Sokan a böjtöt szinte kizárólagosan az étkezési korlátozásokra értik, és az is nagyon elterjedt, meggyőződés, hogy teremtett világot terhelő tevékenységeink között a közlekedésnek van a legnagyobb súlya, pedig az épületekben bent töltött idő is jelentős hatással bír. Lakásunk, munkahelyünk jó megválasztásával és ezek körültekintő használatával igen sokat tehetünk. Ennek bemutatására vesszük most számba azokat a hatásokat, amiket otthon és a munkában gyakorlunk a környezetünkre, és amelyeknél odafigyeléssel, tudatossággal, böjti önmérséklettel sok lehetőségünk adódik a hatások mérséklésére.

Az épületek mérete, kialakítása és anyagai magukban is nagy különbséget jelenthetnek. Egy hatalmas beton-üveg iroda alkotóelemeinek, mint pl. a cementnek, a fémeknek már az előállítása is nagyon energiaigényes, és ezeket rendszerint messziről szállítják a beépítési helyükre. Egy ilyen épület már az építéskor is sokkal többet terheli a környezetet, mint egy, a feladathoz igazított méretű, az adott tájra jellemző helyi anyagokból (pl. fa, kő, vályog), hagyományos technológiával felépített ház. Az épület kialakítása is magában hordoz egy sor környezetterhelési adottságot: lehet egy építmény modernnek kikiáltott, légkondicionálásra és mesterséges világításra-szellőztetésre alapozott energiafaló egység, vagy a nap járásához igazított, jól szigetelt, környezetbe illesztett ház. Mivel azonban valószínű, hogy csak kevesen választanak maguknak új lakást vagy munkahelyet éppen a böjt ideje alatt, a következőben elsősorban a használattal kapcsolatos lehetőségekre koncentrálunk.

Energiafelhasználás

Ez a legközismertebb hatás, amit épületeinkkel és a bennük végzett tevékenységeinkkel gyakorolunk a környezetre. A fűtés, a világítás, az alkalmazott gépek (működés közben és kikapcsolva) valóban sok energiát fogyasztanak, így kiváló lehetőséget nyújtanak a fogyasztást csökkentő böjti gyakorlatokra. Ha vállaljuk a voltaképpen kevéssé jelentékeny kényelmetlenséget és a fűtésben megelégszünk 1-2 fokkal alacsonyabb hőmérséklettel, és inkább jobban felöltözve biztosítjuk jó közérzetünket, akkor a külső hőmérséklettől függően akár jelentős mennyiségű energiát is megtakaríthatunk. A szellőztetés helyes módjával is sokat spórolhatunk. Naponta többször, rövid időre szélesre tárt ablakkal-ajtóval, egy-egy intenzív légmozgatással szellőztessünk! Az állandóan résnyire nyitott ablakkal – nagyszüleink szavajárásával – igazából csak „az utcát fűtjük”. Az energiatakarékos világításról sok szó esik mostanában, ahogy egyre fogynak az üzletekből a hagyományos izzók, és helyüket kompakt fénycsövek és LED lámpák veszik át. Ezek valóban jelentősen kevesebbet fogyasztanak, de azt se felejtsük el, hogy a meglévő lámpáink leoltásával beruházás nélkül érhetünk el megtakarítást. Használjuk ki a természetes világítást és lámpát csak ott égessünk, ahol éppen tevékenykedünk. Böjti elhatározásként reflexszé tehetjük azt a mozdulatot, amivel mindig mindenhol leoltjuk a villanyt, ha elhagyjuk a helyiséget. Háztartási és irodai berendezéseink energiafogyasztása nagyban függ attól, mennyire korszerűek. Fontos, hogy ha cserére kerül a sor, akkor a kiválasztásnál a jellemzők között nagyon figyeljünk a ma már sok helyen feltüntetett energiaosztályra is. Ha megtehetjük, inkább költsünk valamivel többet egy gazdaságosan működő gépre. Használat közben is sokat tehetünk! Használjuk ki a berendezés kapacitását, pl. akkor mossunk, amikor tele tudjuk tölteni a gépet. Ha nem használjuk, akkor pedig kapcsoljuk ki az eszközt. Különösen a régebbi típusok készenléti állapotban is meglepően sok energiát fogyaszthatnak. Böjti gyakorlattá tehetjük, hogy egy kapcsolóval ellátott elosztóra csatlakoztatunk egy sor berendezést, pl. tévét,rádiót, DVD lejátszót, s kikapcsoljuk őket arra az időre, amikor nem hallgatjuk/nézzük őket. Fogyasztásmérővel igazolható, hogy ez jelentős mértékű energia megtakarítást eredményez, úgyhogy ha a böjti gyakorlat beválik, ments’Isten, hogy utána változtassunk rajta!

