Ez a keresztút az ifjúságot igyekszik megszólítani. Azokra a fogyasztásaikra, fogyasztásainkra hívja fel a figyelmet, melyek sokszor tudatlanságunk, tájékozatlanságunk miatt okoznak Földünknek sebeket, testvéreink életét nyomorítják meg és teszik lehetetlenné.

1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust

Lebetonozzuk a talajt a ház mellett, hogy legyen új kocsibeálló. Halálra ítélünk milliónyi apró élőlényt, növényt és rovart.

Ki kell vágni az öreg tölgyeket a hegyoldalban, mert új, panorámás luxus-lakópark épül. Halálra ítéljük az évszázados fákat és a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztémát.

Esszük a ropogós csipszet, margarinnal kenjük a kenyerünket és halálra ítéljük az indonéz őserdőket a bennük rejlő biodiverzitással, mert sokhektáros, monokultúrás olajpálmaültetvények kerülnek a helyükre, hogy készülhessen a mi ételeinkhez az olcsó pálmazsír.

És közben mossuk kezeinket, hiszen mi csak jót akartunk, rendet tenni, alkotni, finomakat enni, igazából csupa nemtilos, jószándékú dolgot cselekedni. Mint Pilátus, aki csak békességet akart végre…

Úr Jézus! Segíts, hogy rászánjuk az időt a tájékozódásra, a tanulásra, és észrevegyük, amikor halálra ítélnénk a ránk bízott, teremtett világ titkait, csodáit. Vegyük a fáradságot és keressünk más megoldásokat!

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus ott áll egyedül, már hozzák a keresztet. Mindenki elhagyta. Aki ott lenne mellette – édesanyja, János, az asszonyok – ők sem tudnak közel menni hozzá.

A fogyasztói társadalomnak ezer lehetőséget felvillantó, személytelen nyüzsgése hagyományosan létező közösségeinket szétrombolja. Még a szűk család is egyre több helyen hullik szét. Nézzük órákon át a telefonjainkon a webshopok óriási kínálatát, az üzletek kirakatait, majd logikusan olyan szakmát, munkahelyet választunk, ahol sokat keresünk, azért, hogy bármit megvehessünk, vagy bárhová elutazhassunk. Cserébe rendelkeznek az időnkkel, gondolatainkkal, mi pedig egyedül maradunk elszakadva barátainktól, családunktól, közösségünktől, Istentől. Vállunkra veszünk egy olyan keresztet, ami nem Jézusé és szétzúzunk vele mindent magunk körül.

Szeretetvágyunkat csak Isten töltheti be. Nézzünk hát jól körül és keressük meg az Ő keresztjét: a családtagjainkra való odafigyelést, a gyengékkel való irgalmasságot, a környezetpusztító igényeinkről való lemondást. Úr Jézus, segíts megtalálnunk igazi keresztünket!

3. állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

Húst ettem. Ma is, tegnap is. Nincs benne semmi különös, hiszen ez természetes, mindenkinek jár. Mostanság az északi féltekén ez így van rendjén. A húsfogyasztás bűnértéke nulla. Az Úr mégis összerogy…

Mert az állatok számára nevelt takarmány elfoglalja a szántóföldeket és emiatt sokan éheznek.

Mert az állattartó telepek hígtrágyája beszennyezi a vizeket és így sokak nem jutnak tiszta ivóvízhez.

Teremtménytársaink pedig rettenetes körülmények között, összezsúfolódva, abszurd módon megnövesztve, futószalagon végzik életüket nap mint nap asztalunkon.

Úr Jézus! Segíts megértenünk, elfogadnunk, hogy mai átlagos húsfogyasztásunk csak igény, nem szükséglet. Segíts, hogy megtaláljuk a helyes mértéket, és ahhoz is megkeressük az a beszerzési forrást, ahol az állat megkapta a neki járó teremtményi méltóságot.

4. állomás: Jézus találkozik édesanyjával

Ki értheti meg Mária fájdalmát? Az Ajándék, akit Isten rábízott, akit táplált, nevelt és szeretett, akiben gyönyörködött, most szenved és keresztet cipelve megy a vesztőhely felé, olyan lett, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat. Mária mégis odalép, szemébe néz Fiának, és engedi, hogy a szívét tőr járja át.

