közösségben

  • Teremtésvédelmi ajánlások egyházi rendezvények szervezéséhez, programokhoz

    kép: Wikimedia, Elekes Andor

    Szervezés, program

    • A teremtéstudatos megközelítés nem csak a lebonyolításra, de már a szervezésre is  vonatkozik. Az ennek során szükséges nyomtatás – például a meghívók, szórólapok, belső  szervezési dokumentumok – helyett ahol lehet, alkalmazzuk az elektronikus média  lehetőségeit, és csak annyit nyomtassunk, amennyit valóban szükséges.
    • Törekedjünk a nyomtatás során az újrahasznosított papír használatára, ahol csak lehet  (például akár a nyomtatott meghívóanyagokban is, és ezt tüntessük is fel: ennek is szemléletformáló hatása van!) Legyünk azonban tekintettel arra, hogy a nyomdák néha homályosan kommunikálnak papír-ügyben, előfordult már, hogy egy szervezet sokáig abban a tudatban volt, hogy kérése szerint újrahasznosított papírra készülnek a nyomtatványai (és ezt jóhiszeműen fel is tüntette az anyagain), aztán egyszer véletlenül kiderült, hogy valójában ez nem így van. Viszont az a döntés általában közvetlenül a mi kezünkben van, hogy figyeljünk a kétoldalas nyomtatásra, ahol csak ez lehetséges.
    • Figyeljünk arra is, hogy a rendezvény információs, regisztrációs pontja ne termeljen sok hulladékot és ne használjon fölösleges energiát. Például az előre nagy számban kinyomtatott és általában nagy arányban fel nem használt programlapok, közlekedési menetrendek helyett inkább jól láthatóan táblázzuk ki ezeket a fontos adatokat, és az érdeklődőknek biztosítsunk tollat és egyik oldalán már használt jegyzetpapírt ahhoz, hogy a szükséges adatokat maguknak onnan feljegyezhessék. (A programot ma már a legtöbben a rendezvény jól kialakított, mobiltelefonra optimalizált honlapján, vagy letölthető pdf-dokumentumban is tudják követni.)

    Közlekedés

    • A résztvevőknek a rendezvényre való oda- és onnan elutazása fontos komponense a rendezvény ökológiai lábnyomának. Már a meghívóban érdemes javasolni a tömegközlekedés (vonat, autóbusz) használatát. Esetleg az egészen teremtéstudatos módon (kerékpárral, gyalog, rollerrel, lóháton…:-) érkezők kaphatnak valamilyen kedvezményt vagy bónuszt, elismerést a rendezvény során.
    • A közlekedési ökológiai lábnyomhoz hozzájárul a rendezvény lebonyolítása érdekében történő összes szállítás üvegházhatásúgáz-kibocsátása is, ezért is érdemes odafigyelni a helyi termékek és szolgáltatások lehetőség szerint minél nagyobb arányú igénybevételére.

    kép: Flickr, Alan Stanton

    Étkezés

    • Ezen a téren van a legnagyobb lehetőség a helyi termékek, alapanyagok felhasználására, ami odafigyelést, tudatosságot, következetességet és tervezést igényel. Ezért itt hatásosan ki tudjuk mutatni elkötelezettségünket a „közös ház gondozása” (vö. Laudato si'!) iránt.
    • A csomagolás az étkezéssel kapcsolatos másik legfőbb környezetterhelő elem. Ha a rendezvényen van saját ételárusítás, vagy vannak a rendezvény szervezői által befolyásolható élelmiszerárusító helyek, azokat fontos ösztönözni a minél kevésbé csomagolt (és minél kevesebb tartósítószerrel, vegyi anyaggal terhelt) élelmiszerfajták árusítására (pl. a tőlük kért helypénz ennek megfelelően történő differenciálásával).
    • Az étkeztetés teremtésvédelmileg egyik legfontosabb eleme az egyszer használatos  evőeszközök, tányérok, poharak kerülése. Ebből a szempontból nem is a „műanyag vagy  papír” a legfőbb kérdés – bár az sem mellékes –, hanem az „eldobható”, egyszer használatos jelleg. Mivel ennek erős szemléletformáló hatása is van, ezért amennyiben a rendezvényen  van étkeztetés, akkor talán a legfontosabb teremtésvédelmi szempont, mely a legtöbb  figyelmet követeli (és áldozatot éri) meg, ennek a kérdésnek a határozott kézben tartása  (hogy ne használjunk egyszer használatos étkezési eszközöket). Ennek megoldása a rendezvény, a szervező intézmény és az étkeztetés jellegétől függően lehet közüzemi étkeztetési forma, vagy többször használatos evőeszközök beszerzése, vagy pedig a résztvevők megkérése arra, hogy hozzanak saját evőeszközt, edényt, poharat (akár tartós  műanyagot is, mely még mindig környezetbarátabb, mint az egyszer használatos.)
    • Keressünk befogadóhelyet a maradék élelmiszernek – ne dobjunk ki ételt, inkább  adományozzuk el.

