Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
k, 2018-07-31 07:00 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal három, a környezet megváltozásához kapcsolódó kulcsfogalommal ismertetjük meg az olvasókat: a szukcesszióval, az irreverzibilitással és a rezilienciával.
Szakmai körökben jól ismert definíció szerint a „szukcesszió a biocönózisban (társulásban) végbemenő egyirányú változások sorozata, nem megfordítható folyamat, melynek során a társulást alkotó populációk részben vagy teljes egészében kicserélődnek”. Ehhez vezethet az a jelenség, amiről többször írtam már az elmúlt időszakban: az Északi-sark felett uralkodó állandó légköri áramlás, a cirkumpoláris áramlás jellegének tendenciaszerű változása. Gyengült az áramlás erőssége, zártsága. Az ok egyértelmű az éghajlattal és annak változásával foglalkozó szakemberek előtt, mégpedig a globális felmelegedés. Már régóta ismert, hogy a globális felmelegedés következményeként a sarkok felé erőteljesebb a melegedés, mint az Egyenlítő felé. Mértéke lehet akár kétszeres, háromszoros is a sarkokon. Emiatt az Északi-sarkon nyáron már egyre inkább csökken a jégvastagság, valamint az Északi-sarkhoz közeli szárazföldi területeken (pl. Grönlandon) vékonyodik, több helyen eltűnik a jégtakaró. Az előbbiek miatt megváltozik a földfelszín–levegő–óceán kapcsolat dinamikus termikus egyensúlya, amely hatással van a légköri áramlásokra, olyan ún. állandó áramlásokra is, mint a cirkumpoláris áramlás. Az áramlás gyengüléséből adódóan egyre többször „szabadul ki” a sarkköri hideg levegő a sark közeli területekről, és ez a hideg hullám árasztja el Európa nagy részét, kivéve az északi területeket. Ilyenkor a légáramlások dinamikájából adódóan a benyomuló hideg áramlások „hátán” meleg levegő áramlik az északon fekvő területekre. Így fordulhatott elő, hogy az elmúlt hetekben többször volt melegebb Skandináviában, mint Közép-Európában. Amíg Észak-Európában rendkívüli melegrekordok születtek, addig nálunk, Magyarországon elmaradt a kánikula. Ez nem azért gond, mert „hiányzik” a nagy forróság, hanem azért, mert egyre változékonyabbá, egyre kevésbé válik tervezhetővé időjárásunk. Ahogy északon felborul a természet rendje, úgy ez a többi szárazföldi területen is továbbgyűrűzik.
p, 2018-07-20 23:35 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arról írunk, mi az, amit környezettudatos emberként mi magunk megtehetünk itt és most, július közepén, Magyarországon ökológiai lábnyomunk csökkentéséért.
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! – hangoztatjuk egyre többször, de leginkább a „döntéshozókra” toljuk a cselekvés felelősségét, elvárjuk, hogy csökkentsék a kamionforgalmat, a műanyag csomagolóanyagok mennyiségét, a szén-dioxid-kibocsátást. De mi az, amit környezettudatos emberként mi magunk megtehetünk itt és most, július közepén, Magyarországon ökológiai lábnyomunk csökkentéséért, az élhetőbb jövőért? Például, műveljük meg kertjeinket…
Lippay János, a kedves jezsuita már a 18. században a pozsonyi érseki kert krónikásaként szenvedélyesen érvelt a kerti munka haszna mellett, a következőképpen: „…Ha ki pedig a kertnek hasznát akarná fontba vetni, és abbúl ítélné nem méltónak, hogy emberséges ember abban foglalná elméjét, s fáradságát töltené; mivel az igen csekély hasznot hajt: fölötte meg botlanék. Mert vallyon, mi lehet ez világon hasznossabb az embernek, mint maga életének hosszabbítása: egészségének oltalmazása: fáratt erejének meg-nyúgosztása: súlyos gondgyainak enyhítése: és minden tagjainak vigasztalása? Azt pedig sohúlt inkább föl nem talállya, mint az kerti mulatságban. Kiben csak egy kedves sétálás is alkalmatos üdőben, csudálatos-képpen megvidámítja az embert, és annak a mennyei Paradicsomnak kévánságára föl-indíttya elméjét: kiben csak egy virágocskát meg-tekéntsen is, leg-ottan annak alkotójának szépségére és szeretetire fölgerjed…”
Évszázadokkal ezelőtt is ilyen lenézett, lesajnált, rosszul fizetett volt a kerti munka, hogy ennyire kellett mentegetni azokat, akik kedvüket lelték benne? Pedig akkoriban még jóval közelebb volt egymáshoz a kert és a konyha! A szállítás körülményessége, a tartósítási eljárások kezdetlegessége miatt alapvetően helyi terméket, idényzöldséget, hazai gyümölcsöt fogyasztott szinte mindenki. Gépesítés híján jóval több ember dolgozott a mezőgazdaságban, de a mai kor mércéje szerint legtöbben csupán mélyszegénységben tengődtek az így megszolgált bérből.
