Segédanyag a környezeti neveléshez

A környezetvédelem témája indokoltan és egyre nyomatékosabban kerül előtérbe. Sok hanyagság, szándékos rombolás pusztítja a teremtett világot, és veszélyezteti ezáltal az emberi élet minőségét is. Érdekes módon a témával kapcsolatban felmerülő problémák megoldását többnyire politikusoktól és polgári mozgalmaktól várjuk. El kell ismernünk, hogy a környezetvédelem kérdése nem csupán politikai kérdés. Az Egyház ügye is az ember és életminőségének védelme, ezért a téma a keresztény nevelésből, azaz a katekézisből sem hiányozhat.

„Üdvözölni kell az életminőség és az ökológia felé irányuló figyelem növekedését, amit elsősorban a fejlettebb társadalmakban lehet észlelni, melyekben a személyek figyelme már nemcsak a túlélés problémáira, hanem az életföltételek átfogó jobbítására irányul." (II. János Pál pápa: Evangelium vitae, 27.)

A teremtéskor Isten az emberre bízta a teremtett világ gondozását (vö. Ter 2,15). Bár az Úr a föld fölötti „uralkodással" bízta meg az embert, ez az „uralom" nem korlátlan és nem abszolút. Nincs jogunk a kizsákmányoláshoz, felelőtlen kutatáshoz és romboláshoz. Ezek helyett a Föld megóvása és felelősségteljes ápolása a feladatunk.

   A bűn megzavarta a harmonikus együttműködést Isten és ember között, és megsértette (többek között) az ember helyes ítélőképességét és szabad akaratát. Ennek tragikus eredménye: az ember visszaél Isten bizalmával, és „uralkodói" hivatását Isten nélkül, az ő szándékától és a teremtett világgal való tervétől eltérően hajtja végre. Abszolút uralomra tör, amely semmibe veszi mások alapvető életszükségleteit.

   „Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott, nem abszolút; mértéke a felebarát életének minőségével való törődés, beleértve a következő nemzedékeket is; megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását." (KEK1 2415) A teremtés javai nem csupán egy népréteg javát szolgálják, hanem a „múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek". (KEK 2415)

   II. János Pál pápa katekézisében figyelmet fordít az ember felelősségének helyes értelmezésére és a környezetvédelem kérdéseire:

„[Az ember] Uralma [...] szolgálati jellegű; Isten végtelen és egyetlen uralmának tükröződése. Ezért az embernek bölcsen és szeretettel kell uralkodnia, részesedvén Isten mérhetetlen bölcsességében és szeretetében. S ez történik az ő szent Törvénye iránti engedelmességben: a szabad és örömteli engedelmesség, mely annak tudatából fakad és táplálkozik, hogy az Úr parancsai a kegyelem ajándékai, s mindig és kizárólag az ember javára szólnak, hogy megőrizzék személyi méltóságát és elvezessék boldogságába.

Az ember nem föltétlen ura és megföllebbezhetetlen bírája a dolgoknak, még kevésbé az életnek, hanem – és ebben rejlik páratlan nagysága – »Isten terveinek szolgája«." (II. János Pál pápa, Evangelium vitae, 52.)

Az uralom „nem lehet önkényes és romboló. Mivel a Teremtő képmására vannak teremtve, [...] a férfi és a nő arra hivatott, hogy vegyen részt a többi teremtményre irányuló gondviselésben. Innen fakad a világért való felelősségük, amit Isten rájuk bízott". (KEK 373)

A fent említett tanítások az Isten képmására alkotott ember méltóságára és felelősségére mutatnak. Az Egyház összekapcsolja a felelősséget az erkölcsi törvényekkel, és mindkettőt a hetedik parancsolat alá rendeli. Azt mondja ki ezzel, hogy a teremtett világ fölött való helytelen „uralkodás" lopásnak felel meg, amely „mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történő eltulajdonítását" jelenti. (KEK 2408) A vétkesek polgári törvényekre hivatkozva keresnek felmentést a „lopás" erkölcsi súlya alól, megfeledkezve arról, hogy létezhetnek erkölcstelen szabályok is. „Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal." (KEK 2409)

A teremtett világhoz való helyes viszonyulás az ember istenképmásságában rejlik. A 148. zsoltár felsorolja a teremtett világ csodáit, melyek közül egyedül csak az ember élvezi az istenképmás méltóságát.

„Az embert, Isten élő képmását a Teremtő királlyá és úrrá akarta tenni. »Isten az embert úgy teremtette - írja Nisszai Szent Gergely -, hogy király lehessen a földön... Az ember Annak képmásául teremtetett, aki a mindenséget kormányozza. Minden azt mutatja, hogy az ő természetét kezdettől fogva jellemzi a királyság... Az ember is király. Mivel arra teremtetett, hogy uralkodjék a világon, hasonlóságot kapott az egyetemes királlyal, eleven képmás, aki méltósága révén részesedik az isteni modell tökéletességében.« Mivel arra hivatott, hogy termékeny legyen és sokasodjék, vesse hatalma alá a földet és uralkodjék az alatta álló teremtményeken, az ember nemcsak a dolgoknak, hanem és elsősorban önmagának ura és királya, s bizonyos értelemben az ajándékba kapott életnek is, melyet - a szeretetben és Isten tervének tiszteletben tartásával - a nemzéssel tovább tud adni." (II. János Pál pápa,Evangelium vitae, 52.)

Ehhez az istenképmássághoz fűződik az ember meghívása a föld fölött való uralomra. A 104. zsoltárban képet kapunk arról, hogy Isten uralma megóvást és gondozást jelent; tiszteletben tartja a teremtett világ természetét, gondoskodik annak szükségleteiről, és határokat szab. Az uralkodásra való meghívás azt jelenti, hogy ismernünk kell Isten szándékát a teremtett dolgokkal kapcsolatban, és tiszteletben kell tartanunk azt. „A teremtésbe írt törvényeket és a dolgok természetéből fakadó összefüggéseket tiszteletben tartani a bölcsesség kezdete és az erkölcsiség alapja." (KEK 354; vö. 346)

A környezetvédelem jelentős szaktudománnyá vált, amelynek erkölcsi vonatkozásai is vannak. A katekézis nem akarja a környezetvédelem tudományát szakmailag kiegészíteni, hanem annak hitbeli és erkölcsi vonásait kívánja bemutatni. Ebben a füzetben nem egy tanmenetet, hanem a környezetvédelem néhány olyan alapvető kateketikai megközelítését szeretnénk közre adni, melyekre katekézisünkben fontos lenne kitérni. Ezek feldolgozásához segítségképpen korosztályoknak megfelelően megadunk néhány óravázlatot is.

A KÖRNYEZETVÉDELEM KATEKETIKAI SZEMPONTJAI

Ebben a bevezető részben öt kateketikai szempontot határozunk meg, melyeket a környezetvédelemben lényegesnek tartunk. Mindegyik szempontnál először a téma megalapozásához szükséges egyházi tanításokat ismertetjük, majd felsoroljuk azokat a témához kapcsolódó elemeket, amelyek támpontul szolgálhatnak katekézisünk során.

1. A teremtő Isten „arcvonásai" jelen vannak a teremtett világban, és ezek által Isten megismerhető

   „A teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket." (Bölcs 13,5)

   „Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek." (Jób 12,7-10)

   „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig." (Zsolt 19,2-5)

   „Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk." (Róm 1,19-20)

   „Értelmünk, részesedvén az isteni értelem világosságában, meg tudja érteni azt, amit Isten a teremtés által mond nekünk, igaz nagy fáradsággal és alázatos és tiszteletteljes lelkülettel a Teremtő és az ő műve iránt." (KEK 299)

   Isten „jelen van teremtményeinek legbensejében". (KEK 300)

• Isten „arcvonásai", felismerhető jellegzetességei a teremtett világban:

– Isten dinamikus életerő,

– sokoldalú (erőteljes – gyengéd, nagy – kicsi, színes),

– szép és harmonikus,

– a szentháromságos Isten közösségi dimenziója jelenik meg, mivel a teremtett világban minden faj egymásra van utalva.

• Az ember hivatása a teremtéssel kapcsolatban:

– a tiszteletben tartás: a latin „respecto" szó (jelentése: valamire tekintettel van, valakiről gondoskodik) két tagból áll: „re" = ismét, újra, és „specto" = néz, megnéz, szemlél. A tisztelet akkor jön létre, ha újra megvizsgáljuk a dolgok mivoltát és lényegét, s helyesen ítéljük meg azokat.

– a nagyrabecsülés, mert Isten jól teremtette meg a világot (vö. Ter 1), ezért azt értékként kell elfogadnunk.

– Isten szándékának megvalósítása: ahhoz hűen kell ragaszkodnunk, mivel csak így tudunk helyesen uralkodni.

– felelősség: a teremtett világ gondozói vagyunk, és ez minden nemzedék számára feladat: „nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet" (Zsolt 145,4) (vö. KEK 2402, 2452).

– számonkérhetőség: „eljött [...] a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!" (Jel 11,18)

– hálaadás: „Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli" (1Tim 4,4-5).

• Isten szereti teremtményét és megújítja majd: a jelen világ ennek az ígéretnek hordozója (vö. Róm 8,19-21; 2Pt 3,13).

• Bár Isten meghívta az embert arra, hogy uralkodjék a földön, a föld és minden, ami rajta és benne van, mégis Istené, mert Isten nem hagyta el a teremtett világot (vö. Iz 46,9-11; Zsolt 24,1; Zsolt 46,6; Zsolt 47,7-8; Zsolt 95,5; Mt 8,26-27).

• A szentségek által a teremtett világ egyes anyagai „szent" cselekmények tartozékai (víz, tűz, levegő–lehelet, olaj, krizma). Ezek a dolgok nyilván nem képezik a szentségek lényegét, de a szentségi jel e módon szoros kapcsolatot létesít a kegyelem rendje és a teremtett világ rendje között.

2. Az élet ajándék, részesedés Isten áldásában

   „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." (Ter 1,11-12)

   „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak. Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. [...] Isten megáldotta őket és így szólt: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok, ...«." (Ter 1,20-22)

   „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt [...] megáldotta őket, [...] szólt hozzájuk: legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá." (Ter 1,27-28)

   „Isten adja az „élet leheletét". (Ter 2,7)

   „A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!" (Zsolt 67,7-8)

   „Az életet úgy kapja az ember, mint kincset, amit nem szabad eltékozolnia; mint talentumot, melyet kamatoztatnia kell. Számot kell adnia róla Urának." (II. János Pál pápa, Evangelium vitae, 52.)

• Az ember nem tud életet teremteni (csak kioltani), ezért az életadás Isten hatalmában van, és nem tartozik az emberi képességek közé.

• Isten teremtő leheletéből jön létre a teremtett világ, amely a fajok továbbélését biztosítja. Minden életre van teremtve és nem pusztulásra: döntéseinket az élet törvényeinek kell alárendelnünk (nem pedig a teremtő Isten szándékától eltérő elképzeléseknek, amelyek a pusztítást, az erőszakos, helytelen uralkodást eredményezik).

– A mag az élet ajándékát hordozza, amit ember nem teremthet, és nem adhat.

– Az ajándékba kapott élet védelmet igényel.

– Figyelni kell az élet különféle szükségleteire, hogy kielégítésükkel az életet támogassuk.

– Testünk megbecsülése is istenképmási mivoltunkból fakad – amit a testünkkel megcselekszünk, azt megtesszük a teremtett világgal is: a tetoválás, a „piercing" (testékszer befúrása), az anyaméh károsítása mind életellenes cselekedet. A világ teremtett dolgaival is éppen így bánunk, ami torzulásokat, deformálódást eredményez. Az élet mellett kell döntenünk a teremtett világ minden vonatkozásával kapcsolatban.

3. Globális vízió - egység és összefüggés

   „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett." (Jn 1,3) „Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, ..." (Kol 1,15-17)

   „Úgy tetszett [az Atyának], hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben..." (Kol 1,19-20) „A teremtmények kölcsönös összefüggése Isten szándéka szerint való." (KEK 340)

   „A teremtmények között egymásrautaltság van, mert mindnek ugyanaz a Teremtője, és valamennyien az ő dicsőségére vannak rendelve." (KEK 344)

• A teremtett világ egységet alkot. Szoros összefüggés van a fajok és egyedek között. A rongálások, torzulások, gondatlanul okozott károk kihatnak a többi egyedre és fajra is, mivel Isten mindent egyben tart.

• A felebaráti szeretet ennek az egységnek alapvető erénye. Ezért a teremtett világ helytelen használata és elhanyagolása a felebaráti szeretetet is megsérti.

• Jézus Krisztus minden egyes emberrel azonosul. A keresztény ember Jézus Krisztusban új teremtménnyé vált. Ezáltal a keresztény minden egyes embernek testvére, és ez a szemlélet szabja meg részvételét a társadalomban. Megérti, hogy:

– közösen kell tenni a közösségért;

– együtt kell dolgozni a közjóért;

– a közös összefogás megóv az önző törekvésektől, és óv az önzés veszélyeitől;

– gyógyítja a magányt, és óv a zsarnoki uralkodástól, amely kisajátításhoz, kizsákmányoláshoz vezethet;

– a Ter 1,29-30 tanítása az egész emberi nemre (minden nemzedékre) vonatkozik;

– minden élőlénynek szüksége van a másikra, mivel Isten szándéka a kölcsönös gondoskodás és összefogás. (Isten szentháromságos.)

4. A szolidaritás erénye

   „Isten újra szólt: »Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. «" (Ter 1,26)

Ez alapozza meg az emberi személyek egyenlő méltóságát (vö. KEK 1947).

   „Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: »Hol van a testvéred, Ábel?« ő így válaszolt: »Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?«" (Ter 4,8-9)

   Amit másokkal teszünk, azt az Úrral tesszük (vö. Mt 25,40).

   Jézus főpapi imája (vö. Jn 17).

   „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban." (Gal 3,27)

   „A szolidaritás mindenekelőtt a javak szétosztásában és a munka megfizetésében mutatkozik meg." (KEK 1940)

   „A szolidaritás erénye meghaladja az anyagi javak kereteit. Az Egyház, a hit lelki javait terjesztve, többnyire segítette a gazdasági fejlődést is, amelynek gyakran nyitott új utakat." (KEK 1942)

   A gazdag országoknak súlyos erkölcsi felelőssége van a szegényebb országokkal szemben (vö. KEK 2439).

   A közjó keresése erkölcsileg kötelez (vö. KEK 2039).

   A javak birtoklásának, szétosztásának, a közjó támogatásának elvei (vö. KEK 2440, 2452, 2424, 2426).

   A föld java minden ember java (vö. KEK 2402-2403).

• A „Mi Atyánk" imádságban „mindennapi kenyerünkért" könyörgünk. Ez részben arra a felelősségre figyelmeztet bennünket, hogy védenünk kell a táplálék forrását (nem beszélve a táplálék elosztásáról), mivel Isten terve szerint ez is feladatunk.

• Törődnünk kell a szegényekkel, mivel a világ javainak felosztása aránytalan (vö. Lk 16,19-31).

• A világ más területein élő emberek nem ellenségeink! Szemléletváltásra van szükségünk. A békéért való küzdelem mindenki feladata, mivel ezáltal is azonosulunk Jézus imájával: „Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. [...] Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk" (Jn 18-19.21).

– Az egyház társadalmi tanításainak kell az erkölcsös élet alapját képezniük.

– A lelkiismeret helyes nevelésének a fent említett tanítások is szerves részei (vö. KEK 1783-1784).

– Az emberi méltóság egyetemes: nemcsak magunkról és saját életünk védelméről van szó, hanem mindenkiéről. Segítenünk kell azokon, akik romos, elhanyagolt és egészségtelen körülmények között élnek. A méltóság védelmének elvi szinten is meg kell valósulnia (fajgyűlölet, sértő viccelődés). Ha nem tartjuk tiszteletben az emberi méltóságot, azáltal a természet védelme és tisztelete is sérül.

5. A teremtett világról való gondoskodás etikai, morális, és politikai vonatkozásai

   „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a Földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.« Azután ezt mondta Isten: »Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész Földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.«" (Ter 1,28-29)

   „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze." (Ter 2,15)

   „A közjón »a társadalmi élet azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék.«" (KEK 1906)

   „Mindenkinek a maga helyén és a maga feladatkörében részt kell vennie a közjó előmozdításában. Ez a kötelesség hozzátartozik az emberi személy méltóságához." (KEK 1913)

   „A tekintély viselőire tartozik azoknak az értékeknek megszilárdítása, melyek a közösség tagjainak a bizalmát erősítik, és arra indítják őket, hogy vállalják a hozzájuk hasonlók szolgálatát." (KEK 1917)

   „A környezeti felelősségtudatra való nevelés rendkívül sürgető feladat: felelősség önmagunkért, másokért és a Földért magáért. Az oktatás nem gyökerezhet pusztán érzelmekben vagy üres kívánságokban. Nem szabad, hogy a modern világ visszautasításán vagy valamiféle »elveszett paradicsom« utáni homályos vágyon alapuljon. A felelősségtudat valódi oktatása együtt kell hogy járjon a gondolkodásmódunkról és viselkedésünkről szóló hiteles párbeszéddel. Az egyházaknak és vallásos testületeknek, nem-kormányzati és kormányzati szervezeteknek, valójában a társadalom minden tagjának pontos helye és szerepe van az oktatásban. Az első tanító maga a család, ahol a gyermek megtanulja tisztelni szomszédait és szeretni a természetet." (II. János Pál pápa üzenete a béke XXIII. világnapjára:Békesség a teremtő Istennel, békesség az egész teremtett világgal, 13.)

   „...a globalizációnak kihívó, ugyanakkor bátorító vonása - [, hogy] ma megszámlálhatatlan eszköz áll rendelkezésünkre, hogy szükséget szenvedő testvéreinkhez és nővéreinkhez humanitárius segítséget juttassunk el, (...) Így a felebarátról való gondoskodás átlépi a nemzeti közösségek határait és arra törekszik, hogy horizontját az egész világra kitágítsa. Joggal hangsúlyozta a II. Vatikáni Zsinat: »Korunk jellegzetességei közül különösen említésre méltó a népek növekvő és többé már el nem fojtható szolidaritásérzése.«" (XVI. Benedek pápa,Deus caritas est, 30.)

• A gondoskodás során nem sérülhetnek meg az egyes fajok jellegzetes tulajdonságai – hanem szem előtt tartva azokat, a fajok egészséges létállapotát kell biztosítanunk.

• A lustaság és a nemtörődömség nemcsak helytelen, hanem bűn, mivel általuk semmibe vesszük alapvető hivatásunkat a „közreműködésre".

• A gondoskodás nem csak elméleti, hanem aktív cselekvés, ami a nagylelkűség erényére támaszkodik. A gondoskodáshoz szükség van önfeláldozó szeretetre.

• Az előbbi tanítások elhanyagolása a társadalom elleni bűn, ami támogatja a kizsákmányoló rendszerek fennmaradását.

ÖSSZEGZÉS

Láthatjuk, hogy mennyire sokoldalú a katekézis környezetvédelemmel kapcsolatos tanítása. Ez a hatalmas téma a katekézis különböző feladataihoz kapcsolódik, különösen a hitre, a közösségi életre, az erkölcsi életre és a szolgálatra neveléshez. Katekézisünkben alapvető fontosságú a Szentírás tanítása, mivel az értelmezi legtökéletesebben keresztény identitásunkat és küldetésünket a világban. Tanításunknak azonban nem csupán az elméleti ismeretek átadásából kell állnia, hanem cselekvésre is kell ösztönöznie.

   Mivel a katekézis az emberi élet teljességére nevel, fontos hogy a tanítvány értse az Egyház társadalmi tanításának rá vonatkozó részeit, képes legyen meglátni az ezekben rejlő értékeket, meg is tudja nevezni azokat, és végül aktívan be tudja építeni saját életébe. Segítséget kell kapnia abban, hogy képes legyen helyesen dönteni, és megfelelően cselekedni. Az ezeknek az elvárásoknak megfelelő képzés és a fejlődés fő motiválója nyilvánvalóan az Isten és az emberek iránti szeretet, és ez a szeretet az alapja a lelkiismeret helyes formálásának is.

   „Egy jobb világhoz csak akkor járulunk hozzá, ha mi magunk most tesszük a jót minden erőnkkel, s az adott lehetőség szerint, függetlenül a pártstratégiáktól és pártprogramoktól. A keresztény ember programja - az irgalmas szamaritánus programja, Jézus programja - a „látó szív". Ez a szív látja, hol van szükség szeretetre, és ennek megfelelően cselekszik."2

   Reméljük, hogy ez a segédanyag megfelelő eszköz lesz az általunk kitűzött cél megvalósításában, és konkrét segítséget ad a lelkipásztorok és a katekéták kezébe.

HASZNÁLATI UTASÍTÁS

Ez a kötet a „...hogy művelje és őrizze meg" sorozat második tagja. Olyan, a teremtett világ védelmével kapcsolatos megfontolásokat és a mindennapi életben felhasználható gyakorlati tanácsokat tartalmaz, amelyek segítségül szolgálhatnak a katekézisben. Továbbá reményeink szerint haszonnal forgathatják a családok és a plébániai közösségek is. Ahhoz, hogy ez a kötet valóban elérje a célját, és a katekéta gyümölcsözően tudja használni, fontosnak tartjuk, hogy ismerje

   – a szakmai kötet tartalmát (1. kötet);

   – „A környezetvédelem kateketikai szempontjai" című fejezetben összefoglalt egyházi tanításokat és kateketikai szempontokat.

   Ajánljuk továbbá, hogy az irodalomjegyzékben felsorolt dokumentumokhoz, illetve az internetes forrásokhoz is forduljon segítségért, mivel ez a kötet, rövidsége miatt sok fogalomra, kérdésre csak utal, nem tér ki bővebben.

   Az órák gyakorlati kivitelezéséhez további praktikus ötleteket nyújthat a sorozat 3. kötete, ami alapvetően a plébániai közösségek és családok számára készült.

A kötet felépítése:

   A „Segédanyag a környezeti neveléshez" kötet „A környezetvédelem kateketikai szempontjai" című fejezetében kifejtett öt szempontot dolgozza fel óravázlatok formájában a következő hat korcsoport számára:

   – első-második osztály,

   – harmadik-negyedik osztály,

   – ötödik-hatodik osztály,

   – hetedik-nyolcadik osztály,

   – ifjúság,

   – felnőttek.

A könyvben tárgyalt öt fő téma egymástól függetlenül is megbeszélhető, nem szükséges, hogy a katekéta azokat egymás után dolgozza fel csoportjával. Nyugodtan szemezgethet is a témák közül, vagy a különböző vázlatok egyes részeit kombinálhatja egymással, csoportja adottságainak megfelelően. (Mivel szem előtt tartottuk, hogy valószínűleg nem mind az öt téma kerül bemutatásra, a vázlatokban előfordulnak egymáshoz nagyon hasonló szempontok, példázatok.)

Mivel az anyag fő célja az, hogy minden csoport foglalkozzon a környezetvédelem feladatával saját szellemi, cselekvési és hitbeli szintjén, bátran ajánljuk ezt a könyvet az önkormányzati és az egyházi iskolák csoportjaival, illetve a plébániai csoportokkal foglalkozó katekétáknak, de maguknak a plébániai közösségeknek és a családoknak is.

1. ISTEN JELEN VAN A TEREMTETT VILÁGBAN

„Isten végtelenül nagyobb, mint minden műve: »Fölötte áll az egeknek a te dicsőséged « (Zsolt 8,2); »az ő nagysága kifürkészhetetlen« (Zsolt 145,3). Mivel azonban ő a Fölséges, szabad Teremtő, minden létezőnek végső oka, jelen van teremtményeinek legbensejében: »Benne élünk, mozgunk és létezünk« (ApCsel 17,28). Szent Ágoston szavai szerint »fölötte áll az én csúcsaimnak, és mélyebb az én mélységeimnél«." (KEK 300)

Első-második osztály

A TEREMTETT VILÁG „BESZÉL" ISTENRŐL

Cél: Felébreszteni az Isten iránti hálát a teremtett világért. Továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy a világ visszatükrözi Istent, és ezért is tiszteletet érdemel. Rádöbbenteni a diákokat arra, hogy a hála annak az elismerése, hogy a teremtett világ egy olyan nem kiérdemelt ajándék, ami felelősséggel is jár.

Erény: Hála és pozitív irányú cselekvés. Szolgálatkészség (házi feladat), szeretet.

Szükséges eszközök: Különböző képek a teremtett világról, gyökerekről, magocskákról stb.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Egy rövid történetet mesélhetünk, amelynek fő témája az ajándékozás nagyszerűsége. Fontos, hogy ne „kiérdemelt" jutalomról legyen szó. Az ajándékot az ajándékozó maga készítette – nemcsak megvásárolta –, és mindvégig arra a valakire gondolt, akinek az ajándékot készítette. A megajándékozott viszont nem értékelte az ajándékot, és nem vigyázott rá: emiatt az ajándék tönkrement. Ezáltal nemcsak egy tárgy sérült meg (mivel az ajándék valakinek a szeretetét fejezte ki), hanem a kapcsolat is.

Megbeszélhetjük a gyerekekkel, hogy mit gondolnak erről az emberről, aki nem vigyázott az ajándékra. Mit gondolnak a kapcsolatukról? Mi segítene? Mi is kaptunk már ajándékot? Kitől? Isten milyen ajándékot adott nekünk?

A téma kifejtése

   Mindannyian „megajándékozottak" vagyunk, hiszen egy csodás világban élhetünk, amit nem mi alkottunk. Isten teremtette – készítette nekünk szeretettel. Mindenről gondoskodott! (Képekkel, vagy egyszerű vonalas rajzokkal idézzük fel azokat a dolgokat, amiket láthatunk a világban. Fordítsunk külön figyelmet Isten gondoskodására – a növények, az állatok és az emberek táplálkoznak, hogy életben maradhassanak. Isten táplálékot is készített teremtményeinek: magot adott, gyökeret teremtett, ásványt helyezett a földbe... Sok minden van a világban, ami az életet támogatja és szolgálja.)

   Isten utoljára az embert teremtette meg, hogy minden, ami szükséges számára, készen legyen. Megajándékozta az embert a teremtett világgal, hogy örüljön, és boldogan éljen. Isten kapcsolatban maradt az emberrel, de minden teremtménnyel is. Azt akarta, hogy őt megismerjük, és szoros kapcsolatban maradjunk vele, mert szeret minket.

   A világ sokat árul el nekünk Istenről. Isten csicsergő, éneklő madarakat teremtett. Mit tudhatunk meg ezáltal Istenről? Azt, hogy zeneszerető. Mi emberek is szeretjük a zenét. Isten a napkeltét és naplementét csodás színekbe borítja. Mit árul el ez Istenről? Azt, hogy a színek tetszenek neki. Isten sok fajta gyümölcsöt teremtett. (Melyik a kedvenced?) Ez azt tanítja Istenről, hogy nagylelkű, bőkezűen osztja ajándékait. Isten magot helyezett a termésekbe. Ebből azt láthatjuk, hogy szereti az életet, és biztosítja az élet folytatását. Nézd meg a leveleket, vagy a virágszirmokat közelről! Milyen sok fajtájuk van, hányféle alakjuk és színük lehet! Isten fantáziája nagyon gazdag és szép. A nagy hegyeket, az apró bogarakat és a földben élő férgeket is életre kelti, és szépnek tartja. Semmi sem rossz, amit teremtett.

