A természet gondozása olyan életstílus része, amely magában foglalja az együttélés és a közösségalkotás képességét.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
A természet gondozása olyan életstílus része, amely magában foglalja az együttélés és a közösségalkotás képességét.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
[menu-links:menu_name=menu-naphimnusz]
p, 2013-07-19 11:06 Ambrus Nagy Nóra az Új Ember július 14-ei számában a „Teremtésvédelem" rovatban megjelent cikkében az erény és az üzleti világ összefüggéseiről ír. Azt írja: „Szent Tamás szerint a boldogsághoz az erényes élet vezet, a jó szabadon és következetesen végzett cselekvése … Képzeljük el, hogy azok a hatalmas vállalatok, amelyek a világ gazdasági életét uralják, az okosság erényével rádöbbennek, milyen céltalan az állandó profit növekedés hajszolása. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy bizonyos jövedelmen felül az emberek elégedettsége, boldogságérzete nem növekszik tovább. Ugyanakkor emberi tragédiák sora bizonyítja, hogy a túlzott mértékű siker, hírnév, gazdagság nem jár együtt a boldogsággal. Talán azt is belátnák a nagyvállalatok, hogy a tevékenységükkel okozott környezetrombolás milyen következményekkel jár gyerekeink, unokáink világára."
p, 2013-07-19 11:00 Mozsgai Katalin a június 23-i Új Ember „Teremtésvédelmi” rovatában „Dunai védvonalak” címmel írt cikket az elmúlt 200 év dunai árvizeiről. A idei árvíz tanulságaként azt írja, hogy a Duna nagy vízhozama miatt a rendkívüli árvizek tározására (ellentétben a Tiszával) nem áll rendelkezésre elegendő terület (mivel 3-szor nagyobb vízmennyiséget kellene kivezetni, mint a Tiszából), ezért csak a védvonalak fejlesztésére és a nagyvízi meder levezető képességének növelésére van lehetőség. Két dolgot azonban mindenképpen szem előtt kell tartanunk: a gátak közötti területet meg kell hagyni a folyónak, még ha csalogató üdülési, lakhatási, vagy mezőgazdasági lehetőséget kínál is. A rendkívüli árvizeknél kisebb árhullámok vizeit pedig érdemes hasznosítanunk, mert ezek országban megőrizhető vízkészletet jelentenek.
k, 2013-06-11 16:01 Vidékfejelsztési Minisztérium
„Láthatóvá vált a zaj”című konferenciára!
Köszönjük az aktív érdeklődést, a regisztrációt – nagyon vártuk már a konferenciát a találkozást! Valóban nagyon készültünk!!!
Köszönjük az előadóinknak a felkészülést, a Vidékfejlesztési Minisztérium és egyéb támogatóink segítségnyújtását!
Minden készen áll(t) a konferencia megrendezésére…
Sajnos azonban a hazánkat, fővárosunkat sújtó árvíz közbeszólt…
Tudjuk, hogy regisztrált résztvevőink közül, előadóink közül is többen aktív részesei az árvíz elleni védelmet jellemző oly felemelő összefogásnak! Köszönet érte!!
A veszély még itt van – nem lehet alábbhagyni az elkötelezett részvételnek! A Minisztérium és háttérintézményei (a felügyelőségek – de maga a konferenciát szervező Nemzeti Környezetügyi Intézet is) részt vesznek az árvízi védekezésben! Ez az összefogás mindannyiunk számára, főképp pedig azok számára, akik ebben rész veszünk, valóban felemelő tapasztalat!
Mindez azonban azt is jelenti, hogy meg kellett hozni a kényszerű döntést:
zajvédelmi konferenciánkat most el kell, hogy halasszuk!
Szeretnénk kiemelni: konferenciánk nem marad el!!! Terveink szerint 2013. szeptemberének első felében rendezzük meg! Erről minden most regisztrált Barátunkat személyesen is értesítjük!
Aki erre a konferenciára jelentkezett, minden bizonnyal elkötelezett települési, városi közösségei iránt. Talán ennek a döntésünknek az is a #következménye, hogy a szeptemberi konferenciára a közösségért végzett konkrét áldozatvállalás tapasztalatával érkezve még inkább átérezzük ezt a #felelősségünket. Most a víz ellen küzdünk! Ez remélhetőleg idővel elvonul. De a zaj marad…
Dr. Biczó Imre László
NeKI – főigazgató
Berndt Mihály
OPAKFI szakosztályi elnök
h, 2013-06-10 09:57 „Életünk a vegyszerek áradatában” címmel jelent meg Bakonyi Gábor cikke a június 9-ei Új Ember Teremtésvédelmi rovatában. A Környezetvédelmi Világnapra (június 5.) is emlékezve, az egyik legégetőbb problémáról ír, a mindenhol kikerülhetetlenül jelenlévő rengeteg vegyszerről. Gyakran veszünk be gyógyszereket, használunk növényvédő szereket, a mosószerek, öblítők, tisztítószerek, dezodorok, testápolók, haj- és szemfestékek, samponok és ezernyi más piperecikkben is vegyszerek arzenálja lapul. A gond abból fakad, hogy a legtöbb ember által előállított vegyülethez a mi szervezetünk, vagy a természetben található mikroorganizmusok, növények, állatok szervezete nem tudott alkalmazkodni az evolúció során. A szerző a megoldást a körültekintő, takarékos és változatos, azaz nem a feltétlen „márka-hű” használatban látja.
k, 2013-05-28 13:20 
k, 2013-05-28 13:18 
Az Új Ember május 26-i „Könyvajánlójában” Baritz Sarolta Laura OP ír a Luigino Bruni és Stefano Zamagni szerzőpáros „Civil gazdaság, hatékonyság, méltányosság , köz-jóllét” című az elmúlt hónapban a L’Harmattan’ kiadó gondozásában megjelent könyvéről. A könyv olyan antropológiára épít, amely a perszonalizmuson alapszik, s ez gyökeresen más, mint a mai modern közgazdaságtan emberképe. A szerzők bebizonyítják, hogy a közgazdaságtan gyökereit messzebbre lehet visszavezetni, mint a haszonelvűségen alapuló, homo oeconomicusra épülő gazdasági modell, amelyet leginkább a XVIII századi Adam Smith-től tart számon a gazdaságelmélet története. Zamagniék bebizonyítják, hogy a közgazdaságtannak, a gazdasági gondolkodásnak klasszikus görög – keresztény alapjai vannak. Teszik mindezt egy különleges korszak, a XV- XVIII. századi itáliai polgári humanizmus bemutatásával, ill. annak a sajátos gazdasági irányzatának a bemutatásával, amit civil gazdaságnak hívnak. A könyv hiánypótló ma Magyarországon, a magyar közgazdasági elmélettörténetben, amelyik részletesen, az elemzés szintjén túlnyomórészt 1870-től foglalkozik a modern közgazdaságtan történetével, hagyatkozva a Mandevill-i (bűnökkel leírt) emberkép által meghatározott közgazdasági logikára, amelyben nincs helye a civil gazdasági paradigma elveinek. Azért ajánljuk mindenkinek ezt a könyvet, mert egy új perspektívát nyit arra, hogyan lehet gondolkodni a közgazdaságtanról, gazdálkodásról, piacról, egy élhetőbb, emberségesebb paradigmában, mint a mai.