Vízhasználat

Amikor megnyitjuk a csapot, akkor nem csak elhasználjuk mindazt az energiát, amit a kinyerésbe, tisztításba, szállításba fektetett a minket ellátó vízmű, de ivóvízből változtatjuk szennyvízzé azt, ami kifolyik. Bár földünkön sok a víz, annak csak töredéke édesvíz, az ivóvíz pedig különösen nagy érték. Nem elég széles körben köztudott, hogy egy átlagos háztartás vízfogyasztásának közel 40%-át a WC öblítése teszi ki. Ma az öblítő rendszerek zöme megengedi, hogy csak a „feladatnak” megfelelő mennyiséget használjunk. Figyelünk oda a helyes működtetésre! A tisztálkodás is jó alkalom a körültekintő használatra. Fürdés helyett a zuhanyozást választva, és zuhanyozásnál is böjtösen rövidre fogva a műveletet, szemben a kényeztető „pancsolással”, jelentős megtakarítást érhetünk el. A háztartásvezetés, főzés közben szintén spórolhatunk a vízzel, ha például nagyobb adag zöldséget vagy gyümölcsöt nem zubogó folyóvíz alatt, hanem egy mély tálba eresztett vízben mosunk meg, s ezzel utóbb kiválóan lehet szobanövényeket locsolni. A padlófelmosás után maradt víz pedig még nagyszerűen alkalmas a külső lépcső lemosására.

Hulladékkezelés

A legjobb, ahol csak lehet, megelőzni a hulladék keletkezését! Tehetjük ezt elsősorban olyan áruk választásával, amit nem vagy csak kevéssé csomagoltak. Ide tartozik a műanyag palackok elkerülése és többször felhasználható szatyrok használata is. Ha már keletkezett hulladék, arról tudnunk kell, hogy az nem feltétlenül szemét! Válogassuk ki az értékes anyagokat; a papírt, fémet, műanyagot vigyük az egyre több helyen megtalálható szelektív gyűjtőkbe. A háztartások hulladékának átlagosan 30 %-a komposztálható. Ahol erre mód van – családi és társasházi környezetben –, létesítsünk komposzt ládát és tegyük abba a lebomló növényi maradványokat. Ezzel nem csak az elszállítandó szemét mennyiségét tudjuk jelentősen csökkenteni, de kiváló talajjavító anyaghoz is jutunk a kert vagy udvar gondozásához, valamint csökkenthetjük a csatornákban tenyésző patkánypopulációt is. Szólni kell még a veszélyes hulladékokról! A mai technológiák nagyon sok olyan eszköz hoztak a kezünk ügyébe, amelyekben a környezetet súlyosan károsító anyagokat használunk. Elemek, akkumulátorok, festékek, elektronikai eszközök, hogy csak a legismertebbeket említsem. Ha ezek már feleslegessé váltak, okvetlenül egy arra kijelölt speciális gyűjtőbe jussanak! Böjti felajánlásként akár megtehetjük azt is, hogy a szomszédsággal megbeszéljük, melyik nap gyűjtjük össze a veszélyes hulladékot, és egy lendülettel elvisszük a telephelyre a sajátunkkal együtt.

