Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
Nagyböjti cikksorozatunk első részében a mértékletesség erényének témakörét jártuk körbe. Ott került szóba, hogy egy nagyobb embercsoport környezetre gyakorolt hatásának nagyságát a szakirodalom a népesség számának, az egy főre eső átlagos fogyasztásnak és egy ún. technológiai tényezőnek a szorzatával számolja. Ezek közül a tényezők közül most a fogyasztásra irányítjuk figyelmünket, pontosabban arra, hogy a mértékletességet folyamatos állapottá is tudjuk tenni az életünkben.
Az Új Ember eheti, a mai napon (március 3.) megjelenő számában Tóth Róbert a Böjti szelekről ír. A húshagyókeddtől /hamvazószerdától húsvétig tartó időszak a negyven napos Nagyböjt ideje, amikor imával és önmérséklettel tisztítjuk testünket, lelkünket Jézus Urunk feltámadásának ünnepére. A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22 és április 25. közé esik, így a Nagyböjt közelítőleg február közepe és március közepe között kezdődik. A böjti szelek elnevezés szemléletesen tükrözi a hazai szélviszonyok évi járásában mérhető kora tavaszi szélsebesség maximumot. Változnak az idők, változnak környezetünk és a természet körülményei, de a böjti szelek változatlanul fújnak. Ma is kitisztítják a levegőt, felszárítják a télutó havas-sáros maradékait.
A mai napon 16:30-kor a Mária Rádióban újra jelentkezünk a Teremtésvédelem c. műsorral. A téma most a „helyi gazdaság és annak újjáépítése”, a közösségi szolidaritás megszervezése.
Ma este 8 órakor lemondása nyomán befejeződik XVI. Benedek pápa péteri szolgálata. A teremtett világ védelemét érintő gondolatai és írásai fontos üzenetet tartalmaznak, és segítséget jelenthetnek abban, hogy az Egyház minél több tagja – illetve minden jószándékú ember – Magyarországon is komolyan foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.
A búcsú napján, tisztelettel emlékezve sok egyéb törekvése mellett a teremtett világ védelméért tett erőfeszítéseire, érdemes újból elolvasnunk a Pápa 2010. január 1-én a Béke világnapjára megfogalmazott üzenetét.
Ezzel a rövid visszaemlékezéssel is köszönjük neki, hogy a termett világ védelmével ilyen elmélyülten foglalkozott, és egyúttal szeretnénk felerősíteni ennek a ma is érvényes üzenetének a hangját.
Néhány kiemelt rész az üzenetből:
1971. február 2-án az indiai Ramsar városában fogadták el az ún. Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezmény az évezred végére már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült. Magyarország 1979-ben aláírta a dokumentumot, s 2000-ig 19 területet (köztük a Fertő-tavat, a Balatont, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit) jelölt meg a nemzetközi jelentőségű, ún. ramsari területek közé.
Március 14. az 1997-ben Curitibában (Brazilia) elfogadott ún. „Curitibai Nyilatkozat” emléknapja. Az esemény tiszteletére minden évben akciókkal, kampányokkal, ünnepségekkel – vagy mint 2003-ban is – újabb nemzetközi találkozókkal emlékeznek a Nyilatkozatban foglalt elvekkel egyetértők, elsősorban a gátépítkezések miatt az eredeti lakóhelyük elhagyására kényszerített őslakosok szervezetei, illetve a környezetvédők. A Nyilatkozat fő üzenete ez volt és marad: „A víz az életet és nem a halált szolgálja!”
A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) sajtóról és kommunikációról szóló „Inter Mirifica” kezdetű, 1963-ban kelt határozata kezdeményezte, hogy minden évben egy vasárnapon legyen A KATOLIKUS egyházban a TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS VILÁGNAPJA. A másik mérvadó vatikáni nyilatkozat a „Communio et Progressio” című lelkipásztori határozat. 1967 óta tartják ezt a napot, nálunk húsvét VI. vasárnapján. Január 24-én minden évben pápai üzenetet adnak ki, mely meghatározza és kifejti a májusi nap témáját.
A Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság kezdeményezésére a Duna Védelmi Egyezmény aláírásának tizedik évfordulója alkalmából, tizenhárom Duna menti ország 2004. június 29-én rendezte meg az első NEMZETKÖZI DUNA-NAPot. A hagyományteremtő ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a tíz nemzet által naponta használt és gyakran kihasznált folyóra, és ezáltal egyfajta dunai szolidaritást alakítson ki. A nemzetközi Duna-napon számos helyen ünneplik Európa nagy folyóját a Fekete erdőtől a Fekete tengerig.