    Vízhasználat és szennyvízkezelés

    • Egy teremtéstudatosan szervezett rendezvényen a megszokottság ellenére kerüljük a  műanyagpalackos ásványvizek használatát (például jellemzően az előadói asztalra  kihelyezve). Ehelyett javasolt az előadók számára egy üvegkancsóban csapvíz és mellé üvegpoharak kihelyezése. A víz időnkénti cseréje, a poharak elmosása – az előadók  nagyságrendjében – szinte biztos, hogy nem jelent extra tehertételt a szervezőknek  (legföljebb szokatlan), ellenben szemléletformáló ereje van, ráadásul kevesebb költséggel  jár (míg a műanyagpalackos ásványvíz látványának is ugyanilyen szemléletformáló hatása  van – csak a rossz irányba). Magyarországon a vezetékes víz a legtöbb településen kiváló  minőségű. A műanyagpalackos ásványvizek miatt keletkezett műanyagszemétnek viszont  erős negatív hatása van a környezetre (és így áttételesen az egészségre is). A mikroszkopikus méretű műanyagszemcsék kioldódása a PET-palackokból nem régóta ismert probléma, de egyre valószínűbb, hogy reális veszély, így tehát ráadásul maga a műanyagpalackos víz is lehet egészségkárosító. De a fő szempont az, hogy egy rendezvény sok szempontból (nem  feltétlenül tudatos) mintát ad a résztvevőknek, így ez a mellékesnek tűnő kérdés is nagyobb felelősséget jelent a puszta praktikus megoldásnál.
    • A résztvevők számára biztosítsunk lehetőséget saját kulacsaik csapvízzel való újratöltésére. Ha a meghívóban szerepel, hogy hozzanak saját ivóedényt, arra a tapasztalatok szerint sokan pozitívan reagálnak (általában sokkal többen, mint ezt a szervezők gondolják).
    • További fontos szempont a rendezvényen használt (általában mobil-) WC-k kérdése. Érdemes tájékozódni, közvetlenül a szolgáltatótól tájékoztatást kérni a kínált mobilvécék technológiájáról, a bennük használt vegyszerekről és a keletkezett szervesanyag további sorsáról, és a lehetőségekhez mérten legkevésbé környezetterhelő ajánlatot választani. (Vannak különbségek ezen a téren a szolgáltatók között!) Már maga az érdeklődés ténye – amiből a szolgáltatók azt érzékelik, hogy a megrendelők mérlegelik a környezeti szempontokat – is fontos teremtéstudatos lépés, mert felhívja a figyelmüket arra, hogy érdemes ebbe az irányba fejlesztéseket tenniük. Míg ha a kérdést nem tesszük fel, akkor megerősítjük a szolgáltatókat abban, hogy ez valójában a pénzügyi, üzleti érdekeiket nem befolyásoló szempont, a megrendelők eziránt nem érdeklődnek.
    • Javasolt a „komposzt-WC” (helyesebb nevén alomszék) előnyben részesítése.

    Hulladékcsökkentés

    (Érdemes ehhez elolvasni az Ajánlások zöld fesztiválok szervezéséhez című  elektronikus kiadvány – továbbiakban: Ajánlások – 59–65. oldal közötti összefoglalóját)

    • A teremtéstudatosság célkitűzése a keletkező hulladék minimalizálása, végső soron a „nullahulladékos rendezvény”. De ha ezt nem is tudjuk elérni, arra komolyan törekednünk kell, hogy a keletkező hulladékokat a lehető leggondosabban, legtudatosabban kezeljük. Legalább a kommunális, újra nem hasznosítható, lerakóba kerülő hulladék mennyiségét  próbáljuk a nulla felé közelíteni. Ehhez szükséges, hogy a szelektív hulladékgyűjtésről gondoskodjunk a rendezvény során, és ennek szükségességére és módjára megfelelően felhívjuk a résztvevők figyelmét. Másrészt megfontolandó a komposztálható hulladék  kezelésének valamilyen formában való megoldása is.

