"TTIP – avagy liberalizált élelmiszerbiztonság?" címmel írt cikket Nemes Csaba az Új Ember június 19-én megjelent számában:

A TTIP betűszó magyar fordítása „Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség”, ami első  pillantásra -  az elnevezése alapján - nagyon ártatlannak, sőt barátságosnak tűnő „valami”. De valójában  a TTIP egy most érlelődő kőkemény üzleti, hatalmi és biztonsági, valamint függetlenségi kérdéseket felvető  nemzetközi megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Államok között. A 2013 júliusában indított,  kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodásról folyó  tárgyalások egyaránt szólnak a vámok és az ún. nem tarifális kereskedelmi és beruházási akadályok lebontásáról. A készülő – és titkossága miatt különösen vitatott - megállapodás célja az EU és az USA közötti szabályozási összhang megteremtése, ami különösen nagy feszültséget okoz a környezet- és egészségvédelem, a mezőgazdaság, élelmiszerbiztonság és pl. a munkajog területén. A szabályozási koherencia elérése sok esetben gyöngíti az EU-ban és Magyarországon már elért, bizonyos szempontból szigorúbb biztonsági előírások használatát. Az egyik ilyen problémás terület például az, hogy míg az EU-ban és Magyarországon élelmiszer biztonsági kérdésekben az elővigyázatosság elve dominál (itthon mindig is nemzetközileg elismert „karanténes” szakemberek voltak), addig az USA-ban – leegyszerűsítve -  az utólagos bizonyítás elve a gyakorlat, azaz, a lehetséges károkozást, veszélyeket kell bizonyítani. Már ebből is látszik, hogy nehéz a szabályok összecsiszolása.

Környezet- és egészségvédelmi, mezőgazdasági és élelmiszerbiztonsági kérdéseket felvető, kiemelten vitatott ügy az ún. genetikailag módosított (GM) organizmusok használata a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A magyar kormány hivatalos álláspontja szerint nem támogatja, hogy a mezőgazdaság és így az élelmiszerek részei legyenek a tervezett megállapodásnak, mert veszélyesnek tartják a transzgénikus növények és a belőlük származó élelmiszerek megjelenését.

Talán nem meglepő egybeesés, hogy éppen a TTIP tárgyalások célegyenesbe fordulásánál, néhány hete  jelent meg egy összegző tanulmány a „Scientific American” tudományos folyóiratban „genetikailag tervezett termények biztonságosak és hasznosak lehetnek az éghajlatváltozás során” címmel. , AzAmerikai Tudományos Akadémiai által készített összefoglaló elemzésben nem új adatokat közöltek, hanem ismert tudományos cikkeket és előadásokat foglaltak össze. Fő üzenete az, hogy ugyan vannak még kérdőjelek, de az eddigi ismeretek alapján a transzgénikus (GM) növényeknek nincs negatív egészségügyi kockázata. Csakhogy a tények kellő ismerete, és az azokból levont következtetések valóságtartalma nem csak attól függ, hogy milyen súlyú a közleményt kibocsátó intézmény.

Több más tudományos kutatócsoport az előzőtől némileg eltérő, a nem kellő mélységben kutatott területek komlpexitására utalva a megbízható ismeretek hiányát hangsúlyozza inkább. A genetikailag módosított organizmusok kontexusában ugyanis, nincsenek még átfogó epidemiológiai vizsgálatok,  ideértve a nemfertőző megbetegedések elterjedtségének összefüggéseit is. Nagyon ritkák a GM-takarmánnyal táplált illetve a nem GM-étrenden tenyészett állatokból származó élelmiszereknek a hosszú idősorokon történő hatásvizsgálata. Éppen ezért sok  tudós  azt vallja, hogy „a biztonságosságot illető aggodalmakat nem lehet a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján teljesen eloszlatni”.

A GM növények környezeti kockázatai is számosak lehetnek, mint például a géntechnológiával előállított Bacillus thuringiensis (Bt) rovarölőszeres növények nem célszervezetekre kifejtett hatása. Nem kellően ismert a transzgénikus növények virágpora vagy magjai által okozott szennyeződések továbbgyűrűző hatása sem a termesztett növényi kultúrákban és természetes növényi társulásokban. Ezekkel a veszélyekkel is foglalkozik egy 166 ország által elfogadott nemzetközi egyezmény,az ún. Cartagena Jegyzőkönyv a Biológiai Biztonságról. Az egyezmény többek között, a biológiai sokféleséget kívánja megóvni a GM-technológia által előidézett kockázatoktól. Igaz ugyan, hogy ennek az egyezménynek éppen az USA nem részese, vélhetőleg azért, mert üzleti érdekei más diktálnak, és mert számára nem elfogadható az ilyen, „elővigyázatosság” elve alapján működő nemzetközi megállapodás.

Félretéve a tudományos érveket és ellenérveket fel kell tennünk a kérdést: vajon jó lesz-e nekünk, ha mégis megköttetik a megállapodás a genetikailag módosított organizmusok használatának liberalizációjával együtt? Vajon szükség van-e arra, hogy fél tucat genetikailag módosított organizmusokat előállító multinacionális cégtől függjön a gabona- és kukoricatermésünk? Kedvezőtlen megállapodás esetén  - a fent említett egészségügyi és környezeti kockázatok mellett – előfordulhat az is, hogy  a ma még jó állapotban lévő mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk néhány nagy cég  nem kívánatos függőségébe kerül.

Keresztényként azonban nem a félelmeinket szeretném erősíteni ezzel az írással, hanem inkább annak a fontosságát hangsúlyozni, hogy a teremtett világ számunkra élhető minőségét az  értelem és a bölcsesség Szentlélektől kapott szerető figyelmével kövessük!

Nemes Csaba