cs, 2018-06-28 16:55 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vidék és a város szétszakítása mennyire végzetes következményekkel járhat. De még van visszaút!
Sir Patrick Geddes várostervezőnek, biológusnak, társadalmi aktivistának tulajdonítják a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elvének első megfogalmazását. A jó várostervezőnek, úgy is mint tájtervezőnek, sajátja a holisztikus megközelítés. Geddes is ebben az értelemben közelíti a város fogalmát az 1915-ben megjelent, Városok evolúciója című könyvében írja le először fenti fogalmat. Úttörő elképzelései voltak, abban az értelemben, hogy szervesen látta a várost és vidékét. Az építészek tőle tanulták meg a „régió” koncepcióját, és biológusként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megértsük a környezeti szempontok fontosságát; levezette, hogy nem környezetünk ellen, hanem vele együtt kell működnünk. A „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” felhívás azóta, de különösen az 1960-as évek közepétől a környezetvédelmi mozgalmak vezető jelszava lett.
Az elmúlt hetekben a hazai sajtóban is reflektáltak két USA-beli kutató, Gavin A. Schmidt (NASA Goddard Intézet) és Adam Frank (NY Rochester Egyetem) írására, amely az emberiség lehetséges kihalásának forgatókönyv alapú, statisztikai modellezését kísérli meg. A cikk címe Sziluriai hipotézis: lehetséges-e egy ipari civilizáció nyomait kimutatni geológiai módszerekkel?A földtörténeti korokban öt nagy kihalási időszakot ismerünk. Az első kihalási időszak az úgynevezett ordivíciumban volt, amikor még nem volt élővilág a szárazföldön. A második kihalási időszak az ordivícium és a szilur határán (körülbelül 444 millió éve), a harmadik a szilur és a devon határán (ún. felső szilur) jelentkezett. A „sziluriai hipotézis” nyilvánvalóan a kihalási időszakokra rímel.
A két kutató és kollégáik azt feltelezik, hogy az emberi civilizáció nyoma, hatása a környezetre leginkább az energiafogyasztáson keresztül mutatható ki. Az emberiség nagyjából háromszáz éve használja intenzíven az energiahordózókat, különösen a nem megújuló, fosszilis eredetű energiát. A fenti cikkükben bemutatott módszerek alapján, számításaikban a kutatók olyan energiaintenzív társadalmú „modellbolygókat” használtak, amelyekben a népességrobbanást, az elérhető erőforrásokat, valamint az energiahasználatokat – ideértve a megújuló típusú energia termelését is – különböző bemenő és határértékekkel változtatták. Úgynevezett környezeti egyensúlyi és népességi egyensúlyi folyamatok egymásra hatását vizsgálták, szakszóval úgynevezett equilibrium modellek együttes eredményeire voltak kíváncsiak. A legtöbbször kapott eredmény az „összeomlás” volt, de gyakori eredmény volt egy ennél szelídebb visszaesés, amihez természetesen át kellett állítani a bemenő paramétereket valóságos – és nem csak színlelelt – környezettudatos módra.
p, 2018-06-15 14:58 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a környezettudatos gyógynövénygyűjtésre buzdít szakértőnk.
