A probléma gyökeréig kell jutnunk, és szembenézni a mélységes morális válság egészével, melynek a természet pusztítása csak az egyik súlyos jelensége.
A probléma gyökeréig kell jutnunk, és szembenézni a mélységes morális válság egészével, melynek a természet pusztítása csak az egyik súlyos jelensége.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” kezdi „Gondok” c. cikkét Nemes Csaba az Új Ember ünnepi számában. Arról ír, hogy a múlt század sokkoló környezeti gondjaiból mit sikerül legyűrni (pl. savas esők, ózonlyuk stb.) és mi az, ami romlott sőt újabb kihívások is akadnak bőven. Írja, hogy a népesedés növekedéssel nem az a baj, hogy már több mint hét milliárd ember él a Földön, élhetne több is, hanem az hogy sokkal jobban nőt a véges erőforrások (energia, víz) használata, de e mellet sokkal jobban növekedtek a jövedelem és életszínvonal különbségek, ahelyett, hogy csökkentek volna, azaz az élete csak egy szűk kisebbségnek lett jobb. A vészes talajpusztulás, a véges édesvízkészletek és e gondokat súlyosbító éghajlatváltozás okait lehetne csökkenteni és következményeit enyhíteni, hiszen ezt egyre többen gondolják így a hazai és nemzetközi közvélemény kutatások szerint. Az is igaz, hogy általában nem szeretjük a szegénységet, még látni sem, és gondolatban tennénk ellene, de a helyzet mégsem javul. Magától értetődő, hogy nem elég a jót fontosnak tartani, tenni is kell érte.