Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
2015. február 18., Hamvazószerda
Tisztelt Olvasóink!
Már hagyománnyá vált, hogy a nagyböjtben cikksorozatot jelentetünk meg a Naphimnusz egyesület honlapján. 2012-ben gyakorlatias kérdésekkel foglalkoztunk, végigvettük mindennapi tevékenységeinket és arról írtunk, mit tehetünk, hogy nagyobb összhangban éljünk a teremtéssel. 2013-ban és 2014-ben a lelki háttér szemszögéből vizsgáltuk a teremtésvédelmet, előbb a sarkalatos erényeket, majd a Szentlélek ajándékait gondolva végig.
Idén a céljainkat vesszük nagyító alá. Ezek jelentik a kapcsolódást hitünk, elveink és meggyőződésünk, valamint a mindennapi cselekedeteink között. Ha céljaink hitünkkel összhangban vannak, akkor kiegyensúlyozottan, lelki nyugalommal dolgozhatunk azok elérésén. Ilyenkor eredményeink megélése, a céljaink felé való haladás élménye jelenti a boldogságot. Ellenkező esetben, ha céljaink konfliktusban állnak hitünkkel, meggyőződésünkkel (például: elvben fontosnak tartom a teremtett világ védelmét, de mégis vonzó cél, hogy a Karib-tengeren töltsem a szabadságomat) akkor az ellentmondás okozta belső feszültség, lelkiismeretfurdalás még akkor is megakadályozza, hogy önfeledten boldognak érezzük magunkat, ha elérjük a kitűzött célt.
Fontos tehát a megfelelő célok kiválasztása. Ehhez próbálunk segítséget adni az alábbi felosztásban:
Ha már ilyen sok figyelmet szentelünk a céloknak, akkor szükséges megállapodnunk ennek a sokrétű fogalomnak egy közös értelmezésében is. Szóhasználatunkban a cél valami megvalósítandó érdemi eredmény, amely egy kívánatos állapotba juttat. Érdemi, tehát valami jelentősebb, mint a reggeli felöltözés. Kívánatos, azaz figyelmet érdemlő, vonzó, tehát jobban inspirál, mint az, hogy megeszem egy zsemlét és akkor nem leszek éhes. A példák is jól mutatják, hogy a célok mennyire egyediek. (Ezeket a példákat most átlagos helyzetekre gondolva fogalmaztam meg – egy depresszióban szenvedőnek a reggeli felöltözés is lehet érdemi eredmény és egy nélkülözőnek az éhség elmúlása is lehet kívánatos állapot.)
Azt is fontos elmondani, hogy a jól kitűzött cél konkrét, időhöz kötött és elérése mérhető. Például az, hogy csökkentsem a szegénységet, nem cél, legfeljebb vágy vagy szándék. Cél például az lehet, hogy néhány héten belül keresek a környezetemben egy vagy több rászorulót, és attól kezdverendszeresen támogatom őket. Az ilyen konkrét célok magukban hordozzák a mérhetőséget, visszajelzést is. A példánál maradva: ha a cél kitűzése után egy hónappal még nem támogatok senkit, akkor tudom, hogy nem haladok a cél felé, és így elérni sem fogom.
Ezekre az alapokra építjük tehát cikksorozatunkat, és hívjuk meg olvasóinkat arra, hogy böjti fogadalmak helyett jól kitűzött, átgondolt célokat elérve kerüljünk nagyobb harmóniába a teremtett világgal és annak teremtőjével, Istennel.