Tisztítás, felújítás

Nagyszüleink idejében szinte kötelező volt a házat kimeszelni húsvétra. Ma is sok felújítási munkát ütemezünk a böjt idejére. A tavaszi nagytakarítás pedig szokás szerint az ünnepi készülődés része. Amikor tisztítási módszert vagy szert választunk, vagy döntünk a felújítás módjáról, sokat tehetünk a környezetterhelés csökkentésére. A sokat reklámozott tisztítószerek sokszor veszélyesen hatékonyak. A túlzott sterilitásról már bebizonyították, hogy nem tesz jót immunrendszerünk edzettségének. Mégis lépten nyomon egyre többféle, hatásosabb szerekre próbálnak rábeszélni a reklámok. Ezzel szemben például az ecetes vízkő eltávolítás, a mosódióval való mosás vagy a szódabikarbónás tűzhely-tisztítás hasonlóan jó eredményre vezet minimális környezetterheléssel.

Ha festést tervezünk keressük a vizes alapú festékeket. Kerüljük a nehézfém oxidokat és szerves oldószereket tartalmazó festékeket. A felújításnál lehetőleg természetes anyagokból, nem túl távoli üzemekben készült, olyan elemeket, bútorokat szerezzünk be, amelyek tartósak lesznek és javítható konstrukciójúak. Így sokáig betölthetik feladatukat.

Gondolatok az ünnepi előkészületekről

Az első nyíló virágokkal egy időben megérkeznek a postaládánkba az első reklámújságok is a különböző húsvéti akciós ajánlatokkal. Nem csak a gyanúsan olcsó sonkaféléket meg a külföldi, gyári dömpingtojást próbálják nekünk eladni kihagyhatatlan árakon, de megjelennek a hipermarketek, a drogériák és a lakberendezési áruházak ajánlatai a húsvéti dekorációk végeláthatatlan sorával. Kicsi műanyag tojásoktól kezdve az óriás csillámporos nyuszifészekig, cserépbe tűzhető plasztik tyúkocskától az illatos és színes, csibe, nyulacska és ki tudja, még milyen formájú gyertyákig elképesztő választékot mutatnak ezek a katalógusok. Persze hogy rámozdulunk a vidám, tarka formákra egy undok, hideg, latyakos tél után – hát erre épül az egész kampány. Mást sem sugall folyamatosan, mint hogy a tavaszi megújulás örömét csakis új és még újabb lakberendezési elemekkel tehetjük teljessé. El akarják hitetni, hogy mit sem ér a kiviruló világ fölött érzett mámor (vagy netán a Feltámadás felemelő ünneplése…), ha nem hordjuk tele ez idő tájt a lakást minden évben újabb és újabb bigyókkal, lehetőleg kosárszámra.

A rendszerint távol-keleti gyárakból érkező vicik-vacakok esztétikai minőségéről ne essék szó, mondjuk azt, hogy ez ízlés dolga. Kivitelezésük azonban már figyelmeztető: ha megnézzük, ezeket a holmikat az áruházak sem becsülik sokra, hiszen nagy ládákban, konténerekben, szezonális polcokra teszik ki, és ha az ömlesztett tárolástól nem törnek-szakadnak-esnek eleve szét, akkor a sok-sok turkáló kéz majd segít a kifejezetten ideiglenesnek szánt holmik tönkre tételében. Tehát ezeknek a dolgoknak a nagy része ki sem kerül a boltokból, hanem rögtön szemét lesz belőle.

