A legelhagyatottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és elpusztított Földünket, amely „sóhajtozik és vajúdik” (Róm 8,22).
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
A legelhagyatottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és elpusztított Földünket, amely „sóhajtozik és vajúdik” (Róm 8,22).
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
Ma a Mária Rádióban ismételjük a júniusi adást a Teremtésvédelem műsorunkban. Tehát aki lemaradt a korábbi műsorról, hallgassa meg „Ökológiai megtérésre van szükség – beszélgetés Ferenc pápa Áldott légy!
2015. június 18-án mutatták be Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikáját a Vatikánban. Az enciklika alcíme: a közös otthon gondozása.
Ez az enciklika több szempontból is rendhagyó. Mindenek előtt ez Ferenc pápa első önálló enciklikája. Rendhagyó abból a szempontból is, hogy Ferenc pápa őszintén és nagyon kritikusan szól a környezeti problémák kezelésének eddigi sikertelenségéről. A környezetvédelemről az igazságosság jegyében beszél, a közös ház, a teremtett világ megőrzéséről, gondozásáról szól. Ökológiai megtérésre, a felelős társadalmi elkötelezettség vállalására szólít fel. Rendhagyó továbbá, hogy Ferenc pápa az enciklikát kifejezetten nem hívőknek is szánja és egyfajta együtt gondolkozásra ösztönzi a világ népeit „… hogy gondolkozzon el azokon a kihívásokon, amelyek előttünk állnak a közös otthon gondozásával kapcsolatban”. (Idézet az egyik Twitter üzenetéből.) Rendhagyó azért is, mert az enciklika megírásához Ferenc pápa felhasználta az egyház társadalmi tanítását, az egyes püspökkari konferenciák környezetvédelmi dokumentumait, a testvéregyházak megnyilatkozásait, kiemelten Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka e témájú írásait, vagyis a kérdést hangsúlyosan ökumenikusan közelíti meg. De nem elégszik meg csak az ökumenikus cselekedetekre történő felszólítással, hanem sürgeti a világ nagy irányító rendszereinek reformját is. Olyan radikális véleményt fogalmaz meg, hogy a magántulajdon az egyetemes javak rendeltetésével szemben alárendelt szerepet kap a változásban.
A természeti környezet intenzív gazdasági célú használatával, a népesség robbanásszerű növekedésével és annak igényeivel, egyre erősödik az igény a folyamatok központi szabályozására. A szabályozás ugyanakkor keretbe zár, komoly konfliktusokat, és ellentmondásokat is szül, ennek során azonban legtöbbször nem sikerül boldogságra okot adó eredményt létrehozni. A vállalatok egyre jobban használnak eszközöket a társadalmi felelősség-vállalásuk bizonyítására, azonban ez nem kompenzálja az erőforrások túlzott használatát és a környezetre káros gazdasági tevékenységeket. A használt módszerek, szabályozások elégtelenségét, az eredmények elszomorító hiányát a világi megszólalók mellett mind több felekezeti (egyházi) hang fogalmazza meg. Pl. XVI. Benedek pápa 2009. július 7-én megjelentetett Caritas in Veritate című enciklikája mind a környezetszennyezés, mind a társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozott. Ferenc pápa majdnem kétéves pontifikátusa alatt már számos jelét adta, hogy elődei irányvonalát folytatva fontosnak tartja az embernek a (teremtett) világ iránti felelősségét. Legközelebbi enciklikájában az emberi zsarnokság és természetpusztító profitéhség miatt végveszélybe sodort természetért készül felemelni szavát és azok szegénység kialakulásban való hatásáról fog írni. Ugyanerről beszélt az Európai Parlamentben 2015. novemberében, amikor arra kérte a képviselőket, hogy „az ember transzcendens méltóságát, elidegeníthetetlen értékeit helyezzék a gazdasági érdekek elé”. Ebben a feladatban a jó lelkű, felelősen gondolkodó világi és hívő ember szándéka összeérhet és együtt kell változtatni a folyamaton.
Egyre több tanulmány utal arra, hogy a most tapasztalható válság okai emberi eredetűek. Azonban egyre több a tanácstalanság a válsághelyzetek megoldási sikertelenségein. A világ nem találja a megoldást a felhalmozott problémákra. A mondatot Lányi Andrástól kölcsönözve az ökológiai mozgalom kudarcról kudarcra halad a győzelem felé.
Ezen a héten a belső Ferencvárosban jártunk a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Plébánián és ennek keretében egy utazásra hívom meg most Önöket. A kedves hallgatók, ha egyszer tehetik, induljanak el a pesti oldalon a Fővám térről a Közraktár utcán dél felé és forduljanak be a Bakáts utcán még a Petőfi híd előtt balra! Innen hagyják, hogy a belső-ferencvárosi hangulat hasson rájuk. A Bakáts utcáról már jól látszik a tér közepén álló katolikus templom neoromán stílusú épülete. Bár már kívülről is látszik, hogy a szűkebb környezet, a budapesti IX. kerület egyik jelképének számító templom nemrég ünnepelte szentelésének 135. évfordulóját, de mégis az embert valami nyugodtság fogja el, amikor belép a háromhajós bazilika épületébe. Hát még akkor, amikor találkozik az első emberrel a plébánia közösségéből.
Amikor helyi gazdaság fejlesztéséről beszélünk, szurkolunk a helyi termék előállítónak, termelőnek és a helyi fogyasztónak is hogy minél rövidebb úton egymásra találjon. Azonban ez az út időnként nagyon hosszúvá válik, ahol a közbeiktatott szereplők gyakran többet nyernek az előállított terméken, a nyújtott szolgáltatáson, mint az, akinek magát a terméket, vagy a szolgáltatás köszönhetjük. De ha ez még nem lenne elég nehézség, akkor a jogi útvesztő akadályozza, hogy a helyi érték rövid úton, akadálymentesen eljusson a fogyasztóhoz.