A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
cs, 2018-10-25 10:05 Teremtésvédelmi konferencia és továbbképzés kezdődött október 21-én Edelényben.
"Laudato si’, mi’ Signore”, „Áldott légy, Uram” - Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának sorait többször idézték az előadók a konferencia idején, ezzel együtt Ferenc pápa ugyanezen címet viselő enciklikáját. „Milyen világot szeretnénk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek, a felnövekvő gyermekeknek?” Teszi fel a Szentatya a kérdést, és erre a kérdésre keresték a megoldást a konferencia résztvevői is.
A konferencia házigazdája a Szent János Görögkatolikus Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködve szervezte meg a háromnapos konferenciát. Az edelényi középiskola egyik szakiránya a környezetvédelem, de ezen túlmenően nagy hangsúlyt fektetnek a keresztény nevelés részeként is a környezeti nevelésre, a teremtett világ megóvására és védelmére.
sze, 2018-10-17 10:29 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma már nem sapkában, kendőben visszük haza a zöldséget, gyümölcsöt, de akkor mégis miben? Ezúttal ezen töprengünk.
„Saláta – uborka
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.
Gyere tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.”
Weöres Sándor szinte még kortársunk. Mégis ez az apró életkép már mennyire távolinak tűnik egy mai ember számára! Nem járnak gyalogosan az emberek a hegyoldalban, nem kínálják egymást érett almával, puha szőlővel, de az már végképp eszükbe nem jutna, hogy sapkában, kendőben vigyék haza az ajándékot…
Nagyon gyors változások részesei vagyunk. A kertektől az asztalig egyre hosszabb az élelmiszer útja, egyre több kézen megy át, és emiatt „szükségszerűen” rengeteg csomagolóanyag is forog a kereskedelemben. De valóban forog, vagy minden lehető alkalommal félredobva hulladékként végzi? Hiba ez az rendszerben, vagy eredmény? A csomagolóanyag-gyártás is iparág, a begyűjtés, esetleges újrafeldolgozás is gazdasági tevékenység, végső soron munkahelyeket teremt…
p, 2018-09-28 22:24 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. E heti anyagunk címe magáért beszél: lassan ébredünk, pedig nemcsak a környezetünkről, hanem saját magunkról is van szó…
Lassan ébredünk, nem akarjuk észrevenni a nyilvánvalót, és ha mégis, akkor is csak nagyon nehezen nézünk szembe a diagnózisból adódó következményekkel. Hogy mit jelent ez a kicsit rejtélyesnek tűnő mondat, azt a rovat olvasói már bizonyosan sejtik, hiszen nem az első alkalom, hogy erre figyelmeztetek. Arra, hogy a világ, amely körülvesz minket, környezetünk, ami az életet biztosítja számunkra, évtizedek óta baljós jeleket, direkt, határozott vészjelzéseket ad, amelyeket sokáig csak egyes tudóscsoportok vettek komolyan.
Lassan ébredünk, de talán mostanra eljutottunk odáig, hogy valóban megmozdultak a döntéshozók a környezetünket mértéktelenül elszennyező műanyagok használatának visszaszorítása érdekében. Már harminc éve ismerjük a Csendes-óceán térségében kialakuló, műanyaghulladékból álló, több százezer négyzetkilométer nagyságú szigeteket. Ma már azt is tudjuk, hogy a szárazföldön a felszíni vizeinkben és a felszín alatti ivóvízbázisokban is megjelentek a műanyag mikroszennyeződések. Megkezdődött egy európai uniós szintű szabályozásmódosítás, amely Magyarországon is hasonló irányokat vesz majd, a közhasználatban lévő műanyag zacskók és egyéb műanyag csomagolások drasztikus csökkentése érdekében. Ha nagyon elkésve is, de tenni fogunk valamit a műanyagok okozta szennyezések elkerülése érdekében. De vajon mi lesz a csendes-óceáni műanyagszigeteket továbbra is hizlaló óriási folyók által a tengerekbe zúdított műanyagszeméthegyek kezelésével? A fejlődő világ szegény országainak nincs arra forrásuk, hogy ezen segítsenek, a legfejlettebb országok és multicégek kezében pedig tengernyi pénz van, amivel lehetne segíteni, és talán még üzlet is lehetne belőle, de ezen a fronton nem látható pozitív változás.
h, 2018-09-17 22:08 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azt mutatjuk be, hogy a napraforgók és a méhek hogyan „lázadnak fel” a kizsigerelés ellen.