Közeledik a nyári napforduló, és az idei különösen meleg tavasz miatt már Medárd napjára kinyíltak a János-napra rendelt virágok! A kertek gyönyörűek, elmaradtak a májusi fagyok, talán még eső is volt eddig elegendő, igaz, többnyire heves záporok formájában, kiszámíthatatlanul érkezett. Lehet, hogy felesleges a sok aggodalom, a klímaváltozásnak akár nyertesei is lehetünk itt Magyarországon?
Miért is van, hogy ilyenkor ennyi a virág a réteken, a kertekben? Az úrnapi virágszőnyegeket ilyen bőségben, szépségesen csak júniusban lehet elkészíteni, bárhová is esik egy-egy évben a húsvét, ezzel együtt a pünkösd. Az Úr napján, az Oltáriszentség ünnepén – lehet a tavasz hűvös, csapadékos, vagy száraz, forró – valamilyen virágból a sok közül biztosan lesz elegendő a díszítéshez!
Az itt élő növények pontosan „tudják”, érzékelik, hogy a napforduló után már a magok érlelése, a szárak szilárdítása, a tápanyagok gyűjtögetése, az áttelelő rügyek kinevelése a feladat, a virágzás, az intenzív növekedés, terjeszkedés ideje erre az esztendőre hamarosan véget ér. Ezért nyílik szinte egyszerre a rózsa, a liliom, a borzaskata, a menyecskeszem, a harangvirágok sokféle fajtája, a törökszegfű és a májusi margaréta. Megporzó rovarokra is nagy a kereslet ilyenkor, a petékből tömegével kikelő hernyók gyérítéséhez a madarakra is nagy szükség van, ők is most tudják a fiókákat a bőséges eledellel biztonságban felnevelni, szárnyukra bocsátani, hogy még a nyáron megerősödjenek.
szo, 2018-05-26 06:36 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Mai összeállításunkból az is kiderül, hogy hazánkban tavaly nőtt-e vagy csökkent a légszennyezettség mértéke.
Megint átléptünk egy határt, ahonnan visszatérni nagyon sok időbe kerülhet. Átlépte a Föld légköri szén-dioxid-koncentrációja a 410 ppm-t (részecske a millióhoz). Eddigi tudásunk szerint az ember civilizált történelme során még nem volt ekkora a Föld légköri szén-dioxid-koncentrációja.
Az USA-béli NOAA (Nemzeti Óceáni és Légköri ügyek Hatósága) által a világon először, 1958-ban üzembe helyezett, a háttérszennyezettséget (szén-dioxidot) mérő állomás 2018. májusi jelentése az időszakos természetes változékonyságtól letisztított, átlagos szén-dioxid-szintről adott tudósítást. A szén-dioxid évtizedeken keresztül a légkörben marad, és így felhalmozódik, ezért a 400 ppm szint alá csökkenéshez csakis az egész világra kiterjedő, robosztus eredményeket adó, a szennyező anyag kibocsátását csökkentő intézkedésekre lenne szükség. 1958 óta, azaz mindössze hatvan év alatt kis híján 100 ppm-t, azaz több mint 30%-kal nőtt a légkör átlagos szén-dioxid-szintje.
Tudjuk, hogy mit kellene tenni, de mégsem úgy cselekszünk. Az elmúlt harminc évben számos nemzetközi megállapodás rendelkezik arról, hogy miért és hogyan kellene csökkenteni a kibocsátásokat. A legutóbbi, a párizsi klímaegyezmény is erős célokat tűzött ki arra nézve, hogy 2030-ra és azon túl milyen arányban kellene csökkenteni a kibocsátásokat.
k, 2018-05-22 09:37 