De nem jutnak egyéb sorsra azok a példányok sem, amelyek a lakásokban landolnak végül. A legnagyobb részük ugyanis gyakorlatilag tisztíthatatlan, vagyis a „klasszikus porfogó” kategóriába sorolható. Kitesszük a polcra, nézzük őket néhány hétig, aztán a locsolkodók elvonultával, takarítás közben megpróbáljuk a kissé porlepte papírmasé nyuszit letörölgetni, vagy az aranyos műanyag csibét lemosni, amikor is ezek a holmik azonnal föladják: eltörnek, leesnek a kiálló részeik, leázik róluk a festék, kifakulnak, összerogy a vékony drótszerkezet, vagyis nem lesz érdemes eltenni a következő évi ünnepig. Tehát ebből is csak szemét lesz. Ha hirtelen mégsem jut eszünkbe jobb ötlet, mint a bolti dekor, legalább válasszunk olyat, ami az ünnep elteltével egyértelműen elkülöníthető típusú hulladékra bontható; ekkor legalább szembesülhetünk azzal, hogy saját drága pénzünkkel önszántunkból szponzoráltuk a hulladéktermelést…

Ha szem előtt tartjuk a teremtésvédelmi szempontokat (és ezzel együtt a pénztárcánkat is), nem az efféle szezonális dekorációval próbáljuk meg földobni a lakás hangulatát. Helyette használjunk olyat például, amit a nagy húsvéti örömlakomáinkon egyszerűen megeszünk: mézeskalács figurát, piskótából sütött formákat stb. (Ezeket a lányos házakban eltehetjük a Húsvét hétfőn azért még itt-ott meg-megjelenő locsolkodó fiúknak is, pénz helyett…)

De gyönyörű színfoltot adnak a különböző élő növények is. Sok kisebb kertészetben hajtatnak saját cserepes növényeket, nem kell a barkácsáruházak ismeretlen vegyszerektől tíz percig viruló virágait megvennünk, de megbeszélhetjük a piacon az ismerős virágárussal is, hogy ültet nekünk hagymás virágokat, vagy a szomszéd mindig zöldebb kertjéből kérünk néhány tő tavaszi virágot. Ezek sem bírják sokáig a szobában, viszont vagy kiültethetők, vagy komposztálhatók. A színes száraz virágból köttetett koszorú azonban sokáig használható, aztán a végén azt is a bomló hulladékhoz tehetjük.

Ha nincs kézügyességünk/időnk/türelmünk saját készítésű, iparművészi színvonalú textildíszeket vagy profi fazekas termékeket előállítani – pedig ennek a legtöbb női újság húsvéti különkiadása szerint minden háziasszonynak a kisujjában kellene lennie! –, keressünk olyasféle dolgokat, amelyek örömöt, emelkedett hangulatot, boldogságot sugallnak, például a kereszt- és saját gyerekek kiskori fotóit, elsőáldozási, bérmálkozási fényképeit, esetleg óvodáskori virág- vagy nyuszi rajzait (ha az idősebb gyerekek már túlvannak a kiskamasz ellenálló korszakon, talán nem haragszanak meg érte, hogy ezeket előkotortuk ). Különlegesen érdekes dekoráció a háború előtti húsvéti lapok vagy szentképek kiállítása; ezeket régiségboltokban elég olcsón találhatni (esetleg a Nagyi megőrizte a leánykori gyűjteményét?), és ha vigyázunk rájuk, évtizedekig szolgálnak. Ha mindezekhez egyszer beruházunk néhány olyan képkeretet vagy fotótartót, amelyben cserélhetők a lapok, folyamatosan megújuló, egyedi díszítésünk lehet, ami mégsem „eldobhatós”.

Végül pedig talán szükségtelen is az ordító nyilvánvalóságot elismételni: a húsvéti ünnepkör, a Feltámadás ünnepe soha nem az ötletes lakásdekorációtól lesz valódi, felemelő és lelket újító.

Aki többet is meg szeretne ismerni a lehetőségekből, egyre szélesebb körben elérhető forrásokból meríthet. Ilyenek például az Ökokörök háztartás-zöldítő tanfolyamai.

Cikksorozatunkat jövő vasárnap a természethez fűződő kapcsolatunkról szóló böjti gondolatokkal folytatjuk.