A természet gondozása olyan életstílus része, amely magában foglalja az együttélés és a közösségalkotás képességét.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
A természet gondozása olyan életstílus része, amely magában foglalja az együttélés és a közösségalkotás képességét.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
A Közös otthon gondozásának imavilágnapjára Ferenc pápa az idei évben is üzenetet adott ki, mely szeptember 1-jén déltől kezdve olvasható világnyelveken a Vatikán honlapján, és a Magyar Kurír hírportálon magyarul is (a képre kattintva elérhető).
Szeptember 1-jét Ferenc pápa 2015-ben a Teremtés gondozásának imavilágnapjává jelölte ki. (Ezzel tulajdonképpen csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amelyet a konstantinápolyi pátriárka már 1989-ben elindított.)
Ez az imanap most már egyre komolyabb figyelmet kap. Itt található egy angol nyelvű honlap a felhívásokkal és egyéb információkkal: http://seasonofcreation.org/(külső hivatkozás)
Szeptember 1-jén nagy valószínűséggel sokfelé az iskolaév kezdetén tartott Veni Sancte szentmisék fogják jellemezni a napot, jó lenne, ha a teremtés iránti felelősség imaszándéka is meg tudna jelenni Magyarországon is.
Buzdítunk ezért mindenkit, aki a teremtett világért felelősnek érzi magát, és valamely keresztény közösség tagja, hogy javasolja például egy erről szóló könyörgés beiktatását a szentmise egyetemes könyörgései közé, vagy akár egy imaóra megtartását, de bármi mást is, ami helyi szinten alkalmasnak tűnik!
Mivel nem is csak egy napról van szól, hanem a Teremtés időszakáról, mely szeptember 1. és október 4. közé illeszkedik (Magyarországon a már egy ideje hagyományos Teremtés hete ugyanebből a kezdeményezésből kiindulva az október 4-ét magába foglaló héten, idén tehát szept. 27. és okt. 4. között lesz), ezért még az is jó lehet, ha a templomi hirdetésekben ezen a napon egy egész hónapra vonatkozó imafelhívás hangzik el.
Örömmel várjuk az info@teremtesvedelem.hu(link sends e-mail) címen a visszajelzéseket, hogy egymás biztatására közzétehessük, mely közösségekben mi valósult meg ebből a szándékból!
“World Overshoot Day” – a kamataink felélésének napja 2020-ban augusztus 22 lesz.
Mi ebben a jó hír?
A Környezetvédelmi Világnapon szokta nyilvánosságra hozni a „Global Footprint Network” szakértő szervezet, hogy számításaik szerint melyik az év melyik napján fogja túllépni az emberiség megújuló természeti erőforrás-fogyasztása a föld természeti tőkéjének azévi kamatát. Ezt a túllépést hívják „overshoot”-nak, túllövésnek. (Magyarul is létezik ez a rosszalló kifejezés, hogy valaki túllő a célon.)
A Global Footprint Network idén is megjelölte a túllövés napját: várhatón augusztus 22-re fog esni – és ez szenzációnak számít! Miért? Nos, az elmúlt évtizedekben ez a nap, sajnos, évről évre, és gyorsuló ütemben kúszott visszafelé a naptárban, télből az őszbe, őszből a nyárba. Amióta az emberiség igénybevétele túllépte a természeti tőke kamatait (a források termelését, és a nyelők kapacitását) valamikor a ’80-as években, még sohasem fordult elő, hogy az adott évben a helyzet ne lett volna rosszabb, mint az előzőben. 2020-ban azonban a túllövés napja több mint három héttel később lesz, mint tavaly, 2019-ben volt! (www.overshootday.org)
Hogy történhetett ez? Hiszen – valljuk be! – annyit érzünk, hogy nem a mi áldozatos életmódváltásunk, reálgazdaságunk tudatos átépítése áll a háttérben, sajnos. Igen, jól sejtjük: megintcsak hívatlan „kerékkötőnk”, a COVID19 járvány lassított annyit az egyébként korántsem környezetbarát világgazdaságon, hogy az már valamelyest (keveset!) enyhít a túlhasználat, azaz a természeti tőke pusztításának mértékén. Egy kis lépés a jó irányba, ha nem is önként tettük...
Milyen jó lenne, ha a túlhasználat továbbra is folyamatosan csökkenne, az egyensúly helyreállna, a természeti rendszerek meggyógyulnának és megerősödnének! És még jobb lenne, ha ez nem további magunk-okozta természeti csapások véletlenszerű eredménye lenne, hanem terveink, elhatározásaink és szerződéseink végrehajtása hozná meg! Mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy szenvedés és nélkülözés kísérje gazdaságunk és társadalmunk átépítését. Ezt a rendszerváltoztatást tervezetten és szervezetten, okosan és együttműködve, innovatív és szolidáris módon is végre tudjuk hajtani. Ha akarjuk.