Kapcsolat az élettel

   Utaljunk vissza az óra bevezetőjére: egy ajándékra helyesen annak gondos, rendeltetésszerű használatával és hálánk kifejezésével felelhetünk. Nézzük meg, mit jelent ez, a teremtett világgal kapcsolatban! Isten mindnyájunkat megajándékozott a világ szépségével. De ha nem ismerjük fel, hogy milyen nagyszerű a teremtett világ, akkor nem leszünk hálásak érte, és nem vigyázunk az ajándékunkra. Hogyan vigyázhatunk mi a világra? (Beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy ne szemeteljünk, ne pazaroljuk a vizet, ne kínozzuk az állatokat, gondozzuk a növényeket, tartsunk rendet magunk körül stb.!) Hogyan is válaszoljunk tehát Isten ajándékára?

   1. Fedezzük fel Isten teremtett világát, vegyük észre annak szépségét!

   2. Imáinkban minden nap adjunk érte hálát!

   3. Tetteinkkel is fejezzük ki hálánkat, vigyázzunk a környezetünkre!

Erénygyakorlat – házi feladat

Válasszunk ki egy, a diákok képességeinek megfelelő feladatot (például valaminek a gondozását), amit a következő héten gyakorolhatnak! Figyeljünk arra, hogy ezáltal erősödjön bennük a gondoskodás erénye! Kérjük őket, hogy mindennapi imádságukban adjanak hálát Isten ajándékaiért!

Ima

Hálaadó litánia: Olvassuk fel a Teremtés könyvéből a világ teremtésének történetét (vagy annak részleteit) úgy, hogy minden teremtmény neve után megállunk, és közösen mondjuk: „Hálát adunk neked, Mennyei Atyánk." (Például a világosságért, a madarakért, a háziállatokért stb.)

Vagy válasszunk ki egy-egy zsoltárból néhány gondolatot, azokat tanulják meg a diákok, úgy imádkozzuk el közösen. (A teremetett világ szépségéről szóló zsoltárok: 8; 19; 96; 104; 135; 139,1-18; 147; 148. Más bibliai könyvből is idézhetünk: Péld 8,22-31)

Harmadik-negyedik osztály

A TEREMTŐ ISTEN ARCULATA A TEREMTETT VILÁGBAN

Cél: Felébreszteni az Isten iránti hálát a teremtett világért. Továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy a világ visszatükrözi Istent, és ezért is tiszteletet érdemel. Rádöbbenteni a diákokat arra, hogy a hála annak az elismerése, hogy a teremtett világ egy olyan nem kiérdemelt ajándék, ami felelősséggel is jár.

Erény: Hála és pozitív irányú cselekvés. Szeretet, mértékletesség.

Szükséges eszközök: Képek a teremtett világról (memóriajáték).

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Osszunk ki színes képeket a diákoknak, és kérjük meg őket, hogy csoportosítsák azokat, aszerint, hogy Isten által teremtett, vagy ember által készített dolgokat ábrázolnak! Helyezzük el a képeket egy előre megrajzolt csomagolópapíron, vagy, ha felismerhető, hogy hol vannak a valóságban, akkor egy nagy térképen!

A téma kifejtése

A teremtés Isten műve, aki a teremtett világ gondozását az emberre bízta. Történet: A virágok visszatérése (Bruno Ferrero: Hasonlatok és történetek 71. oldal).

Beszélgessünk!

   – Miért tűntek el a virágok? Mi lett ennek a következménye?

   – Ti el tudjátok képzelni az életet virágok, állatok nélkül? Milyen lenne az élet nélkülük?

   – A mi világunkban is eltűnhetnének a virágok, a bogarak, a madarak? Miért? Léteznek valóban kézzelfogható veszélyek? Ti ismertek ilyeneket?

   – Mi az oka annak, hogy nem törődünk a környezetünkkel? Miért pusztítjuk a teremtett világot?

Az elmúlt években sok természeti katasztrófáról hallottunk hírt. Ezek során nem a madarak, méhek tűntek el, hanem óriási áradások, földcsuszamlások nehezítették meg sok ezer ember életét.

   Ilyen katasztrófák esetén mindig hallani lehet a vádaskodásokat, hogy Isten hogyan engedheti meg ezeket a szörnyűségeket.

   – Szerintetek Isten tehet ezekről a dolgokról? ő avatkozik bele a természetbe, és pusztítja el azt, amit alkotott? Miért történnek ilyen tragédiák? Olvassuk fel a Teremtés könyvéből a teremtés történetét!

   – Röviden összefoglalva: Isten megteremtette a világot, jónak alkotta, és az emberre bízta, miközben ő továbbra is fenntartja és gondoskodik róla.

   – De ki az az ember, akire rábízta? Hogyan kell ezt értenünk?

   Gondolkodjunk el azon, hogy hogyan tudnánk jobban átérezni Isten ajándékának nagyságát és ezáltal jobban megbecsülni azt!

   A tenger élővilága, az erdővel borított hegyoldalak, a mezők ezerarcúsága, a folyók, mind-mind Isten kimeríthetetlen sokoldalúságát mutatják nekünk. Assisi Szent Ferenc ezt így fogalmazta meg: „A természet belső értéke Isten jóságát és szépségét tükrözi."

   Isten a természetet egyrészt szépsége, másrészt hasznossága miatt adta nekünk. Gyönyörködhetünk például a fákban és a növényekben, de a fákból bútort is készíthetünk, a növényekből pedig ételt.

   Ha már elcsodálkoztál egy kis bogár tökéletességén, egy állat hasznosságán, de akár „csak" szépségén, akkor már nagy lépést tettél a környezeted megbecsülése felé. Már nem úgy tekintesz rá, mint egy olyan dologra, ami „neked jár", hanem úgy, mint egy ajándékra, amire vigyáznod kell. A világot szeretetből kaptuk, és szeretetből meg is kell őriznünk azt.

   Az embereknek az is feladatuk, hogy alakítsák a világot. Ez azt jelenti, hogy saját tudásukkal, gondoskodásukkal gazdagítaniuk kell azt, javítaniuk a lehetőségeken. De arra nem kaptunk felhatalmazást, hogy romboljunk és pusztítsunk!

   A pusztító árvizek, áradások ma már nagyon sokszor az emberek gondatlanságának a következményei. Az emberek azok, akik kivágják az erdőket, hogy eladhassák a fát, és szabad területük legyen a gazdálkodáshoz. Az emberek azok, akik elterelik a folyókat, nem gondolva a természet érintetlenségének hasznosságára, szépségére.

Kapcsolat az élettel: heti erénygyakorlat

   Már most tennünk kell valamit azért, hogy az unokáink is láthassák ezt a világot!

   Segítségül osszuk ki a gyerekeknek a következő tanácsokat! (Esetleg úgy is kinyomtathatjuk ezeket, hogy a háttérben egy földgömb képe legyen, ezzel is emlékeztethetjük a diákokat arra, hogy a Föld megóvása érdekében kell hogy odafigyeljenek arra, hogy mit tesznek, illetve nem tesznek meg a hétköznapokban.)

   Esti imájukban adjanak hálát a teremtett világért is!

Természetvédelem

• Ne szemeteljünk! A vizek tisztaságára különösen is vigyázzunk!

• Ne térjünk le a kijelölt turistautakról!

• Legyünk óvatosak a tűzzel! Tűzrakáshoz mindig a földről gyűjtsünk fát, csak a kijelölt helyen rakjunk tüzet, és azt távozásunk előtt teljesen oltsuk el!

• Ne gyűjtsünk virágokat, köveket, hanem inkább fényképezzük le, vagy emlékezetünkben őrizzük meg azokat!

• Ne hangoskodjunk az erdőben!

• Hegyoldalakon sose trappoljunk fel, mert elősegítjük az eróziót, és kitapossuk a növényeket!

• Téli időszakban, hóesést követően tegyünk ki madáretetőt!

• Ha tehetjük, kertünkben készítsünk kis kerti tavacskát, a fákra pedig függesszünk madárodút!

Hulladék keletkezésének megelőzése, illetve a hulladék kezelése

• Használjuk lehetőleg a papír mindkét oldalát!

• A csak az egyik oldalukon használt lapokat gyűjtsük össze vázlatoknak!

• Használjuk a lakókörnyezetünkben elhelyezett szelektív hulladékgyűjtő edényeket!

• Egyszer használható szárazelemek helyett újratölthető akkumulátorokat alkalmazzunk!

• Eszközeinkkel bánjunk kíméletesen, hogy hosszabb lehessen életidejük!

Víztakarékosság

• Sohase folyassuk feleslegesen a vizet! (Egy átlagos méretű csapból egy perc alatt 6-10 liter víz is elfolyhat!)

• A növények locsolásához gyűjtsünk esővizet!

• Fürdés helyett zuhanyozzunk!

• Fogmosáskor folyóvíz helyett használjunk poharat!

Környezetbarát háztartás

• Neveljünk szobanövényt, ahol csak lehet! Szépítik a környezetet, és hozzájárulnak a kellemes légtér megteremtéséhez.

• A papírszalvéta egyszeri használat után a szemétbe kerül. Inkább kis ételdobozba vagy vászonszalvétába csomagoljuk az uzsonnát!

• Ha van elég hely a kertben, készítsünk komposztot!

Közlekedési tanácsok

• Amennyire csak lehet, használjunk kerékpárt!

• Autó helyett válasszuk a tömegközlekedést!

Vásárlási tanácsok

• Ha valami meghibásodik, ne vásároljunk rögtön újat, hanem ha lehet, javítsuk meg!

• Vásárlás előtt készítsünk listát arról, hogy mire van szükségünk!

• A boltba kosárral vagy vászonszatyorral menjünk, hogy ne kelljen műanyag szatyrot kérnünk!

• A bevásárlás megtervezésekor ne a reklámokat, hanem saját, valós igényeinket tartsuk szem előtt!

Összefoglalás

A mesében ki az, aki megmenti a sivatagosodástól a világot? Egy kisgyerek! Olyan, mint Te! Neked nem kell elmenned és megkeresned a bölcset, aki visszaadja a madarakat, bogarakat és a növényeket. Nem kell messzire utaznod, hogy megmentsd, mondjuk az őserdőket! Neked „csak" itt és most kell tudatosan nézned a teremtett világot! Védened kell a környezetedet!

Fedezd fel benne, hogy a többi emberrel együtt milyen kincsek birtokosa vagy, mennyi mindennel akart Isten megajándékozni téged!

Ötödik-hatodik osztály

ISTEN JELEI A TEREMTETT VILÁGBAN

Cél: Rádöbbenteni a diákokat a teremtett világ szépségére, és felelősségünkre a világgal szemben.

Erény: Szeretet, hála, megfontoltság, felelősségtudat.

Szükséges eszközök: Szentírás, képek és a képek mellé szövegtáblák.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Gondolkodj el azon, hogy mi az, ami a mindennapjaidban fontos (fogalom, tárgy stb.) a téged körülvevő világból! Írj le öt olyan dolgot, amit szeretsz, és ötöt, amit nem kedvelsz, sőt zavar! (Le is rajzolhatják, amiket kedvelnek és utána összehasonlíthatják egymás között, hogy ki mit rajzolt és miért.)

Beszélgetés: Mit, miért tartasz jónak, és mit, miért zavarónak? Kitől függ ezek létezése, illetve értéke? A beszélgetés során jussunk el a teremtés-alkotás, illetve a harmonikus-életteli fogalmakig!

A téma kifejtése

   A gyerekek keressék ki a következő szentírási részeket, és olvassák fel azokat: Jób 12,7-10; Bölcs 13,5; Róm 1,19-20; Zsolt 19,2-5.

   Miután meghallgattuk a felolvasott részeket, emeljük ki azt, ami közös bennük! Ezt írjuk is fel a táblára: Isten jelen van a teremtésben és teremtményeiben.

   Beszélgetés: Mi következik ebből? Hogyan kell viselkednünk a teremtett világgal szemben?

   A beszélgetés során elhangzott fogalmakat írjuk fel a táblára az előző mondat köré, és közben magyarázzuk meg azokat! (Esetleg képekkel is illusztrálhatjuk őket.)

   – Tiszteletben tartani. (Átgondolni a dolgok lényegét és helyesen látni.)

   – Nagyra becsülni. (Isten jónak teremtette a világot, ezért értékként kell azt elfogadni.)

   – Isten szándékát megvalósítani. (Az „uralkodj" nem jelent korlátlan lehetőséget.)

   – Felelősség. (A teremtett világ gondozói vagyunk.)

   – Számadás. (Isten számon fogja kérni, hogy hogyan őriztük meg a ránk bízott világot. Vö. Jel 11,18.)

   – Hálaadás. (Felismerve a dolgok értékét, mindenért köszönetet mondani.)

Kapcsolat az élettel

Meséljünk el egy erdei kirándulást a gyerekeknek úgy, hogy ezzel vezessük rá őket arra, hogy hogyan gondolkodjanak a teremtett világ valódi értékéről!

(Nagyon hasznos, ha az elbeszélést színes képekkel, esetleg vetítéssel tudjuk illusztrálni.)

Segítsünk nekik, hogy meglássák ezeket az értékeket! Gondolják végig, mit tettek eddig egy kirándulás során, és mit fognak ezután másként tenni. (Például: Növények leszakítása helyett fényképezés. A turistaút követése a növények megóvása érdekében. Felelősen viselkedni a tűzgyújtásban, illetve az állatokkal kapcsolatban is. Stb.)

Erénygyakorlat

A diákok írjanak egy hálaadó zsoltárt a teremtett világ szépségéről, értékeiről! Próbálják meg mostantól kezdve hálával szemlélni az őket körülvevő világot!

Összefoglalás

A teremtett világ ISTENTŐL FÜGGő valóság. Bár az ember is befolyásolja, mindig Istenre mutat, Isten áll a középpontjában (teocentrikus). Ebből fakad az, hogy a természet pusztán létezésénél fogva ÉRTÉKES. Gondoljunk a tenger világára, a hegycsúcsok növény- és állatvilágára: pazar szépséggel és bőségben lettek megteremtve, és embertől érintetlenek. Assisi Szent Ferenc is erre utalt, amikor azt mondta, hogy: „A természet belső értéke Isten jóságát és szépségét tükrözi."

A természetnek nyilvánvalóan HASZNOSSÁGA miatt is van értéke. Például a kőolajból benzint készítünk, amivel gépeket működtetünk; a földgázzal fűtünk; felhasználjuk a Nap, a szél és a víz energiáját is. A növényekből, állatokból ételt és ruhát készítünk magunknak. Bár mindez csak egy jellemzője a teremtett világnak, sokan csak erre a hasznossági szempontra figyelnek, és ez gyakran természetpusztító kezdeményezésekhez vezet. (A természet javainak pazarló, túlzott mértékű felhasználásától kezdve (pl. korlátlan erdőirtás, tonhalak lehalászása) egészen addig a törekvésig, hogy a természet minden darabkáját pénzzé tegyék.)

Hetedik-nyolcadik osztály

A TEREMTŐ ISTEN ARCULATA JELEN VAN

A TEREMTETT VILÁGBAN

Cél: Rádöbbenteni a diákokat a teremtett világ szépségére, és felelősségünkre a világgal szemben.

Erény: A hit erénye, vendégszeretet (állatszeretet), empátia, türelem, illetve a csendben levés, másokra figyelés erénye.

Szükséges eszközök: Szentírás, képek (Power Point vagy dia), zene.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Felolvassuk a Szentírásból a teremtés történetét (Ter 1,1-31). Közben a szövegnek megfelelő képeket mutatunk Power Point-os bemutatóval vagy diavetítéssel, vagy egy nagyobb képet teszünk mindenki számára szemlélhetővé. (Például Sieger Köder „Schöpfung" című képét. Esetleg közben halk zene szólhat.)

A téma kifejtése

A teremtett világ minden részét Isten alkotta, a természetben minden hordozza Isten keze nyomát, részesedik az ő teremtő szeretetéből. Az ember része a természetnek, ugyanakkor Isten őrá is bízta az egész teremtett világot: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." (Ter 1,26) „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze." (Ter 2,15)

Kapcsolat az élettel

   Csoportmunka a természettel kapcsolatos élményeikről és elképzeléseikről:

   1. Szoktál-e sétálni a természetben? Szeretsz-e kirándulni? Ha igen, mit szeretsz benne, ha nem, miért nem? Milyen szépségeket fedeztél már fel a természetben? (Ebből kiderülhet, hogy esetleg van rá igényük, csak nincs, aki kirándulást szervezzen nekik, vagy nincs ötletük, hogy hova mehetnének. Ennek ismeretében összefoghatunk például a biológiatanárral, osztályfőnökkel és szervezhetünk valamilyen természetjáró programot.)

   2. Van-e háziállatotok? Miért éppen ezt a fajta állatot választottátok? Te gondozod? Mit tanultál ebből? Hallottál-e már arról, hogy az Állatkertben „örökbe lehet fogadni" egy állatot? Mi erről a véleményed? (Legyen felelősségük a rájuk bízott, általuk kiválasztott élőlény iránt! Akkor is törődni kell az állatukkal, ha azt éppen unalmasnak találják!)

   3. Szerinted mit jelent az, hogy Isten az embert a többi teremtmény fölé rendelte? (A hatalom felelősséggel is jár. Fontos, hogy jól „sáfárkodjunk" vele. Kamatoztassuk a ránk bízott javakat, gyarapítsuk, de egyben őrizzük is meg őket. Vagyis a környezet javát is vegyük figyelembe, ne csak az emberét, illetve a személyes érdekeinket.)

   4. Szerinted mi az a legfontosabb dolog, amit a mai ember - te és én - a hétköznapokban tehet a teremtett világért? (Az itt adott válaszokból felmérhetjük, hogy a következő órák során milyen témákat, területeket kell bővebben tárgyalnunk.) Válaszaikat röviden írják is le, majd kérdésenként közösen beszéljük meg úgy, hogy minden csoportból egy-egy diák elmondja a csoport véleményét! A válaszok megbeszélésekor a dőlt betűs szempontokat tartsuk szem előtt!

Összefoglalás

Mivel a csoportmunkában a gyerekek szerepeltek, az elhangzottakat most a katekéta foglalja össze!

A természet Isten csodálatos alkotása, amelyre ajándékként kell tekintenünk, megóvása pedig felelősségteljes feladatunk. Közvetlen környezetünkben is találhatunk csodálatos természeti szépségeket. Környezetünk a mi segítségünkre szorul, a mi feladatunk az, hogy vigyázzunk rá. Nemcsak közvetlen környezetünkért, de az egész bolygóért felelősek vagyunk, és ez a felelősség egyre sürgetőbb feladatokat ró ránk.

Házi feladat

A héten töltsenek el egyedül egy fél órát a természetben úgy, hogy tudatosan figyeljenek a körülöttük levő dolgokra. A fél óra elteltével adjanak hálát Istennek mindazért, amit láttak, hallottak, éreztek, és azért is, hogy mindennek részesei lehetnek. (Itt nem kell nagy kirándulásra gondolni, elegendő akár egy társasház kertjébe kimenniük úgy, ahogy talán eddig sosem tették. Nagyvárosban élőknek a katekéta adjon ötletet, illetve segítsen abban, hogy ezt a zavartalan fél órát át tudják élni.)

Ima

Rónay György

JELENLÉT

Nézz föl az égre: ott van

felhők és csillagok közt.

Pillants körül a földön:

ott van fűben, virágban,

állatok ámuló szemében,

emberek arcán.

Áss le a föld alá:

csontokból és kövületekből

szándékainak lábnyoma

dereng feléd.

Mindenütt láthatatlan.

Mindenben látható.

Ifjúság

A TEREMTETT VILÁG VISSZATÜKRÖZI TEREMTŐJÉT

Cél: Bemutatni, hogy a világ rendezettsége és szépsége Istenre utal. Rácsodálkozni a teremtett világ szépségére. Felismerni, hogy Isten munkatársaként mi is felelősséggel tartozunk környezetünkért.

Erény: Munkaszeretet, megbízhatóság, pontosság, okosság.

Szükséges eszközök: Assisi Szent Ferenc Naphimnusza, Szentírás, KEK.

Figyelemfelkeltés, témafelvezetés

   Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából felolvasunk egy részletet a tanulóknak, majd célirányos kérdéseket teszünk fel nekik. Például:

   – Mit fejez ki a szerző ebben az imádságban?

   – Milyen jelzőkkel illeti a teremtett világot?

   – Vajon mi ihlette Szent Ferencet a himnusz megírására? → a világ szépsége és jósága

   – Hol olvasható ehhez hasonló leírás a Szentírásban?

A téma kifejtése

   A Teremtés könyvének visszatérő mondata: „Isten látta, hogy ez jó." (Ter 1,12)

   Milyen jelzőkkel lehetne még leírni az embertől érintetlen természetet? (Pl. hatalmas, megrendítő, sokoldalú, harmonikus stb.)

   Miért ilyennek teremtette Isten a világot?

   → Azért, mert ezek a tulajdonságok benne is megvannak.

   Amint egy művész is felismerhető műveiből, ugyanúgy a természet is visszatükrözi Alkotójának tulajdonságait

   „A különféle teremtmények Isten adta tulajdonságaikkal – mindegyik a maga módján – egy sugárnyit tükröznek Isten végtelen bölcsességéből és jóságából. Éppen ezért az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtőt s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával." (KEK 339)

   A teremtett világ nem értelmezhető önmagában, vagy pusztán az emberrel való viszonyában, hiszen Istentől függő valóság (↔panteizmus, New Age).

   Különbséget kell tennünk a természet önértéke és hasznossági értéke között.

   Beszéljünk a tiszteletben tartás fontosságáról! A latin „respecto" szó (amit „respektálni"-ként magyarul is szoktunk használni, „valamire tekintettel van, valakiről gondoskodik" jelentéssel) két tagból áll: „re" = ismét, újra, és „specto" = néz, megnéz, szemlél. Talán ennek a szónak az eredete segíthet megérteni azt, hogy a tisztelet mindig megkívánja azt, hogy szemléletünket újra és újra felülvizsgáljuk.

   Tanuljunk meg újra rácsodálkozni a természet szépségére, becsüljük meg mint értéket! Isten ránk bízta a világot („Műveld és őrizd!").

   → Felelősséggel vagyunk felruházva, amit csak akkor teljesíthetünk, ha ismerjük a Teremtő eredeti szándékát.

   „...a hívőknek tehát föl kell ismerniük az egész teremtés belső természetét, értékét és Isten dicsőségére rendeltségét..." (LG 36)

Kapcsolat az élettel

   Csoportos munka: különböző (általunk behozott) képek szétválogatása a tanulók által felismert szempontok alapján.

   A három szempont:

   – érintetlen természet (a természet önértéke);

   – az ember által elcsúfított világ;

   – a természet rendeltetésszerű használata (hasznossági érték).

   A megbeszélés során újra emeljük ki az emberi felelősség fontosságát! A világot használatra kaptuk Istenről, óvnunk kell azt a saját generációnk és a következők érdekében is!

Összefoglalás

A csoport tagjai fogalmazzák meg, hogy számukra mi volt a beszélgetés legfontosabb gondolata! Mi az, ami mentén ők tovább tudnak/akarnak lépni? Majd indokolják is meg, hogy miért ezt emelték ki!

Házi feladat – Ima

Kérjük meg diákjainkat, hogy 10-15 percet teljes nyugalomban töltsenek el a természetben, rácsodálkozva a világ szépségére! Élményeiket örökítsék meg fénykép, rajz vagy vers formájában!

Forduljanak imával a szépség Teremtőjéhez! (Írják meg saját imájukat, vagy használják segítségként a 104. zsoltárt!)

Felnőttek

ISTEN JELEN VAN A TEREMTETT VILÁGBAN

Cél: Rávezetni a felnőtteket arra, hogy Isten megismerhető a teremtett világból, mivel Isten „jelen van a teremtményeinek legbensejében" (KEK 300). Ez a tény meghatározza a teremtett világgal való kapcsolatunkat: tiszteletben kell tartanunk a világot. Tudatosítani a felnőttekben, hogy az igazi tisztelet csakis szeretetből fakadhat.

Erény: Szeretet, hűség, alázatosság, bölcsesség, kötelességtudat, engedelmesség, hit.

Szükséges eszközök: Különböző képek a teremtett világról.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   1. Isten felismerhető teremtményeiben

   Egy művész alkotásaiból sok mindent megtudhatunk magáról a művészről. (Például: világnézetét, ízlését, kedvelt témáit stb.) Az alkotó személye nem független műveitől. Isten alkotása, a teremtett világ is tanúskodik Teremtőjéről. Mit tudhatunk meg a világból Istenről?

   (Elemezzük a képeket! Például: a sziklák, hegyek tanúskodnak Isten erejéről, a virágok színes szirmai Isten gyengédségéről, az évszakok Isten gondoskodásáról. Mind-mind Istenről, az élet Uráról beszél.)

   Istennek ez a fajta „jelenléte" nem imádatot kíván tőlünk, hanem tiszteletet. Az ezzel kapcsolatos túlzó félreértések panteizmushoz vezethetnek, vagy más, például a „New Age" elképzeléseivel kapcsolatos torzulásokhoz. Éppen ilyen nagy hiba azonban az is, ha figyelmen kívül hagyjuk Isten jelenlétét, annak ellenére, hogy a Szentírás is sok helyen utal arra, hogy Isten felismerhető a teremtett világban.

   Vagy:

   Gondolj egy, a szívedhez közel álló emberre! Elképzelhetőnek tartod azt, hogy az ő leveleit, ajándékait megcsúfítsd? Valószínűleg nem, hiszen azért őrzöd ezeket, mert „sokat mondanak" neked a másikról! Hasonlóképpen a teremtett világ is sokat árul el Istenről, akit nem csupán Teremtőnek, hanem „Atyának" szólíthatunk.

   2. A tisztelet erénye

   A tisztelet hiányát könnyebb körülírni, mint magát a fogalmat meghatározni. Beszéljék meg a résztvevők, hogy mi sérülhet meg egy kapcsolatban, ha hiányzik belőle a tisztelet, és hogy hogyan segíthet egy kapcsolatban a tisztelet!

   Kiscsoportokban próbálják meg meghatározni a tisztelet fogalmát.

A téma kifejtése

   A teremtett világ az isteni kinyilatkoztatás első leckéje, Isten első katekézise az emberek számára (vö. KEK 31, 32, 339).

   Isten megismerésének lehetséges útjai még nem létesítenek kapcsolatot Istennel, hanem csak elvezetnek hozzá. Isten felismerése személyes választ kíván minden egyes embertől, mivel ő maga is három személy közössége. Könnyen belátható, hogy a hit az ember legtökéletesebb válasza. Sokan nem ismerik fel, hogy ez a hit az Isten minden teremtménnyel kapcsolatos terve iránti szeretetnek, hűségnek és engedelmességnek felel meg. Amit pedig hittel elfogadunk, abban bízunk is, és ha már bízunk benne, akkor értékként is kezeljük, és annak megfelelően rendezzük döntéseinket, tetteinket, céljainkat.