„Minden összefügg mindennel. Ha az ember a valóságtól függetlennek nyilvánítja, és feltétlen uralkodóvá teszi magát, saját létezésének alapja dől össze, mert az ember helytelenül Isten helyébe lép, és így végeredményben elősegíti az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott természet lázadását, ahelyett, hogy a teremtés művében Istennel működne együtt.” (Ferenc pápa: Laudato si’, 117)
Évek óta nevelgetek dísznapraforgót a kertben. Kisebb fejű, elágazó szárú, több virágot hoz, mint az ipari, nagyüzemi fajták, de ezért jó a piacra vinni vágott virágként. Némelyiknek sötétbordó a virága, vannak egészen teltek, halványsárgák, fekete, barna közepűek, aztán ahogy a magot elszórják, a következő évben megint új változatok bukkannak fel. A legelső virág a szár csúcsán még valóban követi a napot reggeltől estig, de csak bimbó korában, amíg ki nem nyílik! Utána már mind keletre fordulnak, ahogy egykor a templomok, megszilárdul a virág nyaka, és elveszíti a „napraforgás” képességét. Heteken át hozza oldalhajtásain az új virágokat, így terített asztal várja reggelente a megporzó rovarokat, köztük a méheket is. Szeptemberre már a magot érleli, a feje lefelé billen, hogy meg ne ázzanak a magvak, és ilyenkor már a madarak látogatják! Idei kis cinkék tornásznak rajta, a fiatal tengelicek csapatostól lepik meg, halkan, vidáman csivitelve. Mindig kiszórnak annyi magot, hogy jövőre is kelnek az utódok szanaszét, nem is kell a vetőmagot begyűjteni, inkább téli madáreleségnek tesszük el az érett, szépen kiszáradt tányérokat. A napraforgószár tüzelőnek jó, a többi része megy a komposztba.
A Teremtés hetét idén 2018. szeptember 30 - október 7 között ünnepeljük, amelyre szeretettel ajánljuk ökumenikus előkészítő füzetünket.
Téma:
Közösségben a teremtett világért
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
(Mt 18,20)
p, 2018-08-31 10:06 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal – a szeptember 1-jei teremtésvédelmi világimanapra készülve – azt tekintjük át, milyen a Föld teherbíró képessége.
Johan Rockström, a Stockholm Resilience Centre – a bolygónk ellenálló képességét kutató svédországi központ – vezetője, a Stockholmi Egyetem professzora kutatótársaival 2009-ben a Planetáris határok címmel megjelent nagy hatású cikkükben kilenc területen azonosították a Föld teherbíró képességét. A kilenc komplex terület közül hét esetben számszerűsítetten veszélyes, három esetben súlyos, irreverzibilis, valódi katasztrófát jelentő változásokat valószínűsítettek. Az éghajlatváltozás még csak nem is az első helyen volt a legnagyobb veszélyek között. A legnagyobb veszélynek a biológiai sokféleség csökkenésének rendkívüli gyorsaságú és az egész Földre kiterjedő jelenségét tartják.
Rockström és tudóstársai néhány hete megjelent legújabb, A Föld-rendszer pályái című írásukban (az Egyesült Államokbeli Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában) az eddigieknél is erőteljesebben hívják fel a figyelmet a globális környezeti változások rendszerszintű lehetséges következményeire. Bemutatják, hogy a nyilvánvaló éghajlatváltozásnak legfőbb oka az emberi tevékenység, de nem maga a melegedés és annak közvetlen társadalmi-gazdasági következményei a legriasztóbbak, hanem az, hogy a természet összefüggő nagy rendszerei rendkívül érzékenyek, a dominóelv szerint gyorsan összeomolhatnak, ennek következményei pedig nem, vagy csak csekély eséllyel számolhatók fel.
cs, 2018-08-16 07:29 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon gondolkodhatunk el, hogy tudunk-e az élőlényekre is társteremtményekként tekinteni, szeretettel és felelősséggel bánni velük.
Vadkörte rózsabokorban
Két hete a szukcesszióról, a növénytársulások határozott irányú átalakulásáról olvashattunk a Teremtésvédelmi kalendáriumban. De hová tart ez a folyamatos, lassú változás, vajon van egy végső egyensúlyi állapot, amelynek elérése az egész történet célja? Magyarország legtöbb vidékén az erdő újjászületésének vágyát érezzük minden növény- és állatfaj megjelenésében, minden életközösség létrejöttében, és abban, ahogy a fajok, társulások egymásra épülnek.
„Ahogyan minden élő szervezet jó és csodálatra méltó, mivel Isten teremtménye, ugyanez érvényes arra, amikor élő szervezetek egy meghatározott térben, rendszerként harmonikusan együttműködnek.” (Laudato si’ 140.)
A növények, állatok soha nem önmagukban élnek, és közösségeik annyira jellegzetesek, hogy saját nevet is kaphatnak, egy árvalányhajas dolomitsziklagyep vagy egy cserszömörcés karsztbokorerdő nagyjából ugyanazokból a fajokból áll össze szerte az országban. Elsősorban a hasonló környezeti igények szerint társulnak a növények, de fontos a táplálkozási hálózatok kialakulása, a megporzó, a terjesztést végző állatok megjelenése is. Ezeknek az ökoszisztémáknak a harmonikus működése jelenti földi létünk alapját. De tudunk-e rájuk is társteremtményekként tekinteni, szeretettel és felelősséggel bánni velük?
Budaörsön a Törökugrató-hegyen is nagyon szépen megfigyelhető, ahogy a felhagyott kőbánya, a kipusztult őszibarackosok helyén évtizedek alatt lassan begyógyulnak a táj sebei, a csupasz sziklákat újra elfoglalja a növényzet, először a kövirózsák, kakukkfüvek, varjúhájak, aztán zárul a virágos sziklagyep, és megjelennek a cserjék, a tüskés, tövises bozót.