     

    • A rendezvényen mégis termelődő, de szelektíven gyűjthető hulladék kezelésébe igyekezzünk a résztvevőket minél inkább tudatosítva bevonni. Külön probléma például a szelektív műanyaggyűjtőbe dobott, de össze nem lapított műanyagpalackok kérdése, ami által a szelektív műanyaghulladék térfogatának jelentős részét teheti ki a palackokban maradt levegő (ami aztán a hulladék elszállításakor az érte térfogat alapján fizetendő összeget is növeli). A „Tapossa laposra!” felhíváson kívül a szelektív gyűjtő mellé, tájékoztatóval elhelyezett egyszerű, kézi palacktömörítő berendezés a problémát is csökkenti és szemléletformáló hatása is van.
    • Az Ajánlások kiadvány szerint „a fesztiválszemét felét az italok csomagolásai adják.” Ahol csak lehet a rendezvény során, érdemes az italárusítást csapvíz, esetleg helyi termelőktől származó szörp vagy gyümölcslé kínálásával kiváltani.
    • Az étkeztetésben használt egyszer használatos eszközökön kívül a csomagolóanyagok (csokipapírok, zacskók, italos dobozok és hasonlók) is nagyban növelik a rendezvényen  termelt hulladék mennyiségét. Ezzel kapcsolatban az Ajánlások is utal arra, hogy „A  népegészségügyi előírások és kényelmi meggondolások arra ösztönzik a vendéglősöket,  italárusokat, hogy még a helyben fogyasztott termékeket is eldobható eszközökből, csomagolásokban kínálják.” (14. o.) Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy valójában nincs olyan  törvényi vagy ÁNTSZ-rendelkezés, mely előírná az ilyen eszközök használatát, csupán olyan egészségügyi keretszabályok vannak, melyeknek a szolgáltatók kényelmi és anyagi okokból így próbálnak megfelelni, és aztán ezekre mint előírásokra hivatkoznak a tájékozatlanabb megrendelő felé. Valójában tudatos tárgyalással rá lehet őket venni arra, hogy az előírásoknak teremtéstudatos követelményeket is jobban kielégítő módon feleljenek meg.
    • A rendezvényeken gyakran árusított bóvliáruk általában valódi értéket nem, annál több gyorsan hulladékká váló fölösleges anyagfelhasználást jelentenek. Megfontolandó az  Ajánlások által hozott példa, mely szerint „Magyarlukafán a Vendel napi búcsún a kézműves standokat ingyen lehet felállítani, míg a „hagyományos” vásári műanyag-árusoktól  viszonylag magas összegű helypénzt szednek, ezért a tartós értékeket képviselő portékák olcsóbban, míg a hamar szemétté váló termékek drágábban kaphatók.” (22. o.)
    • Különösen hosszabb rendezvényeken jelentőssé válhat a veszélyes hulladék (pl. használt  elemek) termelődése is, amelyek összegyűjtésére és gondos kezelésére külön fontos figyelni.
    • Vannak olyan kedvelt rendezvényelemek, amelyek elterjedtségük ellenére igen károsak és felelőtlenek a teremtett világgal szemben. Ennek egyik példája a léggömbök használata. Különösen a héliummal töltött, szándékosan vagy véletlenül felengedett és sorsukra hagyott léggömbök – valójában az előállítóik által környezetbarátnak kikiáltottak is! – veszélyeztetik (hulladékká válva) az élővilágot. Teremtéstudatosságra törekvő szervezet rendezvényén  figyeljünk rá, hogy ne szerepeljen lufieregetés, lufiosztogatás (a rendezőktől eltérő szervezetek által sem).

    Szállás

    • A tipikus több napos egyházi rendezvényeken – a cserkésztáborokat és egyes zarándok latokat kivéve – a szállás általában nem nomád módon, hanem épített szálláshelyeken van megoldva, amelyeknek saját belső működési rendjük van. Ennek ellenére az Ajánlások 49– 50. oldalán jó néhány olyan szempont található, amelyeknek érvényesítése a szálláshely üzemeltetőjénél tudatos tárgyalással elérhető. Ilyenek például az étkeztetésre vonatkozó kérések, vagy a törülközők cseréjének, mosásának takarékos megoldása (leszögezhetjük  például, hogy a mi programunk vendégei nemhogy a feltétel nélküli napi törülközőcserét igényelnék, de kifejezetten annak örülnek, ha erre nincsenek rákényszerítve).

