A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ma azt a kérdést tehetjük fel: hol talál ma menedékre Bodza anyóka, Kamilla kisasszony?

A május az ígéret hava a régi kalendáriumokban. Ez bizonyára megint a búzára vonatkozik elsősorban, hiszen ilyenkor már látszik, hogyan vészelte át a tél hidegét, a tavaszi szárazságot, sejteni lehet, hogy milyen termés ígérkezik; de mennyi baj érheti még az aratásig a gabonákat… A gyümölcsfákon is szépen mutatkoznak a terméskezdemények, de hol van még az első nyári alma, az árpával érő körte, a korai, apró cseresznye? Még a földieper is csak óvatosan színesedő terméseivel ígérgeti csodálatos zamatát a szabadföldön.

Van viszont jó néhány kedves vadon termő gyógynövényünk, melyeknek a gyűjtögetése hamarosan megkezdődik, éppen most, amikor a legszebb virágzásban vannak. Az a különös bennük, hogy majd jó fél év múlva, a téli megfázások idején lesz rájuk szükség, hiszen melegítő, izzasztó, köhögéscsillapító hatásúak. Igen, titokzatos módon mintha ezeknek a ragyogóan fényes, langyos májusi napoknak az erejét őriznék meg számunkra… Szedegetésük, szárításuk heteken át tart, és az illatuk bejárja az egész házat. Lassan tele lesz minden asztal, a szekrények teteje, tálcákon, papíron még a kamilla szárad, a bodzának egy egész abrosz kell, és már nyílik sorban a kakukkfű is.

De ez nem szüretelés, nem is aratás, hanem mértéktartó, átgondolt gyűjtögetés, hiszen a bokron hagyott bodzavirágból lesz a gyümölcs, amiből ősszel még lekvár is lehet, és a madarakkal is osztozunk rajta; a kamilla a magját elszórva tud csak jövőre újra megjelenni, a kakukkfű apró kis bokrai pedig úgy tudnak megújulva tovább hajtani, bokrosodni, ha nem vágjuk le a virágzó szárakat egészen a fás részekig! Igen, gyógynövényt gyűjteni csak „fenntartható” módon szabad, hiszen jövőre is szeretnénk őket ugyanott megtalálni, másoknak is hagyhatunk belőle, ezért elég csak annyit elvinni, amit egy év alatt felhasználunk.

Bodza
Kezdjük a bodzával az ismerkedést! Jó, ha ott van a kertben is, a komposzt környékén, és így a frissen nyílott virágokat napos délelőttökön könnyen begyűjthetjük, de érdemes a környéken vadon élő, szép virágú bokrokat is számontartani. A virágernyőket vékony rétegben kiterítve, naptól védve kell szárítani. A teája izzasztó, melegítő, köhögéscsillapító, nyugtató hatású, hiszen több mint tízféle fontos hatóanyagot rejtegetnek ezek a gyönyörű virágok. De a gyógynövény mindig többre képes, mint amit a tudományos vizsgálatokkal igazolt, bevizsgált hatóanyagok összessége ígér!

Évszázadok óta gazdag hagyomány őrzi Európa-szerte a gyűjtés, a szárítás, a felhasználás módjait. Az viszont tényleg mesébe illő, ahogy Andersen leírja a teáskannából kiáradó illatfelhőt! Lehet, hogy saját gyerekkori emlékéből született ez a történet?

„A kisfiú csodálkozva pillantott a teáskannára, amelynek födelét mind magasabbra emelte föl a gőz, végül bodzavirág üde, fehér ernyője habzott ki belőle; karcsú ágak sarjadtak ki mellette, nőttek, nyúltak, még a kanna csőréből is; szétágaztak, összefonódtak, gyönyörű bodzabokorrá terebélyesedtek; aztán fává sudarasodott a bokor, ágai ráhajoltak a kisfiú ágyára, félretolták a függönyöket – hogy virult, hogy illatozott a csodálatos fa! Nyájas arcú öregasszony üldögélt az ágak sűrűjében; különös ruhája zöld volt, mint a bodza levele, és fehér bodzavirágok díszítették – nem tudta az ember, kelméből varrták, vagy élő lombból és virágból.” (Andersen: Bodza anyóka)

A gyógynövények valódi természetét talán nem is a botanikusok, patikusok, javasasszonyok ismerik igazán, hanem a költők és a mesemondók?