   A teremtéskor „Isten látta, hogy ez jó". Ezért kell a teremtett világot tiszteletben tartanunk, ami azt jelenti, hogy „az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtőt s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával". (KEK 339)

   „Az erény nem velünk született, csupán az erényre való hajlam; maga az erény csak komoly, kitartó gyakorlattal (aszkézis) érhető el. Az erény tartós tulajdonság, a tétlenség vagy az ellentétes cselekedetek azonban csökkentik vagy semmissé is teszik. Ellentéte a bűnös szenvedély, vagyis a helytelen cselekedetekre való hajlam."3

   A tisztelet erénye nem más, mint a szeretet gyakorlása. A teremtett világ tisztelete az ember felelős „gondnoki" szerepének felel meg.

   A bűn nem magánügy, mivel minden bűn ártalmas hatással van a környezetünkre is. Hasonlóképpen a világ elhanyagolása sem magánügy, mivel az egyes emberek meggondolatlan cselekedeteinek hatása sokakat érint.

   Bár a teremtett világ iránti tisztelet mindenkire vonatkozik, a krisztushívőknek még nagyobb a felelőssége, hiszen őket Isten beavatta megváltó tervébe és missziójába. A világgal való törődés tehát hitünkből is fakad.

Kapcsolat az élettel – erénygyakorlat

   Gondold végig, hányszor imádkozod azt, hogy „Legyen meg a Te akaratod", és mégsem törekszel a teremtett világban teljesíteni Isten akaratát! Illetve, hányszor hódolunk az Oltáriszentség előtt a templomban, de a teremtett világ tiszteletén keresztül mégsem adjuk meg Istennek a neki járó hódolatot!

   Gyakoroljuk a csodálatból fakadó igazi Istentiszteletet! Vedd észre a szépet, a színeket, hangokat, formákat, árnyalatokat, érzékeld az anyagok minőségét (puha, kemény, durva, sima stb.)! Miután tudatosítottad magadban ezt a tiszteletet, határozd el, hogy konkrétan cselekedni fogsz a környezetvédelem érdekében! Keress másokat is, akiket meg tudsz nyerni ennek a nemes ügynek, hiszen közösen, összefogva hatékonyabbak lehettek!

   Milyen tettel szeretnéd kimutatni Isten iránti tiszteletedet? A családtagjaid iránti tiszteletedet? Hogyan mutatnád ki a tiszteletet munkahelyeden, vagy más kapcsolataidban? Hogyan éled meg a tiszteletet önmagaddal szemben? A teremtett világgal szemben?

   Napi lelkiismeret-vizsgálatodnak is legyen része a teremtett világhoz való hozzáállásod! Ne feledkezz meg arról, hogy a mulasztás is bűn! Változtass úgy életmódodon, hogy mindennapjaidban jusson idő arra, hogy teszel valamit a teremtett világ megőrzéséért!

   A tisztelet erénye szorosan összefügg a szeretet, az alázat és az igazságosság erényeivel, és az engedelmességhez vezet. A tisztelet erénye a gyakorlatban például a gondozásban, az ápolásban, a türelmes nevelésben valósulhat meg. A tisztelet kizárja a gorombaságot, a kizsákmányolást, és a másik ember saját célunk érdekében történő kihasználását.

Összefoglalás

A 24. zsoltár 1-2. verséből és Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából (lásd: KEK 344) kiindulva foglaljuk össze az elhangzottakat!

Házi feladat – Ima

Assisi Szent Ferenc Naphimnuszához hasonlóan készítsék el saját, a teremtett világban Istent dicsőítő imádságukat!

Fogalmazzanak meg egy konkrét lépést a teremtett világ tiszteletével kapcsolatban, amelyre elkötelezik magukat!

Tisztelet és szeretet (4)

A keresztény ember az egész világot Isten ajándékának tekinti, és értékesnek tartja. Szellemével keresi, kutatja ezeket az értékeket, és kifejezi irántuk érzett elismerését. Az értékek elismerését nevezhetjük „tiszteletnek". Mivel Isten túláradó szeretetével elhalmozott minket értékekkel, a tiszteletnek nagyon sokféle irányban meg kell mutatkoznia. Elsősorban maga a Teremtő Isten felé. A keresztény hagyomány ezt a tiszteletet „imádatnak" (adoratio) nevezi, amelyben szellemével meghajlik a Lét végtelen gazdagsága előtt. Ezt a szellemi élményt élhette át Mózes a pusztában, amikor találkozott Istennel. A tűz előtti arcra borulás és a levetett saru az értelmi és az érzelmi meghajlást jelzi (vö. Kiv 3,1-20). A mikro- és a makrokozmosz iránti tiszteletet nagyon sokszor a nem hívő ember is átérzi. A költő Kosztolányi Hajnali részegség című versében, belemerülve a csillagos ég káprázatába, hálát ad azért, hogy minden küzdelme, nehézségei ellenére mégiscsak egy hatalmas Úrnak „vendége" lehetett ebben a világban.

   A tiszteletnek meg kell nyilvánulnia minden élet iránt. Az afrikai őserdőben kórházat építő Albert Schweitzer egyik utazása közben - átérezve a természet gazdagságát és pazar szépségét - találja meg etikájának kulcsát, az „élet tiszteletét", amely ajtót nyitott számára a világ, az élet elfogadása és az erkölcsi kapcsolatok felé. Az élményre visszaemlékezve kimondja azt az eszmét, amely a gondolkodó ember alapelve kell, hogy legyen: „élet vagyok, amely élni akar az életet akaró élet közepette". (5)

   Az emberi élet tiszteletének elsősorban önmagam felé kell megnyilvánulnia. Ez elsősorban önmagam elfogadását jelenti, egyéni adottságaimmal (értékeimmel, korlátaimmal) együtt. De jelenti azt a törekvést is, amellyel megpróbálom önmagamat szellemi-lelki gazdagodással még teljesebbé tenni. A tapasztalat azt mutatja, ha az ember nem képes elfogadni önmagát, akkor arra sem képes, hogy másokat elfogadjon, vagy tiszteljen.

   A tiszteletnek meg kell nyilvánulnia a másik ember mint személy felé. A másik emberben elsősorban az egyediséget, vagyis a megismételhetetlenséget, az önállóságot, a szabadságot kell tisztelnem, amely a keresztény hit szerint az ember istenképiségéből fakad. A másikat mint személyt akkor is tisztelnem kell, ha annak gondolataival vagy tetteivel nem értek egyet, vagy ha azt bűnösnek ítélem meg. A tisztelet tehát nem a másik teljes elfogadását jelenti, hanem azt a törekvést, hogy a másikban felfedezzem az értéket, és az érték számomra céllá váljék. Immanuel Kant ezt a gondolatot tette meg az etikai gondolkodás alapjának: „Cselekedj úgy, hogy az emberségre, mind a saját személyedben, mind bárki máséban, mindenkor mint célra és sohasem mint eszközre legyen szükséged". (6)

   Az utóbbi évtizedekben a környezetszennyezés megnövekedése felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak az embert, hanem az embert körülvevő és számára létet biztosító természetet is tisztelni kell. A természet kizsákmányolása bűnnek számít.7 Az ember azt a feladatot kapta, hogy a földet „művelje és őrizze" (vö. Ter 2,15). Etikai megfogalmazással: a természetnek nemcsak eszköz értéke van, hanem önértéke is. Ha erre nem vagyunk tekintettel, akkor megkárosítjuk unokáinkat, akiktől a földet „kölcsönkaptuk".

   Az etikát tanuló diákok részéről felvetődhet a kérdés: Milyen kapcsolat van az etika alapját képező tisztelet és a keresztény erkölcs alapját jelentő szeretet között? Jelent-e többletet a szeretet a tisztelethez képest? Az emberi személy e két alapvető megnyilvánulása között elválaszthatatlan a kapcsolat, de tapasztalunk különbségeket is. A tisztelet inkább értelmi tevékenységet jelent, a szeretet a tisztelet mellett magában foglalja az érzelmeket, a jóakaratot és az áldozatkészséget is. Ha tisztelünk valakit vagy valamit (például a természetet), akkor kifejezzük elismerésünket a felfedezett értékek iránt. Ha szeretünk valakit vagy valamit, akkor megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy a felismert értékek ne szenvedjenek kárt, sőt inkább a lehető legteljesebb módon kibontakozzanak. Egy gyermekét szerető édesanya például mindent megtesz azért, hogy gyermekét taníttassa, gyógyíttassa. Gyermeke érdekében még az áldozattól sem riad vissza. Ugyanígy beszélhetünk a természet szeretetéről is. Ez nemcsak a tájban való gyönyörködést jelenti, hanem a rend, a tisztaság megóvását is. Sok esetben ezért fizikai és anyagi áldozatot is kell hozni.

2. AZ ÉLET ISTEN AJÁNDÉKA

„Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent." (Jn 17,3)

*

„Az életet úgy kapja az ember, mint kincset, amit nem szabad eltékozolnia; mint talentumot, melyet kamatoztatnia kell. Számot kell adnia róla Urának." (II. János Pál pápa, Evangelium vitae, 52.)

*

„Az élet és mindenekelőtt az emberi méltóság tisztelete az alapvető vezérlő elve mindenfajta egészséges gazdasági, ipari vagy tudományos fejlődésnek." (II. János Pál pápa üzenete a béke XXIII. világnapjára: Békesség a teremtő Istennel, békesség az egész teremtett világgal. 1990. január 1.)

Első-második osztály

HELYEM A TEREMTETT VILÁGBAN

Az élet védelme

Cél: A gyerekek értsék meg, hogy mindennek és mindenkinek megvan a saját helye a teremtett világban, amit csak ő tölthet be. Ez egyfajta rendet biztosít, ami felborul akkor, ha valami vagy valaki elhagyja a saját „helyét". A teremtmények közül szabad akarata és intelligenciája miatt az ember az egyetlen, aki befolyásolhatja ezt a rendet, segíthet vagy árthat, aszerint, hogy védi vagy kihasználja a teremtett világot.

Erény: A szeretetből fakadó felelősség vállalása, megbízhatóság, szeretet (állatoké is), segítőkészség, rendszeretet, tisztaság (környezetünké is).

Szükséges eszközök: Képek a teremtett világ dolgairól.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   A táblára előre felrajzolunk néhány élőlényt: virágot, halat, madarat, négylábú állatot és embert.

   Megkérjük a csoport tagjait, hogy a rajzok közül válasszanak ki egyet. Majd közösen „tanulmányozzuk", hogy a kiválasztott élőlénynek hol a helye a teremtett világban, illetve milyen kapcsolatban áll más teremtményekkel. A beszélgetés végén azt kell látniuk, hogy semmi sem létezhet egyedül, önmagában.

   Például a halaknak a táplálékon túl vízre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak. A víz lehet „édes" vagy sós, de mindenképp víznek kell lennie. Az sem mindegy, hogy milyen a víz hőmérséklete. Egyes halak a hideget kedvelik, mások pedig a meleget. A faj fennmaradása szempontjából fontos, hogy legyen legalább egy hím és egy nőstény egyed. Nekik megfelelő környezetre is szükségük van ahhoz, hogy ikrát tudjanak rakni. Természetesen ahhoz, hogy a faj fennmaradjon, előnyös, ha sok egyed létezik, nem csak kettő. Ha pedig sokan vannak, akkor szükségük van olyan ismertető jegyekre, amelyek jelzik, hogy összetartoznak, amelyek alapján megtalálják egymást. Mennyi mindenre van szükségük a fennmaradáshoz! Ha ezekben a számukra szükséges dolgokban változás történik, az árthat nekik. Ha például a vízbe szemetet dobnak, az megváltoztatja a víz minőségét, sőt még akár mérgező is lehet, s így a halak nem tudnak életben maradni. Akkor is pusztulásra vannak ítélve, ha megfosztjuk őket sajátos táplálékuktól, mert azt mind magunknak akarjuk megszerezni.

A téma kifejtése

   Gondoltál már arra, hogy a Jóisten szándékosan teremtette ilyennek a világot, azért, hogy szükségünk legyen egymásra, és mindenre, amit teremtett?

   Ha készítenénk egy nagy képet a teremtett világban létező különböző dolgokról, hol lenne azon az ember helye? A szélén? A tetején? Vagy az alján? Az embernek a kép közepén kellene szerepelnie, mert ő különleges és egyedülálló, hiszen őt Isten a saját képmására teremtette. A hal nem tudja, hogy jó-e valami vagy rossz. Ezt csak az ember tudhatja. A hal nem tud vigyázni a környezetére. Arra csak az ember tud vigyázni.

   Ezért amikor a Jóisten megteremtette az embert, rábízta a többi teremtmény gondozását. Így azt is mondhatjuk, hogy nekünk a teremtett világban „gondnoki" szerepünk van. Ez egyrészt felelősséggel jár, másrészt viszont a mi javunkat is szolgálja, hiszen a mi egészségünk is múlik azon, hogy meg tudjuk-e őrizni a teremtett világot.

   Környezetünkben sokféle foglalkozással találkozhatunk, amikről könnyen felismerhető „gondnoki" szerepük. Ilyenek például az utcaseprők és a szemétszállítók, vagy a parkok, erdők őrei, akik a világ tisztántartásában segítenek. A tűzoltók pedig a pusztító tüzektől óvják meg a világot. De azt is látnunk kell, hogy azok is gondot viselnek másokra, akik ételeket készítenek, hiszen a többi ember egészséges táplálása a céljuk. Az orvosok pedig nem csak az egyes betegek „gondnokai", hiszen egy-egy fertőzés, járvány megállításával sokkal többet tesznek a teremtett világ megőrzéséért. Azok is „gondnokok", akik a temetőkben dolgoznak, ők az elhunytak méltó eltemetésében és emlékük tisztelettel való megőrzésében vállalnak szerepet. Isten ilyen „gondnoki" feladatra hívta meg az embert, és ezért az ember különleges szerepet tölt be a világban.

Kapcsolat az élettel

   Ha minden ember „gondnok", akkor mitől lesznek olyan szennyezettek a vizek, hogy a halak és más élőlények elpusztulnak bennük? Vagy miért piszkosak az utcák, miért kaphatunk el olyan könnyen sokféle betegséget? És miért olyan szennyezett a levegő, hogy az állatok és a növények is megbetegszenek tőle? (A növények nem hajtanak virágot, vagy a termésük sérül meg annyira, hogy abból már nem lesz újabb növény.) Miért éheznek emberek, ha Isten elég élelmet teremtett ahhoz, hogy senki se nélkülözzön?

   Mindez azért van, mert bár mindenkinek „gondnoki" szerepe van a világban, sokan nem foglalkoznak ezzel a feladatukkal, és nem eszerint élnek. Sajnos nem értik, hogy Isten terve mindenki számára jó, de csak akkor, ha figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk.

   Te hogyan tudsz segíteni a teremtett világ gondozásában?

Erénygyakorlat

   Tanuljuk meg, mit jelent „törődni" a világgal! Vannak szakemberek, akik segíthetnek ebben nekünk azzal, hogy megmondják, hogyan tudjuk megfelelően gondozni környezetünket. Ezeknek a tanácsoknak a gyakorlatra váltása nyilván nem lesz mindig könnyű, de helyén való és érdemes ezzel foglalkoznunk.

   Először saját szobánkban rakjunk rendet, és tanuljuk meg, hogy hogyan tudjuk ott folyamatosan fenntartani a tisztaságot! Aztán nézzünk körül lakóhelyünk környezetében is! Szólhatunk barátainknak is, fogjunk össze velük, és segítsünk rendet rakni a környéken!

   Amikor kirándulni megyünk, szedjük össze a szétdobált szemetet! Ehhez vigyünk magunkkal két zacskót! Az egyiket használjuk kesztyűként, a másikat pedig a szemét gyűjtésére.

Összefoglalás

Amint láthattuk, a teremtett világban minden összefüggésben van egymással. Ha ez a rendszer valahol megsérül, az másokra is hatással lehet, másutt is gondot okozhat. Az embernek vigyáznia kell a teremtett világra, mert a Jóisten rábízta ezt a „gondnoki" feladatot. Ez tehát a mi szerepünk a világban. Ha ezt a feladatot mindenki örömmel fogadja, akkor a világ nemcsak számunkra - és szeretteink számára - lehet jobb, hanem valóban minden ember számára. Azoknak is egy szép világot hagyhatunk hátra, akiket nem is ismerhetünk, mert az utánunk következő generációk tagjai.

Kézműves ötlet

Készítsünk papírból egy „gondnoki sapkát" a gyerekeknek! Rajzolhatunk rá állatokat, növényeket, bármit, ami a teremtett világra utal! (Vagy ragaszthatunk rá ilyen képeket.) Írjuk rá a sapkára a „gondnok" szót és a gyermek nevét. Ezt a sapkát viselhetik a gyerekek akkor, amikor takarítanak, rendet raknak, vagy amikor az állataikat gondozzák.

Harmadik-negyedik osztály

DÖNTÉS AZ ÉLET MELLETT

Cél: A tanulók ébredjenek rá arra, hogy minden ember egyforma, Istennek mindnyájunkra egyformán szüksége van. A betegséggel, fogyatékkal élő ember ugyanolyan Isten előtt, mint az egészséges. Lássák meg, hogy a betegeknek szükségük van az egészségesek segítségére. Isten nem a külsőt, hanem a belsőt nézi.

Erény: Remény, kedvesség, türelem (betegekkel, gyengébbekkel szemben), szelídség.

Szükséges eszközök: Tábla. Képek beteg, fogyatékkal élő emberekről, állatokról.

Közlekedési táblák, amelyeket párhuzamba lehet hozni a környezetvédelmi szabályokkal. (Saját ötlet alapján rajzolni is lehet ilyen táblákat. Például: Szemetet eldobni tilos!, Ne hangoskodj! stb.) Öltöztető baba (segítségével megbeszélhetjük, hogy milyen időben milyen ruhát adjunk rá, az miből készüljön stb.).

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Max Lucado: Értékes vagy - Történet a foltmanókról, akik az elért eredményeknek megfelelően csillagot vagy szürke pontot ajándékoznak egymásnak. Így azoknak, akik nem túl tehetségesek, szinte csak szürke pontjuk van.

Alkotójuk Éli, viszont mindegyiküket olyannak szereti, amilyennek megalkotta. Ez reményt ébreszt a csüggedőkben is. És amint bízni kezdenek magukban, legurul róluk egy szürke pont. Majd még egy és még egy.

A téma kifejtése

   Az élet értéke.

   Írjuk fel a táblára, mit tartanak a gyerekek értéknek és mit értéktelennek vagy hibának. Jelöljük meg ezeket a foltmanós történet alapján csillaggal, illetve szürke ponttal. (Például: hírnév, egészség, siker, pénz, illetve betegség, szegénység, gyengébb tanulmány stb.) Gondolkodjunk közösen!

   – Vajon Isten, mindnyájunk alkotója, nem tudott volna mindenkit a legjobb tulajdonságokkal felruházni? Miért vannak köztünk beteg vagy gyengébb képességű emberek is?

   – Nekik büntetésből kell ezeket elszenvedniük? Van-e értelme szenvedésüknek? Van-e így értelme életüknek?

   Pancsinelló elment Élihez, aki megnyugtatta azzal, hogy elmondta neki, hogy számára azért olyan nagyon fontos az élete, mert ő alkotta. Bármilyen is, nagyon szereti. Elfogadja, nevelgeti, szereti. Nem a tudása, a tehetsége, az eredményei számítanak, vagy az, hogy hogyan néz ki, hanem az, hogy létezik. Éli igent mondott Pancsinellóra.

   Éli ebben a történetben Istent jeleníti meg.

   Istennek mi mindnyájan egyformán fontosak vagyunk. Pedig vannak köztünk fogyatékkal élők, butábbak, okosabbak, szebbek és csúnyábbak, de Istennek csak egy valami számít: az életünk. Az élet, amit Istentől kaptunk ajándékba, és csak Neki kell róla elszámolnunk.

   – Vannak-e a környezetetekben sérült emberek? Vakok, gyengén látók, süketek, mozgássérültek, vagy szellemi fogyatékosok? Van-e kapcsolatotok velük?

   – Ők miben különböznek tőlünk és miben hasonlóak hozzánk? Isten őket is nagyon fontosnak tartja, éppúgy, mint Téged. Próbáld ezt te is így gondolni! Sajnos, sokan vannak, akik az eredményességtől teszik függővé valaki értékességét. De te már láthatod, hogy ez nem így van!

   Fontos feladatunk, hogy igent tudjunk mondani a sérült emberek életére is, és megtanuljunk velük együtt élni.

   Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy testi-szellemi egészségünkkel milyen nagy ajándékot kaptunk Istentől. Gondoskodnunk kell arról, hogy azt ne rongáljuk, hanem épen megőrizzük.

Kapcsolat az élettel

   Hogyan tudjuk ezt megtenni?

• Óvatosság a közlekedésben: körültekintően, a körülményeknek megfelelő sebességgel közlekedni, a szabályok betartásával.

• Helyes öltözködés: réteges, az évszaknak megfelelő. (Öltöztető baba)

• Helyes étkezés: változatosság, értékes táplálékok, nem cukros üdítők, nassolás elhagyása.

• Testünk egészsége: mértékkel való sportolás, bőrünk és egyéb testrészeink óvása (testékszerek, tetoválás nélkül éljünk).

• Szellemünk egészsége: tévéműsorok és olvasnivalók megválogatása, trágár beszéd elkerülése.

• Egészséges öntudat: helyes önértékelés (közösségi kapcsolatok segítségével).

   Verseny: 5 perc alatt ki tud több sportágat felsorolni; vagy 5 perc alatt írjanak minél több egészséges/nem egészséges ételt.

   A fogyatékos emberek mindennapi kihívásait mi is megtapasztalhatjuk Budapesten az Ability Parkban. Ez az élmény segíthet abban, hogy jobban megértsük nehézségeiket, illetve azoktól elvonatkoztatva emberségüket tudjuk értékelni.

Heti erénygyakorlat

Törekedj a csillagok számát növelni a veled élő embereken! Ismerd fel értékeiket (és a saját értékeidet is), és ezeket mondd is meg nekik! Biztasd őket, adj nekik reményt, mint Éli Pancsinellónak!

Válassz ki az eddig kevésbé kedvelt osztálytársaid közül egyet, és igyekezz képzeletben minél hamarabb tíz csillagot adni neki! Vagyis fedezd fel tíz értékes tulajdonságát, és ezeket helyette is köszönd meg Istennek!

Összefoglalás

Az életet Istentől kaptuk, és Neki kell arról elszámolnunk. Csak az életet pártoló, helyes tettekre mondjunk igent, a többi ellen küzdjünk! Mutassunk példát az embereknek azzal, ahogy együtt tudunk élni fogyatékkal élő embertársainkkal, tisztelve bennük az Istentől kapott életet! Gondot fordítva saját testi-lelki életünkre, törekedjünk arra, hogy életünk olyan legyen, amilyennek Isten azt megálmodta!

Ötödik-hatodik osztály

AZ ÉLET: AJÁNDÉK

Cél: A tanulók értsék meg, hogy az élet ajándék, amelyet Istentől kaptak. Isten talentumokkal is megajándékozott, amellyel „hű sáfárként" kell bánnunk. Mutassuk be a tanulóknak, hogy Isten nem másokhoz hasonlítja őket, hanem önmagukhoz méri. (Önmagadhoz képest, a saját talentumaid felhasználásával, mennyivel lettél több?)

Erény: Szeretet, bátorság, munkaszeretet, önfegyelem, megbízhatóság, okosság.

Szükséges eszközök: Kis papírok, képek sportolókról (küzdelem, kitartás bemutatására). Természetet, embereket ábrázoló képek (házi feladathoz).

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Gondold végig, hogy melyek azok a talentumok, képességek, amelyeket Istentől kaptál a többi ember és a magad javára! (A gyerekek – név nélkül – írják fel talentumaikat egy-egy papírra, majd ezeket összegyűjtve a katekéta írja fel az összes választ a táblára!)

A téma kifejtése

   Beszéljünk az élet értékességéről és céljáról Balczó András kiemelkedő eredményeinek és emberi hitvallásának segítségével! (Vö. Mácz István: „Kísértés a jóra" című etika könyve.8)

   Magyarázzuk meg, hogy mi az aszkézis! (Kemény, testi-lelki fegyelmet gyakorló életmód. Felkészülés az erényes életre. Ennek gyakorlása során alakul ki a jellem.)

   Az aszkéta olyan ember, aki önfegyelmező életet él.

   Arról, hogy miért él aszketikus életet, a következő két gondolat található Balczó András naplójában:

   „Célom tulajdonképpen csak ennyi: boldognak lenni. Boldog ember leszek, ha bátor vagyok és egyenes."

   „Nem szabad csalódást okoznom az embereknek, akik bíznak bennem. Örömöt kell szereznem nekik, melynek csak egyetlen útja van, a sok és okosan végzett munka, és önmegtartóztatás – kellő időben."

   Balczó aszkézise igazi volt. Szerette az életet, a róla készült képeken arca belső egyensúlyt, vidámságot, összeszedettséget tükröz. Aszkézise által teljes emberré vált, nem csupán világ- és olimpiai bajnokká.

   Az ötödik-hatodik osztályosok a „kiskamasz" korban vannak, amikor el kell kezdeniük küzdeni a testük kísértéseivel. Erről finoman, de határozottan beszélhetünk itt, egy nagyobb célt állítva az út végére. A testi változás lendületét be kell állítaniuk egy másfajta kiteljesedés szolgálatába, például a sport, a tudományok vagy a közösségi célok terén.

   Olvassuk fel a Szentírásból a szűk és a tágas kapuról szóló példázatot! (Mt 7,13-14) Szemléltessük a táblán rajzzal a szentírási részt, majd a gyerekek segítségével írjuk fel a képek mellé, hogy melyek azok a mai viselkedések, amelyek az egyes utakhoz tartoznak!

   Az aszkézis a keskeny úton szerepel. Ezen az úton sokkal kevesebb emberrel találkozhatunk, de ez nem von le annak az értékéből.

Kapcsolat az élettel

Az aszkézis lemondás egy kisebb értékről egy nagyobb elérése érdekében. A sportolók kemény edzést vállalnak azért, hogy később a dobogó legfelső fokára állhassanak. A kutatók rengeteg idejüket áldozzák arra, hogy eddig még nem ismert dolgokat fedezzenek fel. A szerzetesek a szegénységet vállalják azért, hogy azáltal közelebb kerüljenek Istenhez. (Példaként utalhatunk a „Napfivér, Holdnővér" című filmre, amiben Assisi Szent Ferenc, eldobva magától a gazdagságot, a szegénységet választja.)

Összefoglalás

Életünket ajándékba kaptuk Istentől. Ezt az ajándékot magunknak nem adhatjuk, viszont rombolhatjuk, elvethetjük. Isten tetszése szerint különböző értékekkel, talentumokkal ruházott fel minket. Mindenkinek vannak értékei, akkor is, ha még eddig nem fedezte fel azokat magában. Fontos feladatunk, hogy felismerjük személyes értékeinket, és azokat kamatoztassuk életünkben.

Kérdezzük meg magunktól: Milyen értékeket adott nekem Isten? Mit tudnék ezekkel kezdeni? Hogyan tudnám ezeket a magam és mások javára használni? Milyen lépéseket kell tennem ahhoz, hogy megvalósuljon a tervem?