Határozzuk el, hogy augusztus 22-ig sokat fogunk komolyan beszélgetni arról, hogy hogyan látunk neki: személyesen, közösségben, országos léptékben!
És ha „puskázni” szeretnénk, vegyük elő nyugodtan az „Áldott légy!” enciklikát...
A kép forrása: footprintnetwork.org
Szerető Istenünk, Égnek és Földnek és mindennek, ami benne van, Teremtője!
Képedre teremtettél bennünket és minden teremtményedet gondjainkra bíztad.
Napsütéssel, vízzel és termékeny földekkel áldottál meg minket,
hogy mindenki táplálékhoz juthasson.
Nyisd meg értelmünket és érintsd meg szívünket,
hogy teremtésed ajándékát befogadjuk.
Segítsd tudatosítanunk magunkban, hogy közös otthonunk
nem csupán a mi tulajdonunk, hanem minden teremtményé
és az elkövetkező generációké,
és felelősek vagyunk megóvásáért.
Lehessünk mindenkinek segítségére
a szükséges ételhez és erőforrásokhoz való hozzáférésben.
Legyél közel mindazokhoz, akik szükséget szenvednek
ezekben az embert próbáló időkben,
különösen a legszegényebbekhez
és azokhoz, akik leginkább magukra maradtak.
Félelmeinket és az elszigeteltség érzését
alakítsd át reménnyé és testvéri szeretetté,
hogy megtapasztalhassuk szívünk valódi megtérését.
Segíts, hogy a globális járvány következményeinek kezelésében
megtaláljuk a kreatív szolidaritás megoldásait.
Adj bátorságot, hogy merjük vállalni azokat a változtatásokat,
amik a közjó érdekében szükségesek.
Soha ilyen kézzelfoghatóan nem tapasztalhattuk meg azt,
hogy sorsunk mennyire összefügg
és milyen nagy mértékben vagyunk egymásra utalva.
Engedd meghallanunk a Földnek és szegényeinek segélykiáltását,
és gyakorlati választ adni rá.
A jelen szenvedései a vajúdás kínjai legyenek
egy testvéribb és fenntarthatóbb világ megszületésénél.
Máriának, a Keresztények Segítségének oltalmazó tekintetétől kísérve
imádkozunk mindezért Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!
„Mindenható Isten, te az egész világmindenségben, de legkisebb teremtményedben is jelen vagy, és gyengéd szeretettel veszed körül mindazt, mi létezik. Öntsd belénk szereteted erejét, hogy óvjuk az életet és a szépséget, tölts el minket békével, hogy fivérként és nővérként éljünk, és ne ártsunk senkinek! Szegények Istene, segíts, hogy megmentsük azokat, akik e földön magukra hagyva és elfeledve élnek, de akik oly értékesek szemedben! Gyógyítsd meg életünket, hogy védelmezői legyünk a világnak, ne kifosztói, a szépség terjesztői legyünk, ne a szennyezésé és a pusztításé! Érintsd meg azok szívét, akik csak haszonra törekszenek, a szegények és a föld kárára! Taníts meg, hogy felfedezzük minden dolog értékét, hogy ámulattal tekintsünk rájuk, hogy felismerjük: szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel végtelen világosságod felé vezető utunkon! Köszönjük, hogy mindennap velünk vagy! Kérünk, légy segítésünkre az igazságosságért, a szeretetért és a békéért folytatott küzdelmünkben!” (LS: Ima földünkért)
„Ha „a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás. De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat, s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (LS 217.)
Urunk, veled való kapcsolatunkat, beléd vetett hitünket nem azért kaptuk, hogy fennsőbbrendűnek érezhessük magunkat általuk és elzárkózhassunk másoktól. Ellenkezőleg, Te ezek által ajándékká és partnerré akarsz tenni minket a világ számára, hogy bennünk és általunk adhass evangéliumi választ az emberiség aggodalmaira. Add, hogy egyetlen tanítványodat se vezesse hívő mivolta a környezeti gondok és az ezekkel küzdők kinevetésére vagy lesajnálására, hanem ellenkezőleg: Hozzád való belső megtérésünk nyomán a világ mai aggodalmaira igazi válaszként tudjuk felkínálni embertársainknak Veled megélt kapcsolatunkat. Valódi elkötelezettséggel és áldozatkészséggel dolgozzunk együtt velük a világ jobbá tételén, melyről mi tudjuk, hogy a Te Országod megvalósulásának szent helye.
