyet a kirekesztettek világszerte megtapasztalni kénytelenek. Köszönöm Evo Morales Elnök úr, fáradozását, hogy segített ezt a találkozót lehetővé tenni.
Rómában, első találkozásunk alkalmával valami nagyon szépet érzékeltem: testvériséget, eltökéltséget, elkötelezettséget, az igazságosság áhítását. Ma itt Santa Cruz de la Sierrában ismét ezt érzem. Köszönet érte! 
Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsától, amelyet Turkson bíboros vezet, tudom azt is, hogy az Egyházban igen sokan érzik magukhoz közelállónak a népi mozgalmakat. Ez engem nagy örömmel tölt el! Örülök hogy azt látom hogy az Egyház kitárja az ajtókat mindnyájatok előtt, magához ölel benneteket, hozzátok szegődik, s hogy minden egyházmegyében és mindegyik Iustitia et Pax bizottságban valódi, folyamatos, komoly együttműködést épít ki a népi mozgalmakkal. 
Isten megadta hogy ma ismét találkozhatunk. A Szentírásból tudjuk hogy Isten meghallja népe kiáltását, én pedig csatlakozni akarok hozzátok amint földet, hajlékot és munkát követeltek minden testvéretek számára. Mondottam már, és ismét mondom: ezek szent jogok! Fontos és érdemes harcolni értük. Bár meghallanák a kirekesztettek kiáltását Latin-Amerikában, és világszerte!

Csökkenő vízkészletek - éghajlatváltozás

„Csökkenő vízkészletek - éghajlatváltozás” címmel írt Nemes Csaba cikket a július 19-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. A Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának „Teremtés evangéliuma” fejezetében olvashatjuk először, hogy „a természeti környezet közösségi jószág, az egész emberiség öröksége és mindenki felelőssége”. Az hogy a természeti környezet közjó, az nemcsak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket: a jog a szabad hozzáférést, a kötelezettség a védelmet, megőrzést jelenti. Az egyik alapvető közjó az elérhető, tiszta édesvíz. Földünkön egyre több az térség, ahol néhány tíz éve még nem volt nagy hiány a vízből, de köztudott, hogy a sivatagok egyre nagyobb mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság, ami vészjósló ütemben teszi tönkre a még viszonylag jó termőtalaj rétegeket is. Nincs elég víz, és egyre romlik a talajok minősége is. Magyarországról azt szokták gondolni, hogy vizekben gazdag, pedig ez a megállapítás egyre inkább csak nagyon viszonylagos. a World Resource Institute új jelentése szerinti, a vizek mennyiségével és minőségével kapcsolatos kockázati térképek tanúsága szerint sem áll jól Magyarország: közepes és magas kockázatúak területeink, sőt a 2030-as előrejelzések valamivel rosszabb feltételek mutatnak.

Ökológiai megtérésre van szükség – beszélgetés Ferenc pápa Áldott légy! (Laudato si') kezdetű enciklikájáról.

Dátum: 
2015. július 21. kedd - 18:00
Helyszín: 
Mária Rádió

Ma a Mária Rádióban ismételjük a júniusi adást a Teremtésvédelem műsorunkban. Tehát aki lemaradt a korábbi műsorról, hallgassa meg „Ökológiai megtérésre van szükség – beszélgetés Ferenc pápa Áldott légy! (Laudato si') kezdetű enciklikájáról” címmel a rádión keresztül vagy az interneten itt: http://92.43.201.24:8000/mr.m3u!

Facebook link: https://www.facebook.com/events/1614698672138736/.

Ami elkerülhetetlen

„Ami elkerülhetetlen”  címmel írt Nemes Csaba cikket a július 5-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Az enciklika „Ami otthonunkban történik” című fejezetében így fordul felénk: „személyes szenvedéssé alakítsuk azt, ami a világon történik, és így felismerjük, mivel tud minden egyes ember hozzájárulni (a környezetvédelemhez)”. Idézte a Pápai Tudományos Akadémia” által 2015. április végén kiadott „Az éghajlatváltozás és a közjó” című állásfoglalásából a Harvard professzorának (E.O.Wilson) üzenetét: „azt a bűnt, amit ma elkövetünk nagyon kis valószínűséggel fogják nekünk megbocsátani utódaink, mert a folyamat visszafordíthatatlannak látszik”. Azt írja, hogy a bűn az, amikor könnyelműen azt gondoljuk, hogy majd a tudósok megoldják, a bűn a „nem ránk tartozik”, a „nem a mi dolgunk” foglalkozni vele. Észre kell vennünk, hogy felelősek vagyunk, a jövő generációk, azaz gyermekeink, unokáink jövőjéért! Nem rázhatjuk le a felelősséget magunkról, ugyanis technológiai értelemben van megoldás. Nemcsak a tudósok, ha nem a döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy, mit, hogyan és azzal is, hogy milyen pénzügyi forrásból lehetne megkezdeni a globális rendszerek átalakítását. A régóta ismert az a környezetpolitikai elv, amit a „szennyező fizet” alapelv mintájára, ami nem igazán működik a világban, ismert egy másik alapelv is, az „áldozat fizet” alapelv. Az áldozatok legfőképp a szegények és elesettek közül kerülnek ki, és nemcsak a távoli „Harmadik világban”, hanem a fejlett országokban és hazánkban is. Mindnyájunk felelős, ahogy Ferenc pápa üzente „minden kidobott élelmiszer a szegények asztaláról ellopott étel”. S ehhez hozzátehetjük, hogy minden elmulasztott, elodázott intézkedés, tett környezetünk védelme érdekében embertársaink életébe kerülhet, nemcsak nagyon távol tőlünk, hanem közvetlen közelünkben is. Tudnunk kell, hogy felelősek vagyunk embertársainkért is!