Erénygyakorlat

Írjuk fel az összefoglalásban feltett kérdéseket egy, a természetet vagy embereket ábrázoló kép hátoldalára! A gyerekeknek ezekre otthon kell választ adniuk, felismerve a saját emberi értékeiket, és elgondolkodva azon, hogy mit kell tenniük.

A diákok soroljanak fel írásban olyan embereket, akik szerintük „nagyot" alkottak, és magyarázzák meg, hogy miért látják kiemelkedőnek ezeknek az embereknek a teljesítményét! (Bárkit hozhatnak példának, ha megfelelő magyarázatot tudnak adni.)

Hetedik-nyolcadik osztály

AZ ÉLET AJÁNDÉK

Cél: Rádöbbenteni a diákokat arra, hogy környezetünkben sok minden nem pótolható. A teremtett világ egy folyamatosan változó rendszer, amit Isten akaratából mi is befolyásolhatunk.

Erény: Az élet ajándékának felismerése és védelme. Az isteni gondviselésben való helyes bizalom megerősítése. Felelősségtudat, kötelességtudat.

Szükséges eszközök: Egy kiszáradt kisebb fatörzs vagy nagyobb faág kisebb ágakkal, egy cserép, virágföld, kövek, locsolókanna, színes krepp papírból készült „falevelek", „gyümölcsök", illetve papírból hajtogatott madarak.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Soroljanak fel olyan filmeket, illetve könyveket, amik arról szólnak, hogy az emberek másik bolygón élnek. El tudják-e képzelni azt, hogy az emberek valóban lakhatóvá tegyenek egy másik bolygót? Szerintük szükségünk lesz erre? Lehetséges-e élet a Földön kívül nekünk, embereknek?

A téma kifejtése

   1991-ben végezték el a „Bioszféra 2" kísérletet, melynek során azt tanulmányozták, hogy milyen kölcsönhatásban van az ember és a természet a földi körülmények között. Ehhez egy mesterséges „földi környezetet" építettek az arizonai sivatagban. A csupa üveg, fém és beton palota valóban el volt zárva mindentől, egy mesterséges, teljesen autonóm ökorendszerben. Jégesőálló üvegfal választotta el a belső teret a külső levegőtől, rozsdamentes acéllemez volt még a belső talajok alatt is. (Annyira légtömörre sikerült az épületrendszer, hogy még a levegő szivárgása is csupán 10%/év körüli lett.) Az épületeken belül öt életközösség épült ki: sivatagi, lápi, szavannai, esőerdei és óceáni. Voltak közöttük átmenetek is - így pl. tövisbozót a sivatag és szavanna közt -, de elkülönítettek egy olyan területet is, amit intenzív mezőgazdasági művelés alá vettek, hogy a lakók megtermelhessék saját élelmüket. A lakóknak természetesen külön lakóteret is létesítettek.

   További érdekes témának ígérkezett az elzártságban élő emberi közösségek problémáinak vizsgálata. Az első 8 lakó 4 férfi és 4 nő volt. ők a különféle gondok (pl. a légkör változása, korlátozott mezőgazdasági termelőképesség) ellenére, ha nehezen is, de kitöltötték a két évet. Majd utánuk egy újabb csapat (5 férfi, 2 nő) költözött be a kísérlet helyszínére, de ők csak 6 és fél hónapig maradtak.

A kísérlet során felmerülő problémák:

   • a vizek algásodtak (eutrofizáció);

   • 25 gerinces fajból 19 rövidesen kipusztult;

   • a növényeket beporzó rovarok is kipusztultak;

   • elszaporodtak a hangyák, csótányok és a sáskák.

A kísérletből levonható tanulságok:

   • 8 ember képes volt két évig többé-kevésbé önfenntartó módon élni egy zárt rendszerben.

   • Egyelőre nem sikerült olyan nagy, összetett rendszert készítenünk, mint a bioszféra.

   • Nem tudjuk, hogy a bioszféra hogyan működik.

   • Ha tönkretesszük a bioszférát, nincs helyette másik!

Kapcsolat az élettel

   Nincs másik Földünk, ahol élhetnénk, Isten ezt a helyet teremtette számunkra. Vigyáznunk kell rá!

   Nem tudjuk biztosan, hogy a Föld „élete" – energiái hogyan alakulnak. Az embernek szüksége van az éjszakai alvásra és attól megújul reggelre (heti periódusok, hétköznap – vasárnap). Vajon létezik ilyen „pihenés" a Föld számára is? Mi mivel tudjuk „lélegzethez juttatni" a Földet?

   Hisszük, hogy Isten gondot visel ránk. Azt is tudjuk, hogy a teremtett világ megőrzésében társaivá tett minket. Hogyan tudunk valóban az ő gondviselésének eszközei lenni a hétköznapokban? Mit kell tennünk, hogy miközben Benne remélünk, lustaságból vagy hanyagságból ne dolgozzunk ellene?

Összefoglalás

Gyűjtsük össze közösen, hogy ki-ki mivel szennyezi, illetve mivel védi környezetét!

Házi feladat

Az összefoglalásban elhangzottak alapján mindenki válasszon ki magának egy olyan feladatot, amivel a környezetét védi, és amire a következő héten különösen oda fog figyelni, vagy amit külön meg fog tenni. (Pl. növényt ültet a szobájában; lekapcsolja a lámpát, ha kimegy a szobából; elzárja a vízcsapot, amíg a fogát mossa; összeszedi a mások által eldobott szemetet a kirándulás során; a papír mindkét oldalát használja; kerékpárral megy iskolába; vászonszatyorral megy vásárolni.) A következő héten beszéljük meg, hogy kinek mennyire sikerült megvalósítania elhatározását! Majd az azt követő hétre válasszanak maguknak másik „feladatot" úgy, hogy az előzőt is tartsák meg!

Ima

   Hálaadás Isten gondviseléséért(9)

1. A fatörzset (vagy nagyobb ágat) belehelyezzük a földdel teli cserépbe.

   Istenünk, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, azért, hogy olyanok vagyunk, mint a fák:

   Te táplálsz minket a szüleinktől, nagyszüleinktől, testvéreinktől és rokonainktól kapott szereteten keresztül. Olyanok ők a mi életünkben, mint a fának a gyökerei, amelyen keresztül a fa erőt kap ahhoz, hogy egyenesen tartsa magát, és lehetőséget arra, hogy növekedjék.

   Köszönjük Neked, hogy ők mellettünk állnak. Köszönjük a vidám perceket és a vitákat is, amik segítenek abban, hogy jobban megismerhessük önmagunkat, és olyanokká válhassunk, amilyennek megálmodtál minket.

2. A fatörzset (vagy nagyobb ágat) nagyobb kövekkel kitámasztjuk.

   Istenünk, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, azért, hogy olyanok vagyunk, mint a fák:

   Te vagy a föld, amiből az életet merítjük. Jézus tanítása reményt ad a világnak: tudjuk, hogy szabadon cselekedhetünk, szabadon szerethetünk és gyűlölhetünk, illetve bízhatunk abban, akiben szeretnénk. Ez a szabadság olyan, mint a jó zsíros termőföld, hiszen szabadságot csak az adhat, aki bízik a másikban, vagyis szereti a másik embert.

   Köszönjük, hogy olyan Mennyei Atya vagy, aki nem kényszerít és nem büntet minket, hanem biztat és táplál bármikor, amikor arra szükségünk van.

3. Megöntözzük a „fát".

   Istenünk, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, azért, hogy olyanok vagyunk, mint a fák:

   Te öntözöl minket a remény szavaival, amikor megmutatod nekünk az élet csodálatos dolgait; amikor barátokat adsz mellénk, hogy a nehéz helyzetekben a segítségünkre legyenek; amikor valaki biztat minket; vagy amikor segítséget kapunk az újrakezdéshez. Ezek mind olyanok, mint a fát felfrissítő esőcseppek.

   Köszönjük neked hűséges barátainkat, akik megmutatják nekünk, hogy szeretetre méltók vagyunk, és önmagunkért fogadnak el minket.

4. Feltesszük a „faleveleket" a „fa" ágaira.

   Istenünk, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, azért, hogy olyanok vagyunk, mint a fák:

   az életöröm úgy fakad föl a szívünkből, mint ahogy a falevelek kihajtanak tavasszal. És ott lakozik bennünk továbbra is, mint ahogy a falevelek zöldellnek egész nyáron. Rosszkedvünkben, szomorúságunkban, félelmünkben reményünket „elhullatva" áthaladunk életünk telein. Te pedig minden alkalommal megtanítasz minket arra, hogy az évszakok elmúlnak, és nem hasonlítanak egymásra.

   Köszönjük Neked a remény faleveleit, melyek minden tavasszal kihajtanak. Ezek számunkra az öröm ígéretét hordozzák akkor is, ha félünk a holnaptól. És mennél inkább tudunk ebben hinni, Te megtanítod nekünk, hogy a vihar el fog múlni, és egy új élet kezdődik... Mert méltók vagyunk arra, hogy beborítsanak minket a remény falevelei.

5. Feltesszük a színes „gyümölcsöket" a „fa" ágaira.

   Istenünk, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, azért, hogy olyanok vagyunk, mint a fák:

   mindaz a jó, öröm és életkedv, amit másoktól, a családunktól, a barátainktól és az idegenektől kapunk, átáramlik ágainkon és gyümölcsöt terem, gyümölcsöt, ami magokat hoz, és táplálja mindazokat, akiknek szüksége van rá.

   Köszönjük Neked az örömöt, ami abból fakad, hogy segíthetünk barátainknak. Köszönjük, ha olyannak tudunk segíteni, akit nem is ismerünk, de szüksége volt arra, hogy szóljunk hozzá, hogy kedvesek és barátságosak legyünk vele. Ezek a mi gyümölcseink, amelyeket szeretnénk megosztani másokkal, mint ahogy Te is Urunk megosztod velünk a világot.

6. Elhelyezzük a „faágakon" a „madarakat".

   Istenünk, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, azért, hogy olyanok vagyunk, mint a fák:

   a madarak fészket raknak az ágainkon. Az egész közösségnek hirdethetjük a Te jótetteidet, és megoszthatjuk velük örömünket.

   Köszönjük, hogy elküldöd nekünk ezeket a madarakat, amelyeknek szükségük van ránk, amelyeknek szükségük van fészkelőhelyre! Köszönjük, hogy azt mondhatjuk nekik, hogy bizakodjatok, hiszen ez a föld táplál titeket, a szeretet egyesít benneteket és Isten ígéretének birtokosai vagytok. Ámen.

Ifjúság

AZ ÉLET – ÉRTÉK

Cél: Annak tudatosítása, hogy az életet nem károsíthatjuk, illetve pusztíthatjuk saját céljaink elérése érdekében. Az élet védelmében való felelősségünk felismerése és vállalása.

Erény: Önmegtartóztatás, önfegyelem, az emberi élet tisztelete, felelősségtudat.

Szükséges eszközök: Plakátkészítéshez karton, képek, filctoll stb.; tábla.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Csoportos munka: 3 csoportot alakítunk, és megkérjük

   az 1. csoportot, hogy gyűjtsön saját „épségünk"10 elleni magatartásformákat;

   a 2. csoportot, hogy gyűjtsön mások „épsége" elleni magatartásformákat;

   a 3. csoportot, hogy gyűjtsön a világ élővilága elleni magatartásformákat.

   Vagy: ugyanez a feladat módosítva: olyan fogalmakat írunk a táblára, melyek besorolhatók az előbbi három kategória valamelyikébe. (A kategóriákat nem áruljuk el!) A diákoknak kell rájönniük arra, hogy milyen szempontok szerint lehet csoportosítani a fogalmakat! Majd kiegészíthetik a felsorolást további fogalmakkal.

   Miket sikerült összegyűjteni? Mi a közös a felsoroltakban? [Az élet károsítása.]

   Miért bűn, ha károsítjuk az életet? [Mert az élet   é r t é k   é s   a j á n d é k .]

A téma kifejtése

   Az élet Isten ajándéka, ezért nem rendelkezhetünk vele szabadon, sőt minden eszközzel segítenünk és óvnunk kell az élet kibontakozásának minden szintjét.

   Mire van szükségünk ahhoz, hogy „épek" legyünk? (Testileg, lelkileg, érzelmileg, szellemileg és életstílusunkban?)

   Az élet és az emberi méltóság tiszteletének az egész teremtett világra ki kell terjednie:

   – az emberi élet tisztelete mindenekfelett álló érték (vö. KEK 2258 kk.);

   – az élővilágot is tisztelnünk kell, a vele való visszaélés visszahat a mi életünkre is.

   Tudnátok példákat mondani? [Fák kivágása, levegőszennyezés, vízszennyezés.]

   Milyen veszélyeket rejthet a természet kizsákmányolása?

   A természettel való harmonikus együttélés, a környezetvédelem, a bioszféra megóvása kötelességünk, hiszen ez utóbbi számtalan értékes és hasznos dolgot biztosít számunkra, melyekért semmit sem kell tennünk. (Például: tiszta levegő, tiszta víz, erdők, mezők, erdei állatok, az emberi élethez szükséges hőmérséklet stb.)

   Beszéljünk még a természet- és környezetvédelemről Magyarországon, kiemelve hazánk nemzeti parkjait!

Kapcsolat az élettel

   Közös feladat

   Hogyan tudjuk mi magunk védeni környezetünket a közlekedés során, a háztartásban, vásárlásaink alkalmával vagy természetjárás közben?

   Vagy: a diákokat 3-4 csoportra osztjuk és megkérjük őket, hogy készítsenek egy-egy figyelemfelkeltő plakátot környezetünk és élővilágunk védelmének fontosságáról. (Előre gondoskodjunk kartonról, képekről, filctollról stb.!)

Összefoglalás

Az óra anyagából minden diák emeljen ki egy konkrét gondolatot, amely által előbbre lépett, fejlődött, és amely számára az élet értékére mutat rá! Majd nevezzenek meg néhány dolgot, amely veszélyezteti az élet tiszteletben tartását, vagy szemben áll annak „ajándék" voltával!

Házi feladat

Energiatakarékossági ötletek gyűjtése. (Mivel az órán az élet lebecsülésének veszélyeivel is foglalkoztunk, fontos volna hangsúlyozni azokat a lépéseket, amelyekkel az életet támogathatják.)

Felnőttek

DÖNTÉS AZ ÉLET MELLETT

Cél: Tudatosítani a felnőttekben, hogy Isten az élet szerzője, és ő tartja teremtményeit életben. Az ember hivatása - és még inkább a krisztushívőé - az élet tiszteletben tartása, támogatása, szolgálata. Az élet elleni döntések pusztítanak, semmibe veszik az ember méltóságát, és Isten abszolút jogát az élet fölött. Erény: Vallásosság, lelki erősség, szolidaritás, empátia, tisztaság.

Szükséges eszközök: Szentírás, II. János Pál pápa: Evangelium vitae.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   2000. december 25-én, amikor az élet születését ünnepelte a keresztény világ, II. János Pál pápa Urbi et Orbi üzenetében a „halál kultúrája" kifejezést használta. Azóta ez a kifejezés gyakran jelenik meg különböző egyházi dokumentumokban. Nem azért, mintha az Egyház különösen kedvelné ezt a témát, hiszen az élet sokkal inkább foglalkoztatja a Tanítóhivatalt. II. János Pál pápa már az Evangelium vitae című enciklikájában is külön hangsúlyozta az élet nagyszerűségét, és az élet védelmének szükségességét.

   „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. [...] válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak." (MTörv 30,15.19-20)

   Mi történt a világban, hogy az élet ma már számunkra nem egyértelmű érték? Határozottan döntenünk kell a legtermészetesebbnek tűnő dolog, az élet mellett. Pedig maga az Élet teremtette az embert a saját képmására, hogy örök élete legyen.

   Erőszakról, pusztításról, az élet kioltásáról hallunk, olvasunk nap mint nap. Lassanként már nem különleges hírnek, hanem mindennapi eseménynek számítanak a robbantások és a gyilkosságok. És mi is kezdünk érzéketlenné válni ezekkel szemben. A másik ember életének kioltásáról a jog szintjén tárgyalunk. Azon vitatkozunk, hogy az embernek „joga van" „méltó módon" meghalni, és elfeledkezünk arról, hogy Isten az élet és a halál egyetlen ura.

   Az erőszakról szólva számtalan rémes esemény jut az eszünkbe (a haláltáborok borzalmai, az igazságtalanul halálraítélt emberek sorsa, vagy azok a szomorú esetek, amikor a szülők saját gyermekük életét veszik el). De gondolunk-e arra, hogy amit a mai világban az emberek képesek megtenni a másik emberrel, ugyanazt a rosszat, erőszakot a teremtett világgal szemben is elkövetik?

A téma kifejtése

   Állítsuk párhuzamba a világgal és az emberi élettel való bánásmódunkat szellemi, lelki, érzelmi, fizikai és társadalmi szinten!

   Szellemi szinten:

   Ahogy a világot beszennyezzük, éppúgy „beszennyezi" az ember saját magát az erkölcstelen szórakozással, viccelődéssel, életstílussal. Az élet fölött akarunk uralkodni. Mi döntjük el, hogy ki és mi maradhat életben, s ezáltal mit örökölhetnek tőlünk a minket követő generációk.

   Lelki szinten:

   Megfertőzzük a természetben található tiszta forrásokat, és az emberi lélek tiszta forrásait is: kapcsolatát Istennel és embertársaival. A világ Istent egy „ártalmatlan" lénynek akarja bemutatni, akit nyugodtan, következmények nélkül figyelmen kívül hagyhatunk. Emberi kapcsolatainkban pedig fogyasztóvá válunk, a hasznot keressük (ahogyan a világi javakat is), versengünk, információkat szerzünk, ahelyett, hogy a másik javát, előrehaladását elősegítve törekednénk a kapcsolat éltetésére.

   Érzelmi szinten:

   Képesek vagyunk az eldobott szemét mellé szórni a saját szemetünket, vagy közömbösen sétálunk el a beszennyezett, megfertőzött helyek mellett, vagy észre sem vesszük azokat, mert a „dolgunk" után rohanunk. A környezetszennyezés nem késztet minket cselekvésre, ez a probléma nem érinti meg szívünket. Saját életünkben is ilyen érzéketlenné váltunk. Nem akarunk semmiről sem lemaradni, ezért hajszoltan élünk. De így nem tudunk igazán örülni, szomorkodni vagy gyászolni.

   Fizikai szinten:

   Manipuláljuk a növények magvait és megfertőzzük a termőföldet. Így ez utóbbi nem tudja betölteni „anyaföld" szerepét. Ahogy az állat- és növényvilágot pusztítjuk, éppúgy nem vagyunk tekintettel saját utódainkra sem. Sokan „sportot űznek" a szexuális életből. Különféle fogamzásgátlókat alkalmaznak, nem törődve azok mellékhatásaival, és figyelmen kívül hagyva mindennek erkölcsi vonatkozásait. Nem az élet továbbadásának és fenntartásának a szándéka vezeti őket, hanem pusztán az élvezet, amely gyakran önzéshez vezet.

   Társadalmi szinten:

   Szokásaink és a kialakuló új életstílusok elfordítanak minket attól, hogy a bensőnkre, a lelki életünkre tudjunk figyelni. Így apránként valóban egy olyan kultúra felé irányítanak minket, amiben sokszor a halál mellett döntünk. Magyarországon vészesen alacsony a születési ráta, mert nem hiszünk a jövőben, és nem bízunk Isten gondviselésében. Hogyan hat ez a teremtett világgal való viszonyunkra?

Kapcsolat az élettel – erénygyakorlat

   A fent említett példák közül melyek azok, amelyek a hallgatókat személyesen megérintették? Mivel egészítenék ki? Vizsgáljuk meg, hogy saját környezetünkben a legkülönfélébb szinteken hogyan lehetne jobban felkarolni az életvédő törekvéseket!

   Isten nem mondott le sem az emberről, sem az életről. Minden reggel új lehetőséggel ajándékoz meg bennünket. Hogyan lehetne az új napot az élet szolgálatára szentelni?

   Hol van a megbocsátás és a kiengesztelődés helye a mi életünkben? Milyen lehetőségeink vannak ezekre? Hogyan éltethetik ezek kapcsolatainkat? Vannak- e olyan ismerőseink, akikről „lemondtunk" ahelyett, hogy ápoltuk volna velük kapcsolatunkat?

Összefoglalás

Mivel a teremtett világnak és ezen belül a társadalomnak is szerves részei vagyunk, egyéni döntéseink visszahatnak ezekre. Ha bármilyen kérdésben lemondunk az életről, illetve nem védjük az élet minőségét, azzal mások szemléletét és döntéseit is az élet ellen hangoljuk. Sokan sajnos már az életellenes irányt követik a világban. Az ő hozzáállásuk megváltoztatása közös érdekünk és egyben felelősségünk is.

Felhasznált irodalom

   KEK 306, 2062, 2738: együttműködés Isten tervével.

   VI. PÁL pápa: Evangelii Nuntiandi 2, 10, 27, 34, 39, 84.

   II. JÁNOS PÁL pápa: Familiaris Consortio 7.

   II. JÁNOS PÁL pápa: Evangelium vitae.

   BRUGGER, Walter: Filozófiai Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 2005. 102-107.

3. GLOBÁLIS VÍZIÓ – EGYSÉG ÉS ÖSSZEFÜGGÉS

„A teremtmények között egymásrautaltság van, mert mindnek ugyanaz a Teremtője, és valamennyien az ő dicsőségére vannak rendelve:

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod,

Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságodat.

És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:

A te képed, Fölséges...

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért,

oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldott légy, Uram, Földanya nénénkért,

Ki minket hord és enni ad,

És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat...

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,

És mondjatok hálát neki, és nagy alázatosan szolgáljátok."11 (KEK 344)

„Az emberi tevékenység alapszabálya ez: Isten terve és akarata szerint legyen összhangban az emberi nem igazi javával, s az embernek mint egyénnek és a társadalom tagjának tegye lehetővé teljes hivatásának szolgálatát és betöltését." (Gaudium et spes, 35.)

„Ha az ember Istennel szemben engedetlen és nem ismeri fel hatalmát, akkor föllázad ellene a természet, és nem ismeri el többé »urának«, mert az istenhasonlóság elhomályosult benne. Noha a teremtett dolgok birtoklása és használata a felszólítás alapján érvényben marad, mégis, a bűn után használatuk fájdalmas és verejtékes lesz." (II. János Pál pápa, Sollicitudo rei socialis, 30.)

Első-második osztály

ISTEN MUNKATÁRSAINAK HÍV MINKET

Cél: Megtanítani a gyerekeknek, hogy Isten fontos feladattal bízta meg az embert, amit csak akkor teljesíthetünk jól, ha értjük Isten szándékát és tervét. Isten terve jó, mert Isten jó.

Erény: Munkaszeretet, kötelességtudat, megfontoltság, pontosság.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Volt egyszer egy jó király, aki biztonságos és szép országot akart készíteni népének, olyat, ahol minden nemzedék részesedhet a föld javaiból. El is tervezett mindent, ami ehhez szükséges. De tudta, hogy ha egyedül valósítja meg tervét, akkor népe nem fogja megérteni, hogy miért és hogyan kell gondozniuk ezt az országot. A következő nemzedék pedig még kevésbé fogja azt magáénak tartani. Ezért bevonta őket tervébe, hogy megtanulhassák, hogy hogyan kell bánniuk az ország dolgaival. De sajnos sokan figyelmen kívül hagyták a király elképzeléseit. Elpazarolták, tönkretették a rájuk bízott javakat, s így a következő nemzedéknek már sok mindenből nem is jutott.

(A „meghívás" és a „munkatárs" fogalmakat is szemléltetjük a történet segítségével.)

A téma kifejtése

Isten mindent jónak teremtett, és minden teremtményének megvan a maga szerepe és helye a világban. Minket pedig azzal is megbízott, hogy vigyázzunk erre a világra, hogy ne csak mi, hanem minden teremtmény is rendeltetésének megfelelően tudjon benne élni (vö. Ter 2,15). (Mire van szükségük a növényeknek, az állatoknak és az embereknek?)

Hallottuk a történetben, hogy a király országában lesznek olyan emberek, akik bizonyos javakat meg se fognak tudni ismerni, mert az őket megelőző generációk azokat már elpusztították. Esetleg még hallanak majd azokról a jó dolgokról, de azok már nem könnyíthetik meg életüket. Sosem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Isten a minket követő generációkra is gondolt, s ezért számukra is meg kell őriznünk a teremtett világ javait. Minket Isten munkatársaknak hívott a teremtett világba, ennek megfelelően kell vele együtt, tervei szerint tevékenykednünk.

Kapcsolat az élettel

Soroljunk fel példákat arra, amikor az emberek jó vagy rossz munkatársai Istennek! (Rossz munkatársaknak bizonyulunk például, amikor szennyezzük a környezetünket, szemetelünk, pazarolunk. Jó munkatársként viselkedünk, amikor takarékoskodunk, különválasztva gyűjtjük össze a szemetet, gondját viseljük az állatoknak.)

Mi jó munkatársai vagyunk-e Istennek? Figyelünk-e arra, hogy milyen világot hagyunk hátra a következő nemzedéknek? A héten különösen törekedjünk arra, hogy ne szemeteljünk és ne pazaroljunk otthon és az iskolában! Gondolkozzunk el azon, hogy mit tudnánk újra felhasználni!

Erénygyakorlat - házi feladat

   Isten meghatározta teremtményeinek természetét. Ahhoz, hogy azok valóban be tudják tölteni rendeltetésüket, nekünk tiszteletben kell tartanunk természetüket.

   A gyermekek figyeljék meg, hogy az otthoni növényeiknek, állataiknak „mi a természete"! Vagyis mire van szükségük, hogyan kell azokat gondozni stb.

   Egymásra hogyan tudunk jobban vigyázni?

Ima

Isten jónak találta a teremtést, és megáldotta azt. Az áldás Isten jóságában való részesedés. Kérjük Isten áldását mindannyiunkra, és a Szentlelkének segítségét abban, hogy Istennek jó „munkatársai" lehessünk!

Harmadik-negyedik osztály

FEJLŐDÉS ISTEN TERVE ALAPJÁN

Cél: Rávezetni a gyerekeket arra, hogy minden döntésnek van következménye, s ezért az, hogy mit döntünk, nem „magánügyünk", annak következményéért felelősek vagyunk. Gyakran rossz döntéseink következménye miatt mások szenvednek ártatlanul. Isten terve jó, arra kell figyelnünk, hogy ne ártsunk a világnak, hanem gondozzuk, megőrizve azt mások számára is.

Erény: Barátságosság, alkalmazkodó képesség, megfontoltság, mértékletesség, okosság.

Szükséges eszközök: Magyarország térképe, Szentírás. A saját talentumok elkészítéséhez papír, olló, színes ceruza.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Volt már olyan az életedben, hogy jót akartál, de nem lett sikere, sőt esetleg kár is keletkezett belőle?

   Képzeljük el példaképp azt, hogy kirándulást szervezünk azért, hogy az osztályközösséget fejlesszük! Szerintetek, mire kell figyelnünk, mit kell előre átgondolnunk? (Időpont, úti cél, időjárás, szükséges eszközök, kísérők stb.) Milyen nehézségekbe ütközhetünk? Mindenki mindennel egyet fog érteni? (Nem lesz mindenkinek megfelelő az időpont; néhányaknak túl nehéz lesz a terep stb.)