    Energiahasználat

    • Az Ajánlások javaslata, hogy „Demonstrációs céllal üzemeltessünk napkollektort, napelemet, naptűzhelyt, szélturbinát. A keletkező energiát használjuk is fel zuhanyozásra, mobiltelefonok feltöltésére, sütésre, főzésre.” (54. o.) Urbanizált környezetben tartott, előadásokra épülő rendezvényeknél ehhez hasonlóan megfontolható például a rendezvény sátorban tartott előadások energiaigényének (mikrofon, projektor…) ideiglenes, állványra telepített napelemmel történő kielégítése. (Ilyen mobil energetikai megoldást ma már több szolgáltató is kínál – érdemes közülük a rendezvény helyszínéhez közelit választani.)

    • Amilyen módon tudjuk, már a tervezés során csökkentsük a rendezvény várható energiafogyasztását!

    Szemléletformálás

    • Egy teremtéstudatos szervezet rendezvénye – függetlenül attól, hogy maga a rendezvény témája ezt érinti-e vagy nem – szükséges, hogy tudatosan és tudatosító módon képviselje a teremtéstudatos attitűdöt. Specializált teremtésvédelmi alkalmaknál is nagyobb annak a hatása, ha a résztvevők azt tapasztalják, hogy a szervezők egy más témájú rendezvényen is következetesen ügyelnek a teremtéstudatosságra, és ezt tőlük is kérik. Márpedig ez keresztény tanúságtételünk elengedhetetlen, állandó része kell hogy legyen a kortárs világ felé, hiszen Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájának szavai szerint „annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (LS 217)
    • Legyen a rendezvénynek jól kialakított, nem megjegyezhetetlenül hosszú, de jó szempontokat adó „Zöld házirendje” (vagy például „Szövetség a teremtett világgal” pontok), melyet igyekezzünk hatásosan kommunikálni a résztvevők felé.
    • Fontos a szervezők és rendezők körében előzetesen és többszörösen tudatosítani a teremtéstudatosság iránti elkötelezettséget és ennek legfőbb elemeit, hogy ezeket ők magukévá tegyék és a résztvevőkkel való kapcsolattartásban következetesen képviseljék. (vö. Ajánlások 36. o.)
    • Erősen megfontolandó, hogy a rendezvény illetve a szervezés részévé tegyük a program által okozott (szakszerűen megállapított) szennyezés, üvegházhatásúgáz-kibocsátás valamiféle kompenzációját. Például a szén-dioxid-terhelés és a felhasznált papírmennyiség okozta faanyag-felhasználás utólag kompenzálható faültetéssel (létezik erre szakosodott, ennek kezelését vállaló szervezet), aminek költségét előzetesen bele kell kalkulálni a rendezvény költségvetésébe – adott esetben a résztvevőkben is tudatosítva, hogy az általuk fizetett költségekben ez is benne foglaltatik, vagy pedig magán a rendezvényen önkéntes hozzájárulás kérhető tőlük ehhez –, és teljesítését külön is kommunikálni lehet a médiában, utólag is megerősítve ezzel a rendezvény és a szervező intézmény teremtéstudatos elkötelezettségét.

    Sajátos egyházi szempontok

    • A rendezvény során ünnepelt eucharisztia liturgiájában, a szentmisében kiemelhető, hogy az istenivel megélt legmisztikusabb találkozásunk egyszersmind a hozzá szükséges kenyéren és boron keresztül teremtettségünk és az anyaghoz rendeltségünk kézzelfogható megélése is, és ezért „az Eucharisztia fény és motiváció forrása környezetért való aggódásunk számára is, és arra késztet minket, hogy az egész teremtett világ őrei legyünk.” (LS 236)

     

    • Annak, hogy az Egyház valóban elkötelezett a „közös otthon gondozása” iránt, a legerősebb bizonyítékai nem a speciális teremtésvédelmi rendezvények, hanem egyházi gyakorlatunk és intézményeink működésének ilyen szemléletű felülvizsgálata és átalakítása. Például egy energia- és vízpazarló berendezésekkel működő egyházi épületben, vagy környezeti szempontokat nem érvényesítő működési rendű egyházi szálláshelyen, rendezvényhely színen tartott teremtésvédelmi program inkább kontraproduktív, és a figyelmesebb résztvevőkben az ellentmondásosság érzését kelti. Ezért hosszabb távra kiható – ám sürgető – feladat rendezvényeink helyszíneinek állandó „teremtésbaráttá” tétele, amire viszont (és a tudatosabb szokások kialakítására, rögzítésére) éppenséggel jó alkalom lehet egy nagyobb szabású rendezvényre való felkészülés.