Kamilla
„Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz. Orvosi székfű. Matricaria Chamomilla. Ne csodálkozz, hogy latinul is tudok. Egyetemet végeztem. Gyógyszerész kisasszony vagyok.” (Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet)

A kamilla a leggyakrabban használt gyógynövény a házi patikában, ezért érdemes belőle a kertben is nevelni, hiszen a saját kezűleg gondosan szedegetett, szárított kamillavirág minősége felülmúlhatatlan. Ismeretes, hogy nálunk a Hortobágy szikes pusztáin terem a legjobb kamilla, ezért a kertben is hasonló helyre, napos, száraz, sovány talajra szórjuk el a magját nyár végén. A kamilla fényen csírázik, nem kell takarni a magvetést, az öntözést pedig bátran bízzuk a természetre. Az első szeptemberi eső kicsalja a méregzöld, csipkéslevelű kis palántákat, és tavaszra szép zöld szőnyeget találunk a kopár, letaposott talajon, az építkezés törmelékén. Májusra aztán virágba borul, kétnaponként lehet szedegetni a frissen kinyílt virágokat, és vékonyan kiterítve az árnyékban szárítani. A töveken hagyott virágok beérett magjai elszóródnak, egész nyáron észrevétlenül lapulnak a forró, száraz föld repedéseiben, de ősszel már maguktól újra megjelennek a növénykék, és így a kamilla hosszú évekre megtelepszik a kertben.

Vajon ki ismerte fel először a növény gyógyhatását, és hogy született meg a szárítással történő megőrzés gondolata? Mily nagy hálával tartozunk a növény létéért a Teremtőnek, és a róla szóló tudás megőrzéséért, továbbadásáért elődeinknek!

Kakukkfű
„Balsamfüvet mézek szagokkal jelentnek” (Vergilius)

Ahol nagyon sok a kakukkfű, vagy más néven balzsamfű, ott a zamata a mézben is megjelenik, hiszen az apró virágok heteken át nyílnak tömegesen a száraz, napos domboldalakon, legelőkön. Hogy könnyebben észrevegyék őket a megporzó rovarok, sokszor sűrű virágzatba, fejecskébe tömörülnek, így a lila, rózsaszín szőnyeg már messziről csalogatja a méheket.

Lehetséges, hogy nem is csak a nektár vonzza őket? A bioméhészek a kártevő atkák ellen növényi illóolajokból készült szerekkel védekeznek mesterséges antibiotikumok helyett, és a legfontosabb összetevő ebben is a timol, ami a kakukkfűben is bőségesen megtalálható. Talán egy virágos réten, tiszta, érintetlen környezetben a méhek nem is betegednek meg olyan mértékben, mint a bérbeporzásra rabszolgaként hurcolt, heteken át egyféle táplálékra kényszerülő szerencsétlen sorstársaik? A sokféle gyógynövényből összeszednek annyi erőt, hogy immunrendszerük megbirkózik a pusztító élősködőkkel, ahogy évmilliós együttélésük során mindig is így történt?

Különös, hogy milyen sok gyógynövényt gyűjtünk be a teljes virágzás idején. Mi történik ilyenkor a növényben, micsoda különleges erők sűrűsödnek benne? Ezt a titkot a méhek ismerik igazán, és a méz gyógyhatása is nagyban függ attól, hogy milyen növényen gyűjtötték hozzá a nektárt.

A régi gyógynövénykönyvek a növények leírása során mindig megemlítik, hogy milyen élőhelyen, miféle növénytársulásban találunk rájuk. De hol vannak már a legelők, a kaszálók, virágos rétek, autóutaktól, intenzíven művelt mezőgazdasági területektől távoli tiszta élőhelyek?

A gyógynövények gyűjtögetése közben ezen is elgondolkodhatunk. Fenntartható módon műveljük a ránk bízott csodálatosan gazdag természeti világot, vagy már túlléptünk a határokon? Hol talál ma menedékre Bodza-anyóka, Kamilla kisasszony?

Szöveg és kép: Lechner Judit