   Láthatjuk, hogy bár igyekszünk mindent alaposan előre átgondolni, mégsem fogunk mindenkinek örömöt szerezni kezdeményezésünkkel. Pedig jót akartunk!

A téma kifejtése

   A mai alkalommal arról szeretnénk közösen gondolkodni, hogy hogyan kellene az embernek okosan gondoskodnia a Földről, hogyan működtethetné, illetve fejleszthetné okosan a környezetét.

   A térkép segítségével idézzük fel hazánk nagy tájegységeit (Alföld, Dunántúl stb.), és az azokon található földrajzi formákat (hegyek, folyók stb.)!

   Mi a véleményetek arról, ha egy ember, akinek a háza a hegyekben van, gondol egyet, és azt mondja: Kevés termőterületem van a házam körül, mit is tegyek? Tudom már, kivágok néhány fát, és így több gabonát tudok termeszteni! Így is tesz. Aztán még többre vágyik, és további fákat vág ki. Lassan, sok-sok munkával lecsupaszítja a hegyoldalt, mert a termőterületét akarja növelni.

   – Szerintetek helyesen cselekedett? Ha nem, miért gondoljátok azt, hogy rosszul döntött?

   – Milyen veszélyeknek teszi ki ezzel a földjét, házát, illetve embertársait? (hógörgeteg, árvizek)

   – Szabad-e szerintetek a természetben munkálkodni? Szabad-e kutatásokat végezni? Jó dolog-e az, ha új dolgokat találunk fel?

   Isten egyedül az embernek adta meg a logikus gondolkodás, a jövőbeli tervezés képességét, illetve az akaratot és az erőt céljai megvalósításához. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy ha valamit újítunk, változtatunk, az másokra is hatással lehet.

   Emlékeztek a kirándulás szervezésére? Az egy nagyon egyszerű példája volt annak, hogy nem lehet olyan megoldást találni, ami mindenkinek egyformán jó. De az ilyen nem teljesen jó megoldások senkinek az életében, egészségében nem okoznak kárt: ha nem bírja valaki a túrát, korábban buszra szállhat, illetve később csatlakozhat, vagy egy alkalommal nem jön el kirándulni.

   Ezzel szemben, ha valaki a domboldalon kivágja a fákat és emiatt az eső és a hordalék elsodorja a völgyben élők házát, az már felelőtlenség, hiszen súlyos kárt okoz másoknak, és a dombot is tönkreteszi. Ugye, érzitek a különbséget?

   – Nézzük újra a térképet!

– Mit jelent az a szó, hogy „futóhomok"?12 A futóhomokkal való küzdelmében helyesen használta az ember Istentől kapott eszét? Lett-e kára ebből valakinek? (Nem.)

   – Lehet, hogy most valaki közületek elbizonytalanodik, és azt mondja: ha ilyen veszélyes jót tenni, akkor inkább nem is teszek semmit! Hallgassuk meg, hogy mit mond erről Jézus a talentumokról szóló példabeszédében! (Ld. Lk 19,11-27)

   Isten két dolgot adott nekünk segítségül ahhoz, hogy helyes döntéseket tudjunk hozni: értelmet és szabad akaratot. Értelmet, amivel felismerhetjük, hogy mihez van tehetségünk, mivel ajándékozott meg minket az Isten, vagyis, hogy mi az, amit társaink javára kamatoztathatunk. Szabad akaratot, hiszen nem határozza meg, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. Isten megbízik bennünk, mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy a jót válasszuk, azt, amivel másoknak nem okozunk kárt.

Kapcsolat az élettel

   Milyen tudományos kutatásokról hallottatok az utóbbi időben? Szerintetek ezek mindegyikének helyes a célja? Az emberiségnek csak haszna származik belőlük? Nem biztos. Vizsgáljunk meg néhányat közösen!

   • Atomkísérletek: az atomenergia szolgálhat energiaforrásként, de pusztító fegyver is válhat belőle.

   • Bioüzemanyag: a bioetanol a benzint helyettesítő üzemanyag, amit megújuló energiának is neveznek, mert növényekből – biológiailag megújuló energiaforrásokból – állítják elő. A bioetanol gyártásához szükséges kukoricát, repcét stb. egyre nagyobb területeken termesztik. Ezáltal lecsökken az élelmiszer-termesztésre alkalmas terület, és ez gondot okoz az emberek élelmiszer-ellátásában.

   • Növényvédő szerek: használatukkal sokféle betegségtől meg tudjuk óvni a növényeket. De mára már az is kiderült, hogy ezek közül több felhalmozódik az emberek szervezetében, ami várhatóan betegséget okozhat. (Egy gyermek szervezetében 300 vegyülettel több van, mint nagyszüleiében.)

Heti erénygyakorlat

Ezen a héten különösen figyelj arra, hogy megszerzett tudásodat (és főképp a másokról meghallott bizalmas értesüléseidet) csakis jó cél érdekében használd fel! Mérlegelj körültekintően, hogy helyesen döntesz-e! Nehogy valakit nehéz, vagy kínos helyzetbe hozz!

Összefoglalás

Már a bevezető feladat során kiderült, hogy nehéz úgy megszervezni egy programot, hogy az minden ember számára egyformán jó legyen. Döntéseink meghozatalakor szabad akaratunkra, gondolkodó képességünkre és tudásunkra támaszkodhatunk. A hétköznapok során a gyerekek is gyakran kerülnek döntéshelyzetekbe. Lehet, hogy az atomkísérletek kérdése egyelőre távol áll tőlük, de fontos, hogy meglássák, hogy az egész világot érintő problémák megoldásánál is ugyanazokra a segítségekre támaszkodhatunk, mint az apróbb kérdéseknél. Amikor a teremtett világot „használjuk", akkor is figyelnünk kell arra, hogy döntéseinkkel nem hozunk-e hátrányba valakit, nem nehezítjük-e meg mások életét. Ügyelnünk kell arra, hogy miközben jót akarunk, nehogy rosszat érjünk el vele.

Ötödik-hatodik osztály

A KÖZJÓ ELŐMOZDÍTÁSA

Cél: A munka helyes értékelésének megerősítése a diákokban. (A munka Istenképmásságunkból fakadó cselekvés, ezért méltósága van. A tanulással, a munkavégzéssel társai vagyunk Istennek a világról való gondoskodásában.) Annak a hibás felfogásnak az eloszlatása, miszerint a munka a bűn miatt ránk rótt büntetés.

Erény: Munkaszeretet, szorgalom, pontosság, precízség.

Szükséges eszközök: Különféle foglalkozású emberekről munkájuk közben készült képek, tábla.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Werner Heisenberg XX. századi Nobel-díjas német fizikusnak sok más sorstársával együtt döntenie kellett arról, hogy elhagyja-e hazáját, a náci Németországot, vagy otthon maradva próbáljon meg ellenállást kifejteni a hitleri ideológiával szemben. Heisenberg, Planck professzor tanácsára Németországban maradt, és tudóstársaival együtt „hűségszigeteket" kezdett kialakítani. Olyan tehetséges fiatalembereket gyűjtöttek maguk köré, akikből igyekeztek jó tudósokat faragni. Így fáradoztak a már elért eredményeik átmentésén, és a „tiszta" tudomány megteremtésén, illetve annak megőrzésén. Miközben a háborúért felelősök új technikai megoldásokat követeltek, ők arra törekedtek, hogy kutatásukból ne húzzon hasznot a fegyvergyártás. Erejüket az atomtechnika békés célokat szolgáló fejlesztésére összpontosították, melynek mindenképp meglett az eredménye.

A téma kifejtése

   Beszélgessünk a munkáról, annak értékéről, nehézségeiről! (Fontos fogalmak: erkölcsi érték; erőfeszítés, ami az emberi személyiség kibontakoztatásának fontos eszköze.) Segítségül tegyünk fel különféle foglalkozású emberekről munkájuk közben készült képeket a táblára. Tudatosítsuk a gyerekekben, hogy a gyermeknevelés és a ház körüli teendők elvégzése is munka.

   Az ember munkája befolyással van személyiségének alakulására, hatással van megjelenésére, viselkedésére és gondolkodására. A munka típusa nem határozza meg a munkát végző értékét. Bármilyen feladat segítheti, vagy gátolhatja személyiségünk fejlődését. Nem az a döntő, hogy „mit dolgozunk", hanem az, hogy „hogyan" tesszük azt.

   A munka során az emberek között kapcsolatok alakulhatnak ki, közösségek jöhetnek létre. Így a munka nemcsak az egyes emberekre van hatással, hanem a közösséget, és végső soron a társadalmat is formálja. (Kérjük meg a gyerekeket, hogy mondjanak erre példát!)

   Sokan azt gondolják, hogy a munka az ősbűn következményeként Isten büntetése. Ez a vélekedés helytelen.

   „Az Istennel való bensőséges kapcsolat jele, hogy Isten az embert egy »kertbe « helyezte. Az ember ott él, hogy »művelje és őrizze« (Ter 2,15): a munka nem büntetés, hanem a férfi és a nő együttműködése Istennel a látható teremtés tökéletesítésében." (KEK 378)

   Munka-e a tanulás? A tanulás munka, általa mi magunk növekedhetünk, és a közösségnek is javára válik. Ha elhanyagoljuk ezt a feladatunkat, figyelmen kívül hagyjuk Isten tervét, és önmagunknak és közösségünknek is kárt okozunk.

Kapcsolat az élettel

   A társadalom legkisebb egysége a család. Ez az a közösség, aminek alakításában rendes körülmények között mindenkinek szerepe lehet. Isten tervei szerint pedig a család az, amin a békés társadalom, és így a békés jövő is alapul.

   Gyermekként a tanulással és önmagunk nevelésével tudjuk a közjót szolgálni. Így leszünk képesek arra, hogy később felnőttként felelősségteljes munkát végezzünk, és fontos kérdésekben a lelkiismeretünknek megfelelően döntsünk. Ezek segítségével a helyes irányba vezethetjük társadalmunkat, és tehetünk Földünk megóvásáért.

   Kérdezzük meg a gyerekeket: Milyen célokat szeretnétek elérni életetek során? Milyen munkát tudnátok elképzelni magatoknak? (Beszéljünk nekik arról a felelősségről, amivel leendő családtagjaiknak tartoznak, de egyben hangsúlyozzuk azt is, hogy családjuknak nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki biztonságra is szüksége lesz!)

   Játék:

   1. „Amerikából jöttem..." Minden gyerek elmutogathatja szülei foglalkozását, és azt is, hogy ő mi szeretne lenni.

   2. Minden gyerek írjon fel egy papírra két-két, neki szimpatikus foglalkozást! A tanár olvassa fel ezeket, a gyerekek pedig próbálják meg kitalálni, hogy ki írhatta!

Erénygyakorlat

Egy afrikai mondás a következőket tanítja: „Afrikában, amikor reggel felébrednek az oroszlánok, tudják, hogy gyorsabban kell futniuk a gazelláknál, különben éhen halnak. A gazellák pedig már reggel tudják, hogy gyorsabban kell futniuk az oroszlánoknál, mert különben elpusztulnak. Reggelente, amikor felébredsz, ne kérdezd azt magadtól, hogy oroszlán vagy-e, vagy gazella, de kezdj el futni!"

Ez a mondás elsősorban arról beszél, hogy mit kell tenni Afrikában ahhoz, hogy életben maradhassunk. De értelmezhetjük úgy is, hogy nem azon kell töprengenünk, hogy mi a feladatunk, hanem tennünk kell a dolgunkat közösségünkért, és a világ előmozdításáért, hűségesen, minden nap. A szorgalom nagyon fontos erény, nélküle nem jut előbbre a társadalom. Gondold végig, hogy téged miben kísért leginkább a lustaság, és határozz meg magadnak egy konkrét dolgot, amiben szorgalmasabb leszel a következő héten!

Összefoglalás

Egy nagyobb cél eléréséhez kisebb lépéseken keresztül juthatunk el. Ahhoz, hogy Isten terve alapján a közösség javát tudjuk szolgálni, először állapotbeli kötelességeinket kell teljesítenünk.

Hetedik-nyolcadik osztály

A TEREMTETT VILÁG EGYSÉGET ALKOT

Cél: Bemutatni, hogy Isten egy egységet, egy bizonyos rendet hozott létre a teremtéskor, amiben benne rejlett a fejlődés lehetősége. Ezt a fejlődést azóta is irányítja és „rendben tartja" törvényeivel.

Erény: A teremtés egységének fenntartására, illetve helyreállítására való törekvés. Felelősségtudat, segítőkészség, önmegtartóztatás, tisztelet, szeretet.

Szükséges eszközök: Képek, tábla, Szentírás.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Képeket osztunk szét a diákoknak, és megkérjük őket, hogy rendezzék azokat párokba. Majd mindegyiket feltesszük a táblára. A párok egyikén valamilyen természeti szépség látható, míg a másikon ugyanaz valamilyen környezetszennyezés hatásától lepusztultan. (Pl.: Kép egy fenyőerdőről - savas eső pusztította erdő képe. Tengerparti kép - tengerpart olajszennyezés után elpusztult állatok tetemeivel.)

A téma kifejtése

   Emlékezzünk vissza a teremtéstörténetre! Isten megteremtette a világot, meg akarta velünk osztani azt, és ezért ránk bízta őrzését. A teremtett világ részesévé tett minket, és egyben felelőssé annak fejlődéséért.

   Nézzük most, 2008-ban, a világot Isten szemével! Mit láthatunk? A világ megtöretettségét, a klíma változását, az esőerdők pusztulását, a levegő és a vizek szennyezettségét, az ásványi kincsek elpazarlását, a növény- és állatfajok kihalását, az anyagok természetes körforgásának felborulását. Szegénységet, éhséget, betegséget és otthonukból elmenekülő embereket.

   Mit tett Isten, látva a bűnbeesett ember nyomorúságát? Elküldte a Fiát, hogy a világot megszabadítsa a bilincseitől. Kiüresítette önmagát. Tanította az embereket, megbocsátotta a bűnösök bűnét. A megváltással egy új élet kezdetét hozta el számunkra.

Kapcsolat az élettel

Mi is felelősek vagyunk a világnak ezért a megtöretettségéért! Hogyan tudunk érzékennyé válni ez iránt? Mit tehetünk azért közvetlen vagy közvetett módon, hogy ezek a károk ne növekedhessenek tovább? Mi milyen „rendetlenséget", „igazságtalanságot" látunk saját környezetünkben, a körülöttünk levő természetben? Mit tudunk tenni ez ellen? Hogyan tudjuk hirdetni az evangéliumot a hétköznapokban? Hogyan tudjuk szolgálni a teremtés egységét?

Loyolai Szent Ignác azzal az elgondolással fejezi be a „Lelkigyakorlatok"-at, hogy arra a szintre kell eljutnunk, hogy minden teremtményt tudjunk szeretni. Írásának ebben a részében világossá válik, hogy a szeretet elsősorban a minden teremtménnyel szembeni tiszteletben nyilvánul meg, azon belül pedig inkább a tettekben, mint a szavakban.

Összefoglalás

Isten a teremtéskor egy egységet, egy folyamatosan fejlődő és változó rendszert alkotott. Ennek a rendszernek mi is részei vagyunk. Minden tettünk befolyásolja, hatással van rá. Ebben rejlik felelősségünk. Törekednünk kell tehát ennek a rendnek a megőrzésére, illetve helyreállítására. Isten erre külön időt is ajándékozott nekünk. A vasárnap a pihenésé, és ez a „pihenés" az, ami a teremtés rendjének helyreállítását szolgálja.

„Úgy cselekedj, mintha minden rajtad múlna, de úgy imádkozz, és bízz Istenben, mintha minden rajta múlna." (Loyolai Szent Ignác)

Házi feladat

Környezetedet nemcsak a fizikai, hanem a „lelki" szemetekkel is rombolhatod! Nézz körül a szobádban, mik azok a tárgyak (újságok, könyvek, játékok, reklámok, hirdetések), amik nem az egységet és a békét szolgálják benned, és szabadulj meg tőlük! (A papírhulladékot természetesen a papírgyűjtőbe vidd! A többi szemetet is a szelektív gyűjtés szabályai szerint dobd ki! Nézz utána, hogy hol vannak ilyen gyűjtőhelyek lakásotok közelében!)

Igyekezz a vasárnapot arra is kihasználni, hogy a családodban, barátaiddal a hét során kialakult vitákat, békétlenségeket elrendezd, megbeszéld! Szánj Istenre is több időt ezen a napon!

Ima

104. zsoltár – a teremtés himnusza

Kérjük Istent, hogy adjon nekünk tisztánlátást, hogy fel tudjuk ismerni, ha a teremtett világ egysége ellen teszünk (ne ölj; ne lopj; környezetünk szennyezése/ kizsákmányolása), a bűn visszahat ránk! Kérjünk Istentől erőt és elszántságot is, hogy helyre tudjuk hozni elkövetett hibáinkat és a károkat, illetve azokat már ne kövessük el újra!

Ifjúság

GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK

Cél: A globális környezeti problémák tudatosítása. Felnyitni a diákok szemét arra, hogy a Föld közös tulajdonunk, idejében össze kell fognunk védelme érdekében.

Erény: Remény, igazságosság, szolidaritás, felelősségtudat.

Szükséges eszközök: A Római Klub 1972-es jelentése13, a „Kellemetlen igazság" című film, tábla.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   John B. Cobb ökológus egy süllyedő hajóhoz hasonlítja a Földet.

   • Egyetértetek megállapításával?

   • Ti mit gondoltok erről? Vajon milyen állapotban van Földünk?

   • Milyen problémákról hallottatok, olvastatok?

   • Mi a véleményetek ezekről? Igazak? Túlzók? Alaptalanok?

A téma kifejtése

   – A globális környezeti problémák érzékeltetésére olvassuk fel a Római Klub 1972-es jelentését, vagy nézzünk meg egy rövid részletet „A kellemetlen igazság" című filmből! Esetleg bemutathatunk sokkoló adatokat a Föld 10 legszennyezettebb területéről.

       • Miért alakulhatott ki ez a katasztrofális helyzet? Milyen okai lehetnek?

   – Beszéljünk a globális klímaváltozásról, ami korunk égető problémája!

A felmelegedés oka elsősorban rajtunk, embereken kérhető számon!

   – Az energiaforrások használatának megváltoztatása és a lakosság energiatakarékos életmódja jelenthetne megoldást.

   – Az ember felelőtlen magatartása miatt a Föld természetes tisztulási folyamata már nem tud lépést tartani a „szennyezettség" mértékével. (Például: az ózonréteg sérülése.)

   – Földünk védelme mindnyájunk érdeke, azaz k ö z j ó ! A közösségnek MI IS tagjai vagyunk! Elengedhetetlenül szükséges, hogy összefogjunk.

   – A közösségi szemlélet hiánya. („A küszöbig mindenki takarít.")

   – A globális környezeti problémák orvoslásához közösségi szemlélet kialakítása szükséges.

      • Milyen szemléletformáló hatása lehet a „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" elvnek?

   – Keresztényekként, nekünk is felelősségünk, hogy felhívjuk a körülöttünk élő emberek figyelmét e globális kérdés fontosságára és sürgető megoldására.

   – Szavainkat tetteinkkel is támasszuk alá, azaz éljünk környezetkímélő módon!

   – Felelőtlen magatartásunkkal a jövő generációjának életét nehezítjük meg!

       • „A Földet nem örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!"

Kapcsolat az élettel

        • Milyen egyéni felelősség terhelhet bennünket a globális problémákkal kapcsolatban?

   – Térjünk vissza az előző óra házi feladatához! [Az élet - érték (Ifjúság)]

       • Kinek milyen ötleteket sikerült gyűjtenie? (Írjunk fel a táblára minden ötletet!)

   – A megbeszélés során emeljük ki az egyéni felelősség fontosságát! Bár egyetlen ember önmagában elenyésző arányban szennyezi a környezetet, azonban több milliárdszor egy kicsiny szennyezés már földi méretekben is óriási!

Összefoglalás

Milyen összképet kaptál ma a világról és benne lévő szerepünkről? Hogyan lehetne „felébreszteni" az átlagembert, aki saját gondjai terhétől szenved, és nem tud másra figyelni, így arra sem, hogy rá is szerep vár az összefogásban?

Házi feladat

Kérjük meg diákjainkat, hogy egy meghatározott ideig (pl. 1 hónap) tudatosan éljenek környezetbarát módon. Az előbbi ötletek közül mindenki válasszon ki egyet-egyet és próbálja meg betartani azt. (Érdemes utólag kiértékelni a feladatot!)

Kioszthatjuk a diákoknak a következő imát:

FRANCIA TERMÉSZETBARÁTOK IMÁDSÁGA(14)

Úr Jézus, engedd, hogy olyan egyenesek

legyünk, mint a fenyőszál,

amely egyenest az ég felé lendül.

Nagylelkűségünk pedig,

mint az éltető nedv,

amely benne fölszívódik és táplál.

Lelkünk legyen tiszta,

mint a hegyi patak vize,

amely a fehérlő hóból születik.

Akaratunk legyen szilárd,

mint a kőszikla:

repedések és karcolások nélkül.

Egész életünkben, bármerre járunk is,

te légy csavargásaink,

vándorutunk társa.

Az útszélen emelkedő kereszt jelentse

számunkra mindig a találkozást

a Jóbaráttal.

Legyen ez mindig így!

(Török József fordítása)

Felnőttek

„ISTEN LÁTTA, HOGY EZ JÓ"

Cél: Rádöbbenteni a felnőtteket arra, hogy az ember szabad akaratának köszönhetően erkölcsi lény. A teremtéstörténetben a „jó" szó jelentése nem csak esztétikai, hanem erkölcsi is. Ez a „jó"-ság arra szólít fel minket, hogy óvjuk, és lehetőség szerint növeljük is a világ potenciális jóságát Isten dicsőségére és az emberek javára.

Erény: Jóság, felelősségtudat, igazságosság, tisztelet, engedelmesség, szelídség.

Szükséges eszközök: Szentírás, KEK, II. János Pál pápa: Laborem Exercens című enciklikája (1981), Nemes Csaba: Éghajlatváltozás című cikke a sorozat első kötetéből.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Minek alapján nevezel egy élőlényt, vagy egy tárgyat „jó"-nak? Mitől „jó" a barack, a kutya vagy egy könyv és egy tornacipő?

   Milyen nehézségekkel találjuk szemben magunkat, amikor meg akarjuk határozni azt, hogy mi a „jó"? (Nem egyértelmű, ízlés kérdése, hangulattól függő stb.) Mennyire szubjektív és relatív, és mennyiben objektív és abszolút a „jó" meghatározása? Nyilván sok szemszögből tárgyalhatjuk a témát: esztétikai, fizikai, érzelmi, szellemi és erkölcsi szinteken.

   Nehéz a „jó" kritériumait közös nevezőre hozni, és ez egyben veszélyes is lehet. Fogadjuk el most alapértelmezésként a következő meghatározást: „Jó az, ami a létezőt tökéletesebbé teheti, és ezért a létező törekvésére méltó."(15)

A téma kifejtése

   Isten volt az, aki a világ teremtésekor először minősített valamit „jó"-nak (vö. Ter 1,4). Ebből azt láthatjuk, hogy a „jó" tudása és ismerete „az Istennek és a magasabb rendű lényeknek (elohim) van fenntartva",16 akik között eredetileg az ember nem foglalt helyet. Bár a jó és a rossz tudásának fája jelen volt a világban, Isten nem szánta azt az embereknek, hiszen megtiltotta nekik, hogy egyenek róla (vö. Ter 2,17). Isten az embert ártatlannak teremtette, de egyben szabad akaratú lénynek is. Ez „jó" volt Isten szemében, mert ez tökéletes állapot volt az ember számára. A szabad akaratnak viszont akkor van értelme, ha ahhoz választási lehetőségek is társulnak. Ezért tette a „fát" elérhetővé Isten.

   Az ember, mivel szabad akarattal rendelkezik, erkölcsös lény és felelős cselekedeteiért (vö. KEK 1749). Lelkiismeretének ítélete szerint cselekszik, amely vagy jó, vagy rossz. A lelkiismeret formálása, ezért nem elhanyagolható! A helyes ítélőképesség alapja az igazság, ezért a lelkiismeret nevelésének folyamatában Isten igéje világító szerepet tölt be (vö. KEK 1783-1785). Az ember felelőssége, hogy helyesen értse Isten igéjét, mivel az az egyetlen megfelelő „mérce" számára, amely a tökéletesség felé viszi.

   „Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja [...] mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, és kerülje a rosszat." (KEK 1776)

   Isten „jónak" teremtette a világot, és az ember „uralmára" bízta (vö. Ter 1,27- 30). De ez nem abszolút uralmat, hanem a „jó" fenntartását jelenti. Az ember döntéseivel a teremtett dolgok fölött a teremtmény tökéletességét kell, hogy védje. Amennyiben nem így cselekszik, saját maga ellen cselekszik, mert a világ feletti uralom felelősségét elhanyagolta. Erkölcsi rosszat cselekszik, amely nem emberi tökéletességét szolgálja, hanem annak rombolását. Helyesen kell értelmeznünk tehát, hogy mi Isten szándéka, és azt tiszteletben kell tartanunk! Az a „jó", aminek keresése szívünkbe van írva.

   Erkölcsi kötelességünk, hogy a közjóért tevékenykedjünk. Szent Pál is azt mondta: „...aki nem akar dolgozni, ne is egyék" (2Tessz 3,10). Közös munkával kell fejlesztenünk a „jó" lehetőségeit. (Lásd II. János Pál pápa: Laborem Exercens című enciklikája.)

Kapcsolat az élettel – erénygyakorlat

   Olvassuk át Nemes Csaba biológus és meteorológus „Éghajlatváltozás" című cikkét! Szembesülnünk kell saját felelőtlen döntéseink káros eredményeivel! Mit tehetünk? („A teremtő Isten arculata a teremtett világban" című vázlatban már felsoroltunk néhány gyakorlati lépést.)

   Beszéljük meg, hogy a közösség együtt mire kötelezi el magát, amivel igyekszik megóvni, vagy helyreállítani a teremtett világ „jó"-ságát! Egyénileg is tegyenek vállalásokat a csoport tagjai! Ha a közösségben családos emberek vannak, akkor azt is gondolják végig, hogy a családjuk életében milyen változtatásokat szeretnének megtenni a teremtett világgal szemben felismert felelősségük miatt! (Például ezentúl áttérnek a szelektív hulladékgyűjtésre.)

   Isten terve jó, de csak akkor tud megvalósulni, ha mi összhangban élünk Vele és akaratával. „Amikor az ember hátat fordít a Teremtő terveinek, olyan zavart idéz elő, amely óhatatlanul visszahat a teremtés teljes rendjére. Ha az ember nem él békében Istennel, a Föld maga sem lehet békében. »Ezért ölt majd gyászt az ország, és veszíti el erejét minden lakója a mező vadjaival, az ég madaraival, sőt még a tenger halai is elemésztődnek.« (Oz 4,3)". (II. János Pál pápa üzenete a béke XXIII. világnapjára: Békesség a teremtő Istennel, békesség az egész teremtett világgal. 1990. január 1, 5.)

