A mélyből fakadó érzést, hogy a föld "szenved", azok is vallják, akik nem osztoznak Istenbe vetett hitünkben.
A mélyből fakadó érzést, hogy a föld "szenved", azok is vallják, akik nem osztoznak Istenbe vetett hitünkben.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
A pénteki napon 16:30-kor újra jelentkezünk a Teremtésvédelem c. műsorral. A téma most az „Ősszel ellep minket a víz!”.
Bakonyi Gábor az Új Ember szeptember 1-ei számában „a csodálatos kenyérszaporítás” történetéből, indul ki, ami a mind a négy evangéliumban olvasható, Máténál és Márknál kétszer is. Hangsúlyos ez a tanítás, hiszen az eucharisztia misztériumát vetíti előre. Jézus áldást mond, ezzel szakrális dimenzióba helyezi a halakat és kenyereket. Az étel szakralitása azonban – legalábbis a világ anyagilag jobban álló országaiban – mára már jobbára elveszett. Egyre kevesebben mondják az asztali áldást. Bakonyi Gábor az élelmiszer pazarlásról, a felesleges fogyasztásról ír és arról a bizalomról, hogy a teremtett Föld tud elegendő táplálékot tud adni minden lakosának, de hogy ez megvalósuljon, ahhoz aktív hozzájárulásunk elengedhetetlen.
Az Új Ember augusztus 18-ai számában a Teremtésvédelmi rovatban Nemes Csaba írt cikket „Népesség itthon és a világban” címmel. Arról ír, hogy még a mai napig tartja magát az az általános vélekedés, hogy túl sokan vagyunk a Földön. Érdekes módon a vészjósló prognózisok éppen azon országok kutatói szokták közre adni, akik abból ország csoportból valók ahol nemhogy gyorsan növekednek, hanem inkább stagnál, illetve csökken a népesség. Pedig idézve a 2011-es „Moszkvai demográfiai csúcsértekezlet” nyilatkozatából „még az ENSZ konzervatív becslései szerint is az elkövetkező három évtizeden belül a teljes termékenységi arányszám az egész világon reprodukciós szint alá süllyed”. Hazánkban -az elmúlt hetekben megjelent elemzés szerint - már 13 millióan lehetnénk. Úgy vélekedik, ha itthon többen lennénk, erősebb lenne az identitásunk és a belső kohézió, több lenne a munkás kéz, de a munka is, és takarékosabban élnénk, így nem növekedne az ökológiai lábnyomunk.
Nemes Csaba az Új Ember július 21-i számában a „teremtésvédelem” rovatban „Nyarak, elemi csapások” címmel írt cikket. Az elmúlt hetekben megdőlt országos, illetve budapesti napi hőmérsékleti rekordokról, az úgynevezett hőhullámokról, nagy esőkről és hazai tornádókról és olyan a nyarakon megtörtént furcsaságokról ír mint a ”kuneső” a „jászeső” és a „békaeső”. Azt írja, hogy időjárásunk változékony, ahogy eddig is az volt, csak manapság civilizált életünk jóval érzékenyebb, sérülékenyebb és ez így marad, ha a változékonyság jellege még erősödik is. Végezetül Szent Ferenc Naphimnuszából idéz: „Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél, a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar, te táplálod teremtményeid ezek áldásival.