[A környezetszennyezéssel kapcsolatos] problémák szorosan kapcsolódnak a selejtezés kultúrájához, amely egyaránt érinti a kirekesztett embereket és a gyorsan hulladékká váló dolgokat.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
szo, 2018-05-19 20:52 Az áprilisi szabadegyetem előadói ismét új szempontból vizsgálták a felelősség kérdését, most a teremtett világról, azaz a környezeti felelősség fontosságára világítottak rá.
Április 25-én este hat órakor ismét Szabadegyetemi előadáson vehettek részt az érdeklődők a Magtár látogatóközpontban. A társadalmi és a környezeti felelősség kapcsán Zlinszky János biológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Környezetjogi tanszékének oktatója a pápai tanításokat idézte. „XVI. Benedek pápa 2002-es Caritas In Veritate enciklikája kimondja: az egyház felelősséget visel a teremtésért, és ezt a felelősséget nyilvánosan is érvényre kell juttatnia. Ha pedig ezt teszi, nem csak a földet, a vizet, a levegőt kell védelmeznie, hanem az embert is saját önpusztítása ellen.” Fóris Ferenc kertészmérnök, marketing szakmérnök az egyéni felelősséget részletezte a környezet kapcsán. „Az egyéni javakért folytatott küzdelem a közös tulajdon megcsonkításával jár.” Udvardy György megyéspüspök a krisztusi tanítás alapján az ember óvó viselkedésére figyelmeztetett. „Tíz éve adta ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azt a körlevelet, amelyben szerepel, hogy a teremtett világ jövője az ember jövője. A védelemhez, a változáshoz az ember cselekedete kell, megtérésre és radikalitásra van szükség.”
p, 2018-05-18 09:50 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A pünkösdi rózsa nem várja meg a pünkösdöt és a hagyományos ballagási virágok is lecserélődtek. Ma e változások mélyebb hatásait vesszük számba.
„A kertek megtelnek bazsarózsákkal, s egyszerre olyan súlyos és meleg lesz a világ, mintha megtelt volna egy érzés súlyával; dadogva beszél, mint mindenki, aki ittas egy érzéstől. Ez már nem a szerelem, nem is a nyelvelő és kacér tavasz; ez már az élet, súlyával, illatával, végzetével.” (Márai Sándor)
A májusi kertből a „valódi” pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis) nem hiányozhat! A virágzás csak néhány napig tart, a vázában is hamar lehullanak róla a szirmok, de a csodálatos szín, a rengeteg szirommal ékes hatalmas virág évről évre elvarázsolja a szemlélőt, és visszahozza a régi pünkösdi ünnepek emlékét. Az idén viszont már jóval megelőzte a virág nyílása az ünnepet, hiszen már áldozócsütörtökön, Urunk mennybemenetelének emléknapján teljes virágzásban álltak! Pünkösdre már a pár héttel későbbi, illatos virágú, a távoli Keletről származó bazsarózsák fognak pompázni, pedig ezeknek a nép valamikor az úrnapi rózsa nevet adta…
cs, 2018-05-10 00:09 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Idén április közepén gyakorlatilag nyár volt, tavaly ilyenkor tél. Miért jelentkeznek és mit jeleznek előre ezek a szélsőségek? Mai írásunk erről szól.
Nehezen jött el a tavasz, csikorgott. Úgy jött, hogy beköszöntött a tél. Március elsején Baranyában mérték a leghidegebbet, mínusz 24,6 Celsius-fokot. Olyan hideg volt, mint az emlékezetesen hideg 2017-es januárban, ami az elmúlt száz év tizedik leghidegebb januárja volt. De januárban ez normális, márciusban nem, még akkor sem, ha a kontinentális éghajlaton előfordulhat. Idén március elején extrém hideg volt, ugyanakkor április közepén szélsőségesen meleg. És emlékezzünk: tavaly április közepén (19–21-én), amikor virágzott már minden, hóval borított lett az ország kétharmada: behavazott virágzó fák és havas, elfoglalt gólyafészkek képei járták be a hazai médiát. Bizonyára sokan emlékeznek a 2013. március 15-én bekövetkezett rendkívüli havazásra is, ami az ország nyugati felét szinte teljesen megbénította.