Az ajándékba nekünk adott világ is pusztul körülöttünk. Korallszigetek élővilága tűnik el, szeméthegyek és szemétszigetek nőnek helyettük, a szennyezett vízen olajjal borított állatok vergődnek, orángutánok menekülnek a felégetett őserdőből. Erdőtüzek és árvizek pusztítják testvéreink otthonát, akik aztán klímamenekültekként vándorolnak szerte a világban. Ne forduljunk el közönnyel, legyintve, mert szinte már megszoktuk ezeket az eseményeket. Forduljunk szembe velük, tekintsünk újra és újra rájuk és engedjük, hogy fájjon.

Mária, adj bátorságot, hogy veled együtt bele merjünk tekinteni a teremtett világ szenvedésébe! Az így megélt fájdalom csírája lehet annak, hogy cselekedjünk, változtassunk, megtegyük azt, amit nekünk kell megtennünk.

5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Cirenei Simont kényszerítették. Nem értette, miért éppen őt, és nem volt különösebben kedve vinni a keresztet…

Lehet, hogy először nem magunktól fogunk változni. Lehet, hogy valaki szólni fog, hogy nem kéne, vagy éppen másképp kellene tennem valamit.

Lehet, hogy először nem fogom érteni, hogy miért nem kéne kocsival vitetnem magam különórára, hogy felesleges a legújabb okosórát kikönyörögnöm, vagy hogy tekerjem lejjebb télen egy fokkal a fűtést és inkább vegyek fel egy pulóvert. És hogy jó buli egy közösségi komposztálót gondozni a haverokkal, vagy részt venni a PET kupán egy palackhajóról gyűjtve a Tisza vizén úszó PET-palackokat.

Lehet, hogy először nem fogom érteni vagy nem lesz hozzá kedvem. De ha együtt tesszük, ha mindnyájan megfogjuk a keresztet, egyszer csak majd látni fogjuk, hogy az Úrral együtt hordozzuk, egyre többen és többen vagyunk és a teremtett világért járt keresztút nem lesz hiábavaló.

6. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Veronika oly nagyon kicsi dolgot tett. Talán sokan azt kérdeznék: Volt-e bármi jelentősége, hogy megtörölte Jézus izzadt, véres arcát? És Krisztus arca mégis fölragyogott a kendőjén.

Ferenc pápa azt írja a környezetvédelemről szóló körlevelében: „Ha mély motivációk által vezetve valamit újra felhasználunk ahelyett, hogy gyorsan kidobnánk, az olyan szeretetcselekedet, amely belső méltóságunkat fejezi ki.”

Tegyük meg azt az apró dolgot, ami hirtelen szembejön az életünkben! Talán először azt gondoljuk magunkban, miért csinálom, ha mások mulatnak rajta, észre sem veszik, vajon mi értelme ennek az egésznek? Mindenképpen van. Mert egy szeméttől megtisztított erdőben felragyog Jézus arca. Mert egy kis cserép virág, amit szeretettel gondozunk, Megváltónkat tükrözi vissza. Ha készítünk egy méhecskehotelt, lakóinak zümmögése Őróla énekel. Simogassuk meg embertársunkat! Szeméből Urunk szeme néz vissza ránk.

Úr Jézus! Segíts meglátnunk arcodat a teremtett világban! Segíts, hogy aprónak tűnő tetteinkkel mások számára is láthatóvá tegyük vonásaidat!

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt

Előimádkozó: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!

Válasz: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Most fognak kijönni az új Xiaomi telefonok, fantasztikus kamerákkal. Váltanom kell…

Muszáj megvennem azt a tábla oreós Milkát, az a kedvencem. Összevesztem a barátnőmmel, szükségem van egy kis vigasztalásra.

Láttam egy nagyon menő gatyát, holnap megveszem, abba akarok hétvégén menni a hb-ba.

És Jézus a legnagyobb megdöbbenésünkre megint összerogy.

Mert vállára tettük az afrikai bányász gyötrelmes életét, aki embertelen körülmények között vájja ki az új telefonjainkhoz szükséges ritka fémeket, s munkájáért épp csak annyi bért kap, hogy családja éhen ne haljon, s ő maga másnap újra mehessen bányászni.

Mert ott van Jézus vállán a földet kizsigerelő kakaóültetvényeken éhbérért dolgozók, az ázsiai varrodákban fillérekért a gép fölé hajoló asszonyok élete.

Segíts Megváltónk, hogy megtaláljuk a helyes mértéket! Azt, ami a világ közös, egyetlen, és nem növelhető asztaláról minket megillet.

