„Szeretném megjegyezni, hogy az emberek általában nincsenek egyértelműen tudatában azoknak a problémáknak, amelyek különösen a kirekesztetteket sújtják. Pedig az utóbbiak jelentik a bolygón élő emberek legnagyobb részét: több milliárd emberről van szó. Ma már jelen vannak a nemzetközi politikai és gazdasági vitákban, de gyakran úgy tűnik, hogy az ő problémáikat mintegy függelékként olyan kérdésként kezelik, amellyel szinte csak kötelességből vagy mellékesen foglalkoznak, ha nem pusztán járulékos kárként. És csakugyan, amikor elérkezik a konkrét cselekvés ideje, gyakran az utolsó helyen maradnak. Ennek részben az az oka, hogy a szakemberek, a véleményformálók, a tömegkommunikációs eszközök és a hatalmi központok sokszor tőlük távol, elszigetelt városi térségekben találhatók, nincs közvetlenül kapcsolatuk az ő problémáikkal. A fejlettség és életminőség olyan kényelmes helyzetében élnek és gondolkodnak, amely a világ népességének többsége számára elérhetetlen. A fizikai érintkezésnek és találkozásnak ez a hiánya, melynek olykor városaink részekre szabdaltsága is kedvez, segíti a lelkiismeret elaltatását és a részrehajló vizsgálatokban a valóság egy részének figyelmen kívül hagyását. Ez néha „zöld” beszéddel jár együtt. Ma azonban már nincs más lehetőségünk, mint annak elismerése, hogy egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé is válik, be kell illesztenie az igazságosságot a környezetről folytatott tárgyalásokba, hogy meghallja a föld kiáltását és a szegények kiáltását is.” (LS 49.)

Urunk, köszönjük, amikor észreveteted velünk azokat az ember- és teremtménytársainkat, akikről oly könnyen elfeledkezünk: a kicsiket, szegényeket, kiszolgáltatottakat. Könnyen megfeledkezünk róluk, könnyen tehertételnek vagy kihasználható dolognak tekintjük őket. A vírus is felfoghatatlanul parányi, mégis képes volt felforgatni a világ életét. Adj belátást és figyelmet a szívünkbe egymás iránt, hogy szegény embertársaink milliárdos tömegére ne kényszerből, hanem a magunk tudatos döntéséből tekintsünk sokkal nagyobb embertársi és keresztény figyelemmel. Ne úgy nézzünk rájuk, mint akik felforgatják jól megtervezett elképzeléseinket, és nekik se kelljen felfordulást okozniuk a mi életünkben ahhoz, hogy észrevegyük őket, hanem önként, evangéliumod indításának engedelmeskedve, örömmel és bizalommal lépjünk velük az osztozás és kölcsönös szeretet kapcsolataiba!

A kép forrása: jesuits.global

2015-ben Ferenc pápa Laudato si' címmel enciklikát, azaz minden e Földön élő embernek szóló levelet írt „közös otthonunk” gondozásáról, mely magyar nyelven „Áldott légy” címmel jelent meg. A dokumentum hazai bemutatására az Országházban került sor Köztársasági Elnök úr és Bíboros úr, valamint más magas rangú állami és egyházi méltóságok, külföldi vendégek jelenlétében.

Most, a megjelenés ötödik évfordulóján, május 16. és 24. között a Szentatya meghirdette a „Laudato si' Hetet”. Ennek célja, hogy áttekintsük, mi történt az elmúlt időszakban az enciklikában megfogalmazott átfogó globális környezeti és társadalmi kihívások megoldásáért, „közös otthonunk” megóvása területén, valamint hogy ismételten valós cselekvésre szólítsa fel a világ vezetőit és minden embertársunkat.

Előző héten Jézushoz fűződő személyes kapcsolatunkat igyekeztünk megerősíteni napunk felajánlásával, Szentírásolvasással, jelenléttel. Aki ezt a kapcsolatot egyre mélyebben megéli, az hamarosan a Lélek neki szóló jelzéseit is meg fogja érteni.

Nagyböjt 5. vasárnapján az Egyház által hirdetett örömhír hat pontban összefoglalt meghirdetéséből (kérügma) az ötödik pont nekünk szóló üzenetét próbáljuk most meghallani.

„Fogadd be Isten szeretetét a Szentlélek által!” (Engedd, hogy Atyád szeretete átalakítsa életedet!)

Sokunk gyerekei szorultak be a lakásba az utóbbi két hétben a koronavírus miatt, és veszik többé-kevésbé a digitális oktatás által elébük állított akadályokat. Uzsalyné Pécsi Rita remek cikke sokat segíthet a szülőknek abban, hogyan álljanak gyermekeik mellett ezekben az új kihívásokban, hogyan lehet elengedni a megszokott görcsöket, rutinokat, és együtt új távlatokat, lehetőségeket keresni. A cikk címe: „Ébresztőt fújt a Lélek! – Avagy eljött a család és a személyes istenkapcsolat éve?”

Igen, a Lélek ott fúj, ahol akar, és úgy, ahogy akar. Van, amikor csendes szellőben érkezik, van amikor zúgó szélvészben. Most úgy tűnik, az utóbbit éljük meg. Minden kavarog körülöttünk, semmi nem olyan, mint eddig volt, nem látjuk a jövőt, hogyan lesz tovább. Lebénult, szinte megállt a világ körülöttünk. Erre a hétvégére már Magyarországon is eljött a kijárási korlátozás ideje.

A fent említett cikk alcíme arra utal, hogy ebben az együtt töltött időben a családok megtapasztalhatják azokat a lehetőségeket, amit ez a helyzet a számukra megmutat. Vajon a teremtett világ védelmének szemszögéből milyen lehetőségeket vehetünk észre a Lélek által fújt ébresztőben? Azt már látja a világ, hogy a légszennyezettség a járvány kritikus szakaszában drasztikusan lecsökken, de Kínában már el is kezdődött újra növekedni, ahogyan minden „visszazökken a régi kerékvágásba”. De ez csak egy mutató, csak egy vészcsengő. Tényleg ezt akarjuk? Hogy minden ugyanúgy folytatódjon? Ferenc pápa pénteken az Urbi et orbi áldás szertartásában ismét figyelmeztetett, hogy nem mehetünk így tovább.