A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra,
hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra,
hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
Az elmúlt héten azt kerestük, hogyan és miképp fújt ébresztőt a Lélek a számunkra ebben járvány által felforgatott világban, mire hív bennünket, mit tudunk tenni. Aki a Szentlélek hívására rá tud hangolódni, az megérti, hogy az Ő ajándékai, amiket személyesen kapunk, mind arra vannak, hogy testvéreinket szolgáljuk vele, hitünk pedig csak közösségben, az egyházban, Isten családjában tud megerősödni.
Virágvasárnap az evangélium üzenetének hat pontjában való meghirdetéséből az utolsóhoz érkeztünk:
„Fogadd be Isten szeretetét a Szentlélek által!” (Engedd, hogy Atyád szeretete átalakítsa életedet!)
Jöjj, és légy tagja a keresztény közösségnek! Megmaradásod és kiteljesedésed helye az Egyház.
Előző héten Jézushoz fűződő személyes kapcsolatunkat igyekeztünk megerősíteni napunk felajánlásával, Szentírásolvasással, jelenléttel. Aki ezt a kapcsolatot egyre mélyebben megéli, az hamarosan a Lélek neki szóló jelzéseit is meg fogja érteni.
Nagyböjt 5. vasárnapján az Egyház által hirdetett örömhír hat pontban összefoglalt meghirdetéséből (kérügma) az ötödik pont nekünk szóló üzenetét próbáljuk most meghallani.
„Fogadd be Isten szeretetét a Szentlélek által!” (Engedd, hogy Atyád szeretete átalakítsa életedet!)
Sokunk gyerekei szorultak be a lakásba az utóbbi két hétben a koronavírus miatt, és veszik többé-kevésbé a digitális oktatás által elébük állított akadályokat. Uzsalyné Pécsi Rita remek cikke sokat segíthet a szülőknek abban, hogyan álljanak gyermekeik mellett ezekben az új kihívásokban, hogyan lehet elengedni a megszokott görcsöket, rutinokat, és együtt új távlatokat, lehetőségeket keresni. A cikk címe: „Ébresztőt fújt a Lélek! – Avagy eljött a család és a személyes istenkapcsolat éve?”
Igen, a Lélek ott fúj, ahol akar, és úgy, ahogy akar. Van, amikor csendes szellőben érkezik, van amikor zúgó szélvészben. Most úgy tűnik, az utóbbit éljük meg. Minden kavarog körülöttünk, semmi nem olyan, mint eddig volt, nem látjuk a jövőt, hogyan lesz tovább. Lebénult, szinte megállt a világ körülöttünk. Erre a hétvégére már Magyarországon is eljött a kijárási korlátozás ideje.
A fent említett cikk alcíme arra utal, hogy ebben az együtt töltött időben a családok megtapasztalhatják azokat a lehetőségeket, amit ez a helyzet a számukra megmutat. Vajon a teremtett világ védelmének szemszögéből milyen lehetőségeket vehetünk észre a Lélek által fújt ébresztőben? Azt már látja a világ, hogy a légszennyezettség a járvány kritikus szakaszában drasztikusan lecsökken, de Kínában már el is kezdődött újra növekedni, ahogyan minden „visszazökken a régi kerékvágásba”. De ez csak egy mutató, csak egy vészcsengő. Tényleg ezt akarjuk? Hogy minden ugyanúgy folytatódjon? Ferenc pápa pénteken az Urbi et orbi áldás szertartásában ismét figyelmeztetett, hogy nem mehetünk így tovább.
Az előző heti elmélkedésben átérezhettük, milyen megkönnyebbülés, hogy Jézus a teremtés ellen elkövetett bűneinket is fölvitte a keresztfára és megváltotta azokat is, arra ösztönözve bennünket, hogy változtassunk az életünkön.
Nagyböjt 4. vasárnapján a keresztény üzenet negyedik pontját elmélkedjük át, mely a megváltó Jézus felénk irányuló szeretetét látva valószínűleg fölvetődik minden emberben:
„Higgy és térj meg Jézus Krisztushoz!” (Jézus melletti döntésed és bűnbánatod visszavezet téged az Atyához.)
Az előző héten a kérügmatikus igehirdetés első pontjáról gondolkodtunk, arról, hogy a teremtett világ, melyet az Atya Jézusra tekintve alkotott, az Ő végtelen szeretetét hirdeti. Ha erről tudunk beszélni valakinek, majdnem biztos, hogy előkerül az, hogy ebbe a harmóniába belépett a bűn, valami elromlott, valamit elrontottunk.
Ezen a héten a kérügma 2. és 3. pontját elmélkedjük át:
„A bűn elválaszt Isten szeretetétől”. (Bűneid választanak el szeretete és kegyelme teljességétől.) „Jézus már megváltott Téged!” (Jézus feláldozta magát és ezzel elhárította az akadályt.)