8. állomás: Jézus a síró asszonyokkal találkozik

Jaj, idén megint nem volt hó, és jaj, soha nem fagy már be a Balaton!

Jaj, mennyi eső esett egyszerre, mindenütt villámárvizek! Ilyen nem volt még!

Jaj, milyen meleg van, a hőségnapok száma egyre több egy évben!

Jaj, tűzvész, árvíz, tornádók és szökőárak mindenütt a világban!

Jajgatunk, siránkozunk, és kesergünk. Jézus pedig azt mondja: „Magatokat sirassátok, és gyermekeiteket! Mert jönnek majd napok…”

Igen, félünk a jövőtől. Vannak testvéreink, akik már a klímaszorongásig is eljutottak. Innen is – onnan is azt hallani, hogy 2050 körül egyre komolyabb problémák merülnek föl, ha nem változtatunk szokásainkon, mezőgazdaságunkon, energiafelhasználásunkon. És a gyermekeink, és az őket követő generációk?

Segíts bennünket Jézusunk, hogy a nagy közös siránkozás helyett összefogjunk, egymást tanítva és segítve. És az utánunk jövő nemzedékre gondolva mindent megtegyünk a teremtett világ megőrzéséért!

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Gyorskajáldában enni nagyon király! Vagy amikor megérkezik az ételfutár és hozza, amit rendeltünk. Csakhogy amikor végeztünk, nagy halom zsíros-maszatos papír és műanyag marad utánunk. Ugyan betiltották az egyszer használatos műanyagokat, de a papírpoharak bélelve vannak egy fóliával, nem gyűjthetők szelektíven. És valószínűleg amúgy is lusták lennénk szétválogatni…

A szünetben beugrottunk a haverokkal a SPAR-ba. Muszáj egy kis snack-et beszerezni. Egy zacskó chips, XIXO-cola, egy fél literes Fanta, esetleg egy 7DAYS croissant. Sajnos, nem volt a közelben szelektív kuka…

És Jézus harmadszor is földre rogy. Mert egyáltalán nemtilos vásárlásaink következtében szemétlerakók hegyei nőnek körülöttünk tönkretéve a tájat. Szemétégetők füstje, Ázsiában illegális műanyag újrahasznosító üzemek mérgező gőzei betegítik meg az ottélőket és a munkásokat egyaránt.

Harmadszor is a porba zuhanó és újra felálló Megváltónk! Segíts megértenünk, hogy minden egyes döntésünk felelősséggel jár, mert mindennek van elő- és utóélete, és egyáltalán nem mindegy, hogy a teremtett világ mennyi sebet kap általa.

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Jézus áll, mezítelenül, védtelenül, mindentől megfosztottan.

Tarra vágjuk az erdőt, a víz és a szél elhordja a talajt, ott állnak a sziklák csupaszon.

Kiszórjuk a gyomirtót, ott a talaj élettelenül. A növényeknek csírája sem marad.

Fölszántjuk, rotáljuk, tárcsázzuk, műtrágyázzuk a termőföldet, megfosztva szerkezetétől, a benne nyüzsgő élőlényektől, életet adó mikroorganizmusoktól és természetes tápanyagoktól.

Így árad ránk a milliónyi információ, hír és üzenet, video, youtube csatorna és alattomosan szétveri elmélyülő gondolatainkat, megélt, személyes kapcsolatainkat a többi emberrel és Istennel, és meztelenít minket fogyasztókká.

Jézusunk, értünk vállalt csupaszságod és egyedülléted segítse megérteni helyzetünket és megfogni egymás kezét, hogy közösséggé válva felvérteződjünk a teremtett világért való küzdelemben.

11. állomás: Jézust a keresztre szegezik

A katonák, akik Jézus kezébe és lábába verték a szögeket, nem ismerték Őt, nem tudták kicsoda, csak teljesítették a napi feladatot, megkapták érte a pénzt. Benne voltak a megszokás rendszerében.

Mi sem ismerjük a kisgyermeket, aki hajnalban kelve matchatéval megy a kakaóbabot kitermelni a csokoládénkhoz, az indiai, vietnami asszonyokat, akiknek keze csupa seb a kesudió pucolásától. Oly könnyű legyinteni annak szenvedésére, akit nem ismerünk.

