Nagyböjt és tavasz: az egyik szónak szomorú, a másiknak vidám csengése van, legalábbis egy pillanatra a felületes szemlélő számára így tűnhet. Ha azonban mélyebben belegondolunk a két, párhuzamoson futó időszak rejtelmeibe, megérthetjük az összefüggéseket és feloldhatjuk a szavak felszínén feszülni látszó ellentmondást. 

A Nagyböjt ideje nem egyszerűen egy keserű-szomorú időszak, hanem a fény megszületéséé, amikor a hívő ember bűneit, elkényelmesedését hátrahagyva érzékennyé válhat Isten sugallatainak meghallgatására és befogadására, ráhangolódhat a jóra, az örömre, s ezen keresztül magára az üdvösségre. Mi is a Nagyböjt igazi célja? „Húsvét ünneplésének előkészítése, hogy keresztény hitünk újragondolásával testileg és lelkileg is felkészüljünk életünk nagy titkának, a Megváltásnak ünnepére.” 

A természet is ezt teszi: a hosszú tél után a tavasz jelenti a nagy előkészületet, amikor kisarjadnak a fák,  rügyezni kezdenek az ágak, virágba borul az erdő alja. Az egész teremtett világ megújul, s a mi Nagyböjtünkkel párhuzamosan kel életre, hogy valamikor Húsvét táján elérje teljes pompáját, s újjávarázsolódva, felfrissülve mintegy megkoronázza az Ünnepet.

Amennyiben legfőbb, legszentebb Ünnepünk előkészületi időszaka és a teremtett világ életre kelésének ideje egybeesik, úgy megengedhetőnek tűnik a feltételezés: Isten tetszésére van, ha húsvéti készületünket a természetre való rácsodálkozással, az újjászületés eme csodájának tanulmányozásával is megtámogatjuk.   

A természetet járva akarva-akaratlanul más dimenzióba érkezünk. Közelebb kerülünk a Jóistenhez, szabadabbá válik a lelkünk, nyitottabbá a szentség, a misztikum befogadására. A keresztény ember az Atya művét ismeri fel a természet szépségeiben. Senki sem értheti meg teljesen a hegy, a völgy, a folyó és a tenger jelentőségét, aki nem látja bennük kifejezve Istennek az ember iránti szeretetét. Ahogy a zsoltárból is kicsendül: a természet nagyszerű szépségei, csodái hasonlíthatatlan ékesszólással beszélnek hozzánk. (vö. Zsolt 111,:2-3).

E.G White költői megfogalmazása jól fejezi ki mindazt, amit a hívő ember érez a teremtett világ csodáit szemlélvén: „Isten nyomát nemcsak a kinyilatkoztatás lapjain láthatjuk, hanem elénk tűnik a fenséges hegyekben, a termékeny völgyekben, a határtalan, mély óceánban is. Az egész teremtett világ Teremtője szeretetről beszél az embernek.(...) "Isten szeretet" - ezt olvashatjuk le minden hajtásról, minden virágsziromról, minden fűszálról.“ 

Megsejtve valamit a tavasz, a természet megújulásának és a megszentelt időnek összekapcsolódásáról, cselekedjünk! Ki-ki körülményei, környezetének adottságai szerint keresse meg a lehetőségét annak, hogy minél inkább részesévé válhasson ennek a különleges időszaknak, s aktív szemlélője lehessen Isten mindent megújító, átformáló erejének. Nézzük, mit is tehetünk a gyakorlatban: 

1. Járjuk az erdőt, fedezzük fel a kincseket

Menjünk ki a zöldbe, ragadjuk meg az egyik legfenntarthatóbb kikapcsolódási formát: kiránduljunk nagyokat. Lehetőleg tömegközlekedéssel tegyük, s nem is fontos, hogy messzire induljunk, maradjunk lakóhelyünk vonzáskörzetében, ne utazgatással töltsük az időt. Hazánk legtöbb településének közelében ragyogó túrázási lehetőségek adódnak, kevés ilyen változatos erdőségekkel rendelkező országa van Európának. 

Tavasszal az erdő valóságos éléskamra. Nem szükséges, hogy a bioboltokat gazdagítsuk, amennyiben friss, klorofilban és ásványi anyagokban gazdag zöldfélékre vágyunk. A sokak által ismert medvehagyma több hegységünkben megterem, elsősorban a Mecsek, a Bakony és a Gerecse számít jó lelőhelynek. Gondosan, a természetvédelmi szabályok és a növény érdekeit szem előtt tartva szedjük, hogy a következő években is jó legyen a termés. Olyan természetes méregtelenítő anyaghoz jutunk így, amely testünket megtisztítja a téli időszak káros hatásaitól.  

Tanulmányozzuk a növényeket, vigyünk magunkkal határozót vagy keressük hozzáértők társaságát. A tyúkhúr, salátaboglárka, libatop, csalán, pitypang könnyen felismerhető tavaszi finomság, az ibolya leveleivel együtt nagyszerű saláta-alapanyagok, amelyekkel igazán fenntartható módon gazdagíthatjuk étkezéseinket. Olyan kincsek ezek, amelyek újrafelfedezésével ősi tudást menekíthetünk át és önellátási képességeinket fejlesztjük.

2. Zöldítsük környezetünket

Ragyogó kikapcsolódási forma a kertészkedés, ma már újra több fórumon oktatják, kisközösségek alakulnak, amelyek a kertészkedés fortélyainak újratanulásával próbálják meg újrahasznosítani a ház körüli területeket. A tavasz itt is nagy fontossággal bír, a veteményesek előkészítése, a fák metszése meghatározza az azévi termést. A magunk által termelt zöldségnek, gyümölcsnek egész más az értéke, íze, mint a megvásároltnak, az íly módon birtokunkba került finomságokat sokkal jobban megbecsüljük. 

