„Vízkörkép” címmel írt Mozsgai Katalin és Nemes Csaba egy hosszabb elemző cikket a Húsvéti dupla-szám április 5-12-én megjelenő Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Írtak a világjelenségekről, az Európai Unió országainak helyzetéről és a Magyarországon érzékelt problémákról. írtak arról, hogy például Kaliforniából szinte eltűnt a víz. Több kutató hangsúlyozza, hogy ez a jelenség már szélsőségesebb annál, hogy a természetes éghajlati ingadozás része legyen, sokkal inkább már a globális felmelegedés egyik regionális kísérő következménye lehet. A forrongó Közel kelet országai, nemcsak a vallási, világnézeti ellentétek, a kőolaj és földgáz készletek feletti uralom megszerzése miatt harcolnak egymással, hanem több tanulmány vélekedése szerint az édesvízhez való szabad hozzájutás kontrollálása miatt is egyre kiélezettebbek a feszültségek. Afrikában a szub-szaharai országokban már hosszú évtizedek óta életbevágó gond a megfelelő mennyiségű és tiszta víz, és legalább a minimális csatornázás biztosítása.  Idén március elején Óscar Andrés Rodríguez Maradiaga hondurasi szalézi bíboros New Yorkban, az ENSZ székházában felhívást tett közzé, hogy védjék meg az emberek jogát a vízhez és az alapvető higiéniához, hogy ezzel megelőzzék milliók halálát szóltak a tudósítások.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a napokban „Az európai környezet – Állapot és előretekintés 2015” címmel megjelent jelentése nyomán bemutatták az EU-helyzetképet, amiről a jelentés a következő értékélő összegzést adta „Európa távol áll a vízpolitikai célkitűzések elérésétől, vizeinek ökoszisztémái pedig messze nem egészségesek.”

Bemutatták az elmúlt évek magyarországi  árvízi, belvízi és aszályos időszakait. Csak az elmúlt húsz évben többször is súlyos károkat okozó árvíz fordult elő. 1998-2002 között öt évben minden évben esetenként súlyos pl. a Tiszán 500 évenként egyszer előforduló erősségű, pusztító árvizek voltak. 2002 késő nyarán pedig a Dunán 2006 tavaszán egyszerre a Dunán és Tiszán is erős árhullám vonult le. 2010-ben a Tiszán, 2013 kora nyarán a Dunán vonult le rekordokat döntő árvíz.

Az eredeti tiszai folyószabályozás, Vásárhelyi terv óta, a töltések felhúzása, azok fokozatos emelése növelte a belvízveszélyt. Magyarország területének valamivel több, mint a 40%-a belvíz által veszélyeztetett. 1999-től amikor egy erős árvizes periódus is kezdődött, visszatért a súlyos belvizes helyzet, és 2000-ben intenzív és igen kiterjedt egymásra épülő, 400 ezer hektárt meghaladó belvizes időszak fordult elő. Néhány „csendesebb” év után 2010-től gyakorlatilag minden évben jelentős belvízkárról számolhatunk be. Ugyanakkor a 2011, 2012, 2013-as években a belvizes időszakot aszályos két esztendőben szélsőségesen aszályos időszak követte. A belvizes és a vízhiányos időszakok váltakozása miatt egyre inkább előtérbe kerül a belvízgazdálkodás.

Arra figyelmeztettek, hogy várhatóan a hőmérséklet emelkedése mellett a csapadék időbeni eloszlásának szélsőségesebbé válása is várható, ami fokozza egyrészt a rendkívül csapadékos, másrészt a vízhiányos aszályos időszakok előfordulásának valószínűségét. Így a belvizes időszakok mellett, az azt követő időszakokban valószínűleg számottevően nő az aszályhajlam is. Erre kell, hogy felkészüljünk.