Úr Jézus! Te azt mondtad akkor, amikor épp a szögek fúródtak a testedbe: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Kérünk, ébreszd föl bennünk az elszánást, hogy lépjünk ki a közöny, a tudatlanság, és a mellénézés kényelméből, észrevegyük a szenvedést, amit okozunk és húzzuk ki Földünk testéből a szegeket, amelyeket meggondolatlan döntéseinkkel mi magunk kalapáltunk oda.

12. állomás: Jézus meghal a kereszten

A haldokló Jézus egyik fájdalmas szava a kereszten ez: „Szomjazom!”

Hány testvérünk kiáltja ezt világszerte! Fél napokat gyalogolnak egy-egy kanna vízért, mert az éghajlatváltozás miatt nem jön eső, mert kiszáradnak a folyók és a patakok és nőnek a sivatagok. Mert az ipari létesítmények és a szeméthegyek beszennyezik az ivóvízforrásokat és az égből savas eső hullik. A szemétszigeteket hátán hordó óceán vize szökőárrá változik, és elsodorja az amúgy is nehéz körülmények között élő testvéreink otthonát, veszélyezteti életüket.

Jézus végül, miután megízlelte az izsópra tűzött szivacsot, azt mondta: „Beteljesedett!” és kilehelte lelkét, meghalva mindazokért, akik szomjan halnak szerte a világon és értünk is, akik hosszan zuhanyzunk, locsolunk és medencéket töltünk meg elpazarolva az éltető ivóvizet.

Jézusunk, szomjadat és halálodat szemlélve add, hogy megértsük: az, hogy védelmezői legyünk Isten művének, nem valami szabadon választható feladat, hanem lényegi része keresztény életünknek.

13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és Mária ölébe fektetik

Jézus teste élettelen. De az Őt karjaiban tartó Édesanyja szívében életre kel. Ahogy nézi őt, látja, amint babaként gügyögve mosolyog rá, ahogyan kisgyermekként feléje szalad, 12 évesen magyaráz Jeruzsálemben az írástudóknak, fiatal férfiként segít József munkájában. És még mindig hisz az angyal ígéretének, hogy Ő a Magasságbeli Fia. Átjárja őt a fájdalom, öleli gyermeke hideg, mozdulatlan Testét, de mégis hisz benne, hogy élni fog.

Gépekkel és vegyszerrel működtetett élelmiszertermelési módjaink kiszorítják a helyi gazdálkodási formákat, tájfajták – növények és állatok – tűnnek el örökre. Ócska használati tárgyak tömeggyártása ítél halálra hagyományos foglalkozásokat. Nemzetünk, emberségünk, az előttünk élő nemzedékek kincsét felejtjük és herdáljuk el néhány évtized alatt. Ne engedjük! Öleljük magunkhoz, tegyük élővé hagyományainkat, népdalainkat, ünnepi jellegzetességeinket beépítve mindennapjainkba, akár helyi hagyományokat is újraélesztve.

Mária, segíts, hogy észrevegyük és élettel töltsük meg emberségünk kincseit ott, ahol a világ értelmetlennek, elavultnak, holtnak látja!

14. állomás: Jézus testét a sírba teszik

Aremateai József és Nikodémus nem értett egyet főtanács határozatával, mégis megtették, amit csak ők tudtak megtenni. Aremateai József bátran elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét, így megmentette attól, hogy a többi kivégzett holttestével együtt az erre a célra kijelölt, megalázó helyre temessék, valamint saját, frissen vájt sírhelyét ajánlotta fel. Nikodémus pedig közel száz font drága mirha és aloe keveréket hozott, melyekkel együtt az Úr testét gyolcsba göngyölték.

Vajon megtesszük-e azt, amit csak mi tehetünk meg? A körülöttünk zajló eseményekkel sokszor nem értünk egyet, és vannak folyamatok, amik valóban nem rajtunk múlnak. De amik igen? Szervezünk-e szemétszedést az iskola körül? Beállunk-e gondozni egy közösségi komposztálót? Csatlakozunk-e egy teremtésvédelemmel foglalkozó civil szervezethez bekapcsolódva munkájukba? Keressük-e a módját, hogy jelezzük a felnőtteknek, a döntéshozóknak: veszélyben a bolygónk, és sürget az idő?

Jézusunk! Élettelenül látni téged bizonyára reménytelen helyzetnek tűnt… József és Nikodémus mégis megadták halott testednek a tisztelet és méltóságot, s így hozzátették a magukét a feltámadásodhoz. Segíts bennünket, hogy ökológiai megtérésünk elősegítse a teremtett világ megmentését!