Az idei márciusi extrém hidegben a hazai villamosenergia-rendszer terhelése elérte a 6835 megawattot (MW) a rendszerirányító MAVIR adatai alapján, amivel új történelmi rekord született a fogyasztásban – olvashattuk a cég honlapján. Azt írták, hogy az idei, február végi–március eleji rendkívül hideg időjárás miatt naponta mintegy 200–400 MW-tal nőttek a bruttó rendszerterhelési csúcsértékek, amivel megdőlt a tavaly január 11-én, illetve idén február 28-án mért 6780 MW-os rendszerterhelési történelmi rekord. Ezekben a napokban a 6835 MW mintegy 47 százalékát importból fedezték. Azaz nemcsak rendkívüli hideg volt, hanem rekord mennyiségű áramot is fogyasztottunk, amelynek majdnem a fele (ilyenkor jóval drágábban, mint máskor) külföldről származott. Abban ugyan szerencsénk volt, hogy nem jelentkezett többletigény a balkáni országokból, mert ott a jelentős esőzés következményeként feltöltődtek a villamos energiát szolgáltató víztározók.
p, 2018-04-20 11:09 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Egyedül nem megy – ez derül a sziklacsúcsok lakóiról szóló írásunkból.
„A budai hegyek csodálatos szépségét még nem fedezte fel a magyar lélek. Költők nem szólnak róla, festők nem festik, s a magyar kertész nem jár hozzá tanulni. A szomszédságunkban sárgulnak fel a hegyek oldalában a somfák, itt nyitják lila kelyhüket a bájos kökörcsinek, ártatlan szépségükkel mosolyognak a tengernyi rózsák, lágyan, mint az álmodó szép asszony, ringanak az árvalányhajmezők, a sziklákon őshonos magyar virágok fehérsége, kéksége és ezüstje ragyog, de a buta pesti ember érzéketlenül megy el ezek mellett a virágok mellett, s eszébe sem jut, hogy csodák között jár, a teremtés legtitkosabb, legmisztikusabb csodái, a magyar föld, a budai hegyek virágai között…”
Rapaics Raymund mintegy száz évvel ezelőtt fedezte fel magának a budai hegyek kopasz tetőin a sziklagyepek tavaszi virágpompáját. Szinte hihetetlen, hogy ezeken a messziről kopárnak tűnő sziklákon milyen gazdag életközösségek alakultak ki. „Égi szigetek” ezek a csúcsok, az egész Budai-hegységen végighúzódnak, és valami titokzatos módon összeköttetésben maradnak egymással, az őket elválasztó erdők, völgyek, városok nem jelentenek akadályt a növényfajok, velük együtt élő állatok fennmaradásának, terjedésének. A mai csonka Magyarország mintegy kétezer növényfajának tizedrésze képviselteti magát egy-egy sziklatetőn, valóban talpalatnyi helyen, és mégis „fenntartható” módon, egyensúlyban. Az időjárás szeszélyei, nagy hidegek, aszályos esztendők, tűzesetek ellenére nem csökken a fajok száma, a talaj borítottsága végig állandó, csak éppen mindig más növényfaj erősödik, terjed jobban, a kihívás természetétől függően.
Itt bújnak elő először a finom szőrruhába burkolt kökörcsinek, a ragyogó sárga héricsek kora tavasszal! A száraz fű közül élénk színükkel, óriási kitárt kelyhükkel messzire virítanak, hogy az első ébredező rovarokat odacsalják. Az aranysárga és a lila együtt jelenik meg márciusban, és ezt a két színt cifrázzák tovább heteken át a többiek is, a ternyék, pimpók, naprózsácskák, gyöngyikék. Ez persze nem véletlen, hiszen a korán ébredő poszméhek, dongók ezt a két, egymást kiegészítő színt veszik észre, itt keresik a táplálékot jelentő nektárforrást.
