Az, hogy közlekedésünk jelentősen hozzájárul környezetterhelésünkhöz, talán a zöld gondolatok közül elsőként került be a közgondolkodásba. 

1999-ben a Németországban található trieri egyházmegye 390 híve indította útjára az „autóböjt” kezdeményezést. Azóta is minden évben meghirdetik a kampányt, amihez az érdeklődők az interneten is csatlakozhatnak (http://www.autofasten.de). A résztvevőket tapasztalataikról is megkérdezték. A környezettudatosság mellett előnyként említették meg többek között a testedzés lehetőségét – pl. kerékpározás  –, de a kisebb stresszt és az új szociális kapcsolatok kialakulását – pl. a közösségi közlekedésre várva – is. Mára több más országban is indítottak hasonló akciókat, Ausztriában 8 éve hirdetik meg az autóböjtöt: http://www.autofasten.at . Itthon ilyen hivatalos kezdeményezés nincs, de szervezetlenül is jól működő böjti felajánlás lehet a séta, bicikli vagy közösségi közlekedés választása. 

A közismert “Hagyd otthon az autót”-felhíváson túl azonban sok más lépést is tehetünk. 

 A modern gondolkodásmód központi értékké emelte a mobilitást, helyünk változtatásának szabadságát. A gazdaság – azon belül főleg az autóipar, a nemzetközi turizmus és a légiközlekedés – buzgón munkálkodik azon, hogy miközben az emberek ezen “szabadságukat” megélik és gyakorolják, jó hasznot hozzanak a befektetőknek, minimális tekintettel a környezeti hatásokra. A baj az, hogy sok utazásban olyan dolgokat vagy még inkább belső élményeket próbálunk megtalálni távoli helyeken, amelyek csírái már induláskor vagy bennünk voltak, vagy nem, és kibontakoztatásukhoz elmélyülés és „befelé utazás” lenne szükséges a megtett kilométerek halmozása helyett. Különösen időszerű ennek felismerése a böjti időszakban, amikor az elcsendesedés és Isten felé fordulás amúgy is figyelmünk középpontjába helyezi ezt a „befelé vezető utat”. Nem állítjuk, hogy a befelé utazáshoz nem kell kilépni a megszokott környezetből, de azt igen, hogy egy jó séta a legközelebbi erdőben (ahogy ezt előző cikkünkben ajánlottuk) adhat ugyanolyan esélyt az elmélyülésre, mint a messzi tájakra utazás.   

Modernnek hirdetett életmódunk is úgy alakult át, hogy egyre több napi utazás vált „normálissá”, elfogadhatóvá. A külvárosokból, elővárosokból munkába, otthonról a bevásárlóközpontokba ma már naponta teszünk meg akkora távolságokat, amekkora utazás 50 éve még eseményszámba ment. Ez a jócskán megnövekedett közlekedés terheli a környezetet és a pénztárcánkat, mind több időt vesz el, szóval több oldalról nézve is káros! 

Böjti felajánlásként vegyük számba, hogyan csökkenthetjük összességében közlekedési igényünket! Az közismert gondolat, hogy a távoli egzotikus helyekre tervezett nyaralás tulajdonképpen felesleges, hisz az együtt töltött minőségi idő élményét a közelben is megélhetjük. Hasonló, csak kisebb léptékű döntéseket naponta hozhatunk. Szánjuk rá az időt, hogy a távoli, mindent egy helyen kínáló bevásárlási lehetőség helyett a környékünk kis boltjait megismerjük, és ott vásároljunk. Ha az egyre dráguló közlekedés költségét is figyelembe vesszük, lehet, hogy már nem is annyival olcsóbb egy távoli hipermarket. Az anyagi áldozatokon vagy előnyökön túl emberi kapcsolatokra is több az esély helyben, csak nyitottnak kell lennünk a találkozásokra boltosokkal, vásárlókkal.  

Meglepő adat, de felmérések szerint Európában az autóval megtett utazások fele 3km-nél, 20%-a 1 km-nél rövidebb. Ezeken a távolságokon legtöbbször a kerékpár, de még a gyaloglás is reális alternatívája az autózásnak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a be nem melegedett motorok esetében mind a károsanyag-kibocsájtás, mind a kopás többszöröse a normálisnak, akkor azt látjuk, hogy ezek a könnyen kiváltható utak ráadásul fajlagosan a legszennyezőbbek is. Határozzuk el, hogy – ha eddig nem is így cselekedtünk volna – a böjt idején ezeket a rövid utakat autó nélkül tesszük meg! Könnyen lehet, hogy ha a böjti időben bebizonyítjuk magunknak, hogy ezek a rövid utak gyalog vagy kerékpárral is beleilleszthetőek a napirendünkbe, akkor az így kialakított új szokásainkat megtartjuk húsvét utánra is.

Hosszabb távolságokon is jó alternatívája lehet az autónak a vonat. Igaz, hogy a vonatozás igényel némi alkalmazkodást például a menetrendhez, a velünk utazókhoz, de a kényelmetlenség jószívű elviselését tekinthetjük böjti áldozatnak, és a környezetkímélőbb utazás mellett ilyen esetben az is kárpótolhat minket, hogy vonatúton több a helyünk, és az oly értékes időnket is szabadabban tölthetjük ki.

Ha mindenképpen elkerülhetetlen az autózás, akkor törekedjünk utunk minél jobb kihasználására. Ez lehet több, azonos irányban fekvő tennivaló egy útra fűzése, de szomszédainkkal, ismerőseinkkel egyeztetett közös utazás, bevásárlás is. Ha hajlandóak vagyunk az alkalmazkodás terén áldozatot hozni, akkor a közlekedési környezetterhelés-csökkentési szándékunk kapcsolat- és közösségépítő eseménnyé nőheti ki magát. 

Amikor úton vagyunk, akkor is tehetünk a környezetterhelés csökkentéséért például a vezetési stílus és a sebesség megválasztásával. Egy határozottan gyorsító, majd erősen fékező „sportos”-nak vélt vezetési stílussal csak a sietség érzése és utasaink stressz szintje, meg a baleset kockázata nő hatékonyan. Idézzük eszünkbe, hogy valahányszor a fékre lépünk, veszteséghővé alakítjuk a drágán megvett üzemanyag energiáját. 

Az országúti sebesség megválasztása is sok teret nyit a felelős döntésekre. Például egy Budapest-Győr úton az autópályán 130 helyett 100 km/h sebesség választása csak 6 perc időtöbbletet jelent. Ez a hat feláldozott perc viszont, mivel az országúti haladás teljesítmény-szükségletének javát kitevő légellenállás a sebesség négyzetével arányos, akár 30-40%-kal csökkentheti a fogyasztást. Elgondolkodtató! Léleknevelő élmény az ilyen autózásban az is, hogy minden mellettünk elhúzó autónál megélhetjük: mi is gyorsíthatnánk, de egy hosszútávú cél miatt tudatosan nem használjuk ki minden, technikailag adott lehetőségünket. 

Az ehhez hasonló tudatosan megélt önmérséklet-gyakorlatok és lemondások a környezetkímélő életmód alapvető elemei. Gyűjtsük őket és épüljünk belőlük, különösen a böjt idején!    

Cikksorozatunkat jövő vasárnap az értékekről szóló böjti gondolatokkal folytatjuk.