Biztosan mindnyájan éreztük már azt a döbbenetet, amikor kiderült, milyen következményekkel jár egy-egy bevett szokásunk (pl. autózás, nejlonzacskó-használat) mi az előzménye annak, hogy bizonyos élelmiszerek ott vannak az asztalunkon (pl. pálmazsír előállításához szükséges olajpálma termesztése, gyermekmunka a kakaótermesztésben, stb.), vagy hogy bizonyos eszközöket használunk, és könnyedén lecserélünk (pl. afrikai bányákban dolgozók életkörülményei a telefonok előállításához szükséges mikroelemekért), és hosszan sorolhatnánk még… Amikor ezeket igazán fölfogjuk, nagyon könnyen elkeseredhetünk, átéljük a fogyasztói társadalom ránk nehezedő strukturális bűnét, hiszen ki az, aki nem vesz új okostelefont, nem ül autóba, és nem eszik csokoládét, mikor mindenki más ezt teszi? Úgy érezhetjük, a klímaváltozás, a szemétszigetek az óceánon, a meddőhányók, bármi, amerre csak nézünk, mind a mi bűnünk. Mi törtük össze Krisztus arcának tükröződését a teremtett világon.
Idei teremtésvédelmi elmélkedéseink során elérkeztünk arra a pontra, hogy kapcsolódva a misszió témájához átgondoljuk: a kérügmatikus igehirdetés hat pontja hogyan segít bennünket abban, hogy továbbadhassuk testvéreinknek Isten felénk megnyilvánuló mérhetetlen, megváltó szeretetét a teremtett világon keresztül.
A kérügmatikus igehirdetés első pontja így hangzik: „Isten ma szeret téged!” A mennyei Atya örök szeretettel szeret, akkor is, ha elfordultál tőle.
Istennek ezt a felénk forduló, végtelen szeretetét leghamarabb teremtményei csodálatos voltában fedezhetjük föl. És ez nem véletlenül van így. Kodácsy Tamás református ökoteológus gondolatait idézzük:
„Az Atya Igéje, szava által teremtette a világot, és ez az Ige lesz teremtménnyé, amikor Krisztus megszületik. De nem csak általa, hanem reá nézve (vagy a katolikus szentírásfordítás hagyományos szóhasználatával: érte) is.”
Ahogyan a hamvazószerdai bevezetőben írtuk, idei teremtésvédelmi elmélkedéseink témája – kapcsolódva a NEK harmadik felkészítő évéhez – az a misszió, ami elviszi az emberekhez a teremtett világ evangéliumát, mely Isten megbocsátó, felemelő szeretetét hirdeti.
Minden misszió sikerének egyik legnagyobb titka a felkészülésben rejlik. A mai evangéliumban Jézus igen határozott példát mutat nekünk erre, azzal, ahogyan kivonul a világból, imádkozik és böjtöl felkészülve arra a szellemi harcra, amit mind a kísértések legyőzésekor, mind a mennyek országának meghirdetése során meg kell vívnia.
A mi előkészületünknek legfontosabb pontjai a következők:
2020 a Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus éve. A harmadik előkészítő év témájának Bíboros atyánk a missziót jelölte meg. Minden kereszténynek Jézustól kapott feladata, hogy hirdesse az evangéliumot: Isten felénk áradó feltétel nélküli szeretetét, a bűnét megbánó ember felé megbocsátását, a megváltó Jézusban való hitet és a Vele való kapcsolatot, a Szentlélek működését bennünk és lehetőségünket arra, hogy hitünk és a Szentlélektől kapott ajándékaink az Egyházban kiteljesedhessenek. Ez a kérügmatikus igehirdetés, az evangélium üzenetének az első meghirdetésben elhangzó formája.
Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikájában (megjelenésének idén ünnepeljük öt éves évfordulóját!) minden jóakaratú embert felszólított az ökológiai megtérésre. De vajon valaki elviszi-e az erre való hívást a világba, közösségeinkbe, családjainkba? Történnek-e változások körülöttünk? Vagy csak magányos harcosok vagyunk, csináljuk a szelektív / nullahulladékos háztartást, komposztálunk, járunk a termelői piacra, és morgunk, amikor szemetet látunk az utcán, vagy ha belenézünk az előttünk sorban álló kosarába?
Nagyböjt hagyományosan a megtérésre hív. Idei teremtésvédelmi elmélkedéseink ezért abban fognak segíteni bennünket, hogy Jézussal együtt rátekintsünk hozzáállásunkra a teremtett világhoz, bűnbánatot tartsunk, majd el tudjunk indulni, hogy elvigyük a teremtés örömhírét a világnak: azt, hogy Isten a Jézusra tekintve megalkotott, szeretetből nekünk ajándékozott Földet nem szeretné hagyni elpusztulni, de ebben a mi közreműködésünkre is szüksége van. Nagyon sürgős, hogy minél több emberhez eljusson ez az örömhír is, hiszen a klímaváltozás, a természeti katasztrófák híre, a kormányok lassú reagálása a Föld állapotára sok embertársunkat (valljuk be, néha minket is) a reménytelenség, a klímaszorongás, a depresszió, az „úgyis minden mindegy, legalább addig élvezzük az életet” gondolkodás felé sodor. Az ökológiai megtérés viszont nem szorongást, de nem is felelőtlenséget eredményez, hanem egy mértéket ismerő és megtartó, de abban örömét lelő, megújult, hálás világ- és életszemléletet.
Az „ökológiai misszióról” való gondolkodásban a NEK harmadik előkészítő évére kiadott segédanyagot használjuk, mely a kérügma hat pontja alapján ad szempontokat az evangélium hirdetéséhez.