A tudományos felfedezéseket mindig az ember központi jelentőségének,
a közjónak és a teremtés belső céljának fényében kell értékelnünk.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A tudományos felfedezéseket mindig az ember központi jelentőségének,
a közjónak és a teremtés belső céljának fényében kell értékelnünk.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Ahogyan a hamvazószerdai bevezetőben írtuk, idei teremtésvédelmi elmélkedéseink témája – kapcsolódva a NEK harmadik felkészítő évéhez – az a misszió, ami elviszi az emberekhez a teremtett világ evangéliumát, mely Isten megbocsátó, felemelő szeretetét hirdeti.
Minden misszió sikerének egyik legnagyobb titka a felkészülésben rejlik. A mai evangéliumban Jézus igen határozott példát mutat nekünk erre, azzal, ahogyan kivonul a világból, imádkozik és böjtöl felkészülve arra a szellemi harcra, amit mind a kísértések legyőzésekor, mind a mennyek országának meghirdetése során meg kell vívnia.
A mi előkészületünknek legfontosabb pontjai a következők:
1. Gondoljuk át, hogyan hívott meg Jézus minket arra az útra, hogy az ő teremtett világ iránti szeretetét is részévé tegyük lelkületünknek, és megjelenítsük azt mások és a többi teremtmény számára. Mikor voltak olyan pillanatok, amikor átéltük Isten végtelen hatalmát, jóságát és fantáziáját, rátekintve a teremtményekben nekünk ajándékozott csodára? Mi volt az az esemény vagy helyzet, amikor úgy döntöttük, változtatunk a régi, megszokott, kényelmes életmódunkon annak szándékával, hogy az utánunk következő nemzedékek is olvashassák a természet Bibliáját? Vagy épp most hív minket Isten egy ilyen döntésre? Személyes tanúságtételünk mindig többet jelent beszélgetőtársunknak, mint általánosságok megfogalmazása.
2. Amikor beszélgetünk valakivel az ökológiai megtérésről, nagyon jó, ha tudunk idézni a Szentírásból odaillő részletet. (Jézus is a Biblia szavait idézte a sátánnak.) Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája pedig alapmű az ökológiai megtérés témájában. Ezen a héten olvassunk belőle minél többet, és ha olyan részt találunk, amely nagyon megérint, vagy nagyon fontosnak tarjuk, azt memorizálhatjuk is. Ferenc pápa előtt már több pápai és püspöki megnyilatkozás is volt ebben a témában (Szent II. János Pál, XVI. Benedek, stb.), ezekben is tájékozódhatunk.
3. Ne feledkezzünk el arról, hogy a teremtés ellen elkövetett bűnök miatt az ökológiai megtérés esetében is szellemi küzdelemről van szó, tehát szükség van az imaháttérre. Nem az a hivatásunk, hogy egyszerűen „zöld aktivisták” legyünk! Imádkozzunk a mindent megújító Szentlélek kiáradásáért, aki meg tud változtatni mindent, meg tudja mutatni az utat, és a segítségünkre van abban, hogy mit mondjunk és mit hogyan tegyünk. Imádkozzunk önmagunkért és azokért, akik előtt tanúságot fogunk tenni.
4. A szellemi harcban másik hathatós eszközünk a böjt. Számos „zöld böjt”-ajánlás (autó-, hús-, műanyag-, pálmazsírböjt, stb.) van már fönt az interneten. Ezen a héten keressünk legalább egy ilyen lemondást – lehetőleg olyat, ami előrelépés saját ökológiai megtérésünkben is –, és ajánljuk fel azokért, akik előtt a közeljövőben erről a meggyőződésünkről esetleg beszélni fogunk.
Ahogyan a missziónak is igen fontos szakasza a felkészülés, ugyanígy az „öko-missziónak” is. Ezen a héten a pusztába kivonuló, elcsendesedő, elmélkedő, imádkozó, böjtölő Jézussal készüljünk mi is az előttünk álló, esetleg eddig még soha nem próbált feladatra!