   A család az elsődleges nevelői közeg, ahol a szükséges keresztény szemlélet kialakul. „A környezeti felelősségtudatra való nevelés rendkívül sürgető feladat: felelősség önmagunkért, másokért és a Földért magáért. [...] Az első tanító maga a család, ahol a gyermek megtanulja tisztelni szomszédait, és szeretni a természetet." (II. János Pál pápa, Békesség a teremtő Istennel, békesség az egész teremtett világgal, 13.)

Összefoglalás

„Van megoldás, ha nem is gyors, és nem is könnyű: a »versengő ember« mellett meg kell erősödnie az »etikus«, vagy »erkölcsös, erényes« embernek, meg kell ismerni a közösség szelídségének és szerénységének az összetartó erejét." (Nemes Csaba)

Néhány gondolat II. János Pál pápa Laborem Exercens című enciklikájából

„Az ember - akit Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, és aki azt a feladatot kapta ebben a látható világban, hogy hajtsa uralma alá a földet -, kezdettől fogva munkavégzésre hivatott, hogy vállalja a munkát. A munka azon jegyek egyike, amelyek az embert a többi élőlénytől megkülönböztetik; azoktól az élőlényektől, amelyeknek létfenntartó tevékenységét nem lehet munkának nevezni. Ugyanis egyedül az ember alkalmas a munkára, egyedül az ember dolgozik, s ezzel tölti földi életét. Éppen ezért a munka magán viseli az ember és az ember mivoltának sajátos jegyét, a személyek közösségében dolgozók személy jegyét. Ez a jel nyilvánvalóvá teszi, hogy, valójában mi a munka és bizonyos értelemben annak természetét is meghatározza." (1.)

„Az ember ugyanis, aki munkájával egyre inkább a föld urává válik és magával a munkával erősíti uralmát a látható világban, minden körülmények között és az ilyen fejlődés minden fokán megmarad azon az úton, amelyet a Teremtő kezdeti elrendelése határozott meg. Ez az elrendelés szükségszerűen és elválaszthatatlan módon kötődik ahhoz, hogy az ember, a férfi és a nő, »Isten képmására « teremtetett. A dolgoknak ez a rendje egyetemes, mivel mindenkit magába foglal: minden egyes nemzedéket, a gazdasági és kulturális fejlődés minden fokát; s egyúttal ez az a rend, amely minden emberben, bárki legyen is az, tudatossá válik. Minden ember beletartozik ebbe a rendbe; minden egyed megfelelő és megszámlálhatatlan módon részesedik ebben a mérhetetlen rendben, melynek következtében az ember a munkája által »uralma alá hajtja a földet «." (15.)

„Az evangéliumi üzenet teljes gazdagságából indult ki, s főleg abból az igazságból, hogy Krisztus, jóllehet Isten volt, mindenben hasonlóvá vált hozzánk, s életének nagyobbik részét a munkának szentelte és gyalupad mellett dolgozott. Ez a tény önmagában a »munka Evangéliuma«, amely nagyon világosan megmutatja, hogy az alap, amelyen a munka értékét és jelentőségét mérni kell, nem magának a munkának milyensége, hanem a személy, aki dolgozik. A munka méltóságának forrásait tehát elsősorban nem objektív, hanem szubjektív tényezőkben kell keresnünk." (26.)

4. A SZOLIDARITÁS

Jézus a testvéri közösség alapja: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám." (Mt 12,50)

*

Az irgalmas szamaritánus: „Menj és tégy te is hasonlóképpen." (Lk 10,37)

*

„A szolidaritás alapelve, amelyet »barátság« vagy »szociális szeretet« néven is neveznek, az emberi és keresztény testvériség közvetlen követelménye..." (KEK 1939)

*

„Kezdetben Isten a Földet és annak kincseit az emberiség közös kezelésére bízta, hogy gondoskodjék róla, munkájával hajtsa uralma alá és élvezze gyümölcseit." (KEK 2402)

*

A javak védelme megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. (Vö. KEK 2415)

Első-második osztály

A VILÁG MINDENKIÉ

Cél: Megtanítani a gyerekeknek, hogy a mennyei Atya minden ember Atyja. Jézus, a Jó pásztor, mindenkit egy „akolba" hív, Isten országába, amelyben minden megkeresztelt otthont kapott.

Erény: Szolidaritás, szeretet, tisztelet, empátia, kedvesség, nagylelkűség, jószívűség.

Szükséges eszközök: Földgömb, képek különböző népcsoportokról.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Mutassunk egy földgömböt a gyerekeknek! Nézzünk meg velük együtt olyan képeket, amelyek a világ különböző tájain élő emberekről készültek! Hívjuk fel figyelmüket az eltérő bőrszínekre és arcvonásokra! Meséljünk nekik egy kicsit arról, hogy milyen nyelveken beszélnek, milyen érdekes szokásaik vannak, hogyan élnek! Például: Míg nálunk a fehér az ünnep színe, a fekete pedig a gyászé, addig a kínaiaknál a piros az öröm és az ünnep színe, és a fehér a gyászé. Ennyire különbözhetnek egyes népek szokásai. Nincs szükség arra, hogy mindenki egyformán gondolkodjon! Minden nép szokása kedves az adott nép számára, mert a sajátja. Mások számára pedig mindenképp tiszteletre méltó.

   Meséljük el a következő mesét!

   Volt egyszer egy nép, amelyik egy völgyben élt. Mindenki egyforma volt – szögletes. Így ők csak a szögletes formát ismerték, és ezért számukra ez volt a szép. A házak, az asztalok, a tányérok, a poharak és a vázák, de még a virágok is mind-mind szögletesek voltak. Soha nem láttak semmit, ami kerek lett volna. A Napot és a Holdat is szögletesnek látták. Csak a szögletes létezett számukra.

   A völgyet egyik oldalról határoló hegyen egy másik nép élt, akiknek pedig mindene kerek volt. Kerek volt a lakásuk, és benne a bútoraik, de még a szokásaik is mind-mind kerekek és gömbölyűek voltak. Kerek mondatokat mondtak, szerettek gurulni, szappanbuborékokat fújni, és csak a körtáncot ismerték. Mindig is így éltek. Egy nagy kerítés óvta a népet attól, hogy le ne guruljon a völgybe, mert azt hallották, hogy ott olyan szörnyetegek élnek, amelyek azonnal felfalnak mindent, ami közéjük kerül.

   A völgy másik oldalán magasodó hegyen pedig a háromszöges nép élt, akiknek mindene háromszög alakú volt. Még a fagylalt is háromszög alakú volt náluk! Számukra ez volt a szép. A háromszögfejű szülők gyönyörködtek háromszögfejű kisbabáikban, és ringatták őket a háromszög alakú bölcsőikben. A nagyobbakkal pedig háromszög alakú labdával játszottak. ők is sok borzalmas dolgot hallottak azokról, akik a völgyben laktak, de azokról is, akik a másik hegyen éltek. Ezért elzárkóztak egymástól, nemhogy keveredni, de találkozni sem akartak egymással.

   Egy nap azonban hatalmas vihar támadt, ami elpusztította a népeket elválasztó kerítéseket. A kerek nép legurult a völgybe, és a háromszöges nép is oda jutott. Ott aztán összekeveredtek. Először mindegyikük csak nézte a másikat. Attól tartottak, hogy ennek nem lesz jó vége.

   A szögletes népek azért megcsodálták a gurulást, a háromszöges nép pedig elámult a négyszögleteseken, és viszont. Eddig el se tudtak ilyet képzelni. Elkezdtek vitatkozni arról, hogy melyik nép a legjobb. De nem jutottak semmire. Lassan észrevették, hogy mindegyikük különlegességének megvan a maga szépsége és értéke. Abbahagyták hát a vitatkozást, és inkább azt kezdték keresni, hogy hogyan tudnak tanulni egymástól. Egy idő múlva úgy döntöttek, hogy együtt maradnak, mindegyikük megőrzi a sajátosságát, miközben együttműködnek. Sokra is vitték így, mert képesek lettek négyszögletes szekereket készíteni, finoman gördülő kerekekkel, háromlábú székeik pedig sohasem billegtek. Teljesen megváltozott az életük. Időnként összegyűltek, és hosszú órákon át meséltek arról, hogy mi mindent gondoltak régen egymásról. Ezeken a történeteken persze mindenki jókat nevetett, hiszen már tudták, hogy nem volt semmi félnivalójuk.

A téma kifejtése

Jézus tanított nekünk egy nagyon szép imát, amely így kezdődik: „Mi Atyánk"! Ki mondhatja el ezt az imát? Milyen nyelven kell elmondani? Milyen bőrszínű ember mondhatja el? A világ melyik részén lakhat az, aki elmondja? Bizony nagyon sok nyelven imádkozzák ezt az imádságot, ami azt jelenti, hogy sokan hívják Istent „Atyának". Melyik a legjobb ezek közül a népek közül? El tudjátok képzelni, hogy Isten az egyiket jobban szereti a többinél? Isten teremtette az egész világot, és minden embert. ő mindenki Atyja, ami azt jelenti, hogy mindenki „testvére" a másiknak. Csak annyi köztünk a különbség, hogy másmás nyelveken beszélünk, és eltérő a bőrszínünk. De ezek ellenére testvérek vagyunk, mert egy „Atyánk" van, aki mindnyájunkat teremtett.

Ha egy család nagyon szegény, akkor mindegyik családtag egyformán éhezik. A legkisebb ételt is megosztják egymás között. Ha az egyikük ételhez jut, nem kezd el lakmározni, nem feledkezik meg arról, hogy a többiek is éhesek. A család igyekszik mindegyik családtagon segíteni. Fontos, hogy mi is törődjünk azokkal a testvéreinkkel, akik éhesek, szomjasak, akiknek nincs lakásuk, ruhájuk, munkájuk. Ha lehetőségünk van arra, hogy segítsünk, akkor azért mindent meg kell tennünk.

Kapcsolat az élettel

Naponta sok-sok ember mellett megyünk el az utcán, akikre nem testvérként gondolunk. Gyakran kicsúfoljuk azokat az embertársainkat, akik „másként" néznek ki, mint „mi". Vagy azért, mert idős, vagy mert hajléktalan, vagy mert valamiben sérült (nem tud beszélni, nem lát vagy hall, vagy a mozgásában korlátozott). Pedig ők mind a testvéreink, akiken már az elfogadásunkkal, a szeretetünkkel is segíteni tudunk. Ha összefogunk érdekükben, és nem csúfolunk ki senkit, sokkal barátságosabb lesz a világ, és mindenki otthon érezheti benne magát.

Erénygyakorlat

Gondold végig, hogy ki az a gyerekek közül, akivel eddig nem szívesen játszottál! A héten kezdj el úgy gondolni rá, mint a testvéredre, akit Isten - éppen úgy, mint téged - szeretetből teremtett! Tégy neki valami szívességet! (Segíts neki, ha bajban van, vagy oszd meg vele a süteményedet stb.) Ha úgy érzed, hogy ő az, aki nem kedves veled, légy nagylelkű, és nézd el ezt neki! Ha sikerül másként viselkedned vele, mint ahogy azt eddig tetted, akkor rajzolj egy szívet egy lapra, hogy az később is emlékeztessen téged erre!

Összefoglalás

A világ mindenkié. Egyik népnek sem lenne szabad kizárni a másikat a világ javaiból. Isten mindenből annyit teremtett, hogy mindenkinek jusson szükségleteinek megfelelően. Észre kell vennünk azokat, akik valamiben hiányt szenvednek: a szegényeket, éhezőket, hajléktalanokat! Gondolkodjunk el azon, hogy mit adhatunk nekik! Miből adhatunk? Egy kedves gesztus, egy jó szó is lehet segítség!

Harmadik-negyedik osztály

A SZOLIDARITÁS

Cél: Megtapasztaltatni a gyerekekkel, hogy vannak olyan emberek, akiknek segítségre van szükségük. Ráébreszteni őket arra, hogy szeretettel, lemondással ők is képesek segíteni, illetve másokat (családtagjaikat, barátaikat) segítésre ösztönözni.

Erény: Szeretet, jószívűség, szolgálatkészség, szolidaritás, igazságosság.

Szükséges eszközök: Feldarabolt családi kép, Bruno Ferrero „Hasonlatok és történetek" című könyve, „A tűz" című történet, tábla, „lábnyomok", Böjte Csaba gondolatai kinyomtatva (annyi példányban, ahány gyerek van).

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Játék: A gyerekeknek kiosztunk egy családi képet (amelyen lehetőség szerint vannak szülők, gyerekek, nagyszülők, köztük sérült ember is), ami több részre van darabolva. ők összeillesztik a képet, majd a látottak alapján beszélgetünk velük:

   – Ki lehet a kenyérkereső a családban?

   – Kinek van még jövedelme? (nagyszülő, sérült ember)

   – A megszerzett javakból hogyan részesednek? Ugyanabban az arányban, mint amennyit beadtak?

A téma kifejtése

   Történet a szolidaritásról. (Bruno Ferrero: Hasonlatok és történetek, 249. oldal)

   A tűz (Történet 6 emberről, akik azért fagytak meg, mert mindegyikük féltette saját tulajdonát, kis darabka fáját, és nem tette azt a tűzre.)

– Miről hallottatok ebben a történetben? Törődtek egymással az emberek?

– Miért nem adták oda tűzifájukat?

– Mi lett ennek az eredménye?

   Amikor a családról beszélgettünk, már kiderült, és most a meséből is láthattátok, hogy csak akkor tudunk jól, mindenki örömére együttműködni, ha megosztjuk másokkal azt, amink van.

   Biztosan hallottatok már arról, hogy az emberek és az országok között is vannak gazdagabbak és szegényebbek. Vannak országok, ahol éheznek az emberek, és nagyon sok gyerek is éhen hal naponta. Ugyanakkor vannak olyan országok, ahol a szemétbe dobják az élelmet. ők korlátlanul vásárolnak, nemcsak a valós igényeiknek megfelelően.

   Tegyünk fel a táblára néhány „lábnyomot"! A középső, a legszínesebb jelezze, hogy mennyi földterület lenne elegendő egy embernek a megélhetéshez (2,2 ha/fő). Ebből kinyerhetné, vagy ezen megtermelhetné a számára szükséges, de csak a feltétlenül szükséges javakat. A többi lábnyom mérete jelezze azt, hogy egyes országokban mekkora földterületnek felel meg az, amennyit átlagosan egy ember elfogyaszt. (Például: USA 9,5 ha/fő, Pakisztán 0,7 ha/fő.)

   (Kiegészítés a tanárnak: A világon éhező emberek száma érdekes módon nagyjából megegyezik a túlsúlyosak számával: megközelítőleg 1,5 milliárd ember. Ez a hozzávetőleges adat rámutat arra, hogy egyelőre még nem az okoz gondot, hogy a Földön nem tudnánk elegendő élelmiszert termelni, hanem sokkal inkább a társadalmi igazságosság hiánya és a javak egyenlőtlen elosztása. A Föld eltartóképessége tehát nemcsak a bioszféra adottságaitól és „képességeitől" függ, hanem a társadalmi berendezkedéstől és az élet minőségétől. A népesség növekedése miatt változó helyzet csak akkor lesz megoldhatatlan, ha nem kívánunk gyökeresen változtatni társadalmi rendszerünkön, amiről egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy igazságtalan.)

    A táblára feltett lábnyomok között szembetűnő a különbség.

– Mit jelentenek ezek a különbségek számodra? Szerinted ugyanolyan életet élhetnek ezekben az országokban a gyerekek?

   A középső „lábnyomnál" nagyobbak azt jelentik, hogy azokban az országokban az emberek átlagosan többet használnak el a Föld kincseiből, mint amennyi „jogosan" járna nekik. Mivel Isten terve szerint mindenkinek elegendő javat teremtett, erre a többletfogyasztásra azt mondhatjuk, hogy azok számunkra felesleges dolgok, amiket mégis megvettünk és elhasználtunk. (Ennek a többletfogyasztásnak köszönhetően az emberek 20%-kal gyorsabban fogyasztják a természet javait, mint ahogy azok képesek lennének megújulni.)

   – Neked is vannak nem feltétlenül szükséges tárgyaid, holmijaid?

Kapcsolat az élettel

   – Ismered Böjte Csaba atya nevét? ő Erdélyben karolja fel a szegénysorú gyerekeket, és szerető nevelőkre bízza őket.

   – Mi tudnánk-e valamit tenni ezekért a gyerekekért?

   – Karácsonykor szoktunk „cipősdoboz-akciót" szervezni. Egy dobozba annyi szép, praktikus dolgot teszünk, amennyi belefér, és eljuttatjuk egy rászoruló gyereknek.

   – Biztosan vannak olyan játékaid, amiket már nem használsz. Lehet, hogy egy kisgyerek még örülne azoknak! Gyűjtsd össze ezeket szüleid segítségével, és juttasd el a plébániádra! Az ott dolgozók segítenek abban, hogy méltó helyre kerüljenek játékaid.

– Biztosan működik plébániátokon karitászszolgálat. Segítségükkel eljuttathatod felajánlott ruháidat, könyveidet a rászorulóknak.

   – Vedd észre a saját családodon belül is, hogy kinek van szüksége segítségre, és miben tudod az ő boldogulását elősegíteni!

Heti erénygyakorlat

   Gondold végig, hogy milyen használt, de még jó állapotú ruhád, könyved, játékod van, amiről le tudnál mondani a nálad szegényebbek javára! Beszéld meg szüleiddel, majd juttassátok el ezt az adományt a plébániai Karitász szolgálatnak!

   Az óra végén osszuk ki minden gyereknek Böjte Csaba gondolatait!

   „Ha van valahol egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye őt ölbe valaki, akkor kell lennie valahol egy nőnek, aki azt érzi, hogy ölbe kell vegyen egy gyereket. És biztos van valahol egy ház is, amely arra vágyik, hogy a csöndjét gyermekkacagás verje fel. Én hiszem, hogy Isten jó világot teremtett: ha megengedi, hogy szomjasak legyünk, akkor kutat is teremtett. Ez olyan, mint egy óriási kirakós játék, csak meg kell keresni a darabokat, akkor összeáll."

Összefoglalás

   Emlékszel „A tűz" című történetre? Mit tehettek volna a benne szereplők, ami mindannyiuk boldogulását szolgálhatta volna?

   Összefoghattak volna, segíthették volna egymást! Mint a családban, ahol a családtagok egyformán részesülnek a javakból: a gyerekek is kapnak belőle, akik nem keresnek pénzt, és a nyugdíjas nagyszülők, illetve a sérült testvérek is, akik szintén nem járnak munkába. Annyira segítik egymást, amennyire szüksége van rá. Nem végeznek el minden munkát egymás helyett, és csak annyit várnak el egymástól, amennyire a másik képes.

   Böjte Csaba atya is először a családon próbál segíteni: munkát szerez az apának, segít, hogy legyen fedél a család feje felett, és a gyerekeket csak akkor veszi magához, ha már nem lát más megoldást.

Ötödik-hatodik osztály

A SZOLIDARITÁS

Cél: Rávezetni a diákokat arra, hogy a legapróbb jótettekkel is előbbre tudjuk vinni a világot. Már azzal is sokat teszünk, ha a környezetünkben lévő gondokon próbálunk enyhíteni, ha családunkban, osztályunkban békességszerzők és segítőkészek vagyunk.

Erény: Szeretet, békesség, szelídség, igazságosság, remény, türelem, kedvesség, segítőkészség.

Szükséges eszközök: Szentírás, képek: Gandhiról, Teréz anyáról, Martin Luther Kingről

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Nézzünk meg néhány szélsőséges példát a gyereknevelés területéről!

   – Az állami gondozottak fizikailag mindent megkapnak, de szeretetigényük sokszor kielégítetlen.

   – Egyes népeknél szokás, hogy a csecsemőket nagyon szorosan bepólyálják, és 6 hónapig ebben a pózban tartják őket. Ráadásul többnyire egy sötétebb helyiségben, mert féltik őket a rontó szellemektől. Viszont sokan látogatják őket, akik felveszik, dajkálják a kisbabát, vele vannak. Nagyon sok szeretetet kap, és bár mozgásban elmarad más országbeli kortársaitól, miután kiveszik a pólyából, ezt a hátrányát gyorsan ledolgozza. A szívében rengeteg szeretet-tartalék halmozódik fel. Kiegyensúlyozott, boldog gyerek válik belőle.

   (Oscar Wilde „A boldog herceg" című történetében a hercegnek mindene megvan, „csak" a szeretet hiányzik az életéből. Rájön, hogy a szeretet mindennél fontosabb az életben.)

A téma kifejtése

   Beszélgessünk arról a gyerekekkel, hogy a szeretet az alapja a békés együttélésnek, az egyéni és a közösségi fejlődésnek. Csak szeretettel tudjuk megteremteni a mindenkinek egyformán megfelelő környezetet.

   Martin Luther King példája (Mácz István: „Kísértés a jóra" című etika könyvéből):

   „1963. augusztus 23-án, négerek és fehérek, mintegy húszezren, békemenettel tüntettek a washingtoni Lincoln-emlékmű előtt. Érzéseiket, céljukat, vezérük így fogalmazta meg:

   »Van egy álmom: hogy egy szép napon nemzetünk felkél, és méltó lesz hitvallása igazi jelentéséhez, miszerint nyilvánvalónak tartjuk a következő igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek teremtetik... Van egy álmom, hogy négy kisgyermekem egy napon olyan országban él majd, ahol nem bőrük színe, hanem jellemük szilárdsága alapján ítélik meg őket.«

   Martin Luther King naponta dolgozott is ennek az igazságosságnak a megteremtésén. Hitt az erőszakmentesség hatalmában, a szelídségben, ami megmentheti a Földet. [»Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.« (Mt 5,5)] Munkája nyomán megszűnt az elkülönítés a járműveken, megszavazták a polgárjogi törvényeket, bevezették a szavazati jogot biztosító törvényt. Élete viszont erőszakkal ért véget: lelőtték. Meghalt, és álmát az igazságosságról mások vitték tovább."

   Beszélhetünk még a gyerekeknek Teréz anyáról (vagy például Gandhiról).

   Teréz anya Béke Nobel-díja a szeretetet tüntette ki, azt a szeretetet, melyet a világ minden táján a szeretetre leginkább rászorulóknak, a magányosan haldoklóknak és a gyerekeknek nyújtanak.

   A világ egészében uralkodó igazságtalanságok – mint például az igazságtalan vagyonelosztás, a gazdagok és a szegények életkörülményei között fennálló óriási különbség – ellen nehéz bármit is tennünk. De Teréz anya példájából megtanulhatjuk azt, hogy nem kell ilyen nagy dolgokon gondolkodnunk, elég, ha a környezetünkben levő gondokat próbáljuk enyhíteni.

Igazságtalan gazdasági mutatók

   Az országok és népek anyagi helyzetének megismerését jócskán nehezíti a globalizáció és a világgazdaság kereskedelem-központúsága és a nagytőke mindent elsöpörni látszó szerepe. Az 1990-es évek végén a világ 40 legnagyobb gazdasága között 25 transznacionális vállalat és mindössze 15 ország szerepelt, de a világ 100 legnagyobb gazdasági egysége között is több volt a cég, mint az ország (51:49).

   Meghökkentő tény, hogy a globalizáció úgy folyik, hogy gyakorlatilag a legszegényebb országok támogatják pénzzel a leggazdagabbakat. 1999-ben például a déli félteke szegény országai adósságszolgálatként – a kamatos kamatrendszerben egyre duzzadó adósság törlesztése gyanánt – 250 milliárd dollárt fizettek a gazdag északi országok bankjaiba, miközben 32 milliárd dollárt kaptak tőlük fejlesztési segélyként (ez utóbbi összeg kb. 15 darab B2-es típusú lopakodó bombázó árának felel meg). 2000-ben a szegény országok teljes adósságállománya 2000 milliárd dollár volt.

   A szegény országok adósság-kifizetése gyakran a kamatokkal sem képes lépést tartani, s nem egy ország a kamatok törlesztése folytán már többszörösen visszafizette az eredetileg felvett kölcsönök teljes összegét, az ördögi körből azonban nem tudnak kiszállni.

   Ezek a folyamatok szoros összefüggésben vannak az intenzív népességnövekedést mutató térségek demográfiai helyzetével. Az anyagilag kiszolgáltatott, életkörülményeiket tekintve jelentősen alul maradt népek nem tudnak egészségesen fejlődni, mert családi és társadalmi életükben pusztán a túlélésre vannak berendezkedve.

Kapcsolat az élettel

   Néhány éve terjedt el egy fiú története, aki daganatos beteg lett. A fájdalmas kezelések mellékhatásaként még a haja is kihullott. Amikor kicsit jobban lett és újra járhatott volna iskolába, azért nem akart mégse menni, mert szégyellt kopaszon bemenni az osztálytársai közé. Amikor erről osztálytársai és tanárai tudomást szereztek, mindannyian levágatták a hajukat, hogy megmutassák a fiúnak igazi együttérzésüket és barátságukat.

Heti gyakorlat

   Adjunk a gyerekeknek egy kis könyvjelzőt a következő – Teréz anyától származó – idézettel:

   „A szeretet otthon kezdődik. Mindenekelőtt közvetlen környezetünkben: a családban, a szomszédos öregemberben, a munkahelyi kollégában. Egy jó szó, türelmes meghallgatás, egy kis szolgálat, egy mosoly: ezzel küld hozzájuk az Isten, ezzel visszük nekik az Istent."

   A héten különösen igyekezzünk ennek megfelelően élni!

Összefoglalás

Élet és szeretet. Ahol élet van, ott már van szeretet. Ahol pedig szeretet van, ott van élet. Az életet Isten közösségben alkotta meg és adta nekünk. Felelősek vagyunk egymásért testi és lelki értelemben is. Ezt az összetartozást hívjuk szolidaritásnak, emberi egymásrautaltságnak, mely nélkül nincs otthon, nincs haza, nincs békesség a Földön az emberiségnek.

Jézus Egyházát emberekből építette fel. Azért hagyta ránk, hogy az Egyházban egymást segítsük a mennyei haza felé. Nem önállóan kell eljutnunk ehhez a nagy célunkhoz, hanem közösen.

Hetedik-nyolcadik osztály

A SZOLIDARITÁS

Cél: Felismertetni a diákokkal, hogy nemcsak a természetért, de embertársainkért is felelősek vagyunk.

Erény: Tudjanak lemondani mások javára olyan dolgokról, amik nekik örömöt szereznének (önzetlenség). Kötelességtudat, segítőkészség, nagylelkűség.

Szükséges eszközök: Képek ínséget szenvedő emberekről.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Felolvassuk Lázár Ervin „Szegény Dzsoni és Árnika" című művéből a hetedik fejezetet, „amelyben a tizenkét nagyon testvérrel találkozunk, és Árnika jól leteremti őket".(17)

A téma kifejtése

   Először megkérdezzük a diákokat, hogy ismerik-e azt a szót, hogy szolidaritás, és tudják-e, hogy mit jelent. Ha ismerik, várhatólag addig juthatunk el a közös meghatározásban, hogy a szolidaritás az, ha a tehetősebbek segítenek a szegényeken, illetve az egészségesek a betegeken. Ez igaz, de így még nem teljes a szolidaritás fogalmának meghatározása.

   A szolidaritás egyidős az emberi társadalommal. Két fontos jellemzőjét kell kiemelnünk.

