A tudományos felfedezéseket mindig az ember központi jelentőségének,
a közjónak és a teremtés belső céljának fényében kell értékelnünk.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A tudományos felfedezéseket mindig az ember központi jelentőségének,
a közjónak és a teremtés belső céljának fényében kell értékelnünk.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A Naphimnusz Egyesület, az EcoOne Munkacsoport és az Új Város Online közös adventi kampányt hirdet: minden adventi napra egy, a napi szentírási olvasmányokból vett igéből inspirálódó elhatározást ajánlunk, amivel csökkenthetjük életvitelünk környezetre gyakorolt negatív hatását: szelektív hulladékgyűjtés, élelmiszer-pazarlás csökkentése, energiatakarékosság és a természet felfedezése mind-mind szerepelnek a vállalások között!
A látogatások hetébe lépünk most, mikor az olvasmányok a megtestesülés főbb eseményeit hozzák ismét, szinte „sűrítve”, elénk. Gábriel arkangyal meglátogatja Máriát, Mária meglátogatja Erzsébetet, és végül Jézus jön el hozzánk: csupa váratlan, csodálatos, boldogító találkozás. Találkozásokra készülődünk mi is: együtt ünnepelni szeretteinkkel Jézus eljövetelét.
Az embernek, örömben-bánatban, leginkább a másik emberre van szüksége. Arra, aki megosztja nehéz vagy épp örömteli perceimet. Pontosan értjük Erzsébet túláradó örömét, amikor szeretett unokahúga, Megváltójának anyja tér be hozzá. Örül a figyelemnek, a segítségnek, de legjobban annak hogy kitől kapja azt.
Vajon kinek van szüksége az én látogatásomra a karácsony előtti, karácsony körüli napokban? Valakinek, aki idős? Vagy épp egy gyermeknek? Valakinek, aki nehéz vagy váratlan élethelyzetben van? Valakinek, aki messzebb él tőlem, valós vagy jelképes hegyei között? Valakinek, aki úton van, testben vagy lélekben, és nehezen igazodik el szokatlan helyzetében? Valakinek aki szegény, aki egyszerű, aki idegen, aki kicsiny?
Szállást keres a Szent Család is, a szép magyar néphagyomány szerint, ezekben a napokban. „Az én Uramnak Anyja” hozzám is bekopogtat. Szent József tőlem is helyet kér Jézus számára. Mit felelek neki? „Olyan rendetlenség van nálam, ebbe az istállóba mégse engedhetlek be!”? Talán inkább: „Őszintén sajnálom, hogy most ilyen istálló van nálam, de boldog vagyok, ha így is elfogadod!”…