Az önellátás jelentősége egyre nagyobb, meg kell tanulnunk legalább valamennyire csökkenteni kiszolgáltatottságunkat, függetlenedni az ellátóláncoktól. Reneszánsza van az ilyen irányú törekvéseknek, s még a saját kerttel nem rendelkezők számára is nyílik lehetőség, akár a divatossá vált közösségi kertbe való belépéssel http://kozossegikertek.hu/ vagy az erkély, terasz, hasznosításával. A korábban muskátlival beültetett balkonládákat is újratervezhetjük, egész éves zöldfűszer-igényünket fedezhetjük néhány láda ilyetén módon való beültetésével.

Amikor a természet és a böjt kapcsolatát vizsgáljuk, nem feledkezhetünk meg a jócselekedetekről sem, amelyek különösen üdvössé teszik a felkészülés idejét. Mindnyájan tudjuk, tapasztaljuk, hogy erdeinket, parkjainkat ellepi a szemét, az erdészetek számára megoldhatatlan feladatot jelent ennek eltávolítása. Akár egyénileg, túrázás közben valamennyi szemetet összegyűjtve enyhíthetünk erdeink bánatán, akár valamelyik ilyen irányú megmozduláshoz csatlakozva vagy azt kezdeményezve is sokat tehetünk környezetünk megszépítéséért. 

Böjti cselekedet lehet a teremtett világ megóvásán, megtisztításán túl annak ápolása is. A Jóistentől kapott csodálatos kincseinket gondoznunk kell, mindegyikünk lakókörnyezetében végeláthatatlan lehetőség nyílik minderre. Ahogy Böjte Csaba atya írja friss blogbejegyzésében: „Nagy szükség lenne világunkban szépséggel, költészettel megáldott emberekre, kik tovább mernék álmodni világunkat, kiknek az alkotás tüzében született verseiben, műveiben megszépülhetne, nemesebb, tisztább, emberibb lehetne a sok ágból, népből összefonódó közös hazánk... Tegyük otthonunkká ezt a világot!“

3. Óvjuk testünket

S végül a természet csodáin elmélkedve szólnunk kell legfőbb kincsünkről, saját testünkről is. Persze jó értelemben véve, nem az oly divatos fogyókúrákra, méregdrága tavaszi tisztítókúrákra gondolva. Testünk emberi természetünk és üdvösségünk nélkülözhetetlen része, megóvása a Tízparancsolatból fakadó kötelességünk.  

Böjti felajánlásunk lehet életmódunk átgondolása: vajon elegendő figyelmet fordítunk-e Istentől kapott, teremtett testünk megóvására? Tudatosan teszünk-e egészségünk érdekében? Hogyan táplálkozunk, figyelünk-e testünk jelzéseire, eljárunk-e szűrésekre? Végzünk-e elég testmozgást, karbantartjuk-e testünket?

Sajnos nagyon sokunk önvizsgálata járna szomorú eredménnyel: időnket, energiánkat számtalan dolog köti le, s nem foglalkozunk eleget saját egészségünkkel. Lássuk be: a tudatos életmódhoz odafigyelésre, időre, energiára van szükség, amelyet valahonnan el kell csaljunk. Természetesen ne az alvás rovására tegyük ezt, hiszen a pihenésre, regenerálódásra szánt idő rendkívül fontos. De talán mindegyikünk életében akad olyan gyenge pont, ahol értéktelenebb dolgokra pazaroljuk időnket, figyelmünket: tv, internet, hírek böngészése, könnyedebb olvasmányok.

Alakítsuk át étkezéseinket úgy, hogy az jobban megfeleljen a természet kívánalmainak. Együnk kevesebb szénhidrátot, cukrot, sokkal több friss zöldséget, gyümölcsöt – különösen most, tavasszal, amikor testünk sóvárogva várja az értékes tápanyagokat. Figyeljük csak meg, milyen móhon kapunk egy friss újhagyma, piros alma vagy egy ropogós sárgarépa után! Testünk tudja, hogy mire van szükségünk, csak figyelnünk kell a jelzéseire. Ezzel párhuzamosan igyekezzünk lemondani a nassolásokról, a felesleges kalóriabevitelről. A lemondás üdvösségünket és egészségünket is szolgálja.

Iktassunk be rendszeres mozgásprogramokat az életünkbe. Az ilyen irányú kikapcsolódás jót tesz az elménknek, felüdíti a lelkünket és hasznára van az egészségünknek. Tegyük mindezt tervezetten, a számunkra leghasznosabb, de egyben örömforrást is jelentő mozgásforma megválasztásával. Válasszunk fenntartható megoldásokat: túrázást, kerékpározást, evezést – a természetet kímélő, annak szépségeire ajtót nyitó, „zöld” variációkat. 

A fenti elmélkedés természetesen nem teljeskörű, de talán sikerült némi betekintést adnunk a Nagyböjt és a természet szeretetének, megóvásának kapcsolatába. Ne felejtsük el: böjtünket az határozza meg, hogy milyen lélekkel tesszük elhatározásainkat, vállalásainkat. Befogadjuk-e az isteni élet örömét, s így krisztusibb emberré válunk-e? Ezen az úton siet segítségünkre a teremtett világ megannyi csodája, s a természet kincseinek újrafelfedezésével, annak megóvásáért való erőfeszítéseinkkel mi is szerepet vállalhatunk környezetünk és saját magunk tavaszi megújulásában, hogy Húsvétkor osztozhassunk Urunk feltámadásának örömében.

Cikksorozatunkat jövő vasárnap a közlekedéshez kapcsolódó böjti gondolatokkal folytatjuk.