   Egyrészt a szolidaritás elve a „közfelelősség" felől megközelítve azt jelenti, hogy az egyes emberek és a társadalom lényegük szerint egymásra vannak utalva. Egyszerűbben megfogalmazva: mindannyian egy hajóban evezünk. Minden egyes személy igénybe vehető az „egész" működése és teljesítménye érdekében. Ha valaki „kiesik" - mondjuk betegség miatt -, akkor a többieknek többet kell vállalniuk (vö. Szent Pálnál a test/Krisztus teste - tagjai/sejtjei kép). A hajó hasonlat azért is nagyon jó, mert azt mutatja, hogy a szolidaritás nem pusztán erkölcsi vagy jogi követelmény, hanem tényleges összekapcsoltság. Ez egy olyan állapot, ami létezik attól függetlenül, hogy valaki felvállalja-e vagy sem.

   Másrészt a szolidaritás azt jelenti, hogy az ember mások érdekeit figyelembe véve saját érdekeit önként korlátozza.

   Így most már pontosan láthatjuk, hogy miért írja le nagyon jól ez a történet a szolidaritást. A 12 „nagyon testvérnek" nincs más választása, minthogy közösen küzdjenek meg a nehézségekkel, hiszen akkor mindannyiukra kevesebb teher jut. És idővel arra is rá fognak jönni, hogy ha az örömöket is közösen élik meg, akkor azok pont fordítva, meg fognak sokszorozódni.

   A 12 „nagyon testvér" közös szenvedése alapján azt is el tudjuk képzelni, hogy milyen az, ha ebben a közösségben valaki ellene tesz a többieknek. Ilyen például a környezetszennyezés! Ha csak egy ember is figyelmen kívül hagyja azt, hogy a Föld jövője fontosabb, mint a saját érdeke, kényelme, gazdagsága, számos embernek okozhat vele kárt.

Kapcsolat az élettel

Kis csoportokban beszéljék meg, hogy egy-egy általunk megadott helyzetben hogyan tudnának szolidárisak lenni! (Adjunk olyan példákat is, amelyek a közvetlen környezetüket érintik, és távolabbiakat is! Fizikai és lelki szinten megvalósuló szolidaritásra is hozzunk példát!) Például: Mit tehetsz, ha azt látod, hogy egyik osztálytársad mindig éhes, és soha nincs uzsonnája? Mit tehetsz, ha az egyik osztálytársadat, aki valamiért kilóg a csoportból - bőrszíne miatt, fizikai gyengesége miatt stb. -, bántja a többi gyerek? És ha egy tanár igazságtalan vele? Mit tehetsz az Erdélyben, Kárpátalján nagyon szegény sorban élő magyar gyerekekért? Mit tehetsz az afrikai éhezőkért?

A csoportos megbeszélés után közösen vitassuk meg a válaszokat. Mindenképp emeljük ki, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs arra lehetőségünk, hogy fizikailag – valamiről lemondva és azt átadva másnak, akinek nagyobb szüksége van rá – legyünk szolidárisak. De megtehetjük ezt lélekben is. Az a fontos, hogy tisztában legyünk lehetőségeinkkel és korlátainkkal is. Illetve arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a lemondásnak és a segítésnek is ésszerűnek kell lennie. (Például: nem az a megoldás az afrikai éhínség ellen, ha rendszeresen tápláljuk az éhezőket, hanem ha először kisegítjük őket a nagy nehézségekből, majd abban segítünk nekik, hogy képesek legyenek magukat élelemmel ellátni.)

Összefoglalás

A diákok fogalmazzák meg, hogy mi az, amit erről a foglalkozásról magukkal visznek! Irányítsuk úgy az összefoglalást, hogy elhangozzanak a szolidaritás alapvető ismérvei, és az is szóba kerüljön, hogy tulajdonképpen környezetünk védelme is szolidáris tett a részünkről. Lemondunk dolgokról, terheket vállalunk fel azért, hogy más embereknek – az elkövetkező generációknak – is megőrizzük ezt a Földet, amit Isten a gondunkra bízott. A Földet nem nagyszüleinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön! A szolidaritás tulajdonképpen mindig egy olyan tett, ami a teremtés rendjének helyreállítása felé viszi a világot.

Házi feladat

Az órán elhangzottak alapján a diákok válasszanak ki maguknak egy-egy olyan lehetőséget, amivel a következő héten meg tudják mutatni, hogy szolidárisak! (Ez lehet az is, hogy a héten együtt jön iskolába egy olyan iskolatársával, aki valamiért nehezen jár, és eddig sosem volt türelme vele lassan bandukolni; de lehet az is, hogy a heti zsebpénzét befizeti valamilyen alapítványnak, jó célra.)

Ima

„Uram tégy engem a békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek, ahol sértés, oda megbocsátást, ahol széthúzás, oda egyetértést, ahol tévedés, oda igazságot, ahol kétely, oda hitet, ahol kétségbeesés, oda reményt, ahol szomorúság, oda örömet." (Assisi Szent Ferenc)

„amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt 25,40)

Ifjúság

AZ EMBERI SZOLIDARITÁS

Cél: Bemutatni az utilitarista és a keresztény gazdasági felfogás közötti különbségeket, illetve azt, hogy korunkban a teremtett világ javait milyen aránytalanul osztja el az emberiség. Ezek ismeretében elvezetni a fiatalokat arra, hogy az evangélium szellemének megfelelően mindig tudják, hogy hol, mikor és milyen mértékben kell segíteniük a rászorultakat.

Erény: Igazságosság, szeretet, empátia, segítőkészség.

Szükséges eszközök: Diagramok, Szentírás, KEK.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   – A népességnövekedés alakulásának bemutatása (diagram és időszalag).

   – A szegény és gazdag országok arányának bemutatása (kördiagram).

   – Az igazságtalan gazdasági mutatók érzékeltetése.

        • Mit tudtok leolvasni az ábrákról?

        • Szerintetek mi ennek az oka? (Például: kapzsiság, kényelemszeretet, közöny stb.)

        • Hogyan lehetne megszüntetni vagy csökkenteni a különbségeket?

A téma kifejtése

   – A történelem folyamán a javak egyenlőtlen elosztása sok társadalmi viszály oka volt.

   – A gazdagok szegények iránti felelősségére már az Ószövetség is utal (vö. MTörv 14,28-29; 15,1-11) → Isten vagyonának mi csak intézői, sáfárai vagyunk.

   – A jólét és igazságosság kérdése az Egyház tanításában a XIX. század vége óta erőteljesen jelen van (XIII. Leó: Rerum Novarum → az Egyház társadalmi tanításának kezdete; itt esetleg 1-2 enciklikából, pápai megnyilatkozásból fel lehetne olvasni).

   – „A szolidaritás alapelve, amelyet »barátság« vagy »szociális szeretet« néven is neveznek, az emberi és keresztény testvériség közvetlen követelménye." (KEK 1939, vö. KEK 1940-1942) A szolidaritás alapvető erény.

   – Az utilitarista és a keresztény gazdaságfelfogás összehasonlítása.

        • Az előbbit a haszon élteti, az önérdek motiválja, és a pénz - mint érték - a célja. Az utóbbit a közjó élteti, a közösség java motiválja, és a pénz csak eszköz egy magasabb cél eléréséhez.

   – Az utilitarista szemlélet gyökeresen szemben áll Krisztus tanításával.

        • Tudnátok esetleg példákat hozni a Bibliából? (Lk 12,15; 19,1-10; Mt 6,25.32-33)

        • Korunkban hogyan segítheti egy gazdag ország a szegényebbet? [Közvetlenül: élelmiszer-, ruha-, gyógyszersegély; közvetetten: oktatás, szakképzés, infrastruktúra kiépítése, munkalehetőségek.]

Kapcsolat az élettel

   Alakítsunk ki csoportokat, és kérjük meg őket, hogy maximum egy A/4-es oldalnyi terjedelemben fogalmazzanak nyílt levelet egy gazdag ország vezetőjéhez! A levél tartalmazzon ötleteket az ország kiadásainak csökkentésére, valamint arra, hogy az így felszabadult összeggel hogyan lehetne segíteni egy fejlődő országot!

   Vagy szervezzünk egy szituációs beszélgetést! A fiatalok húzzanak egyetegyet a szituációk közül, majd válaszoljanak arra a kérdésre, hogy „Te mit csinálnál az adott helyzetben?"! (Téma ötletek: járvány a harmadik világban, földrengés, éhínség, szökőár, hajléktalankérdés, nélkülöző osztálytárs esete stb.)

   → A szolidaritás erénye szűkebb környezetünkben is gyakorolható, de vannak helyzetek, ahol elengedhetetlen a nemzetközi összefogás.

Összefoglalás

A fiatalokkal közösen foglaljuk össze a szolidaritás erényének szükségességét! A növendékek igyekezzenek megfogalmazni, hogy mi változhatna a világban, ha a szolidaritásra való felhívást mindenki komolyan venné!

Házi feladat

Kérjük meg a diákokat, hogy nézzenek körül otthon, és gyűjtsék össze a felesleges, de jó állapotú ruhaneműket! A következő alkalomra hozzák el, amit találtak, és együtt vigyük el azokat a legközelebbi segélyszervezethez!

Felnőttek

SZOLIDARITÁS

Cél: Rádöbbenteni a felnőtteket arra, hogy az ember természetéből fakadóan közösségi lény. Tévúton járunk, amikor azt remélve, hogy elkerülhetjük az erkölcsi felelősséget, úgy próbálunk meg „biztonságot" teremteni életünkben, hogy elszigeteljük magunkat környezetünktől.

Erény: Alázat, igazságosság, felebaráti szeretet, szolidaritás, jóság, segítőkészség.

Szükséges eszköz: Szentírás.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Tegyünk fel néhány gondolatébresztő kérdést a közösséghez való tartozással kapcsolatban!

   1. Sorold föl mindazokat a „közösségeket", amelyeknek most tagja vagy! [A közösség legtágabb fogalmából kiindulva (mint az emberi közösség), egészen a legszűkebbig (család).]

   2. Mit jelent az, hogy „tartozol valahova"?

   3. Mit ad neked személyesen a közösség, illetve mit vesz el tőled?

   4. Miben leszel ezáltal „egy a sok közül", és miben maradtál „egyéni"?

   5. Tényleges szolidaritást igényel a hovatartozás? Milyen szinten? (Szellemi, érzelmi, vallási, értékrendbeli szinten vagy a tettek szintjén stb.?)

   6. Milyen nehézségeket látunk a szolidaritás megvalósításával kapcsolatban?

A téma kifejtése

   Jézus tanítása az utolsó ítéletről (Mt 25,31-46) igazolja Isten Kainnak feltett kérdésének súlyosságát, és rámutat válaszának helytelenségére.

   „»Hol van a testvéred, Ábel?« ő így válaszolt: »Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?«" (Ter 4,9) „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt 25,40)

   Ábel életének kioltása nem egyedi eset, kapcsolatban áll minden emberrel, akinek életét mások vették el. Kain kérdésére a helyes választ Máté evangéliumában olvashatjuk. Igen, őrzői vagyunk testvérünknek! Ez az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd tanítása is!

   A teremtéskor minden embert a saját képmására teremtett az Úr. A teremtés egy folyamat, és nem egy egyszeri esemény a történelemben. Minden egyes ember a szentháromságos Isten képmása. Ezért mi emberek egymás felebarátai vagyunk, Krisztus testének tagjai (vö. 1Kor 12,12.18-20.27; 1Kor 1,10; Kol 1,18.24; Ef 1,22-23; Ef 5,23). A Szentírás gazdag tanítást tartalmaz az egységről, amelynek a felismerhető jele a szeretet (Jn 13,35). A szeretet nem ismer különbségeket, hanem a közöset keresi.

   A szolidaritás alapja tehát a szeretet kell, hogy legyen. A szeretet, ami mindenkivel egységet keres, függetlenül a másik ember bőrszínétől, anyanyelvétől, foglalkozásától, politikai nézetétől, anyagi helyzetétől.

   A bűn a szeretetnek ezt az egységét rombolja. Kain volt az első, aki megengedte magának, hogy az emberi közösséggel a saját kénye-kedve szerint bánjon. Az Úr pedig erre adott válaszában határozottan nemet mond tettére, és megmutatja, hogy nem ez az ember jövője. A bűn által okozott szakadásból az egységet Jézus állította helyre később, keresztje által. És jelen is maradt közöttünk az Oltáriszentségben az „egység szentségeként".

   Nem létezhet tehát ellenség, nincs „ők" és „mi"! Minden nép kedves az Úrnak, és minden népet egyaránt meghívott Isten országába.

Kapcsolat az élettel

   A világban tovább növekszik a már amúgy is nagy különbség a szegények és a gazdagok között. Miért van ez így? Mert az emberek nem értik a szolidaritás erényének értékét és szükségességét. Politikai és gazdasági vonatkozása is van a szolidaritás hiányának, de gyökereit az egyes emberekben kell keresnünk. A gyűlöletből, a közömbösségből és a nemtörődömségből alakult ki ez a magatartás, ami ma már társadalmi szinten jelenik meg. A keresztény emberek nem keresztényként vannak jelen a világban. Olyan sok problémát látunk magunk körül, hogy szinte „megbénulunk", és nem teszünk semmi jót, mert annyira reménytelennek látjuk a helyzetet?

   Ezen kell először változtatnunk! Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy az őskeresztényeknek mindenük egy volt, és közülük senki nem nélkülözött. Vigyáztak egymásra. Mielőtt meg akarjuk gyógyítani a világban a gyűlölet sebeit, nézzünk körül saját plébániai közösségünkben! Vannak „nincstelenek", akik küszködnek, és vannak olyanok, akik tudnának segíteni. Ha mi, a saját közösségünkben nem merünk lépni, akkor mit várunk el más emberektől a világban?

   Ha továbblépünk a szolidaritás kérdésében a gazdaság területére, észre kell vennünk a „helyi", a „hazai" értékét a „tömeg termékekkel" szemben. És ki is kell állnunk ezek mellett akkor is, ha az terheket ró ránk. Hiszen erről szól a szolidaritás.

Erénygyakorlat

   Gondold végig, kik azok, akik számodra nehezen szerethetők! Gondolj azokra, akiktől tartasz, vagy akikkel szemben előítéleteid vannak, és imádkozz értük! Adj hálát értük, becsüld meg jelenlétüket, hiszen Isten akarta, hogy legyenek! Majd igyekezz felvenni velük a kapcsolatot, és állítsd helyre magatok közt az egységet!

   Sajnos sok ember él manapság különböző intézményekben „eldugva" amiatt, mert környezetük úgy találta, hogy nehéz velük együtt élni. Ha van a közösségben erre indíttatás (erő és kitartás), ezeknek az embereknek a látogatása is a szeretet, a szolidaritás szép megvalósulása.

   Gondold végig, hogy kiknek, mit és hogyan tudsz segíteni! Mit oszthatnál meg másokkal, illetve, mit tehetsz másokért, akik számodra a „legkisebbek"?

   Imádkozz az Oltáriszentség előtt mindazokért, akiket kigúnyoltál, lenéztél, vagy akikről lemondtál!

Összefoglalás

A szolidaritás olyan erény, amely alázatot kíván, de igazságot is. Miután átbeszéltük, átgondoltuk ezeket a kérdéseket, az összejövetelt imával fejezzük be! [Például Jézus főpapi imájával (Jn 17).]

5. A KÖZJÓ ÉRTELMEZÉSE ÉS ÖSSZEFÜGGÉSE

A TEREMTETT VILÁGRÓL VALÓ GONDOSKODÁS FELADATÁVAL

„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze." (Ter 2,15)

*

„A közjón »a társadalmi élet azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék.« A közjó mindenki életét érinti. Mindenki részéről okosságot igényel, ..." (KEK 1906)

*

„Mindenkinek a maga helyén és maga feladatkörében részt kell vennie a közjó előmozdításában. Ez a kötelesség hozzátartozik az emberi személy méltóságához." (KEK 1913)

*

„A közjó három lényeges elemet foglal magában: a személy alapvető jogainak tiszteletben tartását és előmozdítását; a jólétet, azaz a társadalom szellemi és anyagi javainak gyarapodását; a csoport és tagjai békéjét és biztonságát." (KEK 1925)

Első-második osztály

JÉZUS MONDJA: „GYERE, TE IS KÖVESS ENGEM!"

Assisi Szent Ferenc

Cél: Segíteni a gyermekek morális életben való fejlődését, vagyis felébreszteni bennük a vágyat, hogy egyre jobban hasonlítsanak Jézushoz, aki mint egy családfő értünk adta mindenét, és imádkozott az emberek közötti egységért. Rávezetni őket arra, hogy akkor tudunk igazán emberhez méltó életet élni, ha mi is egy családként tekintünk az emberekre. Ennek az egységnek a szeretet az alapja, ami mindent megoszt. Vagyis, ha nem törődünk a társainkkal, vagy elhanyagoljuk őket, az lopásnak felel meg.

Erény: A testvéri szeretetből fakadó nagylelkűség, türelem, szelídség, hűség, engedelmesség, hála.

Szükséges eszközök: Kép Assisi Szent Ferencről, Szentírás.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Meséljük el röviden Assisi Szent Ferenc életének történetét! Emeljük ki azt, hogy mennyire megérezte a világ teremtett egységét. Mindent és mindenkit „testvérének" szólított. Gyakran találkozhatunk olyan képpel, amelyen Szent Ferencet állatokkal együtt ábrázolják. Ferenc megértette, hogy szeretnünk kell az ártatlan állatokat, de azt is felismerte, hogy ez talán még mindig könnyebb feladat, mint embertársaink szeretete. Pedig a többi embert saját testvérünkként kell szeretnünk.

A téma kifejtése

Hallottuk már, hogy Isten az embert magához hasonlónak teremtette. Ez azt jelenti, hogy a mi hivatásunk is az, hogy szeressünk. Mit jelent szeretni? Jézus a szeretet mestere, tőle megtanulhatunk szeretni. Jézus segített a szegényeken, meggyógyította a betegeket, tanított a megbocsátásról, és arról, hogy mindenki a felebarátunk. Jézus soha nem vett el semmit másoktól, így Atyjától sem. Mit jelent ez? Mitől foszthatta volna meg az Atyát? Hűségétől, engedelmességétől, szeretetétől, imádatától, hálájától és teljes odafigyelésétől. Ezeket mind megadta az Atyának, és az embereknek sem volt adósa. Mások helyett inkább ő nélkülözött. A felebaráti szeretet ilyen szeretetet kíván tőlünk; ha ezt meg tudjuk tenni, akkor valóban hasonlóak leszünk Istenhez.

Ebből a hasonlóságunkból fakad az is, hogy Isten minket választott a világ gondnokaivá, hogy terve és akarata szerint óvjuk és gondozzuk a teremtett világot. Ha elhanyagoljuk a világ gondozását, és főképp, ha „kifosztjuk" a Földet, azzal az utánunk következő nemzedékektől vesszük el azt a jót, amit Isten nekik szánt. Ha így tennénk, nem hasonlítanánk Jézushoz, akit katolikus keresztényekként követni szeretnénk. Sőt, nemcsak hogy nem követjük őt, hanem rosszat teszünk. Lopunk. Elvesszük azt, ami nem a miénk, úgy, hogy másoknak esélye sem lesz, hogy azt megismerhessék. A teremtett világ elhanyagolása sem kevésbé rossz, mint a szó szoros értelmében vett lopás. Hanyagságunkkal és figyelmetlenségünkkel vesszük el az éhezőtől az ételt. További sebeket ejtünk a már szenvedőkön, elhasználjuk a szomjazók vizét. Ha Jézust követjük, akkor nem tehetünk így. Figyelemmel kell lennünk a teremtett világ értékei iránt, és az Atya dicsőségére kell használnunk azokat.

Kapcsolat az élettel

Annyira kedves volt Isten előtt az, ahogyan Assisi Szent Ferenc szerette embertársait, hogy Jézushoz hasonlóvá tette őt. Megadta neki a szeretet jeleit, azokat a sebhelyeket, amelyeket Jézus szeretetből vállalt értünk. Ezek a jelek nemcsak a kezein, a lábain és az oldalán jelentek meg, hanem Szent Ferenc szívében is ott volt Isten jele. Ez utóbbi abból volt felismerhető, hogy annyira szerette Istent, hogy mindent testvérének nevezett, amit Isten teremtett. Megértette, hogy az élet az Isten jóságában való részesülés, hatalmas ajándék. Mi is hasonlíthatunk Szent Ferenchez, és ezáltal Jézushoz is, úgy, hogy békében élünk a környezetünkkel, senkit nem bántunk, és keressük az alkalmat, hogy jót tehessünk másokkal. Mindennap, mindig van arra lehetőség, hogy jót tegyünk a világban.

Erénygyakorlat

Gondold végig, mi minden jót tehetsz otthon azért, hogy a környezetedben békességet teremts! És az iskolában hogyan lehetsz Jézushoz hasonlóvá? Osztálytársaidat hogyan tudnád testvérként szeretni? Mit tehetsz a teremtett világért, amikor játszol, vagy családoddal, barátaiddal kirándulsz? Hogyan lehetsz te is olyan, mint Szent Ferenc, aki mindenben a testvérét látta, vagyis mindennel „egy szívet", „egy családot" alkotott.

Összefoglalás

Meséljék, játsszák el, vagy rajzolják le a gyerekek Szent Ferenc életének fontosabb állomásait! Imádkozzuk el közösen Szent Ferenc imáját! (Természetesen úgy, hogy a gyerekek is képesek legyenek azt végig követni. Például: osszuk fel kisebb részekre, vagy a diákok személyesítsék meg az abban megemlített természeti jelenségeket, és csak a katekéta mondja a szöveget.)

Assisi Szent Ferenc

NAPHIMNUSZ

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,

Tied a dicséret, dicsőség és imádás,

És minden áldás.

Minden egyedül téged illet, Fölség,

És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,

Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod.

És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:

A te képed, Fölséges.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek;

őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!

Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,

Levegő, felhő, jó és rút idő,

kik által élteted minden te alkotásodat.

Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,

oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;

Vele gyújtasz világot éjszakán.

És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,

Ki minket hord és enni ad.

És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát.

És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.

Boldogok, kik tűrnek békességgel,

Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,

Aki elől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,

És boldogok, aki magukat megadták a te szent akaratodnak,

Második halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,

És mondjatok hálát neki,

És nagy alázatosan szolgáljátok.

(Sík Sándor fordítása)

Harmadik-negyedik osztály

KÖZÖSEN TÖBBET TEHETÜNK A KÖRNYEZETÉRT

Cél: Ráébreszteni a gyerekeket arra, hogy az ember társas lény, szükségünk van egymásra a mindennapokban. A teremtett világért mindannyian felelősséggel tartozunk. Mindenkinek más adottságai vannak, de kötelességünk megtenni környezetünkért mindazt, amire képesek vagyunk.

Erény: Munkaszeretet, segítőkészség, rendszeretet, szeretet, áldozatvállalás.

Szükséges eszközök: Csomagolópapír, Szentírás, imalap (annyi példányban, ahány gyerek van).

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Találjunk ki a gyerekekkel közösen egy mesét! (Valaki elkezd egy történetet, majd átadja a szót másnak, aki a saját elképzelése szerint folytathatja a mesét.) Ez remek közösségteremtő játék, megértik belőle a közös alkotás értékét, fontosságát.

   Játék után beszélgessünk a gyerekekkel:

   – Mit éreztél játék közben? Mitől volt jó a játék? Hogyan alakult ki a történet? Kikre volt szükség, hogy változatos, érdekes történet születhessen?

A téma kifejtése

   Egy nagy csomagolópapírra térképszerűen rajzoljuk fel a gyerekekkel lakóhelyük, iskolájuk környezetét! Ne az utcák, utcanevek pontosságára ügyeljünk, hanem a valódi környezetre: a jellegzetes növényekre, a tájba illő és nem illő tárgyakra, hulladékgyűjtőkre, boltokra stb.

   – A gyerekekkel beszélgetve gondoljuk végig közösen a szűkebb (család, lakás, kert) és a tágabb környezet (utcák, iskola környéke stb.) fogalmát.

   – Van-e saját feladatod otthon? Mivel veszed ki a részedet a családi teendőkből? Tágabb környezetedet ki tartja rendben? (Szemétszállítók, utcaseprők, kertészek.)

   – Ezekszerint a tágabb környezetünk rendben tartása nem a mi feladatunk? Vagy talán mégis? Mit gondoltok? Bekapcsolódhatnánk ebbe mi is? Vagy mivel nem tudnánk nagy dolgokat tenni, jobb, ha bele sem kezdünk?

   Meséljük el a csodálatos kenyérszaporítás bibliai történetét! (Mk 6,30-44) Hangsúlyozzuk ki a segítő fiú aktív közreműködését! Aztán beszélgessünk erről a csodáról a gyerekekkel!

   – Képzeljük el a jelenetet! Ez a fiú Jézus beszédének szünetében nekikészült, hogy megegye az uzsonnáját. Már kezében volt a kenyér, amikor odalépett hozzá az egyik tanítvány, és azt mondta: „A Mesternek szüksége van a Te kenyeredre és haladra!" És ő dönthetett, hogy mit tegyen...

   – Miért volt szüksége Jézusnak a fiú kenyerére és halára? Enélkül nem tudott volna csodát tenni? Nem változtathatta volna kenyérré akár a köveket is?

   – Egyvalami nem történt volna meg, ha Jézus nem kér ettől a fiútól! A fiú nem adhatott volna semmit hozzá a nagy műhöz! ő nem gazdagodhatott volna azzal az érzéssel, hogy segített Jézusnak. Pedig milyen jó érzés ez!

   – Kirándulásokon mi is megtesszük, hogy mindenki beadja az ennivalóját a közösbe. (A kis Bicebóca történetében is van ilyenről szó.)

Kapcsolat az élettel

Beszéljünk most ismét feladatainkról, vállalásainkról!

– Mi történik akkor, ha mi nem végezzük el ezeket? Ha nem vállalunk szerepet ezekben a tevékenységekben? (Nem lesz kész időre; nem is végzi el senki; vagy elkészül, de a mi részünk hiányzik belőle stb.)

– Milyen munkák vannak, amit a szűkebb, és tágabb környezetünkben mi is el tudunk végezni? (A hulladék szelektív összegyűjtése, elvitele a hulladékgyűjtőbe; lehullott levelek komposztba gyűjtése, gyomnövények komposztba gyűjtése stb.)

Heti erénygyakorlat

Nézz körül a környezetedben, kérdezd meg szüleidet, tanáraidat, hogy mi az a munka, amiben te is részt tudnál vállalni? Milyen rendszerességgel, kinek a segítségével teheted meg ezeket?

Reggelenként mondd el a következő imát, ezzel kérd Isten segítségét, hogy meg tudd látni és meg tudd tenni a nagy közös munkából saját kis részedet! (Egy természeti kép hátoldalára írva osszuk ki ezt az imát a gyerekeknek!)

„Egy hópehely is elég ahhoz, hogy egy folyó fakadjon.

Egyetlen vízcsöpp is elég hozzá, hogy kifúrjon egy követ.

Egyetlen csillag is elég, hogy bevilágítsa az eget.

Egyetlen virág is elég ahhoz, hogy felderítse a sivatagot.

Egyetlen mosoly elég, hogy a barátság megszülessen.

Egyetlen „igen" elég, hogy a szeretett személynek adjuk magunkat.