„A kulturális és környezeti válság súlyosságának tudata új szokások kialakításához kell, hogy vezessen. Sokan tudják, hogy sem a jelenlegi fejlődés, sem a tárgyak és élvezetek puszta halmozása nem elegendő ahhoz, hogy értelmet és örömet adjon az emberi szívnek, mégsem érzik képesnek magukat lemondani arról, amit a piac kínál nekik. Azokban az országokban, amelyeknek a legnagyobb változtatásokat kellene végrehajtaniuk fogyasztói szokásaikban, a fiatalok új ökológiai érzékenységgel és nagylelkű szellemiséggel rendelkeznek, és néhányan közülük csodálatosan küzdenek a környezet védelméért, de olyan erősen fogyasztói és jóléti közegben nőttek fel, amely megnehezíti más szokások kialakítását. Következésképpen egy nevelési kihívással állunk szemben.” (LS 209.)
Istenünk, Te mindig fiatalos módon viszonyulsz a világhoz, lendülettel és ötletesen szeretnél párbeszédbe lépni velünk, és minden nemzedéknek újra meg akarod hirdetni szereteted és megváltásod üzenetét. Ezért mi sem tekinthetünk Rád úgy, mint csupán egy mozdulatlan, örökké változatlan erőre, törvényre, hanem azt kéred, hogy lépjünk Veled párbeszédbe és alakuljunk benne, miközben önmagaddal kapcsolatban is folyton új összefüggéseket fedeztetsz fel velünk, hiszen végtelenséged kimeríthetetlen számunkra. Ezért önnevelésre és egymás formálására hívsz minket. A változáshoz bátorság kell, az önneveléshez alázat és tiszta rálátás saját magunkra. Add nekünk, kérünk, ezt a bátorságot, adj tanulékony szívet és formálódásra kész egyéni és közösségi lelkületet, hogy épp ezáltal azok maradhassunk, akiknek a teremtéskor és a megváltásban hívtál meg bennünket!
Kép forrása: vaticannews.va
„Teremtésünktől fogva munkára hívattunk. Nem szabad arra törekedni, hogy a technológiai fejlődés egyre nagyobb mértékben felváltsa az emberi munkát, mert azzal az emberiség önmagának okozna kárt. A munka szükségszerű, hozzátartozik az élet értelméhez ezen a földön, út az éretté váláshoz, az emberi kibontakozáshoz és a személyes önmegvalósításhoz. Ebben az értelemben a szegények pénzzel való segítése mindig csak átmeneti megoldás lehet sürgető helyzetekben. A fő célnak mindig annak kellene lennie, hogy lehetővé tegyük számukra a munka általi méltó életet. A gazdaság irányultsága azonban olyan technológiai haladásnak kedvezett, amely lefaragja a termelési költségeket, csökkenti a munkahelyek számát, melyeket gépek váltanak fel. Ez újabb módja annak, hogyan fordulhat az ember tevékenysége önmaga ellen. A munkahelyek számának lecsökkenése „negatív hatással van a gazdaság szintjére is a ”társadalmi tőke”, vagyis a mai polgári együttéléshez múlhatatlanul szükséges bizalmon, megbízhatóságon, a szabályok tiszteletben tartásán alapuló kapcsolatok folyamatos lepusztulása miatt”. Végeredményben „az emberi értékek mindig gazdasági értékek is, és a gazdaság működési hibáinak mindig megvan az ára az emberi oldalon is”. Ha lemondunk arról, hogy az emberekbe fektessünk be, pusztán azért, hogy nagyobb legyen a közvetlen hasznunk, az nagyon rossz üzlet a társadalom számára.” (LS 128.)
„A Teremtés könyvében található teremtéselbeszélések szimbolikus és narratív nyelvezetükkel mély tanításokat fogalmaznak meg az emberi létről és az ember történelmi valóságáról. Ezek a történetek arról szólnak, hogy az emberi létezés három, egymással szorosan összefüggő alapvető kapcsolaton, az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolaton alapszik. A Szentírás szerint a három életfontosságú kapcsolat megszakadt, de nemcsak külsőleg, hanem bennünk is. Ez az elszakadás a bűn. A Teremtővel, az emberekkel és az egész teremtéssel való összhangot leromboltuk azáltal, hogy megpróbáltuk elfoglalni Isten helyét, és megtagadtuk, hogy korlátozott lényeknek ismerjük el magunkat.