„A gazdasági hatalom ’válaszai’" címmel írt Nemes Csaba cikket az augusztus 16-án megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának harmadik fejezete kapcsán. Ebben a fejezetben azt olvashatjuk, hogy „a technokrata paradigma arra igyekszik, hogy uralmát kiterjessze a gazdasági és politikai életre is”. A szerző azt írja, hogy az elmúlt két-háromszáz év történelme a tudomány, a technológiai fejlődés rendkívüli gyorsaságú fejlődését adta. Az emberek bizalma egyre nőtt a tudományban és manapság szinte minden – társadalmi, környezeti vagy akár egészségügyi természetű — probléma megoldását valamilyen puha vagy kemény technológiai módszertől várjuk.. De vajon van-e mindenre technokrata megoldás? Így például vajon találunk-e megoldást a méheknek és más beporzóknak egyre nagyobb mértékű pusztulásának megállítására? Ismert a technokrata válasz: ha eltűnnek a beporzók, akkor készítünk géntechnológiával olyan termesztett növényeket, amelyekhez nem kellenek beporzó méhek. Csakhogy egy ilyen megoldásnak legalább két súlyos következménye van. Az egyik hogy a világ teljes gabonatermesztése néhány óriás cég kezébe kerülhet, hiszen köztudott ezek vetőmagnak nem használhatók, azaz minden vetés előtt a vetőmagot attól a néhány GMO-t előállító cégtől kell megvenni, ez pedig tökéletes függést, pontosabban a függetlenség teljes elvesztését jelenti. A másik, hogy a beporzók hiánya miatt pusztulásnak indulhatnak a gyümölcsöseink és a vadon élő növények nagy százaléka. Ekkor akár be is teljesedhet Albert Einstein-nek tulajdonított (bár lehet, hogy soha el nem hangzott) jóslat „Ha a méhek eltűnnek a Föld felszínéről, az embernek nem lenne több ideje hátra a Földön, mint négy év”.