Egyetlen könnycsepp elég, hogy tengernyi bűnt eltöröljön.

Egyetlen krajcár elég, hogy a kincset megnövelje.

Rendkívüli Isten vagy, Uram, mert nagynak és csodálatosnak ítéled azt, ami kicsi és hétköznapi, mert semmit sem méterrel és mérleggel mérsz, hanem egyedül és mindig a szív csendes és rejtett dobogása szerint.

Segíts nekem Uram, hogy mindennap a legjobbat tudjam magamból adni, akkor is, ha az kevés, minthogy nem azt kéred tőlem, hogy rendkívüli dolgokat csináljak, hanem csak azt, hogy hétköznapi dolgokat, de rendkívüli szívvel. Ámen."

(Averardo Dini)

Összefoglalás

   Emlékeztek arra a játékra, amivel ezt az összejövetelt kezdtük? Nem lett volna egyszerűbb, ha én elmondok egy mesét nektek? Miért lettetek volna szegényebbek? Mert ti nem tehettetek volna semmit hozzá a történethez! Közösen alakítottuk, szőttük a mese fonalát, éppúgy, ahogy az életünk alakulásában is szerepe van rajtunk kívül másoknak is.

   Ha csak a szüleitek, vagy csak a köztisztasági dolgozók végzik el azokat a feladatokat, melyekkel rendet tudunk tartani környezetünkben, az miért nem jó nektek? Mert önzők maradtok, nem tudtok lemondani a kényelmetekről, az időtökről, nem tanultok meg áldozatot vállalni másokért, a közös javakért. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy amit saját magunk gondozunk, vagy rakunk rendbe, arra általában jobban is vigyázunk!

   A fiú öt kenyere és két hala hány embernek szolgált elegendő élelmül? Megtarthatta volna azokat magának is? Akkor mi történt volna?

Ötödik-hatodik osztály

KÖZÖSEN A KÖZÖSSÉGÉRT

Cél: A gyerekek vegyék észre, hogy szükségük van a másikra. Mindenkinek van olyan adottsága (talentuma), amellyel gazdagíthatja a közösséget.

Erény: Nyitottság, szeretet, csoportszellem, csendben levés képessége.

Szükséges eszközök: Feldarabolható képek bibliai eseményekről, a plébániáról, az iskoláról, ahova a gyerekek járnak, valamint boríték, amelybe a képek darabjait beletesszük.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

A gyerekeket csoportokra osztjuk. Minden csoportnak adunk egy borítékban egy feldarabolt képet (például a plébániánkról, templomunkról, iskolánkról vagy egy olyan bibliai képet, ami a segítésről szól) úgy, hogy annak egyik darabját egy másik csoport borítékjába helyezzük. Így a csoportok csak akkor fogják tudni teljesen kirakni a képüket, ha együttműködnek a többiekkel.

A téma kifejtése

   Beszélgessünk a gyerekekkel a nyitottságról, mások elfogadásáról, illetve mások értékeinek felismeréséről!

   Az emberek egységet alkotnak a teremtett világgal. A felebaráti szeretet ebből az egységből fakad. Ezért ha elhanyagoljuk, vagy helytelenül használjuk a teremtett világot, azzal a felebaráti szereteten is csorbát ejtünk.

   A hatalmas tengert apró vízcseppek alkotják. Minden kis cseppnek jelentősége van. Ugyanígy fontos a mi összefogásunk is. Minden ember számít, mint a tengerben a cseppek, vagy a játékban a kis darabok. Csak összefogva lehetünk nagy egész, amiben mindegyikünk tehetségének, adottságainak szerepe van.

   Beszélgessünk arról, hogy miért jobb közösségben dolgozni, mint egyedül! (Több az ötlet, a kritika, lehet szó munkamegosztásról, és az önzést és a magányt is elkerülhetjük általa.) Megemlíthetjük példaként a régi nagycsaládos életmódot is, ahol a kisgyerekektől az idős nagyszülőkig mindenkinek megvolt a maga feladata, és így munkája által is értékesnek érezhette magát.

Kapcsolat az élettel

   Környezetünkért sok mindent tehetünk. Magunk is kigondolhatunk terveket, vagy bekapcsolódhatunk már létező programokba. Ez utóbbiakra azok „világnapjai" külön felhívják a figyelmünket:

   – A Takarítás Világnapja: szeptember 3. hétvégéje.

   – Az Állatok Világnapja: október 4. Ezen a napon ünnepeljük Assisi Szent Ferencet is. Az ő természetszeretetére emlékezve tudatosabban figyelhetünk a minket körülvevő állatokra, és a róluk való felelősségteljes gondoskodásra.

   – Nemzetközi Energiatakarékossági Világnap: március 6. Ez a nap a természet adottságainak ésszerűbb felhasználására figyelmeztet minket. Emlékeztet, hogy takarékosságunkon múlhat a Föld értékes kincseinek a következő generációk számára való megmaradása is.

   – A Víz Világnapja: március 22. A tiszta víz nagy kincs, Földünk népességének jelentős része nem jut tiszta ivóvízhez.

   – A Föld napja: április 22. Ez a nap próbálja felhívni a figyelmünket bolygónk folyamatosan romló környezeti állapotára.

   – Madarak és fák napja: május 10. „Csendes túrát" tehetünk az erdőben, hallgatva a madarak énekét és az erdő neszeit.

   – Környezetvédelmi Világnap: június 5.

Erénygyakorlat

Szervezzetek meg közösen egy takarítási napot a templom/plébánia/iskola környékén!

Összefoglalás

Környezetünk állapota rajtunk is múlik. Isten logikusan felépített, fejlődő, használható világot adott nekünk. A mi feladatunk, hogy azt használva, de nem kihasználva éljünk benne. A környezetért sokat tehetünk egyénileg is, de még többet közösen. A plébániánk, hittancsoportunk különféle talentumú, tudású, kreatív emberek közössége. Egymás értékeire támaszkodva tudunk olyan környezetet teremteni magunk körül, ami számunkra is élhető, ami nem bontja meg a természet nagy egységét, és amit „unokáink is látni fognak".

Hetedik-nyolcadik osztály

A FÖLD „GONDOZÁSA" – ÖNMAGUNK „GONDOZÁSA"

Cél: Felelősségérzet felkeltése a Föld „gondozása" érdekében. Felhívni a figyelmet önmagunk „gondozására", nevelésére is.

Erény: Önmegtartóztatás, rendszeresség, fejlődés, felelősségtudat, önfegyelem, segítőkészség.

Szükséges eszközök: Számítógép, internet.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Naponta mennyi pénzt költesz el? Mennyit költ a családod? Tudod-e, hogy naponta kb. hány kilónyi élelmet eszel meg összesen? Tudod-e, hogy mennyi oxigénre van szükséged? És mennyi vízre? Hány órányi napsütést igényelnél? (Esetleg kereshetünk a foglalkozáshoz ezekhez hasonló érdekes adatokat az interneten.)

A téma kifejtése

   A világ gazdasági tevékenysége évente négy százalékkal nő, mert nő a világ népessége, és ezzel egy időben nő a fejenkénti energia- és anyagfogyasztás is. Mindez növekvő nyomást jelent a természeti környezetre, míg a Föld erőforrásai végesek. A természet készleteit és „szolgáltatásait" nem volna szabad gyorsabban felhasználnunk, mint ahogy azok meg tudnak újulni. Hulladékot pedig csak olyan ütemben lenne szabad kibocsátanunk, hogy a természet még fel tudja dolgozni azt.

   A természetre gyakorolt hatásunkat jól lehet mérni és szemléltetni az ökológiai lábnyom segítségével. Ennek számítása során először számba veszik egy adott ember vagy embercsoport (átlagos lakó fogyasztása a népesség mérete) tevékenysége során felhasznált, illetve leadott energiát és anyagokat, vagyis az általa fogyasztott javak és szolgáltatások (élelmiszer, lakás, közlekedés és szállítás stb.) előállításának erőforrás igényét. Majd mindegyik szükségletre megnézik, hogy a különböző típusú területekből (szántók, legelők, halászterületek, erdők, szén-dioxidot elnyelő területek stb.) hány hektárra van szükség annak kielégítéséhez. Az ökológiai lábnyom értékeléséhez fontos még ismernünk a biológiai kapacitást is, ami azt mutatja meg, hogy hány hektár biológiailag produktív terület – szántóföld, legelő, erdő és halászterület – áll rendelkezésre a Földön, vagy az adott országban, térségben.

   Az emberiség létszámának növekedésével az egy főre jutó produktív földterület a század eleji 5 hektárról 2003-ra 1,8 hektárra csökkent. Az egy emberre jutó átlagos ökológiai lábnyom viszont 2,2 hektárra növekedett. Tehát 0,4 hektárral meghaladja a rendelkezésre álló tényleges földterületet! Már az 1980-as évek vége óta „nagyobb az emberiség ökológiai lábnyoma", mint a Föld biológiai kapacitása!

   Egy átlagos magyar állampolgár ellátásához 2003-ban 3,5 hektárnyi földterületre volt szükség, kétszer annyira, mint amennyi a Föld biológiai kapacitásának egyenlő elosztása esetén jutna. Ha az egész Föld lakossága úgy élne, mint a magyar emberek, két földgolyóra lenne szükség az emberiség igényeinek kielégítéséhez. Magyarországon az egy főre eső biológiai kapacitás csak 2 hektár, azaz fejenként körülbelül másfél hektárral több területet veszünk igénybe, mint amennyit az ország területe lehetővé tenne.18

   Számoljuk ki közösen a diákok ökológiai lábnyomát! Ehhez két magyar nyelvű honlapot is találhatunk:

   http://tavoktatas.kovet.hu/okolabnyom.html

   http://www.glia.hu/services/public/napi/oko_labnyom.php

Kapcsolat az élettel

Istennek felelősséggel tartozunk a Földért és saját magunkért is! Ahogy az ökológiai lábnyom elkészítésekor végiggondolhattuk életünk „energiaigényes" területeit, ugyanúgy gondolkozzunk el azon, hogy ezt a rengeteg energiát milyen területeken hasznosítjuk életünkben! Csoportonként próbáljanak meg a diákok elkészíteni egy „lelki lábnyomot", olyan fontos feladatokkal és nehézségekkel, amikkel nekik kell szembenézniük. (Itt a kérdésfelvetés lesz a fontos, és nem a kiértékelés vagy pontozás! Ez a terület nem számszerűsíthető! Abban segítsük a diákokat, hogy meg tudják látni, mi mindenben, és hogyan vannak hatással a környezetükre. Azt is vegyék észre, hogy nemcsak a fizikai, hanem a lelki „fogyasztásukért" és fejlődésükért is felelősek.) Például: Esetleg időnként terhet jelentek környezetemnek? (Hányszor kell szólniuk a szüleidnek, hogy rendet rakj a szobádban?) Vagy segíteni tudom lelki épülésüket, megújulásukat? (Milyen gyakran beszélgetsz a testvéreddel, vagy a nagyszüleiddel?) És eközben közelebb kerülök-e ahhoz az emberhez, akinek Isten megálmodott? (Mennyi időt szánsz Istenre egy héten?) A kérdéseket közösen beszéljük meg!

Összefoglalás

Minden életnek szüksége van energiára ahhoz, hogy fenn tudjon maradni. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az embernek ez az igénye nemcsak fizikai, hanem „lelki" energiára is kiterjed. A kettő szoros kapcsolata még inkább előtűnik akkor, amikor a fizikai szükségleteinket képesek vagyunk korlátozni egy nagyobb (lelki) jó érdekében. Ha ez sikerül, természetesen lelkileg gazdagodunk általa. Fontos, hogy keresztény emberként így tudjunk figyelni „környezeti fogyasztásunkra". Nem szabad elhanyagolnunk lelki fejlődésünket sem. „Az ember nem azért Isten képmása, hogy lerombolja a teremtett világot, hanem azért, hogy Isten munkáját folytassa."19 A teremtés méltó folytatására pedig nyilvánvalóan csak az az ember képes, aki valóban Isten akaratát teljesíti.

Házi feladat

A héten próbálják meg tudatosan csökkenteni az órán kiszámolt ökológiai lábnyomukat! Az órán megbeszélt kérdések alapján „lelki lábnyomuk" egy jellemzőjén is igyekezzenek javítani!

Ima

Istenem, milyen gyakran vakulok meg akarattal azért,

hogy ne lássam meg, hogy a szüleim fáradtak,

hogy a testvérem unatkozik, mert egyedül hagytam,

hogy a barátom szomorú, és nincs, aki megvigasztalja,

hogy a Föld szenved, mert a villanyt megint égve hagytam,

a vizet is sokáig folyattam, és megint új, divatos ruhára vágyom.

Szemet hunyok, és úgy döntök, hogy nem akarok látni.

Bezárkózom a saját világomba.

Egyedül akarok maradni: nem érdekelnek a többiek.

Erővel csukva tartom a szememet, hogy ne lássalak meg Téged Uram,

Téged, aki arra vársz, hogy ints nekem, hogy kövesselek Téged az úton,

és olyan emberré váljak, aki Hozzád hasonló.

Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

Vezess ki abból a sötétségből, amit én választottam!

Add, hogy meglássam, hogy hol segíthetek,

hol tehetek valamit másokért és magamért,

hogy a világ valóban olyan lehessen, amilyennek Te megálmodtad!

Ámen.

Ifjúság

KÖRNYEZETÜNK VÉDELME ERKÖLCSI KÖTELESSÉGÜNK

Cél: Tudatosítani a fiatalokban azt, hogy erkölcsi felelősségünk van a teremtett világgal kapcsolatban. Megtanítani őket arra, hogy világosan különbséget tudjanak tenni a világ értelmes használata és kizsákmányolása között, megértve ezeknek erkölcsi vonatkozásait.

Erény: Természet szeretete, felelősségtudat, önzetlenség, tisztelet.

Szükséges eszköz: „Az esőerdők pusztítása" című cikk.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

   Az óra kezdetén felolvassuk „Az esőerdők pusztítása" című cikket, majd néhány kérdést teszünk fel a hallottakkal kapcsolatban.

   • A cikk mit jelöl meg az esőerdők kiirtásának okaként? Ki tudnánk-e ezt

egészíteni valamivel?

   • Tudtok-e még példát mondani a természet ember általi kizsákmányolására?

(Víz, egyes állatfajok túlzott pusztítása, az állatok és növények élőhelyének, életterének csökkentése stb.)

A téma kifejtése

   Az előző példák alapján egyértelmű, hogy Földünk védelemre szorul, hiszen nem lehet a különböző élőlényeket büntetlenül, pusztán gazdasági érdekeink szerint felhasználni.

   Viszonylagos hatalmunk van a világ fölött. Ezt a felelősséget nem egy emberre ruházta rá az Úr, hanem minden egyes ember „hatalma". Miért kell védenünk a Földet?

   1. Hasznossága miatt (Sergio Bartolommei 3 modellje)

        • „Mentőcsónak" modell: Másoknak is joguk van az élethez, ha nem vigyázunk Földünkre, akkor mások életét is veszélyeztetjük.

        • „Űrhajó" modell: Ha nem védjük a Földet, akkor a mi életünk is veszélybe kerülhet.

       • „Isteni adomány" modell: Földünk Istentől kapott értékes adomány, melyet megőrzésre és józan hasznosításra kaptunk.

   2. Önértéke miatt

Akkor is óvnunk kellene, ha pusztulása nem veszélyeztetné se a magunk, se a mások életét. Az élővilág adottságait felhasználhatjuk mindennapi szükségleteink kielégítésére, de nem szabad, hogy ezzel visszaéljünk, és kizsákmányolássá fajuljon ez a kapcsolat.

Kapcsolat az élettel

Közös munka eldöntendő kérdések segítségével.

Például: Mikor megengedett az állatkísérlet? Mikor viselhet valaki állatbőrből készített ruhát? Tehetek-e valamit a fakitermelés csökkentéséért? Vajon ki kell-e mozdulnunk lakásunkból ahhoz, hogy károsítsuk a növény- és állatvilágot? Stb.

Erénygyakorlat

Az erkölcsi kérdések a lelkiismerethez vezetnek vissza. Súlyuk abból adódik, hogy maga Isten az, aki elültette bennünk a „jó" iránti törekvést. Lelkiismeretünknek az a szerepe életünkben, hogy segítséget adjon a helyes és helytelen döntések felismeréséhez. Isten megadja lelkiismeretünk nevelésének a helyes mércéjét. Ha saját lelkiismeretünk ellen döntünk, akkor nemcsak az élet ellen vétkezünk, hanem saját magunk ellen is. A lelkiismeret helyes alakításának elhanyagolása ezért életrombolásnak tekinthető. Fontos, hogy megértsük, hogy a Föld óvása, mások tiszteletben tartása és a közjó támogatása erkölcsileg kötelez minket, mivel ezek által tökéletesebbé válunk.

Összefoglalás

Összefoglalásként felolvashatjuk Szent-Györgyi Albert következő imáját:

Szent-Györgyi Albert

ÖTÖDIK IMA: A FÖLD(20)

Uram!

Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak,

Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,

Képessé tettél, hogy megértsük művedet,

Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.

Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk,

Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,

Hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,

Míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem és gyermekeim.

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban,

Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,

Hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,

A boldogság és szépség biztos otthona lehessen.

(Fordította: Csillag Vera)

Felnőttek

KÖZÖSEN A KÖZÖSSÉGÉRT

Cél: A felnőttek közösséggel kapcsolatos pozitív (pl. a közösség megtartó ereje) és negatív (pl. a közösség okozta „sebek") tapasztalatainak ismeretében megértetni a csoport tagjaival, hogy a közösségi élet Istentől eredő feladatunk, amitől következmények nélkül nem fordulhatunk el.

Erény: Nyitottság, csoportszellem, bizalom, békesség, önzetlenség, elfogadás, tisztelet, öröm.

Szükséges eszköz: Szentírás.

Figyelemfelkeltés, témafelvetés

Kérjük meg a csoport tagjait, hogy sorolják fel mindennapi tevékenységeiket, a felkeléstől egészen a lefekvésig! Majd jelöljék meg ezek közül azokat a tevékenységeket, amelyeket másoktól teljesen függetlenül tehetnek meg! De eközben azt se hagyják figyelmen kívül, hogy tevékenységeikhez milyen eszközökre van szükségük! (Például ruhára, cipőre stb.)

Ha így közelítjük meg ezt a kérdést, hamar kiderül, hogy nagyon kevés dolgot tehetünk teljesen egyedül, teljesen függetlenül másoktól. Hány ember munkája áll azok mögött az eszközök mögött, amelyeket naponta használunk! Például a villany-, gáz- és a vízszolgáltatóké, akiknek munkája révén otthonunk kényelmesebbé válik.

A téma kifejtése

   A felnőtt ember általában büszke arra, ha valamit egyedül meg tud tenni. Az előző gyakorlat segített minket abban, hogy ráébredjünk, hogy milyen szorosan függünk másoktól. Nem attól vagyunk „felnőttebbek", ha azt hisszük, hogy egyedül is boldogulunk a világban, hanem attól, hogy be tudjuk látni másokra utaltságunkat. Csak úgy tudunk együtt élni a világon, ha összefogunk. Isten erre akar megtanítani minket. ő szentháromságos élete mintájára teremtett bennünket (Isten képmása bennünk) és ebbe az életbe von be minket kegyelme által. Isten a természetünkbe oltotta a vágyat a közösségi élet és az összefogás iránt.

   Hitvallásunkban is említjük a közösséget: „Hiszek a szentek közösségében". Ez sem csupán egy „szép" hagyomány, hanem szükséges és létfontosságú kapcsolat.

   Gondoljuk végig, hogy mire vezetnek minket bűneink! Mindegyik arra irányul, hogy másoktól elfordulva, még Istentől is függetlenül cselekedjünk. A gonosz a létfontosságú pontokat támadja: rombolja harmonikus kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal. A béke a Szentlélek gyümölcse, amely Jézustól származik (vö. Jn 14,27; 20,19.21.26). Ezt a békét senki nem veheti el tőlünk, csak mi mondhatunk le róla.

   A közösség és a kapcsolatok ápolása a béke megőrzésének egyik útja. A békétlenség ennek az összefogásnak a széteséséből fakad, amikor egy szűk kör mások ellen „szervezkedik".

   A közjóra való törekvés nem egyéni munka, hanem együttműködést igényel. Nézzünk körül, és lássuk be, hogy az összefogás sokkal eredményesebben szolgálja a társadalmat, mint egy-egy ember egyedül. Természetesen minden egyes ember számít, de az együttműködés kulcsfontosságú. (Itt utalhatunk Szent Pál leveleinek tanítására.)

   A mások tiszteletben tartása nem passzív tolerancia, hanem testvéri szeretet, ami a másik elfogadásából, és az igazi béke megőrzéséből fakad.

Kapcsolat az élettel

Nem lehetünk igazán krisztushívők, ha nem fogadjuk el Jézus tanítását. Jézus közösséget hozott létre: ez az Egyház. A hívő közösségnek még inkább kötelessége az egység védelme és ápolása. Vizsgáljuk meg viselkedésünket ezeknek a gondolatoknak a fényében! Bűn az, ha „klikkek" alakulnak ki egy plébániai közösségben. Amikor egy kis csoport már nem képes arra, hogy befogadjon, akkor már elveszítette evangéliumi küldetését, és nem épít, hanem rombol. Sajnos sok ilyen példát lehet hívő közösségeinkben látni. Hogyan szeretnénk globális egységben élni, ha még saját plébániai közösségünkben sem tudjuk fenntartani az egységet?

Erénygyakorlat

Fogalmazzuk meg, hogy milyen lépéseket kell tennünk az egység érdekében! Ha nehezen ismerjük fel értékeinket, akkor a tisztelet, a dicséret, és az, ha örülni tudunk másoknak, mind-mind segítenek legyőzni kicsinyességünket, ami bezár minket saját kis világunkba. Ebből a „zárkózottságunkból" szeretne minket kicsalogatni az Úr (vö. Lázár feltámadása). Ha pedig sok mindenben „gazdag" embernek tekintjük magunkat, akkor azon gondolkozzunk, hogy miben tudnánk mi is másokat gazdagítani? (Vö. A dúsgazdag és a szegény Lázár története.)

Összefoglalás

Szervezzünk meg egy olyan családi összejövetelt, ahol bocsánatot kérünk azokért a bűnökért, amelyekkel megsértettük családunk egységét! Majd tágítva a kört, próbáljuk meg ugyanezt a kisközösségünkben, illetve még szélesebb körben, a plébánia hívő közösségével együtt! Utána beszéljük meg közösen, hogy mi a hívők küldetése világunkban.

Jegyzetek

1 A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest, 2002.

2 XVI. BENEDEK pápa: Deus caritas est, 31.

3 BRUGGER, Walter: Filozófiai Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 2005. 119.

4 BERAN Ferenc: Etikai kérdések, http://www.vigilia.hu/2003/5/beran.htm Ellenőrizve: 2008. június 26-án.

5 SCHWEITZER, Albert: Életem és gondolataim, Gondolat, Budapest, 1974, 127.

6 KANT, Immanuel: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése, Gondolat, Budapest, 1991. 62.

7 Vö. LORENZ, Konrad: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne, Cartaphilus, Budapest, 2001.

8 MÁCZ István: Kísértés a jóra, Szent István Társulat, Budapest, 2003.

9 Vö. http://blog.bibleetcreation.com/post/2007/12/03/Louer-en-geste-et-en-parole-activitecultuelle-pour-les-Kt Ellenőrizve 2008. július 24-én.

10 Fontos lenne, hogy ne csupán a testi épségre helyezzünk figyelmet, hanem a szellemi, lelki, érzelmi és kapcsolatbeli épségre is.

11 ASSISI Szent Ferenc: Naphimnusz (Sík Sándor fordítása).

12 Rövid meghatározása megtalálható: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fut%C3%B3homokEllenőrizve 2008. július 2.

13 A jelentés a http:// www.foek.hu/zsibongo/90elotti/cikk/laszlo.htm címen található.

14 KINDELMANN Győző (szerk.): Híd az égbe. A világ legszebb imái, Szent István Társulat, Budapest, 2003, 169.

15 BRUGGER, Walter: Filozófiai Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 2005, 231.

16 HAAG, Herbert: Bibliai Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1989, 875.

17 http://mek.oszk.hu/02700/02757/02757.htm Ellenőrizve 2008. július 24-én.

18 BAJOMI Bálint: Az ökológiai lábnyomról c. cikke alapján. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=16018 Ellenőrizve 2008. július 24-én.

19 JELENITS István előadása, 2003.

20 http://csicsada.freeblog.hu/archives/2008/02/27/Szentgyorgyi_Albert_Otodik_ima_A_foldEllenőrizve 2008. július 4-én.

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM

Egyházi megnyilatkozások a teremtett világ védelmével kapcsolatban:

Zsinati dokumentumok

II. Vatikáni Zsinat, Dignitatis humanae, 1965. december 7.

II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes, 1965. december 7.

Pápai enciklikák

XIII. Leó pápa, Rerum novarum, 1891. május 15.

XI. Pius pápa, Quadragesimo anno, 1931. május 15.

XXIII. János pápa, Mater et magistra, 1961. május 15.

XXIII. János pápa, Pacem in terris, 1963. április 11.

VI. Pál pápa, Populorum progressio, 1967. március 26.

II. János Pál pápa, Redemptor hominis, 1979. március 4.

II. János Pál pápa, Laborem exercens, 1981. szeptember 14.

II. János Pál pápa, Sollicitudo rei socialis, 1987. december 30.

II. János Pál pápa, Centesimus annus, 1991. május 1.

II. János Pál pápa, Evangelium vitae, 1995. március 25.

XVI. Benedek pápa, Deus caritas est, 2005. december 25.

Apostoli buzdítás

VI. Pál pápa, Evangelii nuntiandi, 1975. december 8.

Apostoli levél

VI. Pál pápa, Octogesima adveniens, 1971. május 14.

Pápai üzenet

II. János Pál pápa üzenete a béke XXIII. világnapjára: Békesség a teremtő Istennel, békesség az egész teremtett világgal. 1990. január 1

Pápai nyilatkozat

II. János Pál pápa és Bartholomeosz konstantinápolyi pátriárka közös nyilatkozata a környezet védelméről. 2002. június 10.

Pápai beszéd

XVI. Benedek pápa beszédei a sydney-i Ifjúsági Világtalálkozón

Válasszátok az életet!, 2008. július 18.

http:// www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=22969

Hátrányos helyzetű fiataloknak 2008. július 18.

http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=22925

Az éjjeli virrasztáson mondott beszéde 2008. július 19.

http://www.magyarkurir.hu/?m_op=view&id=22934

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele:

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Igazságosabb és testvériesebb világot! 1996.

Környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek honlapjai:

www.bocs.hu

www.greenfo.hu

www.humusz.hu

www.kornyezetvedelem.lap.hu

www.kornyezetvedelem.lapozz.hu

www.kornyezetvedelem.linkcenter.hu

www.kornyezetvedelem.net

www.nimfea.hu

Forrás

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

az Apostoli Szentszék Könyvkiadója

Budapest 2008

Szerzők

Fogassy Judit SDSH, az MKPK HB kateketikai főmunkatársa

Lőw Márta, az MKPK HB kateketikai munkatársa

Petrás Péter hittanár

Szlanka Erzsébet hittanár

Szerkesztette

Lőw Márta