Ma eltöltök 10 csendes percet Istennel a természetben (pl. egy kert, park, erdő) és utána imádkozom 10 percet azokért, akik életterét fogyasztásom károsítja.

Nem kell sokat gondolkodni azon, hogyan tegyünk jót és mikor. A válasz egyszerű: lehetőleg mindig. Ilyenkor az adventi időszakban mégis feltesszük magunkban a kérdést: hogy találjuk valami olyan alkalmat, ami nem a megszokott, ami kívül esik a rutinszerű hétköznapokon. Olyat, amelyet máskor talán figyelmetlenségből elmellőzünk. Gondoltam egyet.

Ahol lakom, nem messze tőlünk él egyedül az özvegy Zsófi néni, akivel távolról ismerjük egymást, hiszen köszönő viszonyban állunk. Láttam, hogy járókerettel tud csak sétálni az udvaron, alig van kapcsolata az emberekkel: elhozzák naponta a meleg ebédet az óvodából és a kertjét egy házaspár saját hasznára műveli. Zsófi néni nyáron nagy ritkán kiül a még mindig meglevő kispadra, hogy legalább a forgalmat lássa, télen meg órákig ül a sötét konyhában az ablak előtt, ugyan ezért.

Ma megtervezem,hogy ki mit kap Karácsonyra.
Nem hagyom az utolsó pillalantra, mert akkor félő, hogy felesleges dolgokat vennék.

1. hét: „Ajándékozzunk élményt!"